Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-10 / 233. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 10. Szülőföldünk 29 A hagyomány szerint a nagyságos fejedelem maga festette-faragta a díszes bútordarabot, amelynek pontos mását Szili Katalin ajándékozta a városnak Rákóczi székének másolata Kassán Kassa. Október 4-én, Ferenc napján a kassaiak egy történelmileg híres Ferenc miatt gyűltek össze a Rodos- tó-ház előtt. KOZSÁR ZSUZSANNA Rákóczi fejedelem bujdosóházának mása gazdagodott egy újabb relikviával, mégpedig a fejedelem saját faragású székének pontos másolatával. A széket Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke ajándékozta Kassa városának. A két ország közötti feszültség miatt, mely a Benes-dekrétumok iránti eltérő álláspontból fakadt, az ajándékozó nem jelent meg az átadási ceremónián. Az ajándékot így az elnök asz- szony kabinetfőnöke, Kerényi György adta át a Kelet-szlovákiai Múzeum igazgatójának, Pollák Róbertnek. „Egy politikus számára adódnak néha olyan helyzetek, amikor a hosszabb távon érvényesülő értékekért nehéz döntéseket is meg kell hoznia” - indokolta beszédében Kerényi Szili Katalin távol- maradását, hozzátéve, hogy az elnök asszony ígéri, nyugodtabb időkben személyesen is újra tiszteSzili Katalin ajándékozó levele A Magyar Köztársaság Országgyűlése elnökeként a Kelet-szlovákiai Múzeum kassai Rodostó-házának ajándékozom II. Rákóczi Ferenc karosszékének a Magyar Országgyűlés által elkészíttetett hű mását. Ez az ajándék jelképezze az egyetemes és az európai, benne a magyar nemzeti kultúra és történelem iránti közös tiszteletünket, őrzéséért érzett felelősségünket. Óvják olyan gondossággal, amilyenjó szívvel ajándékoztuk. letét teszi Kassán, hisz a városról nagyon kellemes emlékei vannak. Kerényi György Rákóczi életét ecsetelve nemcsak a fejedelem európai voltára, toleranciájára, politikai bölcsességére mutatott rá, hanem párhuzamba áhította a bujdosók törökországi számkivetettségét a 20.századi kitelepítésekkel, a szülőföld kényszerű elhagyásával is. A hagyomány szerint a karosszé-. két, melynek eredetije a Magyar Nemzeti Múzeumban található, maga Rákóczi faragta, festette, így „benne van szellemisége, személyisége, küzdelme a magyarság boldogulásáért, de türelme, toleranciája is a Kárpát-medence népei iránt.” A fejedelem azonban nemcsak művének másolata által volt jelen az ünneplő kassaiak között, hanem BocsárszkyAttila színművész megszemélyesítésében is, aki a fejedelem gondolatait, eszméit tolmácsolta a közönségnek. A kuruc kor világát, hangulatát Kováts Marcell tárogató-játéka idézte fel az átadási ünnepség elején és végén. Az ajándékot Kerényi György kabinetfőnök adta át a Kelet-szlovákiai Múzeumnak (Robert Sándor felvétele) Tótmegyeren átadták az Assisi Szent Ferenc Hospice vadonatúj létesítményét 25 egyágyas szoba áll majd a lakók rendelkezésére Újabb pályázat készül Enyhítenék a betegek és a hozzátartozók fájdalmát SZÁZ ILDIKÓ Tótmegyer. Hosszú, várakozással és kételyekkel teli évek előzték meg a tótmegyeri Assisi Szent Ferenc Hospice megnyitó ünnepségét, amelyet október első péntekén rendeztek meg Tótmegyeren. A rendezvényen részt vett Vladimír Horváth a Jozef Murgas Alapítvány képviseletében, amely Trencsénben már működtet hasonló intézményt és a tótmegye- rieket is segítette a nem könnyű feladat megvalósításában. A megnyitót megelőző hálaadó szentmisét Stefan Vrablec püspök celebrálta, aki felszentelte a létesítményt. „Sok minden történt a 2004 augusztusában megvalósult alapkőletétel óta. Intézményünkben három szinten 25 egyágyas szoba áll majd a betegek rendelkezésére. Igényes munka lesz a miénk, mivel itt mindenkiben többszörösen is tudatosul majd az emberi élet múlandósága, a beteg ember kiszolgáltatottsága. A mi dolgunk lesz enyhíteni a betegek és a hozzátartozók fájdalmát. Ezt a hivatást csak úgy lehet végezni, ha megtöltjük a mindennapjainkat szeretettel, így tehetjük emStefan Vrablec püspök szentelte fel a létesítményt (Csuport István felvétele) hány hiba is becsúszott. Ennek ellenére a polgári társulás tagjai, a falu polgármestere és az ügyet támogató orvoskollégák, leendő önkéntesek mindvégig bíztak abban, hogy az intézmény végül megépülhet és fogadni tudja a ráutal- takat. A modern felszerelésű szobák, fürdőszobák mellett korszerű étterem, tágas terasz és Assisi Szent Ferenc szobra is megtalálható az intézményben, amely a falu peremén, egy kis erdő mellett áll. Szombaton nyűt napot tartottak a Hospice házában, hogy a régióbeli lakosság is megismerkedjen az intézménnyel és a létrehozók elképzeléseivel. berhez méltóvá betegeink tartózkodását” - fejtette ki ünnepi beszédében Alena Kollárová neurológus, az Assisi Szent Ferenc Polgári Társulás elnöke. Jozef Der- nár, Tótmegyer polgármestere elárulta, az intézményt befogadó falu rendkívül szerencsés évet zárhat. Sikerült támogatást kapniuk az iskola felújítására, be tudták fejezni a közművesítést, és végre megépülhetett a hospice. A huszonnégy millió korona beruházással épülő intézmény befejezéséhez jelentős mértékben hozzájárult az egészségügyi tárca, a nagy- szombati érsekség pedig az Assisi Szent Ferenc Polgári Társulás rendelkezésére bocsátotta a katolikus egyház területét. A rendezvényen részt vettek Alena Kollárová orvos azon érsekújvári kollégái, akik mindvégig támogatták a hospice gondolatát, holott a megépítését néhány tótmegyeri család korábban igencsak ellenezte. Az ellentábornak volt mibe kapaszkodnia, mivel az építkezési tervekbe néZűrös előzmények Nem azon a helyen épült a Hospice, ahová eredetileg tervezték. Tótmegyer képviselő-testülete már 2002 októberében jóváhagyta ugyan, hogy hospice épüljön a faluban, döntésük azonban kedvezőtlen fogadtatásra talált a községben. Az önkormányzat jelképes összegben, négyzetméterenként egy koronában határozta meg a polgári társulás által igényelt telek árát. Jozef Demár, a négy és fél ezres Tótmegyer polgár- mestere száznegyven aláírást tartalmazó petíciót kapott, amelyet néhány Pozsonyból betelepülni készülő lakos is aláírt. A csendes vidéki életre vágyók azzal érveltek, nem kívánják, hogy a házaik mellett autók járjanak, és többszintes épületet emeljenek, (száz) Strandröpladba és jégpálya Somoija. Strandröplabdapálya után most labdajátékokra és korcsolyázásra alkalmas pályát építenek a szlovák és magyar gimnázium közös területén. A pályázati pénzekből finanszírozott beruházást e hónapban fejezik be. A két pályán kívül egy szabadtéri edzőpályát is felújítanak a Pontis Alapítványtól nyert háromszázezer koronából. A sportkomplexum a nyilvánosság előtt is nyitva áll majd, a pályázati feltételek között szerepelt ugyanis az egész éves kihasználhatóság, nyitottság, környezetvédelmi kritériumok és a helyi közösség bekapcsolása a terület kiépítésébe. „A magyar és a szlovák gimnázium közös ötlete válik valóra ezekben a hetekben. November végéig kell benyújtanunk az elszámolást, addigra készen kell lennie mindennek” - nyilatkozta Edita Lysinová, a szlovák gimnázium igazgatója. Mivel a nyilvánosság előtt is nyitott lesz a létesítmény, és őrt kell majd alkalmazniuk, szükség van a város segítségére. Bárdos Gábor alpolgármestertől megtudtuk, most kezdtek tárgyalni erről. Az önkormányzat a jövő évi költségvetésben tud számolni ezzel a kiadással, (jóm) Szlovákiai romák, zsidók, magyarok történelmével ismerkedhettek a középiskolások; többen közülük elmondták, megdöbbenéssel hallgatták az előadókat A toleranciáról tartottak előadást a galántai gimnáziumban A tanulók érdeklődéssel hallgatták a deportálások történetét (Szőcs Hajnalka felvétele) GAÁL LÁSZLÓ Galánta. Tolerancia címmel háromrészes előadás-sorozat hangzott el a Galántai Kodály Zoltán gimnáziumban. A Galántai Könyvtár szervezésében, Brezina Katalin könyvtáros kezdeményezésére a szovákiai romák, zsidók és magyarok újkori történelméről hallgathattak előadást a szlovák és a magyar gimnázium negyedéves hallgatói. Az előadások lényegét Marsai János, a Kodály gimnázium igazgatója a következőképpen fogalmazta meg: „Tapasztalhatjuk, hogy a körülöttünk zajló történések nem pozitívak. Azt gondoltuk, hogy a felnövekvő generációnak tisztában kellene lennie a történelemmel, ismerniük kell a tényeket, tudniuk kell, mit gondoljanak arról, amit a politikusoktól hallanak.” A gimnázium nagytermében Ame Mann, a Szlovák Tudományos Akadémia Etnológiai Intézetének munkatársa a szlovákiai romák történetét mutatta be. Pavol Mest’an, a pozsonyi Zsidó Kultúra Múzeuma igazgatója a szlovákiai zsidókról tartott előadást, szeptember 27-én pedig Kőrös Zoltán, a Pozsonyi Állami Levéltár vágsellyei fiókjának munkatársa beszélt a szlovákiai magyarság második világháború utáni történelméről, elsősorban a deportálásokról és a kitelepítésekről. A hallgatóság körében ez az előadás váltotta ki a legnagyobb visszhangot, ez után hangzott el legtöbb kérdés. Kiderült, sokan vannak közöttük, akiknek a nagyszülei vagy más rokonai átélték azt a korszakot, így az nem ismeretlen számukra. Néhány diák a véleményét is elmondta. Dobos Barbara: „Tetszettek az előadások. Különösen a zsidók történelmével foglalkozó. Tetszett az eladó stílusa, látszott, hogy nagyon nagy műveltséggel rendelkezik. A zsidókkal eddig nem volt közvetlen kapcsolatom, talán ő volt az első zsidó, akivel személyesen találkoztam. A magyarok sorsa nem ismeretlen, a nagymamámtól sokszor hallottam a deportálásokról. A magyar-szlovák ellentéteket saját bőrömön még nem tapasztaltam.” Hrbácsek Tünde: „A deportálásokról édesanyámtól is sokat hallottam, de a mostani előadásból sok új dolgot tudtam meg. Azt hiszem, a szemináriumi munkámat is erről a témáról fogom megírni.” Korpás Gyula: „Sok érdekes dolgot hallottunk. Borzalmas, hogy ilyen dolgok megtörténhettek a zsidókkal, meg a romákkal. És szomorú, hogy még ma is sokakban élnek előítéletek.” A diákok elmondásából is kitűnik, hogy nem volt felesleges az előadás-sorozat. Talán mintául szolgálhat más iskoláknak, könyvtáraknak.
