Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)

2007-10-26 / 247. szám, péntek

8 Vélemény - hirdetés ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 26. www.ujszo.com OLVASÓI LEVÉL A szülő és a tanár együttműködése Nemrég olvastam arról, mennyi­re megnőtt a szülők érdeklődése az iskola és a nevelés iránt. A család új tartalommal töltődik fel emberib­bel. Értelme, összetartó ereje a sze­relem és a gyerek iránti szeretet lett. Fokozódott a szülői igény a gyermeknevelésre, de kevesebb rá az idejük és lehetőségük. Ezért for­dulnak nagyobb elvárással a peda­gógusok, az iskola felé. A megoldás csak az iskola és a család tisztessé­ges munkamegosztása és együtt­működése lehet. A pedagógus nem vállalhatja a gyermek nevelésének összes felelősségét. Az együttes neve­lés egyik feltétele az iskolai és a csa­ládi eszmények azonosítása. A ta­nulóknak érezniük kell, hogy neve­lőik és a családjuk egyaránt elvár­ják tőlük a szabályok következetes betartását, a példás viselkedést. Az iskola eredményei vagy ku­darcai nem magyarázhatók csu­pán a pedagógusok tevékenységé­nek színvonalával, szervesen kap­csolódnak a társadalmi fejlődés mechanizmusához. Az iskola adjon tanácsot a szü­lőknek, hogy okosan és előrelátóan alakítsák gyermekük sorsát. Lé­nyeges, hogy milyen a kapcsolat az iskolával, rendszeresen és követke­zetesen kíséri-e tanulmányi ered­ményét, közvetlen-e a kapcsolata gyermeke osztályfőnökével és a ta­nárokkal probléma esetén rugal­masan intézkednek-e az iskola igazgatóságával. így elkerülhető a konfliktus a szülők között, ami az iskola tekintélyének megszilárdítá­sához vezet. A szülők és a tanárok /család - iskola/ ilyen megértő és elfogadó magatartása főleg a ne­héz élethelyzetekben való helytál­lást segíti elő. Markó Emil, Búcs VISSZHANG Értelem és érzelem Tisztelt „gabec” úr! Bár nem szokásom névtelen vi­tát folytatni, mivel azonban Ön publikusan - Új Szó, 2007. október. 23. (Visszhang) - szólított meg en­gem, fiktív néven, reagálok. Amíg bárki honi politikai vezető úgy bírálja a Benes-dekrétumokat, hogy közben az első bécsi döntést mint Magyarország számára törté­nelmi igazságtételt szajkózza, ad­dig az ilyen illető nekem hiteltel­ten. Különösen hiteltelen, ha ezt - igen valószínűsíthetően - aktuális belpolitikai haszonszerzés céljából teszi. Egyébként, miért is képtelen­ség Magyarország javára az első bécsi döntés (továbbiakban: ebd) mellett érvelni? A kérdésben rejlő állítás tömören megindokolható. Hát hogyan lehetne Hitler marká­ból történelmi igazságtételként el­könyvelni, amikor a harmadik bi­rodalom leverését bizony nehezí­tette Csehszlovákia szétdarabolása a második világháború előtt! Tehát az ebd a nácizmus megerősödését szolgálta, ennél fogva a magyarság történelmi érdekei ellen hatott (nekünk, magyaroknak Hitler az őshazába való visszatelepítést ter­vezte, az ő szemében nyughatatlan ázsiai fajta voltunk). „Játsszunk” csak el a gondolattal: nem Benes- dekrétumok, hanem Hitler-dekré- tumok... Nem érv az sem, hogy a nyugati demokráciák - sajnos - va­lóban asszisztáltak az ebd-hez. Tudniillik' ők, aztán, szembefor­dultak a hitlerizmussal, míg a Ma­gyar Királyság annak végig szövet­ségese maradt. Következményei­ben, ha úgy tetszik, civilizációnk legmagasabb szintű összefüggése­iben kell az ebd-t elemezni, mint minden más eseményt, amely szo­rosan összefüggött a fasizmus tér­hódításával. Fölvetni, hogy a magyar állam ezeréves, a szlovák ellenben tizen­öt éves (erre ön és/vagy önhöz ha­sonlóan nyilatkozók utaltak az in­ternetes fórumon), ez terméketlen, bár ősi megközelítés, minden konstruktív tartalmat nélkülöz. Mi szintén voltunk valamikor tizenöt évesek... Ráadásul az EU, ha dol­gozunk érte, a nemzeti kultúrák vi­rágzását is serkentő magasabb sza­badságfokot biztosít a nemzetálla­miságnál. Rátérve a jóvátétel, a kárpótlás igényére (amely benne van Benes- dekrétumok témában), azt egyene­sen irreálisnak vélem. A restitú- cióét meg végképp (speciális esete­ket kivéve). Drágább lenne a leves, mint a hús. Trianonnal kapcsolatban. A szlo­vákiai magyar sajtóban (is) nem­egyszer siratják a Szent István-i ha­tárokat (most egy példa: Duray Miklós: A trianoni ítélet három nemzedék távlatából. Szabad Új­ság, 2007. június 26.). Mi ez, ha nem nacionalizmus? Holott a ma­gyar nemzetet a huszonegyedik században nem a nacionalizmus, hanem a kozmopolitizmussal ötvö­zött patriotizmus szolgálja. Meggyőződésem, hogy jelen helyzetben akkor cselekszünk he­lyesen, ha a magyar és szlovák ér­telmiségiek Pozsonyban kiadott felhívásában megfogalmazottak szerint (Vessünk véget a nemzeti gyűlölködésnek. Felhívás. Új Szó, október 12.) járimk el. Hadd ajánl­jak figyelmébe egy idevágó, na­gyon konstruktív, Magyarországon közreadott dolgozatot: Téglás Já­nos Vencel: Szlovákia és Magyaror­szág szimbolikus konfliktusai. Mél­tányosság Politikaelemző Központ http://www.meltanyossag.hu/fil es/meltany/imce/elemz-szimbo­likuskonflikt.pdf. A szerző avatot- tan tárgyalja a szimbólumérzé­kenység kérdését, amely az egyik kiváltó tényező közös kalamaj­kánkban. Elköszönve pedig (a magam ré­széről ugyanis elbúcsúznék vitánk­tól) javasolnám, a saját porta sep­rése mellett, hogy segítsük azokat, akik elesettség, félelem, előítéletek vagy más okok miatt tartanak az EU, a schengeni övezet kínálta le­hetőségek kiaknázásától, s ezért kapaszkodót a nemzetállami gon­dolkodásban, politikában stb. lát­nak. Mert az utóbbi - korunkban és régiónkban - nem a haladás és megbékélés üqa. Főleg nem a bel­ső megnyugvásé, szilárdságé, ami nélkül nincs kreativitás, nincs bol­dogulás. Meg igazi béke. Mutassunk példát! így lesz iga­zán önbecsülésünk. És mások sze­mében tekintélyünk. Legyen a magyar és a szlovák mi­niszterelnök közép-kelet-európai De Gaulle és Adenauer! Váljék a pozsonyi magyar-szlovák értelmi­ségi nyilatkozat egy nacionalizmus ellenes „kétezer szóvá”! Mielőtt félreértést okoznék, ide jegyzem: a Benes-dekré­tumokat én is elítélem, azonban ügyüket ne kurucos hagyomá­nyainkhoz igazodva, gravami- nálisan intézzük. Elvégre pont a mi nacionalistáink szívesen büsz­kélkedtek azzal, hogy kultúr­nemzet vagyunk, kultúrfölényt élvezünk. Ehhez ellenben intelli­gencia és képzelőerő szüksé­geltetik... Tisztelettel: Fekete György mentálpedagó- gus, történelemtanár, de első­sorban „csupán” honfitársa - Bu­dapestről Új Szó borbál 2006, fotó: Somogyi Tibor 2007. november 16-án Csölösztőn, a Kormorán Szállóban Sztárvendégeinkkel - Rák Vikivel és Juraj Soltésszal, a Bailando sikeres táncos párjával, Rigó Mónikával, Bangó Margit Kossuth-díjas művésznő által megkoronázott tehetséges cigánydal-énekessel, valamint az Új Szó és a Vasárnap borversenyének győzteseivel, akik legjobb boraikat kínálják Önöknek Mikor? Hol? Kivel? Csemegék az étlapról: sertésérmék magyar módra, rakott sonka, aszalt szilvával töltött pulykatekercs, sült malac, vadgulyás saláták, köretek, desszertek és egyéb finomságok Jegyrendelés: 02/59 233 274, 0918/59 32 87 SzÓrdkOZZUfl k ( Találkozzunk, és szórakozzunk együtt az ÚJ SZÓ és a VXSARNAP hagyományos bálján

Next

/
Thumbnails
Contents