Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)
2007-09-29 / 224. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 29. www.ujszo.com SANZON Utasok vagyunk SZÁVAI ATTILA Huszonkét éve vagyok a cégnél. Negyvenkét éves korom ellenére a sofőrök mindig dicsérnek, hogy ilyen jó darab munkaerő már rég volt az ellenőrök csapatában, meg hogy iszunk-e majd kávét a forgalmi irodában, persze az ő kontójukra. Mivel nem akarom őket megsérteni, sokszor elfogadom a kávét, kell a gördülékeny munkakapcsolat. Míg dolgozik a kotyogós kávéfőző, megbeszéljük a céget, milyenek az utasok, melyik sofőr milyen. Aztán mindig szóba kerülnek a verseim, amiket a vállalati újságba írok. Legutóbb azt a versemet rakták be, amiben a buszkerék forgását állítom párhuzamba a bolygópályák spiráljaival. De írtam ódát a bérlettokhoz is. Tetszett mindenkinek, mondták is a cégnél, hogy milyen jó lehet az élettársamnak, egy ilyen érzelemgazdag ember kiváló táptalaj egy remek házassághoz. Mindezek ellenére gyakran kell, mondjuk így, valami szerves műtrágya a táptalajra, hogy tényleg jó legyen a házasság, hogy gyümölcsöző legyen a kapcsolat. Kezdetben üyen műtrágya volt az irodalom is. A társam így szeretett belém. Olvasta a vállalati újságban valamelyik versem, azt hiszem, a törött tolatólámpáról szóló szonettkoszorúmat, és azt mondta: Na, Ica, pont üyen asszonyra vágytam. Néhány héttel később összeköltöztünk, O hozta a két gyerekét, két pattanásos tinilányt, én meg magamat, meg a négy váltás ruhámat, plusz az alsóneműk. Továbbá hoztam még két edénykészletet, amit a legutóbbi élettársam mentett ki anno a SZOT-üdülőből, de ezeket végül levittük a pincébe, mert az új kedvesemnek jobban esik a bableves a legális, jogtiszta tányérból, amit valamikori anyósától kaptak a volt feleségével. így élünk négyen a másfél szobában, tévé van mindenhol, a vécét kivéve, onnan kivittem, mondván, eltereli a figyelmet. A gyerekekkel jól kijövök, bár eleinte megesett, hogy súrlódások voltak köztünk. Nemrég például azért nem beszéltünk napokig, mert mikor hazaértünk párommal (menynyire nem szeretem ezt, hogy párom), szóval, mikor erősen ittasan hazaértünk valami vállalati buliról, a gyerekek a konyhában ültek a kemény neonfény zuhogásában, én meg igazoltattam őket: jegyeket, bérleteket satöbbi. Csak miután a személyiket akartam elkérni, mondta a párom, hogy ez már sok. A nagyobbik lány, mielőtt bevágta volna maga mögött a szobaajtót, még azt mondta kínos nyugalommal, hogy te részeges szukabakter. Persze, napokkal később aztán lecsitultak a kedélyek. Szeretem a munkámat, csak akkor vagyok bajban, mikor alvó utasokat kell felébreszteni, mivel tudom, hogy egy jó álomból kész pokol a riadás. Az meg csak fokozza az egészet, hogy egy ellenőr áll az ember fölött, aki a jegyekre, bérletekre kíváncsi, egy vadidegen, aki csak úgy beleszól az ember alvástechnikájába. Sokan vannak, akik kamura alszanak, ezeket egyből kiszúrom, látni a szemhéjak feszülésén, hogy melyik az álalvó. Más a szrne a redőnyöknek, ahogy mondani szoktam. A másik kaszt az a „van jegyem, de úgy tűnik, elvesztettem” típus. Nemrég, mikor elég rossz passzban voltam, megállítottam a buszt, és az egész utasteret átvizsgáltattam a sofőrrel és a kedves utassal, hátha meglesz a jegy. Állok a szemerkélő esőben, és várom a következő buszt, amit kezelésbe veszünk a kollégával. A kolléga, ez az alacsony köpcös ember itt mellettem elég türelmes, mikor megkérdezem tőle, nem túl nehéz verssorok-e azok, hogy például „Jegyet váltottam a világba, várom az ellenőrt, aki az út felénél megnézi, jogos-e az egész”, meg hogy „Bérlettokba rakom az univerzum minden ködét, fényképet az Igéről, amit sorsommal pecsételek le”. A kolléga az olyan szavakat kritizálja, mint a „pecsételek”, a többit nem bántja. Meg nem is érti, miről van szó, és mivel hülye ember nem okoskodik, így hát csak az ilyen piszlicsáré pecsételekeken akad ki. Jó ember. Műidig valamelyik útszé- li buszmegállóban ebédel, marokra fogja a kolbászt, úgy harapja. Utána meg kettesével eszi a mentolos rágót. Most éppen a Bélát várjuk, a tizenhárom negyvenötössel jön, utolsó fuvarunk, aztán mehetünk haza. Bírom a Bélát, gusztus van a vezetésében, és vakmerőség. Csak sajnos néha megfeledkezik magáról (vagy csak nálam akar ilyenkor bevágódni), és úgy vágódik be a kanyarokba, hogy majd kicentri- fugálódik belőlem a tojásos szendvics. A belső visszapillantóra akasztott rózsafüzér ilyenkor szinte többet van vízszintesben, mint lefelé; a kicsi fluoreszkáló műanyag Jézus nem győz bedőlni a nagyobb kanyarokba, mikor a Béla luizhemiltont játszik és körrekordot akar dönteni Bodagfalva és Csörbepuszta között. Az öreg sárga busz csak hörög és nyekeg, csattognak az alig rögzített ablakok, lobognak a kendők a sápadt- izzadt néniken, akik rekordidő alatt mondják a miatyánkat, miközben a csúszkáló szatyrok után nyúlkálnak. De végül mindig épségben hazatérünk. Nem is rossz verssor ez, mondja a kolléga, hogy „Végül mindig épségben hazatérünk”. Oké, megtartom, úgyis egy jelentős és nem túl nehéz sor hiányzott az „Utasok vagyunk” című balladához. 200-on túliak társasága Alexovics Gabriella, Érsekújvár 204 Balázs Anita, Pered 235 Balázs Katalin, Pered 235 Balázs Valéria, Pered 234 Bán Edit, Rimaszombat 222 ifj. Bilás Zsuzsanna, Dunaszerdahely 219 Blahó Csaba, Boldog 220 Z. Bodon Erzsébet, Dobóca 232 Bodon Sándor, Dobóca 233 Boros Elvira, Rimaszombat 209 Csala Gyula, Galánta 231 Bal, jobb... ARDAM1CA ZORÁN Egyre gyakrabban hallani, olvasni a sajtóban a „balliberális” kifejezést. S engem egyre inkább zavar, mert minden liberális kollektív megjelöléseként szokott megjelenni. Na nem mintha ma Magyarországon vagy Szlovákiában erőteljesen differenciálódna a szabadelvűek kicsinyke tábora, mégis pontatlan a megnevezés. Szlováldában jelenleg nincs is liberális politikai erő, az agonizáló Új Polgári Szövetség (ÁNO) inkább csak üres helyet keresve a politikai palettán lett liberális, a Magyarországon parlamenti küszöbhelyzetben politizáló (túlélni igyekvő) SZDSZ pedig nem képes még egy aprócska saját új generációt sem felmutatni, nemhogy nézetbeli tagoltságot kifejezni és kezelni. Az ÁNO és az SZDSZ kapitalista (jobbos) gazdaságpolitikát folytatott, -na). Miért nevezzük hát „bal”-nak? Csak azért, mert Hungáriában vagy pl. Hollandiában jelenleg a szocialistákkal (na ez is megérne egy kis fejtörést...) áll koalícióban ez a tábor. A világ liberálisai a politikai paletta középső részét foglalják el. Épp sza- badelvűségük, (értsd szó szerint: szabad) révén képesek mind a jobb, mind a bal középpel együttműködni bizonyos elvi (értsd szó szerint: elvi) határokon belül. Az elvi kérdések általában alapvető emberi jogi, szabadságjogi kérdések (emberi jogok, nemzeti és más kisebbségi jogok, mint pl. szabad vállalkozáshoz való jog, nemzetiségek jogai, nyelvhasználati jogok, nők és gyerekek jogai, fogyatékosok jogai, melegek jogai, abortuszkérdés, a kegyes halál kérdése, szabad orvos-, nem-, Csiba Erika, Nagymagyar 206 Duray Rezső, Szene 234 Gubíkné Harmati Mária, Zselíz 235 Hagony Ilona, Tallós 212 Halgas Ildikó, Kulcsod 216 Horváth Ibolya, Dunaszerdahely 205 Kamenár Gabriella, Boldog 220 Képes András, Rimaszombat 224 Kiss Jenő, Nyárasd 219 Kiss Pűoska, Dunamocs 224 Ledeczky Valéria; Dióspatony 225 Lelkes Ágnes, Dióspatony 225 Mihály Beáta, Zselíz 226 nemzet-, iskola- stb.-választás és így tovább). Nem feltétlenül húz minden liberális balra. Még Magyarországon sem, lásd az MSZP- vel mint koalíciós partnerrel folytatott állandó vitákat. Noha a liberális gondolkodás végeinken válságban van, s így sokszor kényszerhelyzetbe kerül, azért nem érdemes egy zsákba dobálni mindenkit - a pejoratívan ultraliberálisoknak nevezetteket főleg nem... Arról nem is beszélve, hogy mára talán a ,jobb” és „bal” terminus technicusok is elavultak. Számos, magát jobboldalon definiáló párt cselekszik gazdasági és szociális értelemben balos módon (szembetűnő példa a Fidesz), bizonyos kérdésekben pedig a szélsőjobbtól sem bű elhatárolódni (szembetűnő példa a Fidesz). Utóbbi a NagyElvűa, Illésháza 222 Nagy Lívia, Csicsó 224 Nyustyin Ferenc, Zselíz 219 Orosky Tamás, Párkány 208 Pásztor János, Nagytárkány 224 Plichta Anna, Érsekújvár 223 Rózsa Szilvia, Dunaszerdahely 220 Sajkovics Klára, Nemesócsa 227 Szabó Eleonóra, Csata 212 Szabó István, Csata 226 Szabó Kornél, Csata 226 Szabó László, Érsekújvár 225 Szentgáli Nóra, Muzsla 212 Szépe Adrianna, Gúta 230 balosokkal is megesik, lásd a nacionalista felhorkanásaival (és koalíciós partnerével) is operáló SMER-t. És mi az a szélsőjobb? A nemzeti szocialisták most akkor szélsőbalosok vagy szélsőjobbosok? És a bolsevik kommunisták, akik talán leginkább összehasonlíthatók velük? S vajon a világban magukat radikálisnak nevező pártok, mozgalmak politikája egyáltalán összehasonlítható-e? Noha nem vagyok végzett politológus, s így nem is javaslok szó- használati megoldást (bár filológus volnék...), számomra sokkal kifejezőbb a pártokat, politikai űányokat nagy általánosságban szabadelvű, konzervatív, szociális és extrémista jelzőkkel illetni. Ez persze csak privát vélemény. Kérdés azonban, hogy a nyilvá(Fénykép: AP Photo/Christie Casey) Szilva István, Sáró 236 Szűcs László, Mellété 228 Szűcs Lászlóné, Mellété 229 Taliga Árpádné, Zselíz 202 Torma Andrea, Vágsellye 230 Vankó Henriett, Fülek 231 Varga Mária, Lég 208 Varga Márta, Alistál 205 Vendégh Pűoska, Nagykeszi 214 Veres István, Nagykér 210 Világi László, Vajasvata 222 Vincze Olga, Szene 231 Zalabai Zsigmond Városi Könyvtár, Somoija 233 (Fénykép: AP Photo/Fabian Bimmer) nosság helyes és pontos tájékoztatása végett, a féűevezetéseket, csúsztatásokat, választási hazugságokat elkerülendő és megvüágítan- dó nem volna-e érdemes a sajtóban is egyértelműfbb) terminológiát használni és szakemberek által legitimálni? De igen. Csakhogy ahhoz a médiának anyagilag teljesen függetlennek kellene lennie - s mi lenne akkor a pártsajtóval? -, valamint olyan objektív politológusok szavára kellene figyelnünk, akik ma elég ritkán szólnak nagy nyilvánosság előtt. És persze valamiféle politikai állandóság sem ártana, hogy egy-egy ma definiált fogalom holnapra ne kapjon más jelentést. Ez utóbbit a legnehezebb befolyásolni ebben a botladozó menetben... Baljobb... Bírom a Bélát, gusztus van a vezetésében, és vakmerőség. (Fénykép: Jón Kroslák) HLÜHNB---------------------------------------------------------------__ „Ó, boldog verseny..." Babits Mihály: Új könyvekre Nem feltétlenül húz minden liberális balra.