Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)
2007-09-06 / 205. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 6. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ ■ Brit választás ősszel? Továbbra sem hajlandó cáfolni az őszi általános választások kiírásáról teijedő találgatásokat Gordon Brown brit miniszterelnök. Brown szerint a találgatásokat azok szítják, akik „a nyár elején még választásokat követeltek, most meg azt követelik, hogy ne legyenek választások”. Ezzel arra utalt, hogy amikor júniusban átvette Tony Blairtől a miniszterelnöki tisztséget, a konzervatív ellenzék előrehozott választásokat követelt, azzal az érvvel, hogy Brown- nak nincs felhatalmazása a kormányzásra. A nyári közvélemény-kutatások azonban kimutatták, hogy az 1997 óta hatalmon lévő Munkáspárt az élén történt váltás után alaposan megelőzte a Konzervatív Pártot a népszerűségi listákon. (MTI) A brit szakszervezetek szerint durván kizsákmányolják a keleti munkavállalókat Modern kori rabszolgák Gyakran rabszolgatartással felérő körülmények között foglalkoztatják a keleteurópai EU-tagállamokból nagy-britanniai munkavállalásra érkezőket, áll a brit országos szakszervezeti szövetség (TUC) kedden Londonban kiadott jelentésében. KERTÉSZ RÓBERT Az 508 lengyel és litván munkavállaló körében elvégzett kérdőíves vizsgálat egyebek mellett azt mutatta ki, hogy a kelet-európaiakat sokszor heti 60 órát meghaladó munkaidőben dolgoztatják, a túlóradíjat azonban különböző levonások címén megtagadják tőlük, sőt gyakran a rendes munkaidőre járó, óránkénti 5,05 fontos (1900 forintos) törvényes minimálbért sem fizetik ki nekik. A válaszadók 14 százaléka számolt be arról, hogy nem keresi meg a minimálbért sem. A TUC kimutatása szerint a minimálbérnél kevesebbet kereső kelet-európaiak aránya több mint a tízszerese a brit nemzetgazdasági átlagnak: országosan a foglalkoztatottak 1,3 százaléka keres kevesebbet a törvényes minimumnál. A jelentésben idézett esetek között szerepel az a beszámoló, amely szerint egy munkáltató 60 perc helyett 100 percnek számol egy- egy munkaórát, és amikor az alkalmazottak ezt kifogásolták, azt mondta: ilyen a bérelszámolást végző számítógépes program, amelyet nem tud módosítani. A 27 oldalas TUC-jelentés szerint a munkaadók gyakran azzal érvelnek, hogy csak ilyen feltételekkel tudják a kelet-európaiak által betöltött, általában „marginális” állásokat egyáltalán fenntartani, magasabb bérek esetén ezek az állások nem is léteznének. A szakszervezeti szövetség szerint azonban ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak, mert a vizsgálatba bevont cégek könnyedén megfizethetnék rendesen is a bevándorló alkalmazottakat, vagyis „nem gazdaságossági kérdésről, hanem kizsákmányolásról van • szó”. A TUC kimutatása szerint a legtöbbször bepanaszolt munkáltatók mindegyike erősen nyereséges; van olyan, amelyik évente 45 millió font (17 milliárd forint) profitot ér el. Ugyanezeknek a cégeknek az igazgatói évente 100-600 ezer font közötti fizetéseket visznek haza, áll a jelentésben. A felmérés szerint a kelet-európai EU-munkavállalók több mint a negyedének nincs írásos munkaszerződése, és általánosságban több mint a felük számolt be valamilyen alapvető munkahelyi problémáról. Brendan Barber, a TUC főtitkára a vizsgálat eredményeit úgy kommentálta, hogy a bevándorló munkavállalókkal szembeni módszeres visszaélésről van szó, amely „újkori rabszolgatartással ér fel”. A TUC - főleg a kelet-európaiakra tekintettel - a vizsgálat során tapasztaltaktól ösztönözve összeállított egy 40 oldalas tájékoztatót, amely részletes eligazítást ad a munkavállalóknak jogaikról, illetve a gyakorlati teendőkről nagy-britanniai munkavállalás esetén. Az angol nyelvű tájékoztató a www.tuc.org.uk/extras/wor kingintheuk.pdf honlapon is hozzáférhető. Mindazonáltal nem a kedden közzétett TUC-jelentés az első, amely felhívja a figyelmet a Nagy- Britanniában dolgozó kelet-európaiakkal szembeni visszaélésekre. Tavasszal a BBC tévé sugárzott egy riportfilmet, amelynek kicsengése szerint kizsákmányoló emberkereskedelemmé fajult a kelet-európai EU-munkavállalók nagy-britanniai kiközvetítésének jelentős része, amelyre nem létező állásokért vagy embertelen szálláskörülményekért több száz fontot kizsaroló szervezők telepedtek rá, adósságcsapdába ejtve az áldozatokat. Nem sokkal korábban az MTI- nek számolt be megpróbáltatásairól két magyar, akiket munkalehetőség ígéretével csalt ki egy kitelepült magyar „közvetítő” csoport Nagy-Britanniába. A beszámoló szerint az állásközvetítők a becsapottak nevében, helyi bankokban több ezer font összegű vállalkozáskezdési hiteleket vesznek fel, és ezt azonnal el is költik nagy értékű műszaki cikkekre - tévékre, számítógépekre, telefonokra. A társaság ezeket a cikkeket féláron elpasszolja a feketepiacon, a bevételből azonban a hitel tényleges felvevője általában semmit nem lát, mert azt mondják neki: még ő tartozik a kiutaztatásért, a szállásért és az ellátásért. Nagy-Britan- nia a 2004-es EU-bóvítés után azonnal megnyitotta munkapiacát az új kelet-európai tagállamok előtt, és azóta hivatalos becslések szerint több mint félmillióan érkeztek münkavállalás céljából az új EU-országokból; kétharmaduk lengyel. A szerző az MTI tudósítója JEGYZET Fegyverek és múzsák JUHÁSZ DÓSAJÁNOS Amerikában a vietnami háborúból a hadiipar mellett valószínűleg a legtöbb pénzt a filmipar inkasszálta. Szinte alig volt olyan nevesebb filmsztár (legyen az színész vagy rendező), aki el ne készítette volna a magaVietnam-filmjét. Először jöttek a hurráoptimista filmek, a gyilkoljuk le a koszos sárgákat zászlóval felvonuló izompacsirták, akik tucatszámra ölték le a degeneráltvietkongokat. (Biztos mindenki emlékszik még a ki tudja hány részt megélt Rocky- sorozatra, amely nemzeti mítoszt faragott Sylvester Stallonéból.) A nyolcvanas években mintha egy kicsit magába szállt volna az amerikai film, s megjelentek azok az opusok is, amelyek már, ha burkoltan is, feltették a kérdést, hogy tulajdonképpen mit is kerestek az amcsik Vietnamban. Oliver Stone Szakasza és annak folytatása, a Születettjúlius negyedikén után Stanley Kubrick és Brian de Palma még keményebb húrokat pendített meg, s ezt már az akkori hivatalos amerikai vezetés sem nézte jó szemmel. Persze, ami közös volt ezekben a filmekben, hogy busás bevételt hoztak az alkotóiknak. Mire Amerika feldolgozta volna a vietnami traumát, 2001-ben jött az iraki konfliktus, s a megválaszolhatatlan kérdés, vagyis hogy mit keresünk Irakban. Később kiderült, hogy a bevonulás indokaként felsorolt okok a valóságban nem léteztek. Az amerikai filmipar, mielőtt elkezdte volna a már a vietnami konfliktuskor megszokott propagandafilmeket gyártani, még egyszer visszatért Vietnamba, s ehhez ki mást vehetett volna elő, mint a rettenthetetlen Mel Gibsont. Egy megtörtént csatát dolgoznak fel, s ebben a konfliktusban Gibson az egyik amerikai század vezetőjeként arat babérokat, s kényszeríti térdre az Ördögöt, a „buzi Ho Chi Minh szaros katonáit” (idézet a filmből). Mielőtt elindul, még szeretkezik egy jót csinibaba feleségével, megsimogatja a gyerekeit, mind a négyet, imádkozik egy utolsót a helyi templomban, aztán hajrá öldökölni. Régen láttam egy filmben ennyi művért, de valahogy a szemem sem rebbent, holott elég érzékeny vagyok a hasonló dolgokra. Miután elhullott pár ezer vi- etkong és amerikai katona, akiknek a többsége nem volt tisztában még azzal sem, hogy hol vannak, Gibsonunk diadalmasan tér haza feleségéhez, s ott folytatják az ágyjelenetet, ahol a film elején abbahagyták. Az átlag amerikai büszkén enged teret az érzelmeinek, s immár nem bánja, hogy katonái éppen most az iraki demokrácia védelmében hullnak halomra, hiszen náluk mindenki demokrata. Még Hobard közlegényt is hazaengedik, ha úgy akarja, hiszen két testvére már elesett az iraki harcmezőkön. Az amerikai filmipar pedig már alig várja, hogy lecsaphasson. Hiszen a fegyverek után a múzsák következnek. KOMMENTÁR Uniformisvita MAL1NÁK ISTVÁN Hamarosan hazatér száműzetéséből az a nő, akit vagy húsz évvel ezelőtt egy ötvenes listán beszavaztak a világ legszebb asszonyai közé. Ez a hír bármely bulvárlapban megérdemelne egy címlapfotót, legalábbis azért, mert ma talán már nem szavaznák be. Ennek ellenére portréi ismét naponta megjelennek - a komoly lapokban. Mert ez esetben kőkemény politikáról van szó. Világpolitikáról. Benazir Bhutto kétszeres pakisztáni exkormányfő először apja, Zulfikar Ali Bhutto törvénytelen kivégzése után tizenegy évvel lett az iszlám ország - ez önmagában is hatalmas szenzáció volt - miniszterelnöke. A harvardi és oxfordi diplomával rendelkező Bhutto-lányt másodszor félje korrupciós ügyei - őt is gyanúba fogták - miatt sikerült kiebrudalni a hatalomból, és akkor úgy tűnt, a politikából is, örökre. Nos: ismét lehet belőle kormányfő. Ez a lényege annak az alkunak, amelyet Pervez Musarraf jelenlegi tábornok-elnökkel, a hadsereg főparancsnokával kötött az uniformisvitának elkeresztelt titkos tárgyalásokon. A korábban az afganisztáni Talibánt támogató Musarraf-rezsim jelenleg az USA egyik legfontosabb szövetségese a tálibok és az al-Kaida elleni harcban. Pakisztán erősen muzulmán ország, mindig ingatag volt, mert bár a vallási ellentétek nem akkorák, mint Irakban a síiták és szunniták között, itt is jelentős erőt képviselnek a szélsőséges iszlamisták, a törzsi vezetők és így tovább. És Pakisztáné a világ első iszlám atombombája. Azonban van egy demokratikusabb alkotmánya, amely szerint a hadsereg képviselője nem tölthet be politikai tisztséget. Ez Musarraf esetében eddig nem érvényesült, ő tipikus katonai diktátor: 1999-ben azért döntötte meg vértelen puccsal Navaz Sarif kormányát, mert Sarif el akarta őt távolítani a főparancsnoki posztról. És most a pakisztáni legfelsőbb bíróság - nagy pofon Musarrafnak - engedélyezte, hogy Sarif, a szintén kétszeres exkormányfő is hazatérjen a száműzetésből. Musarraf terve az volt, hogy a parlament most ősszel újabb öt évre megerősíti elnöki tisztségében, és megtartja a főparancsnoki posztot is. De ez már nem megy. Minden oldalról támadják, az ellenzéki pártok ez utóbbi, az iszlamisták a Vörös Mecset elleni katonai akció miatt. Az uniformisvita eredmény: Musarraf lemond a főparancsnoki posztról, a nagyon népszerű Benazir pártja a parlamentben segítséget nyújt ahhoz, hogy újraválasszák államfővé. Ennek fejében Benazirt - akinek az apját egy másik diktátor végeztette ki, két bátyját pedig meggyilkolták, az egyiket Párizsban, és akinek ezért érthetően fóbiája van az egyenruhától, a diktátoroktól - Musarraf kinevezi kormányfőnek. De még előtte törölni kell a korábban ellene felhozott korrupciós vádakat, valamint azt a törvényt is, amely tiltja, hogy valaki kettőnél többször lehessen kormányfő. Persze, Benazir elég elvtelen alkut kötött, de a lényeg, hogy az elképzelést az USA sem rosszallja. Viszont túl sok a bizonytalansági tényező, a két legfontosabb: mennyire keveri meg a kártyákat a hazatérő Navaz Sarif, és mit szól az egészhez a nagyhatalmú hadsereg? Vagyis: Pakisztán olyan kulcsország, ahol minden megtörténhet. Egyébként Benazirra még mindig jó ránézni. Kevés politikussal van így az ember. FIGYELŐ Stabil a Fidesz előnye Júliushoz képest mérséklődött, de stabil maradt a Fidesz támogatottsági előnye az MSZP-vel szemben - derült ki a Századvég és a Forsense közvélemény-kutatók közleményből. A közvélemény szerint inkább az MSZP- kormány képes az ország gondjainak megoldására, mint a Fidesz. A teljes választókorú népesség 26 százaléka szavazna a Fideszre, míg 17 százalékuk a szocialista pártra - világít rá az augusztus 22-e és 29-e között készített felmérést. A jelenlegi kormány hatalmon maradását a lakosság 43 százaléka, távozását 42 százaléka támogatja. Arra a kérdésre, vajon egy MSZP vagy egy Fidesz-kormány a jelenlegi vezetőivel, esetleg egy, a jelenlegi pártoktól független, új politikai éra hatalomra kerülése oldaná meg az ország gondjait, az állampolgárok 30 százaléka azt válaszolta, inkább valamilyen szocialista vezetésű kormányt tartana elfogadhatónak. Az Orbán Viktor által vagy nélküle vezetett Fidesz-kormány elfogadottsága ezzel szemben 24 százalék. A két kisebb parlamenti párt közül az MDF négy, az SZDSZ három százalékos támogatottsággal rendelkezik, a többi párt, így a KDNP mögött álló választói csoport méretét gyakorlatilag nem lehet megmérni. A biztos szavazó pártot választó népesség 54 százaléka szavazna az ellenzéki pártra, míg 33 százalékuk a szocialistákra. A válaszadók 33 százaléka Gyurcsány Ferencet, míg 34 százalékuk Orbán Viktort tartja alkalmasabbnak a kormányfői poszt betöltésére - mutat rá a Századvég és a Forsense. A politikai elittel szembeni negatív közhangulatra utal, hogy minden negyedik választó egyikük miniszterelnöki alkalmasságáról sincs meggyőződve. A megkérdezettek többsége mind a kormány, mind az ellenzék tevékenységét inkább negatívan értékelte, ugyanakkor a Fidesz- szavazók elégedetlenebbek pártjuk tevékenységével. Az új politikai éra hatalomra jutásának gondolata népszerű a Fi- desz-szavazókkörében: minden negyedik közülük ezt a választ adta, míg a szocialista szavazók csupán nyolc százaléka gondolja úgy, hogy egy új politikai párt jelentene megoldást a jelenlegi problémákra. A Medián felmérése szerint a Fidesz 17 százalékos előnye az MSZP-vel szemben augusztusban is megmaradt, az SZDSZ támogatottsága pedig továbbra is a parlamenti küszöb alatt van. (m)-És méghogy nem működik a perszonális autonómia! (Peter Gossányi karikatúrája)
