Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)

2007-09-28 / 223. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 28. Kertészkedő 15 A porózus szerkezetű fahordókat a profi borászok jobbára csak borérlelésre, a házikerti pincéknél erjesztésre, kezelésre és tárolásra is használják Fahordók, fémtartályok és egyéb bortároló edények A hordókészítés során előbb az odaldongákból álló hordópalástot és a fenéklapot készítik el, majd abroncsolnak. A dongák közti tömítésre gyékényszálat és helyenként vízzel pépesített lenmaglisztet használnak. A kopásnak jobban kitett sarkokban faggyúval és gyékénypapuccsal tömítenek. (Fotó: Hocsi) A borkészítés, -kezelés, -tá­rolás és szállítás alapvető eszközei a boroshordók és bortartályok. Bár a moder- - nizáció a bőripart is elérte, a profi nagyüzemi pincésze­tekből sem tűntek el a fa­hordók. Ugyanakkor szere­pük mára egy kicsit átérté­kelődött. ÖSSZEFOGLALÓ Amíg a fahordók porózus szerke­zetű anyagból készülnek és a profi borász cégek döntően csak borérle­lésre használják ezeket, addig a há­zikerti pincéknél a fahordó szolgál erjesztésre, kezelésre és tárolásra is. A pórusmentes anyagból készült borászati edények közül a saválló fémötvözetekből előállított tartá­lyok a legjobbak, de jól kihasznál­hatók még a megfelelő műanyag­ból készült bortartályok is. Régeb­ben még meglehetősen nagy arányban létesítettek cementkáda­kat is, azonban ezek felületvédel­me olyan körülményes és költséges volt, hogy mára kiszorulóban van a borászatból. A cementkádak általá­ban 1500-2000 hl űrtartalmúak voltak, eijesztésre és minőségi bo­rok kezelésére kevésbé feleltek meg, leggyakrabban házasítási cé­lokra, nagytömegű borok egységes kezelésére, átmeneti tárolására, valamint kész borok tartására használták. Az üvegballonok legin­kább a házikerti pincéknél vagy a kísérleti üzemekben nyernek alkal­mazást. A legjobb fahordók tölgyfából készülnek A borkészítés és -tárolás hagyo­mányos eszközei a tölgyfahordók. Legalkalmasabb a hordó készítésé­re a tölgyfafajok közül a kocsányos­tölgy vagy mocsártölgy (Quercus pedunculata) és a kocsánytalan- tölgy (Quercus sessiliflóra). Fel­használják hordókészítésre a ma­gyar tölgyet is (Quercus conferta), amely tartós ugyan, ám igen nehe­zen mulkálható. Esetenként a cser­tölgyet (Quercus cerris) is haszno­sították, ám ez a legkevésbé alkal­mas dongafának, mivel nagyon po­rózus és nem hajlítható. Források szerint készítettek hordókat szelíd­gesztenyéből is, ám ennek laza, könnyű szövete van, ezért kevésbé tartós, inkább szállítóhordónak va­ló. A nálunk elterjedt akácfákból is lehet hordót készíteni, ám ezek mérete inkább kisebb. A vörös­fenyő - gyantatartalma miatt - hordókészítésre alkalmatlan. A mai borászatban a hagyomá­nyos fahordók mellett megjelentek a barrique hordók is, ám ezek nem hagyományos hordókésztési eljá­rással készülnek, hanem égetéssel. A barrique hordóba csak testes, nagy borokat tesznek. Mivel ezek­nél a hordóknál a borkarakter kia­lakulásában a hordóból kioldott anyagok mennyisége és minősége is fontos szerepet kap, ezért az új barrique hordókat csak hideg víz­zel öblítik, és ezután töltik bele az érlelésre kiválasztott borokat. Elsősorban a vörös borok érlelésé­hez alkalmazzák, de a karakteres fehér borokhoz is (pl. Chardonnay és Sauvignon blanc fajtákhoz) megfelelő lehet. A sajátos ízkarak­ter elérését azonban rendszeres ér­zékszervi vizsgálattal kell el­lenőrizni és kellő időben a bort át kell fejteni. A fahordó jelentősége abban nyilvánul meg, hogy porózus, így lehetővé teszi, hogy levegő jut a borba és megfelelő oxidáció révén a bor fejlődését elősegíti. Azaz a fa­hordókban tárolt bor egyrészt pá­rolog, másrészt folyamatos oxidá­ciónak van kitéve. Az elpárolgott bort töltögetéssel kell pótolni, amit célszerű kéthetenként végezni. Fontos szabály a töltögetésnél: csak egészséges és azonos kategó­riába tartozó bort használjunk. Op­timális körülmények között a pá­rolgási veszteség éves szinten nem haladja meg a 2-3 százalékot. A hordók borgazdasági haszná­latát nagymértékben befolyásolja az űrtartalom. A kisebb hordók fája rendszerint vékonyabb, így a bor­hoz a pórusokon keresztül több le­vegő kerül. A bor tehát gyorsabban fejlődik, miközben kezelése több munkával jár. Ugyanakkor többféle bor külön kezelése és tárolása le­hetséges. A nagyobb hordókban a viszonylagosan kisebb felület miatt a borok nehezebben fejlődnek, de lassabban vénülnek. Általában 800 liter űrtartalom felett a hordók csak ászkolásra használják. Fémtartályok és mustkezelő tartályok Egyre nagyobb arányban hasz­nálják a borászok a saválló fémöt­vözetekből készült bortartályokat, speciális erjesztő és kezelő edénye­ket, melyek több szempontból is előnyösebbek. Élettartamuk szülte korlátlan, ezen kívül könnyen tisz­títhatok és fertőtleníthetők. A mustkezelés és erjesztés céljá­ból kialakított tartályoknál a hűthetőség biztosítása valamint a mustalj, illetve seprő könnyű elvá­lasztása, kiürítése a két legfonto­sabb követelmény. Míg a hűtési megoldások elég változatosak le­hetnek - pl. külső hűtőköpeny kia­lakítása, esetleg a tartályba beló­gatott hűtőtáskák alkalmazása, vagy a tartálytól független hőelvo­nó használata -, addig az aljak könnyű és gyors eltávolítását leg­jobban a kúpos fenékkiképzés biz­tosítja. Nagyon lényeges a szerel- vényezettség, amely a tartály hasz­nálhatóságát alapvetően befolyá­solja. A legalsó ponthoz kapcsoló­dó leeresztő csap vagy szelep na­gyon lényeges, de emellett a meg­felelő magasságban elhelyezett színelőcsonk is fontos. Az alsó ke­zelőnyílás mérete, kialakítása, tö­mítettsége, a beépített hőérzékelő szonda (hőmérő) megléte, a ní­vócső és mintázó csap biztosítása szintén nagyon jelentős. Minden bortároló edénynél kö­vetelmény a teljes feltölthetőség és a légmentes zárás biztosítása. Ugyanakkor a fémtartályok össze­roppanásának megelőzése miatt lényeges a megfelelő levegőztető szelep, és a COz elvezető csonk ki­alakításáról is gondoskodni kell. A tartályok külső felülete lehet sima, pikkelyezett, esetleg políro­zott, de a belső felületnél fontos kö­vetelmény a precízen lecsiszolt és polírozott varratkezelés, a tökélete­sen sima belső felület biztosítása, a könnyebb tisztíthatóság miatt. Vörösbor készítésére szolgáló berendezések A borkészítési technológián be­lül talán ezen a téren következett be az elmúlt évtizedben a legna­gyobb fejlődés. Míg korábban a körfejtéses elven működő berende­zéseket fejlesztették a nyugati bor­termelő országokban, addig az utóbbi időszakban a törkölyalap le- merítésének mechanikus (forgóla­pos) és hidraulikus megoldásait is megalkották. A kiemelkedő színvo­nalú berendezések sorában külön figyelmet érdemel az erjedési szén­dioxid energiáját és színanyag fel­táró hatását kihasználó nyomásim­pulzusos tartályok alkalmazása. A CO2 nyomás felhajtó erejét használ­ják az automata vörösbor er- jesztőknél, ahol az erjesztő beren­dezés két részre van osztva, egy töl­csérszerű fenékkel, melynek a kö­zepén egy ürítőszelep található. A felső, kisebb méretű tartályba összegyűlt erjedő must a CO2 sze­lep által vezérelve rázúdul a törkö­lyalapra és ezáltal történik a meg­felelő színanyag, illetve cserző­anyag kioldódás. Még egyszerűbb elven működik a vüágszabadalom- ként bejegyzett Ganimede vörös­bor erjesztő tartály, melynél szin­tén az erjedési széndioxid biztosítja a működést, bár ennél egy nagy méretű nyitott tölcsér került a tör­kölyalap zónájába, ami felfogja az erjedési CCL-ot és azt egy bipass szelep segítségével vezetik bele a törkölyalapba. A fémből készült tartályok között kell említem a csú­szó fedlapos készbor tárolókat, me­lyek legfőbb előnye, hogy a bor fe­lületvédelmét a csúszó fedél bizto­sítja egy szilikonból készült felfúj­ható tömlő segítségével. Izotermikus tartályok A korszerű piaci követelmények­nek a kiváló minőségű, stabil álla­potú palackozott borok felelnek meg, amihez feltétlenül szükséges a borok hideg kezelése is. Hideg ke­zeléshez leginkább a hőszigetelt saválló tartályokat használják, a- melynek szerelvényezettsége ha­sonló, mint az egyéb borkezelő tar­tályoké, viszont legalább 10 cm vastag szigetelő réteg borítja a tar­tályt és kívülről egy másik védőbur­kolatot alakítanak ki. Pezsgőkészítő tartályok Speciális igénybevételnek kell megfelelni a tankpezsgő gyártás­hoz használt fémtartályoknak. Elsődleges követelmény a nyomá­sállóság, amit legalább 10 bar érté­kig kell biztosítani. Hagyományos pezsgős tankokat szénacél ötvö­zetből is készítettek, amelyek belső bevonatát zománc réteggel képez­ték ki. A pezsgőerjesztő tartályok alapszerelvényezettségéhez tarto­zik a CO2 elvezető biztonsági sze­lep, a nyomásmérő, a kevertető egység és a hőmérséklet szabályo­zó rendszer. Alumíniumból készült tartályok Viszonylag hosszú ideig alkal­mazták az alumíniumból készült tartályokat is. A tartályokban er­jesztett mustot viszonylag egy­szerűen - a palástra vezetett hű­tővíz csörgedeztetéssel - hűtötték. Sajnos, az alumínium kioldódása komoly kezelési gondokat vetett fel, így tehát a must és a bor - a sav­tartalma miatt - nem tárolható na­túr alumínium tartályban. Csak olyanban, amelyet előzőleg saválló festékbevonattal láttak el. Műanyag tartályok Nagyon elterjedtek a borászat­ban a műanyag edények, viszont a különböző műanyagok jelentős el­téréseket mutatnak a borászati al­kalmazhatóság szempontjából. Az üvegszállal erősített poliészter tar­tályokból még a 70-es években több nagyüzem vásárolt, amelye­ket szabad térben kialakított er­jesztő és kezelő tartályként alkal­maztak. Sajnos ez a műgyanta ér­zékeny az UV sugárzásra, emiatt a műanyag öregszik, sérülékennyé válik. így fordult elő, hogy ezeket a szabadtéri tartályokat 10-15 év el­teltével ki kellett selejtezni, mert megrepedeztek és a bennük tárolt bor esetleg elfolyt. Természetesen az ilyen típusú edények is hosszabb ideig alkalmazhatók, ha zárt tér­ben, állandó hőmérsékleten hasz­nálják, vagy fényvédő festékbevo­nattal látják el. A legmegbízhatóbb műanyag­tartályok polipropilénből készül­nek, amely jól alakítható, hegeszt­hető, hőtűrése is megfelelő. Előnye, hogy a gázáteresztő képes­sége nullával egyenlő, emiatt a bor oxidáció elleni védelmét jól szol­gálja, ha a tárolóedényt feltöltött állapotban tartjuk esetleg az átme­netileg darabban lévő bor felszíne fölé védőgázként CCL-ot enge- dünk.­Tüdni kell, hogy a polipropi­lénből készült kannák csupán szál­lításra vagy nagyon rövid ideig tar­tó tárolásra használhatók, mivel a tárolásnál a borfelszín feletti légtér veszélyezteti a borok frissességét. Ugyanez vonatkozik a polietilén kannákra is. További hátrányuk, hogy a polietilén oxigénáteresztő képessége igen jelentős, ezért ben­nük a bor rövid idejű tárolása is magában hordozza az oxidáció ve­szélyét. Az új műanyag edények tisztítása szódás mosást majd tiszta vizes öblítést igényel, kezelésük vi­szonylag egyszerű. Az átmenetileg üresen tartott műanyag edényeket nem kell kénezni vagy másként fertőtlenítem (Janky, g, ú) ___________ PIACI ÁRSÉTA sár garépa Pozsony szeptember 26-án 25-27 Sk/kg Komárom szeptember 26-án 10-14 Sk/kg Rimaszombat szeptember 26-án 26 Sk/kg Zselíz szeptember 19-én 15 Sk/csomó Losonc szeptember 27-én 14-17 Sk/kg Szepsi szeptember 26-án 15 Sk/kg Kassa szeptember 26-án 15-20 Sk/kg petrezselyem 40-45 Sk/kg 20-30 Sk/kg 50 Sk/kg 16 Sk/csomó 35 Sk/kg 35 Sk/cs 29-40 Sk/cs burgonya 15-17 Sk/kg 12-15 Sk/kg 12 Sk/kg 12-15 Sk/kg 9.50-11 Sk/kg 12 Sk/kg 10-12 Sk/kg tojás X 3,50 Sk/db 2,90 Sk/db X 3,20-3,50 Sk/db 2,90-3,20 Sk/db 2-3,40 Sk/db hagyma (fokhagyma) 25 (90-120) SK/kg 16-20 Sk/kg (2-5 Sk/db) 25 (120) Sk/kg 15-20 (80) Sk/kg 15-20 (80-90) Sk/kg 18(110) Sk/kg 13-18(85-110) Sk/kg zeller 15 Sk/db 8-10 Sk/db 50 Sk/kg 8 Sk/db 29 Sk/kg 11 Sk/db 29 Sk/kg zöldpaprika 28-40 Sk/kg 16-28 Sk/kg 25-35 Sk/kg 18-25 Sk/kg 15-30 Sk/kg 40 Sk/kg 18-35 Sk/kg paradicsom 30-42 Sk/kg 20-40 Sk/kg 35 Sk/kg 20 Sk/kg 25-55 Sk/kg 40 Sk/kg 30-60 Sk/kg kelkáposzta 24-30 Sk/kg 12-16 Sk/db 35 Sk/kg 15 Sk/db 21 Sk/kg 20 Sk/kg 16 Sk/kg őrölt fűszerpaprika 250 Sk/kg 380 Sk/kg 300 Sk/kg X alma/körte 28-39/30 Sk/kg 18-25/x Sk/kg 25-35/48 Sk/kg 25/20 Sk/kg 30-35/30-32 Sk/kg 20-33/25 Sk/kg 10-35/25 Sk/kg káposzta/karalábé 16 Sk/kg, 8-15 Sk/db 10 Sk/kg, 8-12 Sk/db 15 Sk/kg, 20 Sk/db 12 Sk/kg/10 Sk/db 13 Sk/kg /12 Sk/db 13 Sk/kg, 14 Sk/db 12 Sk/kg, 10-15 Sk/db méz (dióbél) 140 (x) Sk/kg 100-130(160-200) Sk/kg 120 (180) Sk/kg 120 (100) Sk/kg 100-130 (x) Sk/kg 90 (130) Sk/kg x, 200-260 Sk/kg szőlő' 35-59 Sk/kg 25-30 Sk/kg 55 Sk/kg 25 Sk/kg 20-49 Sk/kg 20-40 Sk/kg X uborka 20-35 Sk/kg 25 Sk/kg 35 Sk/kg X 29 Sk/kg 25-50 Sk/kg 40-50 Sk/kg

Next

/
Thumbnails
Contents