Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)

2007-10-17 / 239. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 17. Szülőföldünk 31 Határozottan hadat üzen a drogüzéreknek az Érsekújvári Járási Rendőrkapitányság új vezetése Összehangolt harc a bűnözők ellen Szórád György: „A város és a járás katasztrofális helyzetben van a drog­gal kapcsolatos bűncselekmények terén" (Csuport István felvétele) Szabó Antal polgármester és Pokreis Hildegarda levéltáros, kutató le­leplezi Kuffner Károly emléktábláját (Szőcs Hajnalka felvétele) Kuffner Károlyra emlékeztek Diószegen Emléktáblát kapott a gyáros és feltaláló GAÁL LÁSZLÓ Érsekújvár. Április derekán új vezetés került az Érsek­újvári Járási Rendőrkapi­tányság élére Dániel Zahorák igazgató és Szórád György igazgatóhe­lyettes személyében. Mindketten hangsúlyoz­ták, ezúttal szó sincs úgy­nevezett „politikai posztokról”. SZÁZ ILDIKÓ Az elmúlt fél évben több válto­zást tapasztaltunk a rendőrség háza táján, rugalmasabbá vált az ügyfélszolgálat, az új vezetés ez­zel párhuzamosan csökkenteni kí­vánja a rendőri korrupciót. Hadat üzentek a drogforgalmazóknak, betörőknek, autótolvajoknak és ingatlancsalóknak. Müyen konkrét változásokra került sor a járási rendőrkapi­tányságon, és melyek érintik közvetlenül a lakosokat? Elsősorban ki kellett küszöböl­nünk egy komoly hibát. A rendőr­ségen korábban nem minden osz­tályon alkalmaztunk egyforma mércét. Az Érsekújvári Járási Rendőrkapitányságon jelenleg három ember ellen főijük eljárás korrupció gyanújával. Egy eset­ben felmondott az illető, és elköl­tözött a városból. A rendszámtáb­la soron kívüli kiadása volt az in­tézményünkben tapasztalt kor­rupció égjük táptalaja. Az embe­rek - ha sürgős elintéznivalójuk volt - rendszerűit kerestek egy is­merőst a rendőrségen, akin ke­resztül megpróbálták soron kívül elintézni az ügyeiket. Úgy gondol­juk, a rugalmasabb ügyintézéssel elejét vehetjük a fizetett sorban állók megjelenését a rendőrsé­gen. Szerdán délután előnyt él­veznek, kedden pedig egész dél­előtt a kisgyermekes családok ügyeit intézzük a hivatal útlevél­osztályán. Ügyfeleinknek azt ta­nácsolom, ne korán reggel, in­kább kicsit később keressék fel a hivatalt, hogy elkerüljék a reggeli „csúcsot”. Az érsekújvári lakosok ősztől újabb változásokat is megta­pasztalhatnak a rendőrségen... Október elsejétől megváltozik a bűnügjü osztály felépítése. Össze­vonunk nyomozó csoportokat, és munkatársaink külön foglalkoz­nak az autólopásokkal, a drog­ügyekkel, stb. Változások várhatók az égjük nyomozói és mindkét vizsgálati osztályunkon. Az eddigi vezetők munkájával és a szóban forgó osztályok működésével nem voltunk elégedettek. Látványos ja­vulást várok idővel nem csak az autólopások, az erőszakos és gaz­dasági bűncselekmények - csalá­sok, visszaélések felderítettsége - hanem a rendőri fellépés határo­zottsága és keménysége terén is. Megtettük az első lépéseket a kor­rupció megakadályozása érdeké­ben, ügyfélfogadó napokon 7.30- tól 12 óráig folyamatosan négy ab­laknál váiják az ügyfeleket a mun­katársaink úgy, hogy a várakozási idő lehetőleg ne haladja meg a 45 percet. A rendőrség alkalmazottai mostantól csak ügyfélfogadási idő­ben foglalkozhatnak az ügjüelek- kel; a rendszámtáblákat is sor­rendben kell kiadni. Rossz tapasz­talataink voltak az úgynevezett ki­váltságos rendszámtáblák kiadásá­val, mint a 100, 111, 200, 202, 222, 300 vagy a 666, 999-es szá­mok. Tábla kerül a rendőrség elő­csarnokába, ahol figyelmeztetjük az ügyfeleket, jelezzék, ha valaki­nek az ügyével soron kívül foglal­koznak. Hamarosan bevezetjük a sorszámok kiadását. Sorszámokat azoknak adunk, akiket az ebédszü­net miatt csak a délutáni órákban tudunk fogadni. Ezek az ügyfelek korábban az épület előtt várakoz­tak, most a sorszámmal a zsebük­ben elintézhetik ügyes-bajos dol­gaikat a városban, majd 13 órától visszatérhetnek a hivatalba. Egész napos sorsszámot egyelőre nem tudunk kiadni. Milyen hiányosságokat ta­pasztalt továbbá a rendőrsé­gen? A drogfogyasztás, az ehhez kapcsolódó drogforgalmazás tár­sadalmi probléma, amit a rend­őrség segítség nélkül sosem fog tudni megoldani. Ezen a téren nagyon rossz a helyzet a város­ban. A többi járásban is hasonló problémákkal küszködnek, de valahogy mindenki hallgat erről. Sajnos, hiányosnak mondhatók a rendőrségen dolgozók droggal kapcsolatos ismeretei, és a kü­lönféle ajzószereket fogyasztók szokásairól sem tudnak sokat. A fiatalok között egyre több a „menő”, gazdag gyerek, akinek a szülei mindent meg tudnak ven­ni. Annyi zsebpénzt kapnak, hogy gond nélkül hozzájutnak a droghoz. A fiatalok érdekében folytatunk megelőző és felvilágo­sító tevékenységet az iskolákban, a közterületeken pedig szúrópró­ba-szerű „látogatásokat” teszünk majd. Diószeg. „Folytatjuk azt a ha­gyományunkat, hogy emlékművet emelünk azoknak a személjüségek- nek, akik sokat tettek ezért a váro­sért” - mondta Szabó Antal polgár- mester október 12-én, a városi hi­vatal épülete előtt, Kuffner Károly domborművének leleplezése alkal­mából. Mag Gyula szobrászművésznek a városi hivatal falán elhelyezett, bronzból készült alkotásán a báró képmása alatt kétnyelvű, magyar és szlovák felirat hirdeti, hogy eb­ben a városban élt és dolgozott Kari Kuffner de Diószeghi (1847-1924), a cukorgyártás úttörője, gyáros és feltaláló. Az emlékműavatásra A cukor­ipar hagyományai Diószegen cím­mel megrendezett nemzetközi konferencia befejezéseként került sor. A város önkormányzata, a Pro Űrbe Polgári Társulás és Nagy­szombat megye önkormányzata szervezésében megrendezett kon­ferencián Vadkerty Katalin a dió­szegi cukorgyár és gazdasága 1867 és 1918 közötti történetéről be­szélt, Jobbágy István az Oszt­rák-Magyar Monarchia élelmezési iparainak fejlődéséről tartott elő­adást, Eudovít Halion pedig a cu­korgyárak műszaki fejlesztéséről adott áttekintést. Pokreis Hidegarda, a Pozsonyi Állami Le­véltár Vágsellyei Fióklevéltárának munkatársa - aki a polgármester­rel közösen leplezte le a Kuffner- emléktáblát - a diószegi cukorgyá­rat Kuffner Károly életműveként mutatta be. Dusán Janícek, a cukorgyártók szlovákiai érdekvé­delmi szervezetének egyik vezető­je ugyan nem lehetett jelen a kon­ferencián, de A cukoripar reformja 1989 után című előadását felolvas­ták a népes hallgatóságnak. Varga Ágota az Indianapolis Museum of Art Szent Család-képe kapcsán be­szélt a Kuffner család egykori mű­gyűjteményéről adott elő. Tála­mon Lóránt a ponvágliról, a cukor­gyárat és a környékbeli gazdaságo­kat szolgáló egykori iparvágány­rendszerről számolt be. A konferencia kísérőrendezvé­nyeként egy helytörténeti kiállítást is megnyitottak, és a Kuffner- kastély kertjében megtekintették a részben felújított családi mauzóle­umot és kriptát. Érsekújvár mint drogellátó Szórád György elmondása szerint a diszkók, szórakozóhelyek, kávé­zók mind-mind törzshelyei lehetnek a drogüzéreknek. „Az Érsekúj­vári járás ma már néhány közép-szlovákiai város drogellátójaként is­mert. Szerencsére nemcsak a városban, hanem néhány környékbeli településen is sikerült lefülelnünk a drog előállításával és a téveszté­sével foglalkozó személyeket, csoportokat. Bánkeszin és Fámádon komoly fogásaink voltak az elmúlt időszakban. Azok a lakók, akik úgy érzik, hogy a szomszédságukban gyanús dolgok történnek, első­sorban arra figyeljenek sok vizet használ-e el az illető, és teijeng-e a lakása, műhelye körül valamilyen különös, jódos szag. Ha ilyesmit tapasztalnak, jelentsék a rendőrségen. Azt a személyt, akit drogel­adáson sikerül rajtakapnunk - ha fiatalkorúnak árulja a szert - akár húsz év szabadságvesztésre is ítélhetik” - tette hozzá Szórád. (száz) FORGÁCS MIKLÓS Léva. A magyar nemzet gyász­napján, október hatodikán emlé­keztek a városban a kitelepítések hatvanadik évfordulójára. A református egyházközség, a nagykálnai önkormányzat és a he­lyi egyházi gimnázium szervezte rendezvényen részt vett Erdélyi Géza szlovákiai és Bölcskei Gusz­táv magyarországi református püspök, Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke és Balog Zoltán, a magyarországi Fidesz parlamen­ti képviselője, valamint legalább 150 magyarországi vendég, akik­nek többsége közvetve vagy köz­vetlenül érintettje az 1947-es ese­ményeknek. A református templom épületé­ben felavatták azt a márványtáblát, melyen a többi közt ezek a bibliai sorok is szerepelnek: „Emlékezz, Uram, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd gyalázatunkat! Örök­ségünk bitrolókra szállt, házunk idegenekre”. Az emléktábla nemcsak a Garant mente és Léva környékének hatvan évvel ezelőtti tragédiájára emlé­keztet, de mind a 90 ezer kitelepí­tett felvidéki magyarra és a szeret­teiktől elszakítottak fájdalmára. Kassai Gjrnla lévai református lel­kész elmondta, nem azért került a tábla a templom falcán belülre, hogy elrejtsék, de mindenképpen meg akarták védeni a vandáloktól, a rongálóktól, azoktól, akiket pro­vokálhat ez a téma. A táblát Erdélyi Géza leplezte le, s beszédében megemlékezett azok­ról az időkről, amikor szétvagdal­ták a testvéri, baráti, családi szála­kat, elmetszették az éltető gyökere­ket, az emberek földönfutók lettek igaztalanul. Mindezekről „mi tu­dunk, de nagyon sokan nem tud­nak”, s ez semmiképpen sem vád, csak ténymegállapítás és helyzetje­lentés 2007-ből. Bölcskei Gusztáv a szentírást idézve hangsúlyozta: „Az igazsá­gosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nem­zeteknek”. Á püspök szerint lehet vitatkozni az efféle nagy szavakról, de nem lehet kikerülni azokat, csak ideig-óráig lehet úgy tenni, mintha nem lennének fontosak. Igenis né­ven kell nevezni a bűnt és a gyalá­zatot, szembe kell nézni a nehéz, bántó, nyomasztó kérdésekkel. Balog Zoltán is felidézte azt a kort, amikor a „népek vezetőinek Az előtérben Németh Norbert református lelkész, akinek nagyapját szakították el a szülőföldjétől hatvan év­vel ezelőtt, a háttérben Bölcskei Gusztáv magyarországi és Erdélyi Géza szlovákiai püspök, valamint Kassai Gyula lévai lelkész. (A szerző felvételei) A képen balról jobbra: Kiss Pál, a barsi egyházmegye esperese, Bölcskei Gusztáv magyarországi és Erdélyi Géza szlovákiai református püspök a kitelepítettek emlékére rendezett lévai rendezvényen. A lévai református templomban múlt szombattól márványtábla emlékeztet a hatvan esztendővel ezelőtti tragikus, máig fájó történésekre A kitelepítésre emlékeztek a Garam mentén is rendelt felelősök felelőtlenek” voltak, de figyelmeztetett: nincs olyan, hogy a magyarok, szlová­kok, románok csinálták, csak rossz politika és egyéni felelősség van. Valamennyi szónok reményét fe­jezte ki: lesz olyan generáció, amely szlovák részről is kimondja, hogy őket is „bántja, megalázza, gyalázza”, ami hatvan évvel ezelőtt történt. Duray Miklós hangsúlyoz­ta, „vigyázni kell, hogy a megbo­csátás igen, de a feledés gyengesé­ge ne uralkodjon el rajtunk”. Műit megjegyezte, különös hefyzet állt elő 2007-ben, hiszen a szlovák par­lament nemrég úgy „élesztette fel” a Benes-dekrétumokat, hogy tu­lajdonképpen megerősítette az ér­vényességüket. A kitelepítettek ne­vében Németh Norbert csányoszrói lelkész beszélt, akinek nagyapját Kisóvárról vitték Baranyába, és „az új otthonban nem volt olyan nap, amikor ne lett volna szó a szülő­földről”.

Next

/
Thumbnails
Contents