Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-17 / 239. szám, szerda
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 17. www.ujszo.com Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Színházban a Hamlet, az Astorkában pedig az Othello van műsoron Németország ünnepli Günter Grasst Berlin. A közjogi méltóságokkal az élen sorra gratuláltak Németország legtekintélyesebb vezetői az ország jelenlegi legtekintélyesebb írójának, a Nobel-díjas Günter Grassnak tegnap 80. születésnapja alkalmából. A méltatásokból kicsengett: Grass a háború utáni Németország legfontosabb irodalmi személyisége, akinek hangjára nemcsak az ország, hanem az egész világ odafigyelt, s ma is ezt teszi. Ahogy Horst Köhler államfő fogalmazott: Grass a német irodalom „arcává” vált, aki leginkább járult hozzá ahhoz, hogy a német kultúra a Harmadik Birodalom és a háború után ismét tekintélyt vívott ki magának. Az életművet méltatta Angela Merkel kancellár is, kiemelve: Grass egy személyben író, költő és képzőművész, aki minden területen maradandót alkotott. Politikusként is, és ennek kapcsán a kancellár asszony az állandó vitatkozót, a figyelmeztetőt, a szolidaritást vállalót, az emberi jogok, a demokrácia mellett mindennél erőteljesebben elkötelezett személyiséget emelte ki. (MTI) Várják azokat, akik zenés művekben játszanak Ismét Musical Napok ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Shakespeare továbbra is sláger (Filip Vanco felvétele) Komárom. A Theátrum Színházi Polgári Társulás november 2-3-án rendezi meg a II. Musical Napokat. A szakmai találkozóra azokat az érdeklődőket várják, akik zenés színművekben játszanak, ilyen irányú ambícióik vannak, és ebbéli képességeiket szeretnék továbbfejleszteni. Mindezt olyan neves szakemberek irányításával tehetik meg a két nap során, mint Dráfi Mátyás (beszéd- technika), Szabó Csilla, Kiss Péntek József (helyzetgyakorlatok), Andrássy Zsuzsanna (ének) és Cenky Nikolett (koreográfia). Kiss Péntek József, a rendezvény egyik főszervezője, elmondta: a Musical Napokat a színjátszó táborok mintájára találták ki, amelyeken a csoportoknak és az egyéni előadóknak meg akarják teremteni a szakmai továbbfejlődés feltételeit. „A távolabbról érkezők számára szállást és napi egyszeri étkezést biztosítunk. A foglalkozások pénteken 9 órakor kezdődnek a művelődési házban. Az egyéni előadókat szeretném megkérni, amennyiben lehetséges, műsorukhoz hozzák el a zenei alapokat. Ha nincs rá módjuk, megpróbálunk mi zenét biztosítani, esetleg zongorakíséret formájában. A záró gálaműsorra szombat este héttől kerül sor, amelyen a rendezvénysorozat résztvevőin kívül fellép Szvrcsek Anita színművész is. Az érdeklődők még jelentkezhetnek a kispentek@freemail.hu e-mail címen vagy a következő postacímen: Kiss Péntek József, Mestské kultúme stredisko, Hrad- ná 1, 945 01 Komárno. Összesen legfeljebb harminc jelentkezővel tudunk majd foglalkozni, ezért érdemes sietni a jelentkezéssel” - tájékoztatott Kiss Péntek, (vkm) A pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház legutóbb 1964-ben mutatta be Shakespeare talán legismertebb tragédiáját, a Hamletet. Akkor Karol Ma- chata játszotta a címszerepet, most Robert Roth. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Kezdjük a végével, ugyanis rendezők gyakorta szeretik a végéről felfejteni a Hamletet. Fortinbras norvég királyfi (Tomás Mastalír) vagy azzal válik kulcsfigurává, hogy be se jön, vagy azzal, hogy előkerül és megerőszakolják a szövegét. Az általam látott Ham- let-előadások közül azonban még egyikben sem játszott annyira kulcsszerepet, mint Peter Mikulík pozsonyi rendezésében, ahol már menet közben többször megjelenik. Először, amikor megtudjuk, hogy a trónbitorló király átengedi a norvég csapatokat, később személyesen is találkozunk vele, amikor átrágják magukat Alexandra Grusková oszloptengerén, majd központi szerepet kap az előadás utolsó jelenetében, amikor hataloméhes pojácaként a fejére teszi a dán koronát. Innen értelmezve még súlyosabbnak tetszik Hamlet bűne, aki kicsinyes bosszúvágyában leöli-leöleti az egész dán királyi családot, odadobva a hatalmat egy idegen hatalomnak. Vajon ez a Hamlet csak apjáért akart-é bosszút állni vagy elsősorban a korona megszerzése az igazi célja? Shakespeare nem ad választ arra a jogos felvetésünkre, hogy az apa halála után miért nem a fiú örökli a trónt, s ez bizony kétértelműségekre ad okot. Peter Mikulík kamaradrámaként indítja az előadást, amelynek első részében csak azok a szereplők vannak a színpadon, akik meg is szólalnak. A második részben viszont váratlanul elszaporodnak a tömegjelenetek. Az előadás talán legnagyobb problémáját mégis az jelenti, hogy a hatalmas színpadot egyszerűen képtelen bejátszani a színen lévő tömeg, s ebben nem segít Grusková több mint problematikus díszlete sem, aki egy vasfüggönnyel ellátott várfallal vágja ketté a színpadot az első képben, s a szereplők esetlenül hol az egyik oldalán, hol Hamlet szerepében Robert Roth a másikon játszanak. Kérdezhetnénk, vajon most ki van falon belül? Peter Mikulík az elején említett ötletet leszámítva megpróbálja tisztességesen levezényelni és láthatóvá tenni az előadást, amely még a kémfilmekből kölcsönzött zene (Peter Mankovecky) és a fallal lezárt színpad leszűkítése árán sem mindig sikerül. Talán a leg- emberszabásúbbaka szintén Grusková tervezte eklektikus ruhák, főleg Gertrud (Zdenka Studenková) jelmezei lélegzetelállítóan szépek. Jozef Vajda Claudiusa folyamatosan bizonytalanodik és emberte- lenedik el, de csak rezonál környezetére. Az előadás végén szinte már szurkolok neki, hiszen rajta áll vagybukikadánkirályságjövője. S bizony Mikulík a fortinbrasos ötletével nagyon nehéz helyzetbe hozza a Hamletet alakító Robert Rothot, akinek nem adja meg a tisztességes, nagyszerű halál lehetőségét, hanem kicsinyes, bosszúálló, az uralkodásra teljes mértékben alkalmatlan ficsúrt farag belőle. Bár valljuk be, ez igen jól áll a rengeteget izgő-mozgó, sokszor hangtalanul is szófecsérlő Roth-ra, aki a figura cinikusságát átmentette a Mizantrópból. Ivana Kuxová Opheliája nem nagyon lép túl a szerep la'nálta árnyékokon, Stano Danciak sírásója pedig a filozófiai mélységek helyett a szerep bohó- zati elemeit ássa elő az Opheliának ásott sírból. Nagyon élvezetes viszont Kubomír Feldek szabatos, naprakész fordítása. S ezzel a mondattal már átléptünk az Astorka Színház Othelló- jába, hisz ezt is Feldek fordította. A dramaturg, Andrea Dömeová többször is belenyúl az eredetibe, és a rendező, Juraj Nvotával egyetemben a darabot áthelyezik a mába. Egy kortárs családi drámát látunk, amelyben szinte minden szereplő ismerősnek tűnik. Néhány roló adja a díszletet (Tomás Rusín), amelyben fehér és fekete ruhás figurák adnak elő egy végzetdrámát, s ahogy a Nemzetiben, úgy itt is a tér meghatározónak bizonyul. A parányi Astorkában még egy kifutót is elhelyeznek a nézők köré, itt történnek meg a legintimebb pillanatok Othello és Des- demona között. Othello nem fekete (és nem is festik be festékkel), viszont a sok fehér ruhás figura között feketében flangál Jago és Roderigo. Ami a Hamletból hiányzik, itt mind mégvan, nem a teret és a fölösleges sallangokat figyelem (bár Lubica Salamon- Cekovská komolyzenei alapokra épülő zenéje remekül beépül az előadásba), hanem a színészekben végbemenő folyamatokat. Mindössze Boris Farkas nem túlságosan megértő apából bohózati elemeket beépítő kocsmárosa tűnik fölösleges intermezzónak. Nvota a színészeiben látja a darab megoldásának a kulcsát, s igaza van. Marián Miezga és Tána Pau- hofová remek választásnak bizonyulnak a szerelmespár eljátszására, bár mintha Miezga őrjöngése egy kicsit hirtelen következne be, ezen a folyamaton lehetne finomítani. Bár ki érti a lélek minden rezdülését? Pauhofová nagyon szépen építi tovább az Ármány és szerelemben már látott figurát, Des- demona némileg naivabbnak tűnik a jogaiért karcosabban küzdő német polgárlánynál. Aki a hátán viszi az előadást, az Peter Simun végtelenül nyájasnak mutatkozó, hihetetlenül aljas Já- gója, aki mintha csak a nézőtérről lépett volna fel a színpadra. Olyan ember, aki nyájasan, de annál magabiztosabban tartja a háta mögött a kést. Simun hátborzongató alakítása már most megjósolhatóan az évad egyik nagy dobása. S még egy figurát említsünk meg, a szálakat akaratlanul is bonyolító Cassio szerepében Jakab Róbertét, aki sérülékenyebb férfit mutatva talán méltó vetélytársa lehetne az egyre inkább elvaduló Othellónak. Kiss Péntek József: „Összesen legfeljebb harminc jelentkezővel tudunk foglalkozni" (Vas Gyula felvétele) Lazítson az operatív lízing programmal es vezessen gond nélkül hosszú távú, 1-3 éves kocsikölcsönzés akontáció nélkül a teljes adminisztráció elvégzése és a költségkimutatás elkészítése mérlegen kívüli finanszírozás szerviz, a műszaki állapottal való törődés és további szolgáltatások 24 órás hotline szerviz és pótautó biztosítás emelt limittel www.bof.sk tel.: 0800 11 24 64 prefinancujeme I takmer I vsetko
