Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-05 / 229. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 5. Kultúra 9 Ma ünnepli kilencvenedik születésnapját Szabó Magda, a magyar irodalom élő legendája Boldogan szolgálják a szavak A közelmúltban egy szlovák folyóiratban olvastam recenziót Az ajtó cseh fordításáról. A recenzens nagy elismeréssel méltatta Szabó Magda regényét - amelyet rangos francia elismeréssel, a Femina-díjjal tüntettek ki 2003-ban s nagyon sajnálta, hogy a kiváló magyar írónő szinte teljesen ismeretlen a szlovák közönség előtt. Remélhetőleg ez a hiányosság idővel „pótolódik”, mi pedig nem lehetünk elég hálásak, hogy van egy Szabó Magdánk. Aki ma 90 esztendős. MISLAY EDIT Mostanáig több mint félszáz kötettel örvendeztette meg olvasóit, s az „örvendeztetés” Szabó Magdáról szólva egyáltalán nem frázis, hiszen aki egyszer belemerül írói világába, azt menthetetlenül bekebelezi, és végérvényesen a rajongójává válik. A magyar irodalom élő legendájának, nagyasszonyának nevezik. Szabó Magda valóban az. A szavak pedig lelkes szolgálói. Nem tud mást, csak írni, állítja magáról, de ez a legtöbb, amit tehet, hiszen erre a pályára lett predesztinálva. A szüleinek emléket állító Okút számomra egyik legszebbjelenete, amikor a kis, talán öt év körüli Magda Tihanyba kirándul az édesapjával, s teljesen elkápráztatja a vidék, meg a híres visszhang. Tényleg nagyon tetszik?, érdeklődik az apa, s nagylelkűen lányának ajándékozza. Abból a mérheteden szellemi „vagyonból” merítve, amely a legfőbb szülői öröksége volt, bőkezűen adakozik, olvasóit gazdagítva. Regényei nem felhődén, köny- nyed olvasmányok, tragikum, végzet, fájdalmas emberi sorsok tablója - időnként olyan érzésünk lehet, mintha egy ókori tragédia modem kori változatát olvasnánk. Könyveit kinyitva egy rejtélyes labirintusba lépünk, amely fokozatosan fedi fel titkait. A klasszikus irodalom mellett ugyanilyen erősen kapaszkodik a „magyar gyökerekbe”, abba a hagyományba, szellemi útravalóba, amelyet a „cívis városban”, Debrecenben kapott. „Kortalan” író: műveinek sokaságában a legkisebbektől az idősekig mindenki talál magának olvasnivalót. Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy Szabó Magda könyvei egy életen át kísérik az embert. Kezdhetjük a Bárány Boldizsárral, a Tündér Lalával, majd folytathatjuk az ifjúsági regényeivel, az Álarcosbállal, a Születésnappal, a Mondják meg Zsófikának cíművel. Vagy az Abigéllel, amely nem csupán könyv alakban, hanem tévéfilmsorozatként is hatalmas sikervolt. Folytathatjuk a Régimódi történettel, egyik legnépszerűbb regényével, amelyben édesanyjának és annak családjának állít emléket, amelyből színpadi és tévéfilmváltozat is készült. Aztán belemerülhetünk Az őzbe, a Freskóba, A Danaidába, a Mózes egy, huszonkettőbe, A szemlélőkbe, a Katalin utcába. És a többibe. De ne csupán a regényeit említ(Képarchívum sük, hiszen Szabó Magda szinte minden műfajban alkotott: pályáját költőként kezdte, és drámaíróként is emlékezetes darabok fűződnek a nevéhez (Az a szép, fényes nap; Kiálts, város!). írt esszéket, útjegyzeteket, hangjátékokat is. Születésnapon az ünnepeltet illik köszöntem és megajándékozni, nem pedig tőle kérni. De az olvasók telhetedenek. És állhatatosan váljak 2002-ben megjelent lebilincselő életrajzi regényének, a Für Elisének a folytatását. Reméljük, Szabó Magda hamarosan megörvendeztet vele bennünket. Kitüntetés az államfőtől Budapest. Sólyom László köztársaság elnök - a miniszterelnök előterjesztésére - a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozta Szabó Magda író- ' nak. A Kossuth-díjas alkotó tegnap vette át a kitüntetést Budapesten, a Sándor-palotában. Az indoklás szerint Szabó Magda rendkívül műfajgazdag, az ifjúsági irodalomtól a színpadi alkotásokig teijedő, a magyar és a világirodalmat egyaránt gazdagító, a határokon túl is nagyra becsült munkássága elismeréseként részesült a kitüntetésben. Sólyom László az írót méltatva kiemelte: a nagykereszt a legmagasabb kitüntetés, ami egy életmű összegzéséért adható. Mint mondta, köszönettel tartozik mindazért az élményért, amit Szabó Magda az olvasóknak szerzett műveivel. (MTI) Neves írók lesznek a könyves seregszemle vendégei Téli Könyvfieszta 2007 MTl-HÍR Budapest. Neves szerzők, többek között Parti Nagy Lajos, Popper Péter és Závada Pál is részt vesz a Téli Könyvfieszta 2007 című könyves seregszemlén november 8. és 11. között Budapesten. Závada Pál, a Jadviga párnája című kötet szerzője, valamint a Susánka és Selyempina című könyvet jegyző Bán Zoltán András a címadás nehézségéről folytat beszélgetést. Az először megrendezendő Téli Könyvfieszta keretében 1200 négyzetméteres területen várhatóan mintegy hatvan kiadó állítja ki kínálatát, elsősorban az év végén megjelenő, karácsonyi ajándéknak szánt köteteket. Az irodalmi seregszemlén a dedikálások és író-olvasó találkozók mellett könyvárverés és jótékony- sági könyvgyűjtés is lesz, de koncerteket és felolvasásokat is hallhatnak a kilátogatók. A hagyományteremtőnek szánt könyves fesztivál délelőtt tíz órától estig váija majd a könyvbarátokat. A nyitrai Andrej Bagar Színház október 7-én és 8-án Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Színházban vendégszerepei a fantázia és az álmok világába röpítő Pán Péter című mesedarabbal. A főbb szerepekben többek közt Ján Gressót, Éva Pavlíkovát, Milan Ondríkot és Kanócz Zsuzsát láthatja a közönség. (Ctibor Bachraty felvétele) A Furcsa pár a kassai Thália Színház repertoárján Egy „tuti” közönségdarab JUHÁSZ KATALIN Kassa. Neil Simon, a modernkori angolszász bulvárszínjátszás legfelkapottabb szerzőjének világhírű darabja, a Furcsa pár kerül bemutatásra ma Kassán. A Thália Színház idei második premieijének rendezője, Korognai Károly egyben az egyik főszereplő is. Korognai, aki a színház művészeti vezetői tisztségét is betölti, saját bevallása szerint nem magának választott darabot, egyszerűen úgy adódott, hogy alkatilag nem talált más színészt a meglehetősen kicsi társulatban Oscar szerepére. „Alig van olyan néző, aki nem ismeri ezt a darabot, akár színházból, akár az 1966-ban, Jack Lemmon és Walter Matthau főszereplésével forgatott filmből. Bármely színház bármikor műsorra tűzheti ezt a remekül megírt, nyolc kiváló szerepet kínáló művet, mi viszont azért döntöttünk mellette, mert a színház idei évadját meghatározza a Szent Erzsébet-év, amelynek keretében novemberben bemutatjuk az Egressy Zoltán tollából született, Szent Erzsébetről szóló színművet. Előtte azonban találnunk kellett egy olyan darabot, amely arányt teremt a két egymást követő bemutató között. Ez á veretes, könnyed, ámde tartalmas vígjáték véleményem szerint kellőképpen nézőcsalogató, annál is inkább, mivel értékes komédiáról van szó” - állítja a rendező. Az 1964-ben született Furcsa pár akkora sikert aratott a New York-i Broadwayn, hogy két évvel később már filmet forgattak belőle. A magyar fordítás Örkény István munkája, ami újabb garancia a sikerre. Az egyébként tegnapra tervezett bemutatót a színház a Cecily szerepét alakító Rák Viktória kedvéért tette mára, aki „nyugati” elfoglaltságai miatt az eredetileg tervezettnél egy nappal később érkezik Kassára. A Furcsa pár Félixét Dudás Péter játssza, rajta kívül Tóbisz Titusz, Flórián R. Szabolcs, Pólós Árpád, Nagy Kornélia, valamint meghívott vendégként Halmágyi Sándor látható a darabban. Koszorúzás a ’49-es mártírok sírjánál Pozsony. Holnap délelőtt fél tízkor a Kecske-kapui temetőben, Jeszenák János és Rázga Pál 1849-es pozsonyi mártírok sírjánál tart megemlékezést a Csemadok Pozsony-városi Választmánya és a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete. Ünnepi beszédet mond Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, (ú) Szász János filmje Chicagóban Chicago. Szász János Ópium - Egy elmebeteg nő naplója című filmjével nyitották meg tegnap a 43. Chicagói Nemzetközi Film- fesztivált. Szász János rendezése az október 10-ig tartó filmünnep versenyprogramjába kapott meghívást. A Csátli Géza művei alapján készült film 14 vetélytárssal együtt indul a chicagói fődíjért, az Arany Hugóért. A World Cinema programban Bollók Csaba Iszka utazása, Esztergályos Károly Férfiakt és Tarr Béla A londoni férfi című munkáját vetítik. (MTI) • PENGI Küzdelem a főszerepért Bán Zoltán András kétségtelenül a legszókimondóbb, leg- egyenesebb beszédű magyar kritikus. írásaiban csöppet sem hódolt be a napjainkban oly divatozó úgynevezett irodalomtudományos (gúnyos szóval PhD-) kritika szókincsének, miközben az „odamondogatós” stílust páratlan szellemességgel és következetességgel vállalta fel. Mindezek után meglepetést keltett, hogy regényíróként is bemutatkozott (vajon felakasztják-e a hóhért?), s már a mű ríme is komoly vitát váltott ki az ÉS hasáb- jain, hiszen szabadszájúság ide vagy oda, köteteimben mindenfokú látványos erotikus vagy szexuális megnyilatkozás ellenére egyesek szerint még 2007-ben is kerülendőnek tűnt az obszcén vagy annak látszó megfogalmazás. A regény legfőbb erejét a nyelve adja, mely hatványozottan zenei, ez a szöveg nem is írva, szinte kottázva van. Ennek a szövegnek a vezérfonala az opera: a jellemformá- zás is ezt támasztja alá, végletek találkoznak egymással. Egy dalszínházi kottatáros és alkalmi súgó (a „böífencsek közt bajtár- siasan röfögő Zsigó”, aki máskor inkább „beszédjárkáló trubadúr” vagy „műfaj nélküli művész”) és egy („elkancásodott combú”) pincémő viszonyát követhetjük nyomon. A cselekmény vérszegény, s csak az író arányérzékének köszönhető, hogy a monoton, függőleges mozgást nem nagyon ismerő lebegés nem válik az olvasó terhére. A szerző főszereplőit megkettőzi, de ez a megkettőzés is csak fokozza az operai ellenpontozást: Zsigóról a vele tulajdonképpen azonosítható Agyközpontba jelentéseket írnak és küldenek, ezer szemszögből és stílusban, s ez az eljárás a mindentudó elbeszélő pozíciójának kijátszására módfelett alkalmas. A rendszer a feldolgozandó észleletek áldozataként a megsemmisülés útjára lép, s a „Kételkedés Szelleme” valóban bekebelezi az „Elbeszélés Szellemét.” Susánka olykor nimfomániás Selyempinaként jelenik meg. Itt szinte kiszámíthatatlanul rapszodikus az átjárás a két véglet között. Az idő mérése is operai évadban történik, rendkívül gyakoriak a zenei utalások és a zenei metaforák, pl. „Susánka mit sem tudva a pádon mollban vergődő Zsigóról”. Vagy: „Akkor tehát Zsigónak van saját szólama?” Sőt, még a vaníliafagylalt is „vastagabb hang- szerelésű”. A regény minden lényegesebb mozzanatához zene rendelhető hozzá, s egy-egy szituáció nagyon gyakran egy-egy ismertebb operaszituációhoz való viszonyában vált többszintűvé. Néhány szembeötlő példa: Az Agyközpont tétovázásai, és egymásnak ellentmondó jelentései ugyanarról a tárgyról megidézik Elliott Carter What Next? című egyfelvonásosát, ahol a cselekmény egy súlyos tudatkimaradást okozó autóbaleset utáni nyomozás története: ki hogyan és miért került bele abba a történetbe, amelyet a zeneszerző elmesél. Zsigó temetői sétájakor szinte megszólal Richard Strauss Az árnyék nélküli asszony című operájából a meg nem születet gyerekek kórusa. Az eszelős féltékenység ábrázolásakor hallani a Cosifan tutte bizonyos taktusait, s amikor Susánka „sötétlila krepdesinru- hája” fellép a pesti éjszaka operaszínpadán, nemcsak az a tény teszi elevenné az ezt követő kicsapongást, hogy a ruhát Zsigó a Tosca jelmezállományából szerezte, hanem az is, hogy Puccini itt többször meg is szólal: mégpedig sűrítve, Susánkára kopí- rozva hol Manón, hol Mimi, hol Tigrana, hol pedig Magda de Civry szerepét. A mez nélkül megpillantott istennő motívuma kapcsán kiben nem ötlik fel Richard Strauss Daphnéja? Selyempina leírása orális szex után mintha Ades Powder Her Face című kamaraoperájának részleteivel lenne kiegészíthető, az sem lehet véletlen, hogy Zsigó egykori kamasz sötét Jakosztályába” úgy lépnek be, akár Puccininél Rodolfo és Mimi, de a csók itt elmarad. A fürdőben már-már megvalósuló öngyilkosság olvastán nem lehet nem gondolnia Poppeamegkoronázá- sára, arra a részre, amikor a fürdőben öngyilkosságot elkövető Seneca épp azt énekli, hogy: ,Amici, e giunta Pora...”. És ami mindvégig kísért, az a Don Giovanni és a Falstaff. Zsigó álomküzdelme zajlik tehát a főszerepért, a hősszerelmest alakító tenorszerepért léte operaszínpadán. A regény legfőbb tanulsága pedig alighanem ez: az élet elhi- bázása gyakorlatilag a fantázia hiányát jelenti, semmi egyebet. (Bán Zoltán András: Susánka és Selyempina, Budapest, Scolar, 2007) Értékelés: 9tt09090OO Csehy Zoltán kritikai rovata
