Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)

2007-10-29 / 249. szám, hétfő

Vili Egészségünkre ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 29. www.ujszo.com Nevem: Madzso Szandi Születésem időpontja: 2006. június 16 Lakhelyem': Szepsi Anyu, Apu, unokatestvérem, Dávid a nagymamáékkal együtt na­gyon szeretnek. A bölcsőhalál egyik legfőbb oka a dohányzás Megelőzhető lenne MTI Újból igazolódott az közvetlen összefüggés az anya dohányzása és a bölcsőhalál között - olvasható a BBC News honlapján. A csecsemő­jüket bölcsőhalál következtében el­vesztett anyák csaknem 90 százalé­ka dohányzott a terhesség ideje alatt - többek közt ezt mutatták ki a Bristoli Egyetem kutatói. Számos kutatás fényt derített már a do­hányzás és a csecsemőkori hirtelen halál közti közvetlen összefüggés­re, ám az újabb vizsgálat mind a szülés előtti, mind a szülés utáni dohányzás hatásának még ponto­sabb felmérésére irányult. Az Early Human Development szakfolyóirat számára írt tanulmányukban a szakemberek rámutattak arra is, hogy az újszülött számára minden dohányfüstben eltöltött órával egy­re növekszik a bölcsőhalál vesze­delme. Az utóbbi időben számos bölcsőhalál vált elkerülhetővé az­zal a módszerrel, hogy a kisdedet a hátára fektetik, és 30-ról 20 száza­lékra csökkent a dohányzók aránya is a terhes nők körében. A hirtelen csecsemőhalál számának csökke­nése mellett így 57-ről 86 százalék­ra emelkedett azon elhalálozások aránya, amelyek a várandós mama dgarettázásának tulajdoníthatók. Ha egyetlen nő sem dohányozna terhesség alatt, a bölcsőhalál mint­egy hatvan százaléka megelőzhető lenne - hívták fel a figyelmet a brit szakemberek. Czeizel Endre szerint a nők A szülés Tájainkon újra és újra fel­bukkanó téma a terhesség­megszakítás, a fogamzás- gátlás, és az, mire kötelez­hetők a szülők gyermekük egészségének védelmében. Általában minderről a poli­tikusok vitáznak és sem a leginkább érintett nőket, sem a témához hozzászólni jogosult szakembereket nem szokták megkérdezni. Czeizel Endre genetikussal arról beszélgettünk, mi le­het az oka annak, hogy mi­közben állandó népességfo­gyással kell szembenéz­nünk, a gyermekvállalást befolyásoló döntések sok­kal inkább politikai alkuk­ról, mint a jövő iránt érzett felelősségről árulkodnak. VRABEC MÁRIA A múltban csaknem minden szocialista államban tettek kísér­letet a terhesség-megszakítások betiltására, majd a rendszervál­tás után ugyanezen államokban azt vallották, hogy ezt a döntést teljesen a nőkre kell bízni. Most a konzervatív és liberális pártok etikai és személyiségjogi síkon vitáznak a kérdésről - Ön szerint melyiknek van igaza? Nehezen viselem ebben a témá­ban a politikai csatározásokat, mi­vel eredendően abortusz-ellenes vagyok, de azt is tudom, hogy ezt törvényileg betiltani nem lehet. A nők két dologért képesek még a po­kolra is elmenni: az egyik, hogy le­gyen gyerekük, ha akarják, a másik pedig, hogy ne legyen, ha nem akarják. A szörnyű romániai példá­nál semmi sem mutatta jobban, hogy ha tiltják az abortuszt, akkor csak az a kérdés, ki haljon vagy rok­kanjon meg: az anya vagy a gyerek. Szerintem a politikusoknak nem a terhesség-megszakítások kérdés­körénél kellene kezdeni a témával való ismerkedést, hanem ott, min­dent megtesz-e az állam azért, hogy az abortuszt senki ne tekintse a fogamzásgátlás egyik módjának. Nem lehet egységesen előírni a súlygyarapodást Hízás a terhesség alatt FELFEDEZÉS Valaha attól tartottak, hogy ha a kismama nem hízik terhessége alatt, az kedveződen hatással van a magzatra. Nem csak hogy nem ta­láltak káros hatást, hanem elő­nyökkel járt, ha az elhízott kisma­ma súlya nem nő tovább. Amerikai kutatók több mint 120 ezer elhízott nő adatait tekintették át, és megállapították, hogy azok az elhízott nők, akiknek csak keve­set vagy semmit sem gyarapodott a súlyuk a terhesség alatt, sőt, voltak, akik fogytak is, nem szenvedtek hátrányt a szülés alatt sem, sőt, rit­kább volt közöttük a magas vérnyo­más és kevesebb volt a császármet­szés; normális súlyú újszülöttet hoznak világra. Az Obstetrics & Gynecology cí­mű folyóiratban megjelent tanul­mány szerint a terhesség alatti súly- gyarapodással kapcsolatos irányel­veket meg kell változtatni. A jelen­legi ajánlások 1990-ből származ­nak, és legalább 7,5 kilogrammos súlygyarapodást írnak elő, felső ha­tárt azonban nem adnak meg. A cikkben említett vizsgálat szerint nem lehet egységesen előírni a kí­vánt súlygyarapodás mértékét. Az irányelvek még az 1970-80-as évek adataira támaszkodnak, ami­kor nem az elhízás, hanem az alul­tápláltság okozott inkább gondot. (The Associated Press) Ha mégis megtörténik, a leg­több államban a terhesség tizen­kettedik hetéig végzik el a művi terhességmegszakítást. Léteznek ez alól kivételek? Nagyon indokolt esetben a hu­szadik hétig végezhető el a beavat­kozás, de mivel a terhesség pontos megállapítása egyáltalán nem könnyű dolog, tulajdonképpen a huszonnegyedik hét számít a végső határnak. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor az orvos száz szá­zalékig biztos abban, hogy a mag­zat életképtelen, vagy a terhesség az anya életét veszélyezteti. A ti­zenkettedik hétig többnyire azok a nők döntenek az abortusz mellett, akik egyébként sem akartak gyere­ket, az ő esetükben viszont egysze­rűbb megoldás is létezik. Ez az a spontán vetélést előidéző magzat­elhajtó tabletta, pontosabban két pirula: az egyik miatt a magzat fel­szívódik a méhben, a másik pedig összehúzza a méhet és kilöki a magzatmaradványt. Az ellenzők azt szokták mondani, hogy ha ezt általánosan hozzáférhetővé ten­nénk, akkor a magyar nők nem is védekeznének, hanem ezzel a módszerrel élnének. A baj az, hogy a politikusok döntő többsége férfi, és el sem tudják képzelni, milyen két dologért képesek a pokolra menni: legyen, és ne legyen gyermekük nem politikai kérdés megpróbáltatást jelent a művi terhességmegszakítás a nők szá­mára, hogy döntő többségük mi­lyen vívódások árán szánja rá ma­gát, és utána mennyire nehezen dolgozza fel. A gyermekvállalás szerintem nem politikai kérdés - pontosabban a politikusok dolga csak annyi, hogy támogassák, de a döntés joga a szülőké, közülük is elsősorban a nőké. A témában folytatott viták vé­gül mindig abba a filozófiai esz­mefuttatásba torkollnak, mikor kezdődik az emberi élet, a fogan­tatás, vagy a születés pillanatá­ban. Ön melyik nézetet vallja? Pusztán orvosi szempontból biz­tos, hogy nem a fogantatáskor kez­dődik az élet, mert amikor a pete­sejtbe bekerül az ondósejt, egy ide­ig még a petesejtben lévő ribonuk­leinsav irányítja a fehérjeszintézist és ez kb. a 72. óráig tart. Az abor­tusz szempontjából ez ugyan lé­nyegtelen, de a sürgősségi fogam­zásgátlás szempontjából már nem az. Nagyon fontos az is, hogy ha egy házaspárnál súlyos genetikai betegség fordul elő, illetve hibás géneket hordoznak, akkor ezt 50%, illetve 25%-os eséllyel örö­kölheti a születendő gyermek is. A lombikbébi program keretében a 4-5. osztódás után a 16-32 sejtes fázisban meg tudjuk nézni, melyik magzatkezdemény beteg és csak az egészségeset ültetik be. Magyarországon évek óta ko­moly vita folyik annak lehetősé­géről, hogy a szülők megválaszt­hassák gyermekük nemét. Lát esélyt rá, hogy ez lehetséges le­gyen? Nem látok esélyt erre, pedig ha az első gyermek után ezt megen­gednék, akkor Magyarországon a születések száma tízezres nagyság­renddel növekedhetne. Ráadásul a lányt és fiút nemző ondósejtek kü­lönválasztásával ki tudnánk küszö­bölni az olyan megbetegedéseket is, amelyek csak a fiúkba öröklőd­nek. Most ezeket a beteg magzato­kat megöljük, holott helyettük egészséges leányok is születhetné­nek. Sajnos, e kérdésben a szakma is nagyon megosztott, etikai szem­pontból pedig valóban a természet rendjébe való megengedhetetlen beavatkozásnak tűnhet a dolog. Egyre többet lehet tudomá­nyos szinten is hallani arról, mi­lyen hatalmas előrelépés az or­vostudományban a köldökzsi­nór-vérből nyert őssejt felhasz­nálása. Valóban ilyen csodatévő az őssejt? Háromfajta őssejt létezik. Az iga­zi az, ami még a magzatkezde­ményben van a tizenötödik nap előtt, mivel e sejtek még „min­denre” képesek. A tudósok már rá­jöttek arra, hogy az őssejtből ho­gyan lehet izom-, ideg-, hasnyálmi­rigy-, csontvelő-, stb. sejteket csi­nálni, és ezekből majd emberi szer­veket is, tehát így a szervátültetés problémája is megoldódna. A kato­likus és több más egyház azonban ezt tiltja, mint emberkísérletet. A másik őssejtfajta a köldökzsinór­vérből nyerhető, mivel minden szö­vettípusban marad egy kis tartalék belőlük. Ebből született az ötlet, hogy a köldökzsinórból, amit úgyis kidobnak, tegyék el a vért. Ezekből az őssejtekből jelenleg csak csont­velőt lehet előállítani, de ez a csontvelő a rákos megbetegedések gyógyításában korszakváltást je­lent. A harmadik típusú őssejt pe­dig az, amelyik minden ember csontvelőjében megtalálható, de ezek már - az életkortól függően - kicsit „ütöttek-kopottak”, hiszen az életünk folyamán mindenféle árta­lom ér bennünket és ugyanannyi évesek, mint mi. Azért bír nagy je­lentőséggel a köldökzsinórból nyerhető őssejt, mivel itt etikai probléma nincs, és ezek az őssejtek még sok mindeme lehetnek képe­sek. A tárolás azonban komoly anyagi terhet jelent, mert a mintá­kat 50-100 évre kell eltenni folyé­kony nitrogénba. Mégis létezik már Magyarországon is egy jelen­tős réteg, amelyik áldoz erre, és tu­lajdonképpen dicséretes, hogy azt a pénzt nem egy újabb luxusautóra költik, hanem a gyermekeik jövőjé­re gondolnak. Amiről itt beszélgettünk, az mind a születések számának nö­vekedését, az egészség megőrzé­sét és javítását szolgálná, még­sem egyértelmű a támogatottsá­ga. Mit gondol, miért? Hiszen politikai irányultságtól függetle­nül évek óta ez a magyar kormá­nyok deklarált célja is... Azért, mert a konkrét tennivalók mindig nagyon is konkrét csopor­tok vagy személyek érdekeit sértik, vagy ami még ennél is rosszabb, az illetékesek közül senkinek nem fű­ződik érdeke a megvalósításhoz. Elég, ha azt látjuk, mi történt ide­haza a magzatvédő vitaminnal. Mi voltunk a vüágon az elsők, akik be tudtuk bizonyítani, hogy ha az anya a terhesség első hónapjában szedni kezdi ezeket, akkor kivédhe­ti a babánál a központi idegrend­szer legsúlyosabb fejlődési rendel­lenességeit. Azt is kitaláltuk, hogy elég lenne kenyérlisztet folsawal, B-6 és B-12 vitaminnal dúsítani, de míg az USA-ban ezt minden liszt­fajtánál kötelezően bevezették, Magyarországon nem. Ameriká­ban ennek hatására harminc száza­lékkal csökkent a fejlődési rendel­lenességek aránya és húsz száza­lékkal a szív- és érrendszeri halálo­zás. Kiderült ugyanis, hogy a szer­vezetünkben a táplálkozás miatt keletkezett méreganyag (ún. homocisztein) lebontásáért felelős gének a népesség ötvenhat százalé­kánál meghibásodtak. Ez a férfiak­nál infarktust és agyvérzést okoz­hat, a nőknél pedig növeli annak valószínűségét, hogy a gyermekük rendellenességgel születik. A mag­zatvédő vitaminnal mindezek ki­küszöbölhetők lennének. Magyar- országon mégsem érdekli a dolog az illetékeseket, pedig évente 75 ezer ember hal meg szív- és érrend­szeri betegségek következtében. 1998 augusztusa óta ugyan kapha­tó magzatvédő vitamint tartalma­zó kenyér, de drágább, mint a többi és ezért éppen a leginkább veszé­lyeztetett rétegekhez nem jut el. Kb. egy forinttal kellene emelni a kenyér árát és 15 ezer emberrel ke­vesebb halna meg évente. Viszont 15 ezerrel több gyermek születhet­ne, ha a szülők dönthetnének a ne­mükről. E két döntésnek köszönhe­tően meg is szűnne a népességfo­gyás. Ez üyen egyszerű, legalábbis szerintem, de mifelénk, sajnos, a legegyszerűbb dolgoknak a legne­hezebb érvényt szerezni - nem vé­letlenül hagyta és hagyja el az or­szágot annyi kiváló tudós. egészségünkre Szerkeszti: Kovács Ilona, reklámmenedzser: Erdőfy Olga Levélcím: Egészségünkre, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 461, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents