Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-09 / 232. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 9. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ OROSZ LAPOK A hétfői orosz lapok meglepetésként értékelik Vlagyimir Putyin legújabb személyi döntéseit, nevezetesen azt, hogy az orosz elnök a külföldi felderítés eddigi főnökét, Szergej Lebegyevet a szervezet végrehajtó titkárává, Mihail Fradkov volt kormányfőt pedig új vezetőjévé nevezte ki. A Kommerszant című moszkvai lap szerint Mihail Fradkov volt miniszterelnök kinevezése a putyini káderpolitika tipikus lépése, s három dolog jellemzi: a kiszámíthatatlanság, az a tény, hogy a kinevezett nélkülözi a tapasztalatokat a rábízott területen, s hogy tökéletesen beépült a hatalmi vertikumba. A lap úgy vélte: lehet, hogy a felderítőkre ettől nem valami fényes jövő vár. Fradkov ugyanis karrierje során három szövetségi főhatóságot vezetett - a külgazdasági kapcsolatok minisztériumát, a kereskedelmi minisztériumot és a szövetségi adó- rendőrséget -, távozása után pedig mindhárom megszűnt. Ha a tendencia folytatódik, új munkahelye netán a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) kebelében végezheti, amely már visszatérítette állományába a KGB által „bepiszkított” legtöbb hatóságot - írta a Kommerszant. A Gazeta arra hívta fel a figyelmet: Fradkov megjelenése a külföldi felderítésnél talán lehetővé teszi a fegyveres testületek és titkosszolgálatok között kialakult konfliktusok megoldását, amelyek azt a veszélyt hordozzák magukban, hogy az elnökválasztás előtt ellenőrizhetetlenné válnak. A Moszkovszkij Komszomolec szerint Putyin újra bizonyította azt a képességét, hogy teljes ámulatba ejti a politikai elitet. Maga Fradkov kinevezése is érdekes, de felvet egy sokkal átfogóbb kérdést is: vajon Putyin nem azzal fogja-e bizonyítani a váratlan megoldások iránti vonzalmát, hogy végül mégsem lesz miniszterelnök? - írta a lap. Az elmúlt héten ugyanis mindenki abban a hitben ringatta magát, hogy lehullott a fátyol az orosz hatalom jövőjéről, Putyin kormányfő lesz, s nagyjából minden marad a régiben. De ha alaposan átgondolja valaki az elnök szavait - aki azt mondta: nem zárja ki, hogy kormányfő legyen -, akkor ez végső soron bármit jelenthet. A kormányfő posztja elsősorban gazdasági jellegű, s kérdés, kell-e ez Putyinnak. De ha netán kell, akkor vajon miért gyengül folyamatosan a kormány intézménye, és a hatáskörök miért csordogálnak át a minden területen megalakuló állami korporációkhoz? Tehát az ország jövője továbbra is sűrű homályba vész - írta a lap. A Moszkovszkij Komszomolec egyébként Fradkov hivatalos életrajzát kutatva számos jelet fedezett fel arra nézve, hogy a volt kormányfő mégsem annyira tapasztalatlan a titkosszolgálatok és a külföldi hírszerzés területén, mint amilyennek tűnik. Idézte Konsztantyin Zatulint, a FÁK intézetének igazgatóját, aki úgy vélte: a külföldi hírszerzés - ahol most éppen nemzedékváltás folyik - az ország szeme és füle, s aligha valószínű, hogy oda valakit kineveznének főnöknek pusztán azért, hogy állása legyen.- Az Isten áldjon meg, nem az állami költségvetést csinálod! (Peter Gossányi karikatúrája A visszacsúszás a listán előrevetíti jövőbeni gazdasági gondjainkat is A tigris téli álom előtt? A tigris nem alszik téli álmot, legfeljebb a medve, téli álomba szunnyadó tigrisről beszélni ezért merő képtelenségnek tűnik. GÁL ZSOLT Persze, átvitt értelemben a tátrai tigrisről van szó, ami Szlovákia, az ország gazdasági dübörgésének szimbólumává vált. A téli álomba való szenderülés azonban még így is képzavarnak tűnik, főleg annak a fényében, hogy hazánkban jelenleg is kilencszázalékos a gazdasági növekedés. A jövő azonban nem biztos, hogy ennyire rózsás lesz. A következő évek fejlődésének záloga a kormányjelenlegi gazdaságpolitikája. A mostani száguldó gazdasági növekedés az előző, Dzurinda-kor- mány reformjainak gyümölcse. Kérdés 2-3 év múlva mire számíthatunk a jelenlegi kormánypolitika alapján. Sok jóra nem. Az előző kabinet reformjait rendre agyondicsérték a különböző nemzetközi szervezetek (OECD, Világbank, Nemzetközi Valutaalap, Európai Bizottság). Jelenleg azonban elemzéseik legfeljebb Szlovákia egy helyben topogásáról tanúskodnak, s félő, hogy a következő összehasonlítások már arról fognak szólni, hogy elindultunk lefelé a lejtőn. Legutóbb a Világbank tett közzé jelentést a vállalkozói környezetről Doing Business 2008 címmel. Ebben azt tanulmányozzák, milyen nehézségekkel és akadályokkal szembesülnek a vállalatok a világ országaiban tevékenységük során. Egyszerűen fogalmazva: mennyi a papírmunka, mennyi időt és pénzt vesz el a szaladgálás különböző hivatalokba, mennyire egyszerű bejegyezni egy céget, megkötni egy adásvételi szerződést, felvenni vagy elbocsátani egy alkalmazottat, hitelhez jutni, milyen magasak az adókés járulékok, mennyire tartják be a jogszabályokat, meddig tart egy pereskedés, hogyan hajthatók be a követelések stb. A felmérés fontosságát jól mutatja, hogy a vállalkozók számára legkedvezőbb környezetet teremtő, a világbanki lista élén levő országok, mint Szingapúr, Új-Zéland, az Egyesült Államok, Hongkong vagy Dánia, egyben a világ leggazdagabb országai közé is tartoznak. A lista végén kullogó, többnyire fekete-afrikai államok pedig a legszegényebbek. A világbanki szakértők egyben minden évben kiemelik azokat az országokat is, amelyek a legnagyobb haladást érték el. 2005-ben Szlovákiát még a vállalkozói környezet javításában a legnagyobb eredményeket felmutató országként dicsérték, a legújabb jelentésben viszont már meg sem említik. Térségünkből Grúzia, Horvátország, Bulgária vagy Csehország igyekezetét emelték ki. Szlovákia - főleg a Dzurinda kormány reformjainak köszönhetően - még mindig az előkelő 32-ik helyen áll a Világbank listáján, egyelőre megőrizve korábbi pozícióját és megelőzve visegrádi szomszédait. Ebben azonban nagyobb szerepe van a szerencsének, mint a kormány politikájának. Az ezévi jelentés ugyanis csak a júniusi helyzetet tükrözi, nicsenek benne az olyan változások (például a munka törvénykönyvének módosítása), amelyek rontani fognak pozíciónkon. Az országotugyanis már a reformok leállítása esetén is az fenyegetné, hogy fokozatosan lekörözik a változtatásokat bevezető környező államok. A kormányunk azonban hátramenetbe kapcsolt, olyan jogalkotással, amely rontja a vállalkozások feltételeit. A visszacsúszás az elkerülhetetlennek tűnő listán előrevetíti jövőbeni gazdasági problémáinkat is. Gondoljunk csak arra, hogy 1997és 2001 között Magyarország volt régiónk sikerországa, 4-5 %-os gazdasági növekedéssel, nagyarányú tőkebeáramlással, növekvő foglalkoztatással. Majd 2002-től jött az esztelen állami osztogatás politikája, s az azt törvényszerűen követő gazdasági válság. Mára a növekedés másfél százalékra, az uniós átlag felére apadt. Az okos ember más kárán tanul. Nekünk nem kellene elkövetni ugyanazokat a hibákat. Ha azonban kormányunk mégis ezt teszi, akkor menetrendszerűen lefékeződik a gazdaság. A tátrai tigris téli álomra szenderül. S rájövünk, ez nem is akkora képtelenség. Meglepő, de még a természetben sem. A tigris egyik alfaja, a szibériai ugyanis téli álmot alszik. Sok közülük különböző futballcsapatok szurkolói táborához tartozik Vasgárda és Hatalmas Dusán MTI-HÁTTÉR Egy neonáci csoport Újvidékre tervezett felvonulásának betiltása ráirányította a szerb sajtó figyelmét az újfasiszta csoportosulásokra, amelyekből több száz működik országszerte. Rendőrségi adatok szerint Belg- rádban tevékenykedik a legtöbb szélsőjobboldali csoport. Hogy pontosan hány, azt a rendőrök sem tudják, számukat 200 és 500 közé teszik. Belgrad után Újvidék következik a maga mintegy száz fasiszto- id szervezetével, majd Nis és Nagy- becskerek (Zrenjanin) 50-50-nel. Két-három tucat csoportot tartanak számon Kragujevácon, Kralje- vóban, Jagodinában, Szabadkán, Kikindán és Sapacon. Zeljko Nikac ezredes, a szerb belügyminisztérium rendőrségi osztályának vezetője, a szerb rendőr-akadémia tanára a Nedeljni Telegraf című lapnak elmondta: e csoportok többségükben 15-19 éves, mindenfajta másságot dühödt erőszakkal elutasító fiatalokból szerveződtek, és sok közülük különböző futballcsapatok szurkolóitáborához tartozik. Belgrádban a Rád szurkolói a legaktívabbak, akik Vasgárda és Hatalmas Dusán (Dusán cár középkori szerb uralkodó volt) nevű csapatokba szerveződtek. A város központjában szoktak találkozni, s kedvenc foglalatosságuk a graffiti- ' zés. Falfirkáikkal főleg romagyűlöletet hirdetnek: „Halál a cigányokra!”, „Antiromák!”, „Baltát a cigányoknak!”. Kapnak persze tőlük mások is, mint a „Baltát a muzulmánoknak!’’jelszó tanúsítja. És persze követelnek is* „Tiszta Szerbiát!”, amiről - Európa egyik legkevertebb népességű országában élvén, ahol alig tudja valaki, kik voltak az ősei - nyilván maguk sem sejtik, micsoda. Legyinteni mégsem lehet rájuk. Rendőrségi adat: 1990 és 2005 között Szerbiában 77 faji alapon végrehajtott támadást regisztráltak, s ezeknek 124 roma áldozata volt. Csak a múlt évben 19-szer támadtak meg romákat, s ebből kétszer az otthonukban történt ilyen bűncselekmény. Ez akkor is nyugtalanító növekedés, ha a 2000 októbere - Szlobodan Müo- sevics bukása előtti tíz év - statisztikáira gyanakodva néz valaki. K0MMENTÁT Majdan JARÁB1K BALÁZS Nem múlik el nap az ukrán kormányalakítás felől érdeklődő elektronikus levelek nélkül. Kedves kollégák, (a narancsos koalíció miatt) aggódó barátok, szakértők és újságírók küldözgetik a világhálón keresztül az információt sürgető soraikat. Tessék megnyugodni, narancsos koalíció valószínűleg lesz. De az is valószínű, hogy Juscsenko elnök és Timosenko majdani miniszterelnök duettjében nem lesz sok köszönet. A múlt vasárnapi választások utáni hét híre feltételnül az volt, hogy a várttal ellentétben a Régiók Pártja szó nélkül nyelte le a választási eredményt, amely alapján, nem Viktor Janukovich marad a kormányfő. Persze, várjuk ki a végét. Már a választások utáni napon lebontották a Régiók bazi nagy színpadát és a forradalmi elszántságot szimbolizáló kék sátrakat Kijev főterén, a Majdanon. Az ukránul Majdan Nezalezs- nosztyinak (vagyis a függetlenség terének) keresztelt tér magyarul akaratlanul is szimbolizálja az ukrán kormányalakítást és politikát - majdan lesz belőle valami. Mert, ahogy e lap hasábjain már többször kifejtettem, az ukrán politika már régen nem a narancsosok és a kékek harca, hanem immáron az úgynevezett szentháromság vetélkedése. A narancsosok egy szempillantás alatt megegyezhetnének, ahogyan ezt deklarálták már a választások előtt, alatt és után. Ám Juscsenko elnök és csapata elsősorban a saját újraválasztását tartja szem előtt a 2009-ben sorra kerülő elnökválasztásokon. Szíve szerint azt a „kibékülési” politikát folytatná a kékekkel, amely szerinte elengedhetetlen egy egységes Ukrajna európai fejlődéséhez. Igaz, ami igaz, a három évvel ezelőtti narancsos forradalom előtti időkhöz képest ma már nincs számottevő politikai erő Ukrajnában, amely ne fogadná el az ország egységét és az európai integráció fontosságát. Juscsenko elnök újraválasztását azonban még az sem tudja garantálni, ha - egy Régiók Pártja és az elnök fémjelezte Mi Ukrajnánk által alkotott nagykoalíció fejében - a kékek nem indítanának elnökjelöltet 2009-ben. A választási eredmények elemzéséből egyértelműen kiderül, hogy a szentháromság harmadik tagja, Júlia Timosenkó azért tudta növelni támogatottságát, mert az ukránok jó része a politikai-gazdasági elit áldozatát látta benne. Ha Júlia Timosenkó ismét kimarad a kormányból, simán lehet fogadni a következő elnök személyére, a nyerés borítékolt. így Ukrajna jelenlegi elnöke krízisre játszik és a politikai zavarosból próbálja kihalászni újraválasztását. Ugyanez felel meg a kékeknek, a majdani narancsos koalíció minden konfliktusát a „bezzeg a mi kormányzásunk alatt sokkal jobb volt” kampányra használják fel. Júliának, a konfliktusok angyalának mi sem természetesebb ennél a leosztásnál. Míg a szentháromság tovább uralja az ukrán politikát, arra a kérdésre, mikor lesz Ukrajnának normális kormánya, nyugodtan válaszoljanak a bennfentesek egyszerűségével: Majdan. JEGYZET Vágyainknak sólyomszámya LŐR1NCZ ADRIÁN „Három ember van a magyar politikában, akiket ti, határon túliak el tudtok viselni” - válaszolta miértemre az október 6-ai pozsonypüspöki ünnepség után budapesti kollégám, tételesen is felsorolva a „kiválasztottakat”: „a” Sólyom László, „az” Orbán Viktor és „a” Szili Katalin. Nomármost, fejtegette tovább, Orbánra, amióta nem közjogi méltóság, csak egyszerű pártelnök, a kutya sem kíváncsi. A köztársasági elnök úr meg, ugye, azt hitte, hogy csak úgy korzózhat Komárom utcáin, mintha a szabad Európa szabad polgára lenne, vagy tudom is én, s lám, ingoványos talajra tévedt. Szóval, nem lett volna szabad úgy járnia s kelnie Komáromban, mintha Magyarország északi részén lenne, hanem a Szlovákia déli részének kijáró alázattal, némi megilletődöttséggel illett volna rónia a kopott macskaköveket, elhelyezve a kegyelet virágait a duklai hadművelet hatvanötödik évfordulója tiszteletére Szent Cirill és Metód szobránál, utóvégre ők és a szovjetek tették naggyá és szabaddá ezt az országot. Most aztán örülhet, ha a nevét nem írják fel a „vármegyés” Toroczkayé mellé a feketelistára... S így jutunk el az okfejtésben odáig, hogy a jelenlegi áldatlan körülmények közepette Szili Katalin házelnök az egyetlen olyan magyarországi politikus, aki jelenlétével emelni tudja e meghitt ünnepség fényét. S ő, becsületére legyen mondva, korrektül is viselkedett. Bájosan visszautasította a média közeledését, nem nyilatkozott sem a dekrétumokról, sem egyéb szekré- tumokról, s amikor a kopjafa megszentelése után a Szózat eléneklésére került sor, nekem úgy tűnt, csak playbackelt... Amilyen nyughatatlan népség vagyunk, persze ez az ünnepség sem múlhatott el provokáció nélkül, úgy, hogy a többségi nemzet orra alá ne dörgöltünk volna valamit. Mert amikor a II. világháborúban elesett hősök szobrának megkoszorúzására került sor, csak azért is el kellett énekelnünk, hogy „Kis lak áll a nagy Duna mentében...”; s amikor a dalban odaértünk, hogy „... vágyaimnak sólyomszámya támadt”, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, mire is megy ki a játék. Most kérdezheti a szlovák fél: miért kellet nekünk felemlegetnünk a Sólymot...?
