Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-02 / 226. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 2. www.ujszo.com Neves Kelet-kutatók találkozója Dunaszerdahelyen V. Vámbéry Konferencia NAGY ERIKA Dunaszerdahely. Szeptember 27-én könyvbemutatóval vette kezdetét az V. Nemzetközi Vámbéry Konferencia. A küzdelemnek vége, s még sincs vége című kötetet, amely a konferencia előző évfolyamán elhangzott előadásokat adja közre, Dobrovits Mihály tur- kológus, a Vámbéry Kutató Tanács tudományos titkára állította össze. Méltatója Vásáry István professzor volt, akinek kutatási területe és érdeklődése a török filológia és történelem különböző részeit öleli fel. A kötetben hazai és magyarországi szerzők tanulmányai kaptak helyet, továbbá ezúttal is képviseltette magát egy külföldi kutató Azim Malikov személyében, aki a szamarkandi egyetem munkatársa. A tanulmánykötet nem csupán a Kelet történelmének különböző fejezeteibe nyújt betekintést, hanem arról is képet ad, melyek azok a témakörök, kutatási területek, amelyekre a magyar Kelet-kutatók a figyelmüket összpontosítják. Másnap délelőtt elsőként Dobrovits Mihály A kirgizek egy VI. századi bizánci forrásban című előadása hangzott el, majd a fiatal Tóth Anna Malalas krónikájának népneveivel ismertette meg a hallgatóságot. Avar kor-e az avarkor? - Madaras László erre vonatkozó megjegyzései után Vásáry István professzor a török és mongol nyelveknek a mongol-kori Iránban betöltött helyzetét és szerepét taglalta. Sárközy Miklós Vámbéry Árminról szóló előadása után T. Nyíri Mária Cemel Sahir történetével és annak a magyar operetthez való kötődésével nyűgözte le a hallgatóságot. Két nap alatt húsz kiváló előadást hallgathatott meg a közönség, és ígéret született, hogy ezekből az előadásokból hamarosan egy újabb kötet születik. A konferencia keretében idén először osztották ki a Vámbéry-dí- jat. A Vámbéry Tudományos Kollégium az elismerést egyhangú döntés alapján Hazai György akadémikusnak, a Társulás elnökének ítélte oda munkája elismeréseként. Vásáry István professzor és Dobrovits Mihály a Vámbéry Irodalmi Kávéházban tartott könyvbemutatón (Alföldi Gábor felvétele) 4. Nemzetiségi Fesztivál szépséghibákkal Észak és dél nem találkozott ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. Zsolnán és Dunaszerdahelyen rendezték meg az elmúlt hét végén a 4. Nemzetiségi Fesztivált. Ä kisebbségek szemében sokáig Slota nevével fémjelzett, következésképpen idegengyűlölettel társított észak-szlovákiai városban többen voltak kíváncsiak az országban élő 12 nemzetiség műsoraira, mint Dunaszerdahelyen. Pénteken Zsolnán több ezren tekintették meg a műsorokat, míg a szombati dunaszerdahelyi programokon gyér volt a közönség. A szervezés egyik szépséghibája, hogy dél-szlovákiai művészeti csoportok nem szerepeltek a zsolnai programban, ahogy zsolnaiak sem a rendezvény dunaszerdahelyi helyszínén. Ráadásul a két város gálaműsorára sem hívták meg egymást a polgármesterek, pedig a jelen politikai történések közepette egy ilyen esemény nagy jelentőséggel bírt volna, és a hagyományos rendezvényt is kiemelte volna a szürkeségből. A két város szóvivője ezt azzal magyarázta, hogy ők csak a helyszínt biztosították, és kisebb összeggel támogatták a rendezvényt. A lényeg szerintük az, hogy a multikulturális rendezvény jól sikerült. Szombaton a dunaszerdahelyi művelődési központban képző- művészeti kiállítások és kézműves foglalkozások várták az érdeklődőket, délután a nemzetiségi csoportok seregszemléjével folytatódott a program. A sort a pozsonyi Pressburger Klezmer Band nyitotta a kelet-európai zsidó népzenét bemutató koncertjével, utánuk további hagyományőrző együttesek léptek színpadra. Az esti gálaműsorban fellépett Bertók Tibor, ifjú komáromi hegedűművész, az oroszországi Balalajka Kvartett, valamint a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes. (jóm) A Pressburger Klezmer Band a dunaszerdahelyi vmk-ban (Fogas Ferenc felvétele) 150 remekmű költözött a New York-i Metropolitan Museum of Art gyűjteményéből a német fővárosba A „legszebb franciák” Berlinben Edouard Manet: En bateau, 1874, olaj, vászon, 97,2 x 130,2 cm. c The Metropolitan Museum of Art, New York Kivételes helyzetben vagyunk immár több hónapja, nem kell a tengerentúlra, New York-ba repülnünk, hogy a Metropolitan Museum of Art gyűjteményének híres francia festményeit és szobrait megtekintsük. A berlini Neue Nationalgalerie (Új Nemzeti Galéria) aktuális időszaki kiállítása ugyanis a neves és páratlan New York-i gyűjtemény 150 remekművével dicsekszik. HUSHEGY1 ANIKÓ A művészeti életben vezető szerepet betöltő, múzeumokban és galériákban gazdag város utcáin harsány poszterek csalogatnak az amerikai kiállításra: „Die schönsten Franzosen kommen aus New York” (A legszebb franciák New York-ból érkeznek). A galériába készülő látogató talán nem is sejti, hogy a híres impresszionista festők, Manet, Monet, Renoir stb. nevezetes műveit tekintheti meg a tárlaton. Ezt csak akkor tudatosítjuk, amikor Monet színekben gazdag tájképei vagy Degas baletttáncosnői előtt állunk: a laikus közönséget is elkápráztatja a gazdag színek áradata, s nem kell ahhoz szakértőnek lenni, hogy átérezzük az egyes képek hangulatát. Az értékes festményeknek köszönhetően ízelítőt kapunk a kor, illetve művészi világának atmoszférájából. A kiállításon látható művek átmenetet képeznek a tradicionális, tehát az akkori szabályoknak megfelelő festészet és a modern művészet között. Ebben a korszakban nemcsak a festészet stílusa, hanem a témája is megváltozott. A 19. század kezdetéig a festő nagyrészt történelmi események és mitológiai témák megfestésével arathatott sikert. Később viszont a művész egyre gyakrabban a mindennapi emberre, annak környezetére és szabadidejére lett figyelmes. Ennek a változásnak lehetünk, a kiállításnak köszönhetően, tanúi. Megtekinthetjük azonban a realisták képeit is, például Jules Breto földeken dolgozó asszonyait, vagy a korábbi évekre tehető klasszicista alkotásokat is, mint pl. Jean Auguste Dominique Ingres titokzatos hölgyeit. Különböző színek szabad használata határozza meg az impresszionisták festményeit. Nem a mű egyes kiragadott részei, hanem ezen részek harmóniája adja meg a festmény hangulatát. Az impresszionisták elsőrangú célja volt megragadni a pillanatot és annak a hangulatát. Továbbhaladva a tárlaton Paul Cézanne csendéleteit láthatjuk. Az ő festményei is hozzájárultak a képzőművészetforradalmához. Ez a zsáner egyre nagyobb teret hódított, csakhogy Cézanne a tárgyaknak nem a tükörképét adta vissza, hanem a színek és a geometriai formák segítségével harmonikus kompozíciót alkotott. A művész már nem a közönségnek vagy a tradicionális festészet előírásainak akart megfelelni, hanem saját művészi elvárásainak. A 19. század tradicionális festészetét először meglepetésként érik az újabbnál újabb művészeti izmusok. Ma már csak csodálni tudjuk ezeknek a műveknek a sokrétűségét és színgazdagságát. Végighaladva a szimbolisták művei előtt közeledünk a modernebb festészethez, amelyet egyre naivabbnak tűnő alkotások képviselnek. Például Paul Gauguin körvonalai vagy Henri Matisse színei már más, új művészeti értékekre hívják fel a figyelmet. Gauguin mintha menekülne a modern világtól és többek közt az emberiség eredetét keresi. Azt a világot, ahol az ember még a természet része, Tahitiban fedezte fel, amelynek bennszülöttjei a festményei témájává váltak. A modernebb festményeken észrevehető az alkotók egyre szabadabb fantáziája. Matisse csendéletének tárgyai egybeolvadnak a tapétamintaszerű háttérrel, ezáltal az ő festményein megszűnik az előtér és a háttér határa, tehát a perspektíva fogalma. A terek eggyé válása során vizsgálja a színek és a minták összjátékát. A 19. század nem képzelhető el Auguste Rodin szobrai nélkül, így a kiállításnak egy külön helyisége az ő alkotásait vonultatja. Ádám és Éva szobra nem a bibliai személyek jegyeit viselik, a művész az emberi érzésekre helyezi a hangsúlyt. Ezt Rodinnek a szobrok testtartásával sikerül kifejeznie. A remekművek szemlélése közben megpihenhetünk az egyik teremben, s közben megtekinthetjük azt az ismeretterjesztő filmet, amely a kiállításon látható képek közös jegyeire próbál meg rámutatni. Ha valamilyen kérdés merül fel bennünk, akkor a termekben sétáló fiatal, leendő művészettörténészekhez fordulhatunk, akik készségesen tájékoztatják a látogatókat. Tovább sorolhatnánk és elemezhetnénk a kiállítás szebbnél szebb festményeit. Mindig újabb vagy más stílusú művet fedezhetünk fel, ezért nem könnyű feladat frappánsan összefoglalni ennek a kornak a jellemzőit. De talán épp ez a kiállítás segít rámutatni a 19. század festményeinek gazdagságára és színhangulatára. Annak a korszaknak a művészetét figyelhetjük meg, amely már elhagyta a francia akadémia által megszabott szabályokat, és amelyben a művész egyre önállóbbá, fantáziája egyre szabadabbá vált. Ezek az alkotások vezetnek a modem művészet felé, amely viszont már egy következő kiállítás témája lehetne. Vitathatatlan, hogy ezekben a hónapokban a New York-i, a francia és a német képzőművészet Berlinben tart csúcstalálkozót, mintha ebbe a világvárosba összpontosulnának a világ múzeumainak legnevezetesebb alkotásai. A New York-ból érkezett „legszebb franciák” sikerrel szólították meg a berlini és az ide látogató művészetrajongókat. Ken Follett középkori krimije világszerte siker volt Folytatódik A katedrális MTl-JELENTÉS London. A héten megjelenik Londonban az utóbbi évtizedek egyik legsikeresebb történelmi regényének, Ken Follett A katedrális című művének folytatása. Az 1989-ben kiadott alapmű - eredeti címe: „The Pillars of the Earth” - világszerte átütő sikert aratott, és csaknem húsz év múltán is folyamatosan kelendő. A történet a XII. századi Angliában kezdődik, és középpontjában egy katedrális évtizedekig tartó viszontagságos építése áll. A cselekmény azonban innen minden elképzelhető irányba elágazik: rendkívüli korhűséggel és érzék- letességgel tárul az olvasó elé a középkori élet minden nyomorúsága, durvasága, mocska. A valós történelmi személyiségeket is felvonultató történet háborúk, éhínségek, trónöröklési harcok, egyházi belvillongások, halálos végű intrikák sorozata, a legpuritánabb emberi tisztességgel és nem csekély adag romantikával elegyítve. Ä történet 1174-ben ér véget - hogy másfél évszázaddal később, 1327-ben folytatódjék. A rajongók által jó ideje várt, holnap megjelenő új kötet cselekménye szintén Kingsbridge-ben, a katedrális városában kezdődik. A World Without End (szó szerinti magyar fordításban: Vég nélküli világ) címet viselő könyv teljes sztoriját a Macmillan kiadó természetesen hét lakat alatt őrzi a megjelenésig. A Budapesti Operettszínház vendégszerepei ma Nyitrán a Marica grófnő című Kálmán Imre-operettel. Az előadás 19 órakor kezdődik az Andrej Bagar Színházban. Képünkön a címszerepet alakító Kalocsai Zsuzsa. (Fotó: ŐSZ)
