Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-19 / 241. szám, péntek
Tudomány - hirdetés 13 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 19. Ernest Rutherford szerint az egyetlen tudomány a fizika, a többi csak bélyeggyűjtés, vagyis egyszerű kedvtelés - mégis kémiai Nobel-díjat kapott A magfizika atyja halálának 70. évfordulójára Ernest Rutherford nagyon távolról és nagyon mélyről indult: a világ végének számító Új-Zélandon, Nelson városának közelében fekvő Spring Grove településen született 1871. augusztus 30-án. Mivel szüleinek nem volt pénze a taníttatására, a tehetséges fiatal ösztöndíjasként végzett a Cantabury egyetemen. OZOGÁNY ERNŐ Érdeklődésének középpontjában az elektromágneses sugárzás állt, ez volt a kor divatos kutatási területe. Ennek eredményeképpen néhány év múltán kialakul a rádió- technika. 1894-ben szerezte meg doktorátusát, ekkor áthajózott anyaországába, hogy posztgraduális tanulmányokat folytasson. A legjobb helyre ment: Cambridge- be, John Joseph Thomsonhoz tanulni. Mindez 1895-ben történt. Az időpont amiatt fontos, mivel Thomson a következő évben fedezi fel az első elemi részecskét, az elektront, amely gyökeresen megváltoztatja az atomokról kialakult korábbi elképzeléseket. Rutherford tanulmányozni kezdte az uránsó furcsa sugarait, s kiderítette, több alkotórészből áll. Minden logikus indoklás nélkül ezeket a sugarakat Rutherford a görög ábécé első betűivel jelölve alfa- és béta sugaraknak nevezte el. Hamarosan kiderült, van egy harmadik összetevő, a rendkívül átható gamma-sugárzás is. 1902-ben elköveti a szentségtörést: felállítja a radioaktív bomlás elméletét, amelyben kimondja, a kibocsátott sugárzás eredményeképpen a magasabb rendszámú atom alacsonyabb rendszámúvá alakul. Bevezeti a felezési idő fogalmát, amely azt jelzi, hogy egy radioaktív anyag tömegének fele mennyi idő alatt bomlik el. Nevéhez fűződik a radon felfedezése is. A kor minden jeles tudósa foglalkozott az anyag szerkezetének feltárásával. A pozsonyi születésű Le- nard Fülöp jutott el a legközelebb a megoldáshoz: megállapította, a szüárdnak hitt anyag lyukacsos szerkezetű. Felismerését a dynami- da-elméletben hozta nyilvánosságra. E szerint az anyag nagyon kemény, áthatolhatatlan részekből és légüres tér rácsozatból áll. Ezzel csaknem eljutott az első használható atommodell kialakításához. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Thomson mazsolás-kalácsa nem írja le megfelelően az atom viselkedését. Rutherford, aki 1907-től a manchesteri egyetem tanára, a radon által kibocsátott alfa-sugarakkal kísérletezett, ezt tették hamarosan világhírűvé vált tanítványai, Marsden és Geiger is. Ők figyeltek fel arra a jelenségre, hogy a pozitív töltésű alfa sugarak néha akadály nélkül hatolnak át az aranyfüstön (nagyon vékony arany fólián), míg máskor úgy verődnek vissza róla, mintha betonfalba ütköznének. Persze düemmájukat megosztották tanárukkal, Rutherforddal is. A kemény magot, a lyukakat és Thomson mazsolás kalácsát összevetve egyetlen logikus magyarázat adódott: az atom ugyanolyan felépítésű, akár a Naprendszer: a középpontban foglal helyet a nagy tömegű, áthatolhatatlan, pozitív töltésű mag, körülötte bolygók módján keringenek az apró elektronok. Ezt a páratlanul elegáns magyarázatot 1911-ben adta, ez a dátum számít a modem atomelmélet megszületésének, emiatt nevezik Rutherfordot a magfizika atyjának. Modelljét két év múltán egyik tehetséges tanítványa, Niels Bohr fejlesztette tovább. A Svéd Tudományos Akadémia korán felfigyelt a tevékenységére. A legnagyobb felismerése, az atommodell felfedezése előtt kitüntette a Nobel-díjjal: 1908-ban a kémiai kitüntetést vehette át. Az ügy pikantériája, hogy e nagyszerű tudós épp erre vágyott a legkevésbé. Már csak amiatt is, mivel széles körben ismert volt az a véleménye, amely szerint az egyetlen tudomány a fizika, a többi csak bélyeggyűjtés, vagyis egyszerű kedvtelés. Nehezen emésztette meg ezt a számára sértésszámba menő gesztust. Rutherford később mérésekkel igazolta, hogy az atommagot nemcsak protonok alkotják (amelyeket ő fedezett fel), hanem ugyanilyen számú (izotópok esetében több) semleges részecske, neutron is. Amelyet egyik tanítványa, James Chadwick talált meg, amiért 1935-ben fizikai Nobel-díjat kapott. De ezzel koránt sincs vége a Rutherford-is- kola Nobel-díjasai névsorának: tanítványai közül nyolcán kapták meg a kitüntetést. Volt olyan időszak, amikor fél tucat, már kitüntetett vagy későbbi Nobel-díjas dolgozott a vezetése alatt. Közben 1919-ben neki sikerült a világon elsőként mesterséges elemátalakítást megvalósítania. Ugyanebben az évben már Cambridge-ben tanított, ahol kialakította a róla elnevezett iskolát. Hetven évvel ezelőtt, 1937. október 19-én hunyt el Cambridge-ben. Földi maradványait a nagy elődök, Isaac Newton és Lord Kelvin mellé helyezték a Westminstert apátságban. A fizika égi világában bizonyára elnéző mosollyal nyugtázza, hogy a Nobel-díj bizottság a „bé- lyeggyűjtők táborába” sorolta. Az atom Az ókori görög tudósok elméleti úton jutottak el ahhoz a felismeréshez, hogy az anyagot darabolva (tomosz) egy határ után el kell jutni ahhoz az állapothoz, amikor már tovább nem darabolható, így alakul ki az oszthatatlan a-tomosz. Az abdérai Démokritosz által hirdetett elméletnek harmadfélezer évig nem akadt továbbfejlesztője. Sőt, a tudósok nagy része még a tizenkilencedik században is tagadta az atomok létét. Aztán szép sorjában fedezték fel a vegyi elemeket, amelyeket a görögök által megjósolt atomokkal azonosítottak. így aztán nem csoda, hogy derült égből lecsapó villámként hatott Thomson felfedezése, aki már a kezdeteknél tisztázta, hogy az elektron az atom része, ami egyben azt is előrevetítette, hogy lesz itt még más is. Annál is inkább, mivel a vegyi elemek külsőleg villamosán semleges tulajdonságokat mutatnak, viszont az elektron negatív töltésű. Ebből logikusan következett, hogy kell pozitív töltésű részének is lennie. Mivel sikerült tisztázni, hogy az elektron csak parány a többi részhez képest, Thomson úgy képzelte, hogy a nagy tömegű pozitív töltésű anyagmasszában apró golyókként csücsülnek az elektronok. A fiatal tanítvány, Ernest Rutherford kedves csipkelődéssel ezt „szüvás pudingnak” nevezte el, amely a magyar tudományos folklórban a „mazsolás kalács” nevet kapta. Nem hitték, hogy az állandónak hitt elem elbomlik Fizikusok, kémikusok, alkimisták, szélhámosok ISMERTETÉS Évezredeken keresztül az alkímia művelői szentül vallották, hogy ólomból, rézből, higanyból és egyéb kevéssé értékes anyagból arany állítható elő. Voltak közöttük fanatikus dilettánsok, szerencselovagok, szélhámosok és komoly tudósok is. Valamennyiük kísérlete kudarcba fulladt. Viszont számtalan felismeréssel gazdagították az emberiséget, ennek eredményeképpen a tizennyolcadik század folyamán kialakult a kémia tudománya. Amelynek egyik sarkalatos pontja lett, hogy az anyag állandó, nem lehet az egyik elemet a másikba Ernest Rutherford (Képarchívum) alakítani. Egészen addig, amíg néhány gyanús jel nem jelezte, hogy talán mégsem egészen igaz, amit mondanak. Mindez a tizenkilencedik század utolsó éveiben történt. A dolog Párizsból indult: a kor jeles fizikusa, Henri Becquerel véletlenül uránsót helyezett a több réteg fekete papírba csomagolt fényképlemezekre, amelyek érthetetlen módon megfeketedtek. Fiatal munkatársára, Marie-Sklo- dowska Curie-re várt a feladat, hogy kiderítse e rejtélyt. Ő fedezte fel a radioaktivitás jelenségét, a megnevezés is tőle származik. Csakhogy a hagyományos elméletek szerint arra nem volt magyarázat, hogy miként tud az állandónak tekintett elem sugározni. Az első magyarázat szerint külső forrásból, például a napsugárzásból szerzi az energiát. Arra - egy ugyancsak fiatal, angol-skót kutató kivételével - senki nem gondolt, hogy az anyag önmagából meríti a sugárzást, ami egyben azt is jelenti, hogy az oly állandónak hitt elem bizony elbomlik. Éppen úgy, ahogyan azt az alkimisták elképzelték. Ekkora szemtelenségre normális tudós aligha vetemedhetett. Pedig egy akadt: Ernest Rutherford, aki e felismeréstől kezdve évtizedeken át a fizika meghatározó egyéniségévé vált. Olyannyira, hogy Newton és Einstein mellett minden bizonnyal a legnagyobb hatást gyakorolta a fizika tudományára, (oe) => te ROKY 150 000 km link* A VEZETÉS ÖRÖMÉNEK ÚJ ARÁNYAI. Autót vezetni egy dolog, de örömet is lelni benne egészen más. Az új Renault Lagúnában élvezheti a precíz irányítást, a kanyarokban a tökéletes stabilitást. Az újonnan kifejlesztett alváz megerősített keresztstabilizátorral, merevített lökéscsillapítóval tökéletesen fekszik minden úton. Adjon hozzá erős, nagy teljesítményű 2,0 dCi motort, és olyan autót kap, amelyben valóban élmény a vezetés. Ez az új Renault Laguna. Bizonyosodjon meg róla, hogy mit jelent igazán élvezni a vezetést, A képen ábrázolt autó csak illusztráció. Laguna fogyasztása: 4,5-131 /100 km, CO,-kibocsátása: 130-210 g/km. RENAULT BP-7-13970
