Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-03 / 227. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 3. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ PRAVDA Úgy kell megváltoztatni az iskolákat, hogy a tanulás élményt jelentsen a gyerekeknek - nyilatkozta Miron Zeli- na, az oktatási reform egyik kidolgozója a napilapnak. A reform két dolog miatt futhat zátonyra, az egyik a pénz, a másik a politika. A szakértő kifejti, nem kell eltörölni az osztályzást, ha jól alkalmazzák, motiválja a diákokat. A tervezet szerint a diákoknak meg • kellene tanulniuk önmagukat értékelni. A tanterv hatvan százalékát képezné az államilag kötelező tananyag, negyven szabadon választható. Zelina kifogásolja az adatközpontú oktatást. Nem érti például, miért kell a zeneórára megtanulni, hol, mikor született, halt meg egy zeneszerző, ahelyett, hogy a szerze- ményeithallgatnák.- Nem tudta, hogy ilyen veszedelmes vadállat nem járhat szájkosár nélkül?! Igaz, a politikusainkon még póráz sincs... (Peter Gossányi karikatúrája) Tajvannal kapcsolatban Peking álláspontja hatvan esztendeje sziklaszilárd Belső ügy a lázadó tartomány A Tajvannal kapcsolatos, közel 60 éve tartó politikai vitában a kínai álláspont máig változatlan: Peking az 1949 óta politikailag és gazdaságilag külön utat járó szigetet a népköztársaság elidegeníthetetlen, a szárazföldi Kínától el nem szakítható részének tartja, és a „lázadó tartomány” kérdését belső területi ügyként kezeli. MTl-HÁTTÉR E határozott nézetet legutóbb az ENSZ Biztonsági Tanácsa erősítette meg, amikor szeptember 20-án a testület öt állandó tagja - az Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország és Kína - konszenzus alapján úgy döntött, nem hajlandó a közgyűlés ülésszakának napirendjére tűzni Tajvan önálló ENSZ-tagságának a kérdését. Jang Ji, a Kínai Népköztársaság tajvani ügyekkel foglalkozó hivatalának igazgatóhelyettese az ENSZ döntése utáni napon Pe- kingben, közép-európai újságírók előtt üdvözölte a világszervezet határozatát. A tajvani kérdésben ellentmondást nem tűrő Jang kiemelte a pekingi pozíció legfontosabb alapelvét: csak egy Kína létezik, s annak elidegeníthetetlen része a délkeleti sziget. A Formosa-szi- getre már a VII. századtól vándoroltak be kínaiak, és 1885-ben az ország 20. tartományává nyilvánították. 1895-ben a sziget Japán fennhatósága alá került, majd a II. világháború során a kairói és a potsdami nyilatkozatok értelmében visszakerült a Kínai Köztársasághoz. A Kommunista Párt győzelmével végződő polgárháború után viszont a vesztes Kuomintang párt kétmillió híve 1949-ben a szigetre menekült, ahol a tajvani kormány máig a Kínai Köztársaság kormányaként viselkedik. Peking azonban hangsúlyozza: az 1949. október 1-jén kikiáltott Kínai Népköztársaság átvette a Kínai Köztársaság szerepét, és a Központi Népi Kormánytanács lett az egyetlen törvényes hatalom Kína egész területén, illetve az ország egyetlen legitim képviselője a nemzetközi színtéren. (A világ országainak túlnyomó többsége csak Pekinggel tart fenn diplomáciai kapcsolatot, Tajvant csupán néhány közép- és délamerikai állam ismeri el.) A tajvani kérdés rendezésére vonatkozó pekingi elképzelés másik kulcsszava a békés újraegyesítés, amely szerint a két rendszer, a szárazföldi Kína kommunista, illetve Tajvan kapitalista társadalmi-gazdasági berendezkedése békében élhetne egymás mellett anélkül, hogy egymás ügyeibe beavatkoznának. Peking az egy Kína alapelv betartása mellett különleges köz- igazgatási övezetként magas fokú autonómiát adna Tajvannak. A sziget saját közigazgatási és törvényhozói hatalommal, független bíráskodással rendelkezne. Politikai, katonai és gazdasági ügyekben szabad kezet kapna, önállóan köthetne kereskedelmi és kulturális egyezményeket más országokkal, némi szabadságot kapna a külpolitika terén is. Megtarthatná hadseregét, kínai csapatok nem állomásoznának a szigeten, nem kellene szárazföldi tisztviselőket bevonni a közigazgatásba. Jang hangsúlyozta, hogy a békés újraegyesítést tárgyalásokkal kívánják elérni. Az egy Kína elv elfogadásának feltételével Kína bármilyen témát hajlandó megvitatni, és szorgalmazza a gazdasági együttműködés és a közvetlen kapcsolatok további erősítését a szoros két oldalán. A fegyveres erő használatának lehetőségét továbbra sem tartja kizártnak. Jang szerint ez nem mond ellent a békés újraegyesítés irányelvének, sőt - a pekingi logika szerint - éppen azért nem mondanak le az erő alkalmazásáról Tajvanon, mért az a békés egyesítést tenné lehetetlenné. Kína szuverén állam, joga van akármilyen módon megoldani belső területi ügyeit, és nem köteles más országoknak akármire ígéretet tenni - szól a hivatalos álláspont. 2005 márciusában Kína elfogadta az „elszakadás-ellenes törvényt”, amely lehetővé teszi az erővel párosuló fellépést Tajvan ellen, ha a sziget kikiáltaná függetlenségét, vagy kudarcot vallanának az egyesítési tárgyalások. A vitatott jogszabályt, amely a katonai fellépés engedélyezésére vonatkozó eljárást szabályozza, Peking szerint a tajvani szecessziós törekvések miatt fogadták el, és az Kína területi integritásának védelmét, valamint a békés egyesítést szolgálja. Jóllehet Peking ragaszkodik ahhoz, hogy a Tajvani-szoros két oldalán élő emberek egyazon családba tartoznak, a sziget lakói nem vallják magukat egyöntetűen kínainak. Az elmúlt évtizedben végzett felmérések szerint egyre nőtt a tajvani identitásúak aránya, és jelentősen csökkent a magukat csak kínaiként meghatározó lakosok száma. A tajvani médiában megjelenő hírek szerint a tajvaniak jelentős többsége szeretne maga dönteni a sziget státusáról, esetleges függetlenségéről. A pekingi politikus ezekkel a trendekkel kapcsolatban úgy vélekedett: a tajvani közvélemény-kutatások nem megbízhatóak, mivel kizárólag a tajvani függetlenség mellett kampányo- ló,' a jövő évi elnökválasztásra készülő Csen Suj-pien elnök személyes, illetve kormányzó Demokratikus Haladó Pártjának érdekeit támasztják alá. Összességében a hivatalos kínai álláspont azt sugallja: minden létező körülmény amellett szól, hogy a 36 ezer négyzetkilométer kiterjedésű sziget a népköztársaság elválaszthatatlan része. Fidel Castro a Jugoszlávia elleni NATO-hadjáratról egy kubai ifjúsági lap internetes oldalán elmélkedett Ha egyszer háború, legyen teljes a győzelem MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Fidel Castro állítása szerint a Jugoszláviát sújtó 1999-es NATO- légicsapások idején Jósé María Aznar akkori spanyol kormányfő úgy vélekedett, ha a légi hadjárat nem vezet eredményre, szárazföldi hadműveletet kell indítani Jugoszlávia ellen, Magyarország és Bosznia területét is használva. A kubai elnök a Juventud Re- belde című kubai ifjúsági napilap internetes oldalán közzétett újabb „elmélkedésében” azt állította, Aznar 1999. április 13-án a Bili Clinton akkor amerikai elnökkel folytatott tárgyaláson szó szerint azt mondta: „Ha háborúzunk, háborúzzunk úgy, hogy teljes győzelmet arassunk, ne csak egy kicsit. Nem értem, miért nem bombáztuk még a szerb rádiót és televíziót.” A cikk további részében Castro „bizalmas és nyüvános anyagokból” idéz, ezekben továbbra is a Jugoszlávia elleni NATO-légi- csapásokról, valamint a válsággal és rendezésével kapcsolatos álláspontjáról beszél Aznar, aki 1996 és 2004 között volt Spanyolország miniszterelnöke. ' Aznar egyebek közt azt mondta, a NATÓ-nak győzelmet kell aratnia, mert nem csupán szavahihetősége, hanem puszta létezése a tét. Ugyanakkor közölte, hogy politikai szempontból Spanyol- ország soha nem fogja támogatni Koszovó függetlenné válását. Castro állítása szerint Aznar egy esetleges szárazföldi hadművelettel kapcsolatban azt mondta, hogy „ha jelenlegi stratégiánk nem vezet eredményre (...) be kell avatkoznunk. De olyan akciónak kell lennie, amely nemcsak Koszovóra korlátozódik, hanem ki kell terjednie Jugoszlávia más területeire, behatolva oda Bosznián és Magyarországon keresztül is.” „Magyarország (miniszter)elnöke fiatal és intelligens vezető, s azt mondta nekem, hogy lehetetlen sikert aratni, ha nem történik meg a következő: meg kell fosztani a hatalomtól (Szlobodan) Milo- sevicset, fel kell osztani Koszovói, és felül kell vizsgálni a bosz- nia-hercegovinai politikát, szétválasztva az etnitásokat, a (boszniai) Szerb Köztársaságot Szerbiához, a horvát részt Horvátországhoz csatolva, a muzulmán résznek függetlenséget adva” - idézte Aznart a kubai elnök, aki szerint a spanyol kormányfő nem értett egyet magyar kollégája álláspontjával, de úgy vélekedett, hogy a térség országaiban egyre inkább támogatják. KOMMENTÁR Karantén CZAJL1K KATALIN Ján Slota legújabb eszmefuttatásai a német és magyar fasiszták összehasonlításáról, valamint Csáky Pál politikusi és emberi kvalitásairól a „legjobbkor”jöttek. Az utóbbi hetekben ugyanis egyre gyakrabban érkeztek olyanjelzésekaz Európai Szocialisták Pártja háza tájáról, amelyek arra engedtekkövetkeztetni, hogyaszocdemekhaj- landók szemet hunyni a Smer tévelygései felett, és hamarosan kiengedik a karanténból a legerősebb szlovákiai kormánypártot. Slota kijelentései azonban újra teljes képet adtaka Smer koalíciós partnerének szalonképességéről, és az euroszocialisták reakciója nem is váratott sokáig magára. Ugyanakkor tévedés lenne azt hinni, a brüsszeli figyelmeztetésekjobb belátásra bírjáka Smert, s leginkább annak elnökét, RobertFicót. Sőt, Jánosík-imázsának itthon rövid távon még jót is tehet, hogy immár nemesaka multinacionális tőke, hanem a külföld ellenében is vívja harcát a szlovák népért. Emlékezzünk csak, Vladimír Meciamak milyen hosszú ideig jövedelmezett a nemzetközi elszigeteltség: minél több figyelmeztetés, kritika érkezett kintről, itthon annál többen imádták a machót, aki ujjat mer húzni az EU-val, a NATO-val. Az egyetlen dolog, ami megállíthatja Ficót, a Smer preferenciáinak csökkenése, az meg egyelőre nincs a láthatáron. Újra bebizonyosodott tehát, hogy az EU és szatellit-intézményei nem ké- pezneksemmifajta megoldási platformot a kisebbségi problémák kezelésére. Tudják ezt a szudétanémetek, akik belátták, nincs értelme Brüsszelben kopogtatni a Benes-dekrétumok kapcsán. Aszámta- lan belső problémával küzdő EU-nak a legkevésbé sem hiányzik, hogy beleártsa magát az Európában rendkívül veszélyes kisebbségi problematikába. Az Európai Ünió jogrendje egyszerűen nem ismeri a nemzeti kisebbség fogalmát. Az erre irányuló törekvéseket egyes tagállamok sorra megtorpedózták. Aleginkább Franciaország, amely saját területén sem ismer el semmifajta nemzeti kisebbséget, mondván, mindenki, aki Franciaországban él, francia. Az európai szocialisták elutasító álláspontja tehát dicséretes gesztus, a probléma lényegi szempontjából azonban nem jelent megoldást. Csupán megerősíti azt az egyébként is közismert tényt, hogy a Smemek semmi köze az európai típusú szociáldemokráciához, annál inkább hasonlít a kelet-európai, szintén szláv országokban honos populista, tekintélyelvű, nacionalista baloldalhoz, amelynek neves képviselői Putyin, Müosevicsvagy Lukasenko. JEGYZET Amerikai álmatlanság JUHÁSZ LÁSZLÓ- Te tudnál itt élni? - kérdezi Levente, miközben a második sört szopogatjukNewYork-ilaká- sukban. Nemrégérkeztem, az időeltolódás miatt nem tudok aludni, beszélgetünk. Elgondolkodom. Barátom tíz éve nyerte meg a vízumlottón a zöldkártyát, feleségének öt évig kellett várnia otthon, Marosvásárhelyen, hogy beutazási engedélyt kaphasson az EgyesültÁllamok- ba. Most már mindketten a kor- ládanlehetőségekhazájában, azon belül a világ fővárosában élnek, Levente egyjól menő internetes vállalatnál dolgozik, Imola egymanhattaniszalon- ban kozmetikus. Levinekgyer- mekkori álma volt, hogy New Yorkbanlakhasson, és egy felhőkarcolóban dolgozhasson. Imola szerényebb volt, ő csak szeretett volna megélni szakmájából. Álmaik mára megvalósultak, de őksem maradéktalanul boldogok. Amikor megkapta a lehetőséget, hogy Amerikában dolgozzon, barátom azzal az elhatározással érkezett New Yorkba, hogy kinn él egy évig, összeszed egy kis pénzt, aztán otthon a feleségével beindít egy kis vállalkozást. Az egy évből kettő lett, majd három, aztán négy, ajótkönnyűmegszokni. Ahelyett, hogy hazament volna, a feleségét is kihozta. Rengeteget dolgoztak, össze is spóroltak elégpénzt ahhoz, hogy vehessenek egy kétszobás lakást. Hitelre. Évente egyszer hazamennek Erdélybe, másszor a szüleiknek küldenekrepülőjegyet, hogy együtt tölthessék a karácsonyt. Közben egyre inkább tehernek érzik az amerikai állampolgárságot, a munkavállalási engedélyt. Mert, meséli Levi, már dönthetnek, hogyan tovább. Felégethetnének mindent maguk mögött, felébredhetnének az amerikai álomból, szerencsét próbálhatnának otthon. Vagyis, kezdhetnének mindent elölről. Vagymaradhatnak, anemrossz negyedben álló queensi házban, ahol a szomszédokkedvesen mosolyognak, udvariasan köszönnek, de ahol barátkozni nemigen lehet senkivel. Leventét vagy száz cimboráj a kísérte a vásárhelyi vasútállomásra, amikor katonának vitték. NewYork- ban tíz év alatt egyetlen barátot semsikerültszerezniük. Bármikor elmehetnek viszont a Metropolitan ba, sütkérezhetnek a CentralParkban, megnézhetnek egy musicalt a Broadway-n. Az utcánnemkell kutyapiszkotke- rülgetniük, az élelmiszerboltban az árcédulákat vizslatniuk. Mostanában azonban Imola a hét nagy részét otthon tölti, port tö- rölget, merthogy Amerikában recesszió van, az embereknek egyre kevesebb a pénzük, és a kozmetikus luxusnak számít a NewYork-ielitkörébenis. Munkahelyen egy-egytelefontkapa szalonból, hogy holnap sem kell bejönnie. Levita vállalatánál részvényekkeljutalmazták, azonban csak akkor teheti pénzzé, ha még három-négy évig ott marad. Ügyes húzás, bólintok, és kortyolok egyet a sörömből. Nem tudom, mit mondjak. Inkább visszakérdezek: -És veletek mi lesz? Levente maga elé mered, ő már szívesen hazaköltözne, de Imola mégnem teltbe NewYork varázsával. Legalább pár hónapra haza kellene menni, sóhajt barátom, de nem lehet. Nem tud szabadulni munkahelye aranykalitkájából. Én sem kapok választ. Lassan virrad, a budvajzer is fogyóban, Amerika ébredezik. Más szépségekre és más gondokra, mint pár ezer kilométerre keletre.
