Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-17 / 239. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 17. Vélemény És háttér 7-Végre búcsút mondok a fogyókúrának! llgy fölment az élelmiszerek ára, hogy mától csak csipegetek. (Peter Gossányi karikatúrája) A hárompárti koalíció 2006 óta egyik válságból a másikba sodródott Előre hozott választások Lengyelországban TALLÓZÓ HÁÁREC Az izraeli zsidók többsége nem hisz abban, hogy a novemberre az USA-beli Annapo- lisba tervezett nemzetközi Közel-Kelet-konferencia az izraeliek és a palesztinok közti közeledéshez, majd békés rendezéshez vezet- derül ki a Háárec izraeli napilap közvélemény-kutatásából. A lakosság 80 százalékát kitevő zsidók közül a megkérdezettek 56 százaléka nem hisz a találkozó sikerében, 39 százalék optimista, 5 százalék nem nyilvánított véleményt. Az izraeli arab kisebbség derűlátóbb: a felmértek 46 százaléka véli úgy, a találkozó közelítheti egymáshoz az álláspontokat, 37,5 százalék ellenvéleményt hangoztatott. A zsidó lakosság 77 százaléka szerint Ehud Óimért kormánya gyenge ahhoz, hogy békemegállapodást kössön a palesztinokkal. A zsidó többség nem hajlandó engedményeket tenni egy béke-megálla- podás olyan kulcskérdéseiben, mint Jeruzsálem hovatartozása vagy az 1948-ban elmenekült palesztinok visz- szatérése. A megkérdezettek 59 százaléka ellenzi, hogy Izrael kivonuljon Jeruzsálem arab kerületeiből. Nyolcvanhét százalék ellenzi akár egyetlen menekült visszatérését Izraelbe, 6 százalék kész lenne maximum 100 ezret befogadni, 3 százalék ennél több menekült hazatérésével is egyetértene. FTP A Financial Times Deutschland brüsszeli forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy a szövetség elsősorban a közép-keleti ország ostromlott déli körzeteiben harcoló csapatainak jobb ellátása, mozgatása érdekében külföldi magánvállalatok bevonására kényszerül. A NATO Katonai Bizottságában erről már megállapodás jött létre. Jelenleg a 26 tagállam nagykövetei tárgyalnak a terv megvalósításáról. A terv megerősíti, hogy a szövetség egyre nagyobb nehézségekkel küszködik az afganisztáni béke- fenntartásban. A nemzetközi biztonsági erőkben (ISAF) szerepet vállaló országok többségében a lakosság ellenállása miatt mind nehezebb a szolgálatot teljesítő katonai kontingensek mandátumának meghosszabbítása, s . egyre több főváros utasítja el pótlólagos katonai eszközök küldését. Néhány héttel ezelőtt Németország, Spanyol- ország, Franciaország, Törökország és Görögország visszautasította azt a NATO- kérést, hogy sürgősen küldjenek szállító helikoptereket Afganisztánba. Utána körvonalazódott az az elképzelés, hogy külföldi magánvállalatokat vonjanak be a hadműveletek logisztikai segítésére. A cégek kiválasztásáról, a feladatokról és a finanszírozásról kezdtek tárgyalásokat a tagországok nagykövetei. A költségek jóval nagyobbak lesznek, mint ha az igényeket katonai felajánlásokból elégítenék ki. A tervezet azt indítványozza, hogy a kiadásokat osszák el az ISAF-misszióban részt vevő országok között. A NATO egyik szóvivője azt nyilatkozta: szerinte a tervben nincs semmi kivetnivaló. Két évvel a legutóbbi parlamenti választások után, október 21-én a lengyel szavazókat ismét az urnákhoz szólítják, miután az előző választások győztese, a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS), Jaroslaw Kaczynski miniszterelnök pártja hosszabb távon képtelennek bizonyult arra, hogy stabil többséget állítson maga mögé a sikeres kormányzáshoz. MTI-HÁTTÉR A hónapok óta húzódó koalíciós válság augusztus 11-én érkezett a végkifejlethez, amikor a kormányfő bejelentette az előre hozott választásokat. Az odáig vezető út is „rögös” volt: a hárompárti koalíció (2006. elején jött létre) egyik válságból a másikba sodródott, egy éve egyszer már fel is bomlott. Végleges megszűnését Andrzej Leppemek, a baloldali re- torikájú, populista Önvédelem (Samoobrona) elnökének, miniszterelnök-helyettesnek és mezőgazdasági miniszternek július eleji, korrupciós vádak miatt történt menesztése (és szexbotránya) okozta. Egy hónappal később, augusztus 8-án Kaczynski váratlanul a bizalmasának tartott belügyminisztert, Janusz Kacz- mareket mentette fel arra hivatkozva, hogy információkat szivárogtatott ki a korrupcióellenes hivatal (CBA) nyomozásáról a mezőgazdasági tárcánál, akadályozva a vizsgálat eredményes lefolytatását. A másik koalíciós társsal, a jobboldali populista, nemzeti katolikus Lengyel Családok Ligájával (LPR) Kaczynski az előre hozott választások bejelentésének napján vitte szakításra a dolgot. Augusztus 13-án Kaczynski fölmentette a két koalíciós párt négy miniszterét, és helyükbe párton kívüli szakembereket ültetett. Ezzel ismét - az elmúlt két ciklusban sokadszor - kisebbségi kormánya lett Lengyelországnak. „Ez a koalíció sok problémát okozott nekünk, de Lengyelország számára kifizetődő volt” - érvelt Kaczynski nemrég egy rá- dióinteijúban. A kormány szerinte sok mindent megváltoztatott az országban. A belpolitikában a PiS elsősorban a korrupció elleni harc sikereire, a korrupcióellenes hivatal létrehozására büszke, amely szinte titkosszolgálati jogosítványokkal rendelkezik, és közvetlenül a miniszterelnöknek van alárendelve, a külpolitikában pedig Lengyelország kemény álláspontjára az EU reformszerződése körüli tárgyalásokon. A 2005. szeptemberi választások után a PiS-nek nemigen volt más választása, mint a bizarr „kényszerházasság” a két populista formációval, miután csekély mértékű választási győzelme után képtelen volt megegyezni a vele az ellenzékben még szövetséges és közös kormányzásra készülő, szintén Szolidaritásgyökerű, jobboldali liberális, piacbarát Polgári Platformmal (PO) a közös kormányprogramban és a tárcák elosztásában (a PO akkor az új választásokat még elutasította). A PiS ugyanis nemcsak a parlamenti választásokon aratott diadalt, hanem jelöltje, Lech Kaczynski, a kormányfő ikertestvére nem sokkal később az elnökválasztáson is győzedelmeskedett. A PO szinte „sokkos” állapotba került, a PiS pedig „megittasult” a győzelemtől, és magának követelte az összes biztonságpolitikai kulcstárcát. Az elmúlt két év bebizonyította, hogy a jelenlegi parlamenti felállásban sem a kisebbségi kormányzás, sem a „bizarr” koalíció nem működik Lengyelországban. Az új választások kimenetele azonban teljesen bizonytalan. A PiS és a PO a közvélemény-kutatások szerint 30-40 százalék közötti támogatottsággal fej fej mellett áll az élen, emellett a PiS-t gyakrabban hozzák ki győztesnek (de ne feledjük, hogy a 2005-ös választások előtt a felmérések többsége a PO győzelmét valószínűsítette). Rajtuk kívül a Baloldal és Demokraták (LiD), mely az előző ciklusban kormányzó (posztkommunista) baloldalt és a parlamentből kiszorult liberálisokat tömöríti, számíthat biztosan a parlamentbejutásra 15 százalék körüli eredménnyel. Három jelenlegi parlamenti párt, a Lengyel Parasztpárt (PSL), az Önvédelem és a Lengyel Családok Ligája (LPR) - amely kisebb pártok koalícióját vezeti - nem lehet biztos abban, hogy átugorja az 5 százalékos választási küszöböt. Ha hárompárti lesz a lengyel parlament, elképzelhető, hogy a PiS egyedül is képes lesz kormányozni: erre abban az esetben nyílna lehetősége, ha 40 százalék körüli eredményt érne el. Ennél nagyobb a valószínűsége annak, hogy a PiS győz ugyan, de koalíciós társakra lesz szüksége a kormányzáshoz. A PiS és a PO koalíciója megfigyelők szerint kevéssé valószínű, de nem elképzelhetetlen: ennek fő feltétele, hogy a két pártvezető, Kaczynski és Donald Tusk visszalépjen az első vonalból, ne legyen kormánytényező. Elképzelhető, hogy a PiS megkísérli a PO megosztását, és megpróbálja rábírni néhány konzervatív képviselőjét az együttműködésre. A PO Tusk vezette liberális és Jan Maria Rokita vezette konzervatív szárnya között ugyanis alig leplezett konfliktusok vannak. A PiS számára, ha nem éri el az abszolút többséget, valójában kedvezőbb lenne egy PO-LiD- koalíció (ez utóbbi lehetőségét mindkét érintett tagadja). Erős ellenzéki parlamenti frakcióval és a korábban a párthoz tartozó államfő, Lech Kaczynski háttér- támogatásával könnyen zátonyra futtathatná a kormánykoalíció törvényjavaslatait, emellett bírálhatná a „liberálisok flörtjét a posztkommunistákkal”, elhódítva tőlük szavazóik egy részét. A PiS minimális célkitűzése ezért 185 fős frakció létrehozása a 460 tagú szejmben: ezzel ugyanis már meg tudná akadályozni, hogy az alsóház leszavazza az egyes törvényjavaslatokra kimondott elnöki vétót (ehhez a szejm háromötödös többségére, legkevesebb 276 képviselő szavazatára lenne szükség). A PO számára az egyetlen igazi esély az lenne, ha nagyarányú győzelmet aratna, és koalíciót alkothatna a parlamentbe mégis bejutó parasztpárttal. Ennek esélye azonban a közvélemény-kutatások szerint jelenleg csekély. KOMMENTÁR Kellemetlen igazság GÁLZSOLT Az elmúlt hétvégén a sajtó világgá kürtölte, hogy a Nobel-békedíjat, amelyet a világot békesebbé tévő személyiségeknek és szervezetek- nekítélnekoda, a volt amerikai alelnökés szenvedélyes környezetvédő, Al Gore, valamint az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottsága (IPPC) kapta. A norvégparlamentibizottságindoklásaszerint azért, mert nagyban segítettek felhívni a figyelmet a klímaváltozás folyamatára. Bár elég nehéz közvetlen kapcsolatot találni a világbéke és a globális felmelegedés elleni küzdelem között, nem ez az első eset, hogynem kifejezett békeharcosokkapjákadíjat. 2004-benafákatül- tetó kenyai aktivistanő, Wangari Maathai, 2006-ban a bangladesi szegényekbankára, Mohamed Junusz és mikrohiteleket adó intézménye, a Grameen Bank kapta az elismerést. A negatív hatásokkaljá- ró globális felmelegedés elleni küzdelem nemes ügy, közvetve hozzájárulhat a vüágbékésebbé tételéhez, a kérdés az, hogy hogyan űzik. Tény, hogyAl Gore amerikai alelnökként (1993-2001) támogatta az üvegházhatású szén-dioxid kibocsátásának korlátozását előíró Kiotói Jegyzőkönyvet, amelyet a Clinton-kormányzat alá is írt, az amerikai Szenátus azonban nem ratifikálta. Az EgyesültÁllamok törvény- hozásának ellenállására azonban számítani lehetett, nem sok meglepő volt benne. Kiotó támogatása mellett Al Gore még a Kellemeden igazságcíműkönyvével, majd az arról készült, kétOscar-díjjaljutal- mazott (igaz az egyiket a zenei betétért kapta) dokumentumfilmjével küzdött a felmelegedés ellen. Ezekben a klímaváltozás veszélyeire hívja fel a figyelmet. A baj csak az, hogy képmutatóan és ál tudományosan, s ez eléggé kontraproduktiv lehet. Gore küzdelméről Paul Johnson Értelmiségiek című könyve jut eszembe, amelyben a brit történész azt elemzi, hogyanagyszemélyiségekmagánéletemennyire volt összhangban az általuk hirdete tt magasztos elvekkel. Például a francia filozófusé, Jean-Jacques Rousseau-é, aki könyvet írt a nevelésről, de mind a három saját gyermekét lelencházba adta, és eléggé erkölcstelen életet élt. Vagy Marx Károlyé, a nagy közgazdászé, aki fél életét a londoni nemzeti könyvtárban töltötte, szintén könyvtárnyi irodalmat hagyva az utókorra, csak éppen a családj át volt képtelen eltartani, amely egy londoninyomomegyedbennélkülözött. Ami Gore küzdelmét illeti, először saját életével mutathatna példát. Apo- litikusnak a Tennessee állambeli Nashville-ben hatalmas luxusrezidenciája van, amelyben éventecsaknem30 ezerdollárnyi villany-és földgázszámlát termel. Áramból hússzor annyit fogyaszt el, mint egy átlagos amerikai háztartás, márpedig az egyáltalán nem az energiatakarékosság mintapéldája. Persze, a képmutatás felett mégszemet lehetne hunyni - különösen, ha politikus az illető. Csakhogy a dokumentumfilm sem éppena tárgyilagosságmintapéldája. Néhányrésze inkább egy hollywoodi katasztrófafilmre emlékezhet, és számos csúsztatás találhatóbenne.Egybritbíróságnemrégúgy döntött, az iskolákban csak olyan magyarázatokkal együtt vetíthető le a film, amelyekfelhíyjákafigyelmetkilenctévedésre, amelyeket tartalmaz. Ez is elég kellemetlen igazság, az alkotóra, meg a Nobel-díjat odaítélő bizottságra nézve. Persze, az előbbinek a népszerűség és a politikai, no meg a pénzügyi tőke számít igazán. Kérdéses, az utóbbinak szá- mít-e még egyáltalán valami, legalábbis amióta a világ akkori legnagyobb terroristájának, JasszerÁrafatnakis Nobel-békedíjat adtak, mert két évtizednyi gyilkolás után aláírt egy békeszerződést, amelyet aztánelfelejtettbetarta(t)ni. JEGYZET Tanulni? Tanulni! GRENDEL ÁGOTA Rossz lehet egyetemistánaklen- ni, nem is szeretnék a bőrükbe bújni. Olyan, de olyan sok a ta- nulnivalójuk, hogy semmire sem jut idejük. Tálcán kaptak egy magyar egyetemet Komáromban, hogy a diploma megszerzéséig élhessenek Comenius elveivel, melyek szerint az anyanyelven folyó tanulás a leghatékonyabb, s tehetik ezt magyar környezetben, olyan, se nem nagy-, de nem is kisvárosban, ahol nem könnyű elkerülni a találkozást a kultúrával; múzeum, fesztiválok, sajátkőszínház, mindenféle, mikultúrigénynekingere. Nem tudom, mit és mennyit olvasnak a komáromi egyetemi hallgatók, jut-e idejükszépirodalomra, vagy csak a tankönyveket és szakkönyveket bújj ák éjt nappallá téve, időnként leülnek-e egy kávéra, hogy megvitassák az élet nagy kérdéseit, vagy csak tanulnak, tanulnak, tanulnak, ahogyan azt Lenin atyácskánk taná- csolta-pedig, amikor efféle jelszavakkal tűzdelték tele a faliújságot, mégjavábanszocializ- must írtunk, vörös nyakkendőben építettük a bizonytalan, de optimizmustól ragyogó jövőt. Színházbaviszont nem j árnak- derültki egy riportból. Nemaz- zal érvelnek, hogy drága a belépő, erre hiába is hivatkoznának, egyrészt, mert ha összevetjük egy gyorsétteremben elfogyasztott hamburgeres-kólás-hasáb- burgonyás vacsorával, kiderül a csalás, másrészt, mivel az igazgató úgy határozott, kedvezményt kapnak. Ám nekik a kedvezmény sem kell, idejükből nem futja színházlátogatásra. Bizonyára szakértelmiséginek készülnek, s várhatóan nem altatót dúdolnak leendő gyermekeiknek, hanem pl. közgazdasági szakszöveggel ringatják álomba őket. Tulajdonképpen tiszteletre méltó, hogy a tanulásra s remélhetően a tudásra összpontosítják minden energiájukat, nem törődve a gondtalan diákévekkel, abban a korban, amikor egy diploma már interneten is megrendelhető. Igaz, borsos áron, de ha valakinek csak a papír kell, megéri, semmi vizsgadrukk, ráadásul aki így jut oklevélhez, régóta vígan dolgozhat, aztán sutty, ha kérik, elő azzal a vacak papírral. Csak az a gond, hogy az értelmiség Európában művelt, nem szűklátókörű, s ha a mai húszasok így készülnek a nagybetűsre, egyszerű kiszolgáló személyzet válikbelőlük.
