Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)

2007-10-17 / 239. szám, szerda

KARRIER 2007. október 17., szerda 3. évfolyam, 41. szám Ideális megoldás lehet a cégen belüli váltás Mikor érdemes munkahelyet váltani? TANÁCS Rutinná vált a munkája? Nincs kilátásban előrelépési lehető­ség? Lejtmenetben az iparág? In­tő jelek, amelyeket munkahely- váltásra sarkallhatnak. Nem köny- nyű rávenni magunkat a felmon­dásra, a váltás ugyanis mindig kockázatot jelent. Vannak azon­ban helyzetek, amikor meg kell lépni. Mikor érdemes továbblép­ni, és mikor nem? Karriertaná­csadók segítségével elemezzük a lehetőségeket és a következmé­nyeket. Első munkahelyünkön célsze­rű minimum két évet eltölteni. Ennyi idő ugyanis kell ahhoz, hogy valaki belerázódjon a dol­gos hétköznapokba, elsajátítsa az egyes munkafolyamatokat. A munkaerőpiacon ráadásul kétes értékűek a „vándormadarak”, az­az a munkahelyüket néhány hó­napon, egy éven belül maguk mögött hagyó dolgozók. A szak­ember szerint a diploma meg­szerzésétől - így a húszas évek közepétől a harmincas évek ele­jéig akár két-három évente érde­mes munkahelyet váltani, hogy minél több munkastílust, feladat­kört és vállalati kultúrát megis­merjünk. Az ezt követő időszak­ban átlagosan hat-hét évente ajánlatos újabb munkahelyeken kipróbálni magunkat. Több, jól ütemezett váltás eredményeként alakulhat ki ha­tározott kép arról, szakterületün­kön belül melyek a számunkra leginkább testre szabott felada­tok, miben vagyunk igazán jók. Ráadásul a pozíciójukba és mun­kakörükbe „beragadt” dolgozók­ról könnyen azt hihetik az állás­piacon, nem tudnak váltani, el­vesztették dinamizmusukat, így szakmailag sem sokat fejlődhet­tek az egy munkahelyen töltött idő alatt. Az unalom ráadásul hosszabb távon rossz tanácsadó, mert elvész a munkavállaló szel­lemi frissessége, szakmai érdek­lődése. Nem csak az egy munkahelyen eltöltött évek száma indokolhatja a változtatás igényét. A váltást akkor is ajánlatos megfontolni, ha a munkahely nem hozza meg a várt szakmai fejlődést, vagy az elvégzendő feladatok unalmassá váltak és huzamosabb ideje nem jelentenek már szakmai kihívást, nem tudtunk azonos hullám­hosszra kerülni a kollégákkal. Előtte nem árt alaposan végig­gondolni, mit várunk következő munkaadónktól és milyen anyagi elvárás számít reálisnak. A váltás előtt mindenképp beszéljünk fe­lettesünkkel a felmerülő problé­mákról, próbáljuk meg kideríte­ni, van-e esély mindezek orvoslá­sára. Ha a válasz egyértelműen „nem”, valóban indokolt az állás­változtatás. Ideális megoldás lehet a cégen belüli váltás. Multinacionális cé­geknél bevett gyakorlat a ,job rotation” nevet viselő módszer, amely a munkatársak cégen belüli mozgását, pozícióváltását jelenti. Például értékesítésből marketing­be, pénzügyből logisztikába. Vannak azonban helyzetek, ami­kor a pozícióváltás egyértelműen munkahelyváltást jelent. Intő jel lehet, ha az adott iparág helyzete egyre kilátástalanabbá válik, ha a cég elveszíti bevételeinek jelentő­sebb részét biztosító megrendelő­jét, ha apránként, de fokozatosan csökkentik a dolgozóknak nyújtott béren kívüli juttatásokat (cafete- ria-rendszer). Ugyancsak elgon­dolkodtató, ha a cégnél huzamo­sabb ideje nem látunk infrastuk- turális fejlődést, a munkaadó vo­nakodik a hatékonyabb munká­hoz elengedheteden technikai eszközök vásárlásától. Okot adhat a váltásra, ha a fizetésünk mozdu- latian, és a cég évek óta elmu­lasztja még az inflációkövető bér­emelést is. A szakértők ugyanak­kor azt javasolják: csak konkrét ál­lásajánlat és aláírt munkaszerző­dés birtokában mondjunk fel, ugyanis az álláskeresés hosszú hónapokig is eltarthat, (j) Melyek a főbb stratégiák? Hogyan tudhat meg minél többet a leendő alkalmazottról Négy trükk az állásinterjún Az állásinterjút irányító sze­mélyzeti főnök egy-egy tipi­kus kérdezői magatartást felvéve szinte mindent meg­tudhat a jelentkezőről. Me­lyek a főbb stratégiák? Ho­gyan tudhat meg minél töb­bet leendő alkalmazottjáról - gyengeségeiről, félelmei­ről, személyiségéről illet­ve jelentkezőként mire kell ügyelnie, ha sikerrel akarja venni az akadályokat? TANÁCS Jóllehet minden állásinteijú más és más jellegzetességeinél fog­va (müyen állást hirdettek meg, mekkora felelősséggel jár a poszt stb.) és a jelentkező kvalitásaiból adódóan, mégis be lehet őket kate­gorizálni, például aszerint, hogy milyen stratégiát követ az inteijúz- tató. Trükkös kérdések, felvett póz és a hazai pálya előnyének kiakná­zása: mindezzel kiküszöbölhető a lehetőség, hogy olyasvalaki kapja meg az állást, aki látszólag megfe­lel a cég követelményeinek - a ki­számítható kérdésekre betéve tud­ja a választ, higgadt, magabiztos és viselkedése meggyőző - ám valójá­ban csak jókor van jó helyen. A kedélyes Ahhoz, hogy a jelentkezőben föloldódjon a feszültség és ne gör­csöljön, megfelelő környezetre, ba­rátságos fogadtatásra van szükség. Ha belépéskor az inteijúztató ked­vesen üdvözli, hellyel kínálja, meg­kérdezi, hogy kér-e egy italt, majd bevezetésként föltesz néhány ud­varias kérdést, valószínűleg kedé­lyes beszélgetésre számíthat, és ki­csi az esélye annak, hogy később elkezdi „szívatni”. Ilyenkor, ha te­heti, az inteijúztató mellé üljön le, és ne az íróasztal túloldalán foglal­jon helyet. Kényelmes, laza testtar­tást vegyen fel (lábait tegye ke­resztbe, tartása legyen egyenes, de ne görcsös), ne kapaszkodjon a székbe, kezeit ne tördelje, és ne fonja keresztbe a mellkasán. A meleg fény oldottá teszi a han­gulatot az állásinteijún, a vakító neonfény sokkal személytelenebb: elbizonytalaníthatja, feszültté te­heti a jelentkezőt. Az inteijúztató nyugodt, melegen csengő hangja, barátságos, közvetlen stílusa a ke­délyes állásinteijú sajátossága. Ám akármüyen jól érzi magát ebben a légkörben, legyen résen! Maradjon határozott, stílusa legyen választé­kos, és figyeljen arra, hogy az inter- júztató viselkedéséből meggyőződ­hessen arról, hogy határozott el­képzelésekkel és célokkal érkezett. A megfélemlítő Belép a szobába, tekintete talál­kozik az inteijúztató kárörvendő, szúrós, esetleg lenéző pillantásá­val, és máris megfagy ön körül a levegő? Az ellenséges fogadtatás még a bátor, felkészült jelölteket is elrettentheti. Az üyen inteijúk sa­játossága, hogy a jelentkező rend­szerint az asztal túlsó végén foglal helyet, szemben az inteijúztató- val. Az éles neonfény is sokat ront­hat a jelentkező kedélyállapotán, emellett szemöldökráncolásra, grimaszolásra késztetheti, ez pe­dig sokat ronthat megítélésén. A hatást fokozza, ha az inteijúz- tató széke magasabb, mint a jelent­kezőé, így kérdezéskor le kell néz­nie a pályázóra, erősítve benne alá­rendelt helyzetének tudatát. Ehhez jönnek a tényszerű - sokszor túl­zottan aprólékos, már-már kuka- coskodó - kérdések, a szigorúan hi­vatalos hangnem, a folyamatos szemkontaktus és a személyes ér­deklődés hiánya, és a jelentkező máris számolja a perceket, mikor menekülhet ki a helyiségből. A barátságos Akad olyan jelentkező, aki stresszhelyzetben jobban teljesít, ám a legtöbb pályázó, aki eljut egy állásinterjúra, akkor érzi elemé­ben magát, ha mozgását - kifeje­zésmódját, viselkedését - nem korlátozzák, így önmagát adhatja anélkül, hogy túlzásokba esne. A természetes viselkedéshez ideális közeg egy barátságos helyiség, ahol az inteijúztató udvariasan, ám nem túl kedélyesen fogadja a jelentkezőt, s magatartásával nem készteti kötelező jópofizásra. (Gondoljunk csak a „Hogy van ma reggel?” sablonkérdésre). Közvet­len kérdésekre, mérsékelt érdek­lődésre számíthat az üyen inter­jún, sőt, élénk vita is kibontakoz­hat ön és a kérdező között, ami va­lószínűleg nem befolyásolja hátrá­nyosan megítélését: beszélgető- társa nem von majd le téves követ­keztetéseket abból, ha ellentmond neki, ha véleményét érvekkel is alátámasztja. A sok résztvevős Belép a terembe, és négy-öt kér­dezővel találja szembe magát, akik arra várnak, hogy kifaggathassák? Ha egy egész csapat ül önnel szem­ben, biztos lehet benne, hogy olya­nokról van szó, akiknek más-más a szakterületük, ráadásul mindegyi­kük más stílusban kérdez. Öten egy ellen - nem a legked­vezőbb felállás, ám nem jelent majd gondot, hogy minden kér­désre megfeleljen, ha nem arra törekszik, hogy a feltett kérdések­re hasonló hangnemben, stílus­ban válaszoljon. Őrizze meg az egyéniségét, maradjon követke­zetes és összeszedett, így nehe­zen találnak majd kifogást, (h) Nem mindegy, milyen szerződéstípust kínálnak: a határozott idejű lejártakor nem jár végkielégítés Aláírás előtt vigye haza a munkaszerződést TANÁCS Sok munkavállaló alig olvassa át vagy nem veszi igénybe külső­sök tanácsát a munkaszerződés aláírása előtt. Érdemes elkérni a tervezetet és hazavinni, ugyanis aláírás után már nehezebb a hely­zet. Munkaszerződés kizárólag írásban köthető, és a munkavég­zés helyszínének, időtartamának is szerepelnie kell rajta. Munkaszerződést kizárólag pa­píron, írásban lehet kötni, konkrét kezdőidőponttal. A szerződő fél­nek egyúttal célszerű körültekintő­en áttanulmányoznia, mit tartal­maznak a szerződés személyi alap­bérre, munkakörre és a munka­végzés helyére vonatkozó részei. Az sem mindegy, milyen szer­ződéstípust kínálnak: például a határozott idejű munkaszerző­dés lejártakor nem jár végkielé­gítés. Ebben az esetben azt sem veszik figyelembe, ha védett ka­tegóriába tartozó munkaválla­lókról (idősebekről, kismamák­ról) van szó. Érdemes szem előtt tartani: a munkajog szerint a szerződésben mindössze egyszeri, 3 hónapos próbaidő köthető ki, amit meg­hosszabbítani nem lehet. A próba­időt utólag, pótlólag sem írhatja bele a szerződésbe a munkaadó. Szintén lényeges szempont: a kü­lönböző pódékokat (pl. éjszakai műszakot, stb.) még nem tartal­mazó személyi alapbér nem egye­zik a kifizetett bérrel. A kellemet­len meglepetések elkerülése vé­gett a szerződésben részletekbe menően konkretizálni kell a mun­kakörben ellátandó feladatokat. Amennyiben ezt nem találjuk meg a szerződésben, nyugodtan kérjünk részletes munkaköri le­írást. A szerződésnek emellett tartal­maznia kell a munkavállaló pon­tos munkarendjét. Amennyiben a szerződés másképpen nem ren­delkezik, mindig a napi 8 órás munkarend tekintendő irányadó­nak. A szerződésben a munka­végzés helyszínének is szerepel­nie kell. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, egy vagy több helyen fel­váltva folyik-e majd a munkavég­zés, vagy az ország bármely terü­letén „hadra fogható” a munka- vállaló. Azt is fel kell sorolni, ha több helyen meg kell fordulnia a munkatársnak. A helyzet tisztá­zásával a munkavállalók számos, nem várt kellemetíenségtől óv­hatják meg magukat. Bár hazánkban ez a gyakorlat egyelőre kevéssé számít elterjedt- nek, elkérhetjük a kész szerződés- tervezetet az aláírás előtt egy nap­pal. A munkavállalók mintegy fe­le szinte pánikszerűen menekülne előző munkaadójától, így akár né­hány jól csengő ígéret (cégautó, előrelépési lehetőség, fizetéseme­lés) hallatán is hajlamosak felüle­tesen kezelni, átolvasni a munka- szerződés tartalmát, (j)

Next

/
Thumbnails
Contents