Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-09 / 232. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 9. www.ujszo.com Fődíjat nyert az Iszka Reykjavíkban A 4. reykjavíki nemzetközi filmfesztiválon a nemzetközi zsűri Bollók Csaba Iszka utazása című filmjének ítélte „Az év felfedezettje” címet és a vele járó fődíjat, az Izland jelképének számító madárról mintázott Arany Lundát. Bollók Csaba 2005 őszén forgatta az Iszka utazását, amely a Déli-Kárpátok bányavidékén élő utcagyerekkel, Varga Máriával való véletlen találkozásból született. A film azt az utat követi nyomon, ahogy egy szegény családba született gyerek idő előtt felnőtté érik. Az Iszka utazása több filmfesztiválon is szerepelt, Brüsszelben, Monterreyben, Szarajevóban és Trondheimben pedig elismeréseket is kapott. (MTI) A szemlén 800-900 magyar kötetet állítanak ki Mától: Frankfurti Könyvvásár MT1-H1R Mintegy 800-900 magyar kötetet állítanak ki a ma kezdődő 59. Frankfurti Könyvvásáron - mondta Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatója. Európa legnagyobb könyves seregszemléje mától október 13-ig tart Frankfurtban, az eseményen 110 országból mintegy 7300 kiállító vesz részt. Az MKKE mintegy 350-400 könyvet mutat be a 120 négyzet- méteres magyar standnál, több kiadó pedig önállóan mutatkozik be köteteivel a vásáron. Zentai Péter László kiemelte: a seregszemlén a hangsúly a kortárs magyar irodalmon van. Az MKKE igazgatója korábban arról tájékoztatott, hogy az egyesülés átfogó képet kíván adni a magyar és határon túli magyar irodalmi termésről, ezért a gyermekirodalom, a szép- irodalom, az ismeretterjesztés, a tudományos és a hobbiirodalom területéről is válogatnak köteteket a magyar kiadók kínálatából. A magyar pavilon átriumában az érdeklődőket kortárs alkotók fotói fogadják Burger Barna mintegy harminc felvételén. Az MKKE igazgatója hangsúlyozta: a németek a könyvkiadói területen a tíz legjelentősebb partner között tartják számon Magyarországot. Az 59. Frankfurti Könyvvásár díszvendége a katalán kultúra. Bemutatják Nagy Dénes Együtt című filmjét is Minority Film fesztivál ELŐZETES Pozsony. Ötödik alkalommal rendezik meg a Minority Film elnevezésű filmszemlét, melynek programján a kisebbségekkel, a kisebbségek helyzetével, az együttélés és a tolerancia kérdéseivel foglalkozó filmek szerepelnek. Az október 11-én kezdődő és 14-ig tartó szemlén, melynek a Mladosf mozi ad otthont, 17 alkotást mutatnak be: nagyjátékfilmeket, kisfilmeket és dokumentumfilmeket egyaránt. Mivel a fesztivál célja egyebek között, hogy elgondolkoztatva párbeszédet kezdeményezzen a kisebbségékről, a vetítések előtt szakmai bevezetőket tartanak. A nyitónapon Visegrad Caravan címmel válogatást mutatnak be az idén Karlovy Varyban, a diákfilmek nemzetközi fesztiválján, a Freshfilm Festen prezentált alkotások közül. Nem hiányzik majd ícseh fürdőváros mustráján a zsűri különdíjával jutalmazott szlovák dokumentumfilm, Daniela Rusnoková munkája, a Sofia és családja. A fiatal szlovák rendezőnő 2004-től 2006-ig követte nyomon Rudnanyban egy roma család sorsát. Dokumentumfilmjében Sona, a tizenöt gyermeket nevelő édesanya beszél nehéz életéről, valamint a település gondjairól. A filmet nemcsak Csehországban, Egyiptomban is díjazták, all. Ismaili Nemzetközi Rövid- és Dokumentumfilm-fesz- tivál Fődíját is megszerezte. Magyarországot a Visegrad Caravan szekcióban Nagy Dénes kisjátékfilmje, az Együtt képviseli. Ahogy a szinopszisban olvasható: „A film két testvér hosszú távoliét utáni találkozásáról szól. A tizenhét éves orosz fiút, Alexet egy jobb élet reményében csempészik Olaszországba. A szállítmány félúton, egy Budapest külvárosi gyártelepen megpihen egy éjszakára. Alex váratlanul megszökik, hogy megkeresse sok éve nem látott, Budapesten élő bátyját.” Pénteken, 12-én 14 órától film- maraton indul a francia Tony Gat- lif munkáiból. A Gypsy Swing című 2002-es zenés vígjáték egy jólétben élő tizenéves párizsi fiú Carice van Houten, a Fekete Könyv főszereplője (Képarchívum) „különös kalandját” villantja fel. A fiú nyári szünidejét híres cigányzenészek között tölti, akiktől zenélni tanul. A Gadjo dilo - A bolond idegen című film „bolond idegenje”, egy párizsi fiatalember, akinek útja egy romániai cigány faluba vezet. A Transylvania olasz főhősnője is Romániában keresi szíve alatt hordott gyerekének apját. A Minority Filmfesztivál Kisebbségek a filmművészetben ciklusa olyan produkciókat kínál, mint Paul Verhoeven Fekete Könyv című holland-belga-angol- német thrillere, Anthony Ming- hella Bűnös viszonyok című amerikai-angol filmdrámája Jude Law és Juliette Binoche főszereplésével, Edward Zwick Véres gyémánt című amerikai kalandfilmje, Leonardo DiCaprio főszereplésével, valamint az Isten bárányai című ffancia-olasz-amerikai-brazil rö- vidfilm-összeállítás, mely olyan rendezők kéznyomát viseli, mint Emir Kusturica, Ridley Scott, John Woo és Spike Lee. A fesztivál látogatói megtekinthetik továbbá Hubert Sauper Darwin rémálma című dokumen- tumfümjét is. A Minority Filmfesztivál valamennyi vetítésére ingyenes a belépés. (tébé) Alsókubinban négy napig az országos szavalóverseny résztvevői, a szép szó szerelmesei rótták az utcákat A költészet köztársasága Izgalmas idők az eperjesi Maid Scéna előadásában (Filip Lasútfelvétele) Ötvenharmadik alkalommal rendezték meg az országos szlovák szavalóversenyt Alsókubinban, Árva egyik településén. A rendezvénynek lapunk is médiapartnere volt, s a könyvkiadók közül a Kal- ligram támogatta. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Alsókubin 2013-ban szeretne Európa kulturális fővárosa lenni. Tény, hogy kevés olyan szlovák város van, amely ennyire rendezett és kulturális értékekben gazdag len- ne, mint a Choc hegység lábánál fekvő település, amelyhez Hviez- doslav mellett számos jelentős szlovák művész neve kötődik. Elég, ha csak Margita Figulit, Martin Kukucínt vagy Ladislav Nádasi-Jé- gét említjük. A Hviezdoslavov Rubint 1954-ben rendezték meg először, kilenc résztvevővel. Ma már több ezer embert mozgat meg, s ide csak a legjobbak jutnak el. Az I-II1. kategóriában, vagyis az alapiskolásoknál már nincs verseny, hanem egy megszerkesztett műsor keretében mutatkoznak be a kerületi versenyek győztesei. A IV-V. kategóriában van ugyan verseny, de jellemző a rendezvényre, hogy a helyezéseket a fesztivállapból tudom meg, nem a díjátadásra és a helyezésekre hegyezik ki a versenyt, mint nálunk. Ami radikálisan eltér a nálunk megszokottaktól, az a szövegválasztás. Alig hallunk klasszikust, a szövegek többsége az adott korosztály napi gondjaival foglalkozik, az iskolában felgyújtott hétköznapi élményekkel, a mutáló kamasz mindennapjaival, az első testi szerelem felejthetetlen pillanataival, a felnőttekhez kapcsolódó egyre bonyolultabb viszonyrendszerrel, de nagyon sok a korosztály számára emészthető humoros szöveg is. A szerzők között a kortárs alkotók dominálnak, a nagy kedvenc Daniel Hevier, több szöveggel szerepel Stefan Moravcík, Karol D. Horváth, Milan Rúfus, Viliam Klimácek, Ján Navrátil, Laco Kerata, Samko Tálé (azaz Daniela Kapitánová) és Ján Uliciansky is. Több kortárs külföldi szerző szövegét is hallhatjuk (Lawrence Ferlinghetti, Julian Tuwim, Aglaja Veteranyi, William Saroyan, Marcel Schwoob). Á magyar vers- mondási hagyományokkal ellentétben a szlovák előadók bátran játszanak is a színpadon, a jelmez szintén komoly szerepet játszik egy-egy előadásban. Szóval rendkívül változatos a szövegválasztás, s bizony több olyan szöveg is van, amit érdemes lenne sürgősen átültetni magyarra, hogy gyarapítsa a magyar szavalóversenyeken ebben a témában elhangzó igen szegényes választékot. Többen eljutottak a déli járásokból is a versenyre (a nádszegi Agócs Eszter egy igen tanulságos fülöp-szigeteki mesét adott elő), s talán érdemes lenne szorosabbra fűzni a kapcsolatokat a Komáromban és Bátkában zajló Dobré slovo szlovák szavalóverseny és az alsókubini rendezvény között. Amíg az alapiskolásoknál több kiemelkedő előadást is láthattunk, a IV-V. kategóriában mintha elfogyott volna a muníció, itt már az előző kategóriákkal ellentétben túlsúlyban vannak a lányok, s mintha komoly gondjaik lennének a szövegválasztással. Nem merik felvállalni a valódi problémáikat, szemérmesen inkább a világ megoldhatatlan gondjaival foglalkoznak, s ez nem tűnik mindig szerencsésnek. Még viszonylag azok járnak jól, akik könnyedebb hangvételű szöveget választanak, vagy akik eljutnak a játék öröméig. A szlovák amatőr előadó-művészet egyik kiemelkedő képviselőjének számít a még mindig csak egyetemista máriatölgyesi Peter Hort, aki versben Marcin Swietlicki Dalok a mellőzött emberről, prózában pedig Mihail Zoscsenko Arisztokrata című humoros írásával mutatkozott be, s főleg ez utóbbi mű humorának feltérképezésével aratott komoly szakmai és közönségsikert. ' Idén 11 csoport versengett a versszínpadok kategóriájában (ezt a kategóriát ebben az évben vezették be Rimaszombatban), nyolc az alapiskolások, három csoport pedig a középiskolások mezőnyében. Ahogy az egyéni előadóknál, itt is a kamaszoknapi problémái szerepeltek műsoron, mindössze egy csoportválasztott mesét, igaz ez a mese (Jaroslav Broz követte el az önfejű hercegnőről és a háromfejű sárkányról) a csoport tagjaira íródott. A gyerekcsoportok közül a legegységesebb színházi látásmódot, a szöveg, a színpadkép, a zene és a koreográfia harmóniáját a lévai Márna snaha (Hiábavaló igyekezet) csoportnál láthattuk, akiknek a Schola ludus c. előadása Daniel Hevier, Miroslav Válek, Jozef Urban és Ján Smrek szövegei alapján készült. De ugyanezt a témát járja körül a szeniciek Legnehezebb varázslat c. előadása is. A középiskolások között a körmöcbányaiak Csehov-szövege nyomán készült mozgásszínpadi variációja és az eperjesi Malá scéna Izgalmas idők c. előadása emelkedett ki a sokéves átlagból. Ez utóbbiban szinte szigorúan betartva a brooki instrukciókat, az üres térben két nő (Diana Laciaková és Éva Kásová) meséli el kiüresedett, mégis lapos reménynyel átitatott mindennapjait. Mintha csak Pavol Weiss Barátnők c. előadásából léptek volna át ide. A hivatalos versenyprogram mellett számos kísérőprogramon vehettünk részt a négy nap alatt. Ahogy Hviezdoslav sírjánál mondta az egyik szónok, a szappanoperák, a mobilok és az internet világával a költészet nem tudja felvenni a versenyt, de képes lehet alternatívát nyújtani. Ezt a járható utat mutatta fel az alsókubini szavalóverseny, amely Hviezdoslav szellemiségéhez méltón egyszer talán a szlovákokat és a magyarokat is közelebb hozza egymáshoz. Számos neves vendég fordult már meg a fiatalok találkozóhelyévé vált Hlava XXII kávézóban (Nem) csak a zene - ötéves a Deja vu-klub MISLAY EDIT Ünnepel a pozsonyi Deja vu- klub : immár öt éve invitálja a fiatalokat a klub nevét is adó házigazda Deja vu zenekar, hogy havonta egyszer kellemes dzsessz-zene mellett egy-egy ismert, népszerű személyiséggel, illusztris vendéggel találkozzanak a Hlava XXII kávéházban. A klub ötlete Striezenec Sándor zenésztől származik, az ő szellemi gyermeke és szívügye, s megszületését több dolog inspirálta. Egyrészt az, hogy 2000-ben megalapította a dzsesszt és bluest játszó Deja vu zenekart. Mivel nem túl sok lehetőségük kínálkozott a fellépésre, úgy érezte, lendíthetne a helyzetükön egy saját klub, ahol havonta zenélhetnének. „Élénken élt az emlékezetemben, milyen szuper hely volt annak idején a József Attila Ifjúsági Klub - mesélte Striezenec Sándor -, ezért szerettem volna egy olyan klubot, ahol nem csupán a Deja vu zenéje, hanem egyéb kulturális program is várja a Pozsonyban tanuló fiatalokat. Felkerestem a diákhálózatos fiatalokat, akkor Nagy András volt az egyik »motorja«, és ő rögtön vette a lapot. Megfelelő helyszínt kerestünk, meg is találtuk a Hlava XXII kávézóban, és elindulhattak a Deja vu-klubestek.” Pontosabban akkor indultak be igazán, amikor a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete is felkarolta a klubot. Striezenec Sándor elismeréssel szólt arról a segítségről, amelyet Czim- balmosné Molnár Évától, az intézmény előző igazgatójától kapott. „Krasztev Péterrel, az intézet jelenlegi igazgatójával is kiváló a kapcsolatunk, ráadásul Péter igazi menedzser típus, aki számos ötletet is ad a vendégeket illetően.” Striezenec Sándor úgy érzi, az elképzeléseit szinte maradéktalanul sikerült valóra váltania, rendezvényeik többnyire teltház előtt zajlanak, s ez boldoggá teszi. Egyetlen dologban van hiányérzete: , A klubba többnyire egyetemista fiatalok járnak, és meglep, hogy időnként nem adják meg azt a tiszteletet a meghívott vendégnek, hogy figyeljenek rá, és ne nyomják el zajongással a szavát. Az is igaz persze, hogy ha nagy formátumú, markáns egyéniség a vendég, egyáltalán nincs »háttérzaj«”. Az eltelt öt évben sokan megfordultak a Deja vu-klubban. „A legelső klubestünkre Erich Bobos Procházkát, az ismert hazai száj- harmonikást, valamint a komáromi Borostyán vezetőjét, Nagy Lászlót hívtuk meg. Ellátogatott már hozzánk Grendel Lajos, Peter Lipa, Pavol Hammel és Tóbiás Szidi, Magyarországról többek közt Verebes István, Kaszás Attila, Varga Miklós, Vikidál Gyula, Hernádi Judit, Müller Péter Sziámi, vagy Hajós András. Legutóbb Somló Tamás volt a vendégünk, és még a lépcsőn is ültek. Ez a csúcsnak számít. Három számot adtunk elő együtt, és bevallom, számomra is nagy élmény, hogy olyan zenészekkel játszhatok egy színpadok, akiket fiatal koromban istenítettem.” A holnapi jubileumi klubest vendége Gerendás Péter, aki a Deja vu első magyarországi vendége volt. Striezenec Sándor egyébként a zene valódi megszállottja: jelenleg négy zenekarban dobol, s van egy magániskolája is, amelyben dobolást oktat. De mint mondja, a zenekarok közül a Deja vu a kedvence. Büszke arra, hogy hét éve szinte ugyanabban a felállásban zenélnek. Kétszer léptek már fel a Sziget Fesztiválon, koncerteztek a Pozsonyi Dzsessznapokon, valamint Prágában és Varsóban is. Egyelőre klasszikus dzsesszdara- bok szerepelnek a repertoárjukon, amelyet idővel saját számokkal is szeretnének bővíteni. A Deja vu legutóbbi vendége Somló Tamás volt (KissGáborfelvétele)
