Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-30 / 250. szám, kedd
Kultúra 11 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 30. Mick Hucknall (Reuters-felvétel) Negyed század után feloszlás Mick Hucknall, az 1984- ben megalakult Simply Red frontembere bejelentette, hogy zenekara már nem készít több stúdiólemezt, és egy világ körüli turnét követően feloszlik. „Az elmúlt hetekben Bobby Bland, a neves r&b- zenész tiszteletére készülő albumon dolgoztam. A munkálatok során tudatosítottam, hogy a Simply Red történetét lassan be kellene fejezni. Úgy döntöttem, a 2009-es turné után feloszlatom az együttest. Az Európában idén márciusban, a tengerentúlon áprilisban megjelent Stay című stúdiólemezünk az utolsó a sorban. A szeptemberben kiadott The World And You Tonight pedig a maxi CD-n forgalmazott utolsó dalunk. A Stay második fele nagyban eltér az elsőtől, és szólóelőadóként ezt az irányt akarom jobban felfedezni. Szeretnék többet foglalkozni a hatvanas évek zenei stílusaival, főleg az r&b-vel, ezek hatására valami újat alkotni. 2010-től a saját nevem alatt kívánok dolgozni” - nyilatkozta Hucknall. Az énekes döntéséhez nyilván az is hozzájárult, hogy zenekarának népszerűsége az utóbbi években rohamosan csökken, (pj) Lars Ulrich (Reuters-felvétel) Visszatérés a gyökerekhez A Metallica készülő albumának stúdiómunkálatai már a végéhez közelednek, a korong azonban csak jövő tavasszal kerül a boltokba. „Az új szerzeményeink a nyolcvanas években készültekhez hasonlítanak. Hosszúak, epikus felépítésűek és többféle zenei megoldásra épülnek. Keményebbek, egyben dallamosabbak is. Csodát művelt velünk Rick Rubin, a szerződtetése helyes döntés volt, segítségével sokkal kreatívabbak lettünk, mint az elmúlt tíz-tizenöt évben bármikor” - nyilatkozta az együttes dobosa, Lars Ulrich, (p, d) Mindenki a Radiohead új lemezéről beszél, leginkább a megjelenési mód kapcsán Ami megéri az árát... A Radiohaed az első élvonalbeli zenekar, amely a világhálón saját maga árulja hagyományos hanghordozón egyelőre nem kapható nagylemezét (Képarchívum) Ha két Radiohead-rajongó manapság összefut valahol, elsőként bizonyára nem az új dalokat vitatják meg, hanem megkérdik egymástól, hogy mennyit fizettek értük. ÖSSZEÁLLÍTÁS Mint arról mi is hírt adtunk, az oxfordi zenekar hetedik, In Rainbows című stúdióalbuma egyelőre csak letölthető formátumban szerezhető be. Az együttes saját maga árulja a világhálón. Hanghordozón csak később kerül a boltokba. Élvonalbeli sztárzenekar még nem folyamodott ehhez a terjesztési módszerhez, hetekkel, sőt hónapokkal a hivatalos (fizikai) megjelenés előtt. Ráadásul a zenészek nem szabtak hozzá árat, magyarán: mindenki annyiért veszi meg, amennyiért akarja. A rendszer bármekkora összeget elfogad, de akár ingyen is letölthető. A BBC kritikusa - saját bevallása szerint - nulla fontért „vette meg”, hozzátéve, hogy ennyit is ér. Meglepődtem a kijelentésén, mert ez természetesen nem igaz, bár a lemez valóban megéri az árát... Az eddigi adatok szerint egyébként a vásárlók harmada töltötte le ingyen, és ádago- san négy fontot fizettek érte. Miután bejelentették az album rendhagyó teijesztési módját, egyértelművé vált, hogy akármilyen csodás szerzeményeket is vonultat fel, a közvéleményben leginkább a rendhagyó kiadás kapcsán marad emlékezetes. A zenetörténetben meg főleg. Az 1991-ben megalakult Radiohead az utóbbi tizenöt év egyik legelismertebb, legfontosabb és legbefolyásosabb brit együttese. Az 1997-es OK Computer című nagylemezét több szakmabeli a kilencvenes évek legjelentősebb korongjának kiáltotta ki, és nem csak Nagy-Britanniában. „A frontember, Thom Yorké teljes harckészültségű világlátásából, valamint a zenekar epikus gitáralapú rockjára és elektronikus hangzavarára alapuló zenéjéből született OK Computer csúcsmunka. Előre vetítette a következő évek irányzatát, ez lett a mérvadó” - nyilatkozta róla a közelmúltban Chuck Klosterman amerikai zenei újságíró. Az In Rainbows című új album negyvenkét és fél perces, mindössze tíz szerzeményt tartalmaz. Az együttes ilyen rövid lemezt kar- rieije kezdetén készített: az 1993- as Pablo Honey című első albuma valamivel több mint negyvenkét perces, és tizenkét felvétel hallható rajta. A zenészek - korábbi elmondásuk szerint - valami egészen újat akartak létrehozni. A második nagylemezük, az 1995-ös The Bends óta mellettük dolgozó Nigel Godrich producer helyett egy másik szakemberrel, a rocktól a popon át az elektrozenéig már minden stílusban bizonyított Mark ’’Spike” Stenttel kezdtek dolgozni 2006 tavaszán. Az új dalokat élőben tesztelő (tehát a többségét már ismerhettük a fellépésekről), a tavaly májustól augusztusig tartott, a budapesti Sziget Fesztivált is érintett turnéjuk után azonban visszahívták Nigelt, és vele öntötték végső formába a szerzeményeket. A felvételek valamiért új hangszerelést kaptak. Szerintem hiba volt áthangszerelni őket, az élő verziók jobban szóltak. A stúdióváltozatok túlságosan sterilek. Az eredeti elképzelés, a kísér- letezős jelleg mindvégig jelen van: a hangulatok és tempók folyamatosan váltják egymást. A korong elborult ritmusokkal veszi kezdetét. A dinamikus 15 Steps futurisztikus alapú: éles gépi dobokkal, erős gitártémával és artikulált énekkel indul, majd felbukkan benne egy breakbeat-betét és „hej”-t kiáltó gyerekkórus. Ezt a gyors tempójú, torzított gitárzúzós, a Pearl Jam hangzásvilágát idéző Bodysnatchers követi. Thom éneke mindkét dalban a harmincegyedik életévében 1997-ben elhunyt amerikai énekes-dalszerző-gitáros, Jeff Buckley előadásmódjára emlékeztet. Ezután nyugodt, lírai szerzemény következik. Az OK Computer melankóliáját idéző szívbemarkoló Nude az említett album idejéből származik - a lemezhez kapcsolódó turnén bemutatott felvételből végre stúdióváltozat készült. A negyedik, a Weird Fishes/Arpeggi kurta groove-ra épülő gitárbonto- gatós dal. Az ötödik, az All I Need billentyűn és triphopos ritmusokon alapul. Ezt követően a dobmentes, akusztikus gitárral és vonósokkal kísért Faust Arp következik. A hetedik, a visszhangosan csattogó ritmusú Reckoner több zenei stíluselemből épül fel. (Semmi köze az ezredforduló környékéről ismert azonos munkacímű koncertszerzeményhez.) Ezután két fülbemászó, szinte már rádióbarát felvétel hallható: a finoman lüktető, nyugis, el- szállós, reggae-s House Of Cards és a végig gyors tempót diktáló, hozzá akusztikus gitárt használó Jigsaw Falling Into Place. A zongorára épülő, gitármentes Videotape gyönyörű, felemelő lezárása a korongnak - az utolsó másfél perc instrumentális. Az album tele van olyan apróságokkal, amelyek csak többszöri meghallgatás után fedezhetők fel. A szövegvilág politikai felhangoktól mentes, ami meglepetés a két legutóbbi Radiohead-lemez: a 2001-es Amnesiac és a 2003-as Hail To The Thief, valamint Thom tavaly kiadott gitármentes The Eraser című szólóalbumának erős politikai tartalma után. Ezúttal a bizonytalanság, a szorongás, a vágy, a kísértés és a csábítás a fő témák. Az In Rainbows rövidesen fizikai formátumban is napvilágot lát: a zenekar honlapján negyven fontért már most előjegyezhető a december 3-án kiadásra kerülő díszdoboz, amelyben a CD nyolc új felvételt tartalmazó bónuszko- ronggal és egy könyvvel egészül ki. Dupla bakeliten is beszerezhető lesz. Szimpla CD-n is megjelenik majd, valamikor 2008 elején. Igaz, lemezszerződés még nincs. Többen is versengnek az együttesért. (Tehát a Radiohead sem kiadók nélküli világban képzeli el a jövőjét, legalábbis egyelőre még nem...) A korábbi cége, az EMI alá tartozó Capitol Records mellett a Warner Music és a Columbia Records is szerződtetni szeretné, sőt a Paul McCartney és Joni Mitchell albumát kiadó kávéház- lánc, a Starbucks idén indult Hear Music nevű zenei cége is kivetette rá a hálóját. Egy hírportál szerint két független kiadó a legesélyesebb. Az együtteshez közeli forrásból értesülve biztosra veszi, hogy az Egyesült Államokban az ATO Records, Nagy-Britanniában a frontember, Thom szólólemezét is forgalmazó XL Recordings lesz a befutó. (péjé) „Eszünkbe sem jutott, hogy a kiadással esetleg forradalmasítjuk a zeneipart, ez csak egy jó buli a részünkről" - nyilatkozta Thom Yorké, a Radiohead frontembere. (Képarchívum) LISTAMUSTRA Listavezető kislemezek Egyesült Államok - Soulja Boy: Crank That (Soulja Boy) Nagy-Britannia- Leona Lewis: Bleeding Love Németország - Plain White T’s: Hey There Delilah Magyarország - Brainstorm: Fire Walk With Me Kettőből kettő - Leona ismét vezet A kislemezlisták közül csak a Bülboard magazin összesítésének csúcsán változatlan a helyzet: az USA-ban egy megszakítással hetedik hete Soulja Boy uralja a mezőnyt. Ha a chicagói rapper a jövő héten sem talál legyőzőre, az év leghosszabban trónoló szerzeményét tudhatja magáénak. Most holtversenyben, Rihannával és Jay-Z-vel áll az élen - a duó Umbrella című slágere nyáron vezetett hét hétig. Nagy-Britanniában pályafutásának második maxi CD-s dalát jelentette meg Leona Lewis, és a rangsor legmagasabb pozíciójába iratkozott fel vele - akárcsak az elsővel. A The X Factor című angol zenei tehetségkutató tévéműsor harmadik szériájában, tavaly karácsony előtt diadalmaskodó, 1985. április 3-án született londoni énekesnő az A Moment Like This című átdolgozásával 2006 utolsó és 2007 első három hetében vezette a brit listát. A felvétel egyébként megjárta az amerikai összesítés csúcsát is, méghozzá 2002-ben az American Idol első szériájának győztese, Kelly Clarkson előadásában. Leona újdonsága, a Bleeding Love a november 12-én megjelenő első, Spirit című szólóalbumának előhírnöke. Németországban az amerikai rangsort két hétig vezetett Plain White Ts slágere került az élre. A Hey There Delilah az Illinois Államból származó zenekar 2005 januárjában kiadott harmadik, All That We Needed című lemezén bukkant fel először. 2006 májusában a tengerentúlon EP-n is napvilágot látott, ám hónapokig különösebb visszhang nélkül maradt. Az idei év elején kezdte felfedezni az amerikai közönség, egyre népszerűbb lett. Az öttagú együttes időközben, tavaly szeptemberben előrukkolt a negyedik, Every Second Counts című albumával, amelynek februárban megjelent második kiadására is felkerült a szerzemény, közel hat és fél perces változatban. Most, jókora késéssel a környékünkön is hódít. A magyar rangsor csúcsán az 1989 óta működő német me- tálzenekar, a Brainstorm jövő év elejére tervezett lemezének előhírnöke debütált. Listavezető nagylemezek Egyesült Államok - Bruce Springsteen: Magic Nagy-Britannia - The Hoosiers: The Trick To Life Németország - Mario Barth: Männer sind primitiv, aber glücklich! Magyarország - Dolhai Attila: Olasz szerelem The Hoosiers (Képarchívum) Újabb hetvenes évekből merítő újonc A német és a magyar zenepiacon - mindkettőn második hete - Mario Barth illetve Dolhai Áttila kiadványa a legkelendőbb. Az USA-ban a két héttel ezelőtt az első helyre feliratkozó Bruce Springsteen tizenötödik stúdióalbuma került vissza az élre. Nagy- Britanniában elsősorban a hetvenes évek zenéjéből ihletet merítő The Hoosiers nevű trió első lemeze debütált a csúcson. A korong a Jamiroquai egykori billentyűse, Toby Smith produceri segédletével készült. Előzetesként két dal látott róla napvilágot maxi CD-n: a Worried About Ray az ötödik, a Goodbye Mr A a negyedik helyig jutott a kislemezek brit listáján, (puha) Ma Poszonyban koncertezik az amerikai My Chemical Romance. Az emo vezető zenekara a tavalyi The Black Parade című lemezén visszanyúl a rocktörténelembe: a korai Queent, valamint a The Beatlest, a The Doorst, a Pink Floydot és a T. Rexet, vagyis a hatvanas-hetvenes évek monumentális hangzását idézi meg rajta, (p) (Képarchívum)
