Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)

2007-09-28 / 223. szám, péntek

www.ujszo.com UJSZO 2007. SZEPTEMBER 28. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ A Fidesz nem kommentál Az MSZP, az MDF, az SZDSZ és a KDNP is elítéli, a Fidesz viszont nem kívánja kom­mentálni, hogy egy szlovák forgatócsoportot inzultáltak kedden este Budapesten. A kormány nem foglalkozott a kérdéssel - mondta Budai Bernadett kormányszóvivő. Kerék-Bárczy Szabolcs, az MDF szóvivője szerint a „szél­sőjobb keddi akciója” kockáz­tatja a Magyarország melletti nemzetközi szolidaritást, és erősíti a szélsőségesen nacio­nalista szlovák erőket.„A ma­gyar szélsőjobb a szlovák szélsőségesek érdekeit szol­gálja” - vélte a szóvivő. A Fi­desz nem kívánta kommen­tálni a szlovák nagykövetség előtt történteket, (m)- Ez az új euróbevezetési tanácsadó.. (Peter Gossónyi karikatúrája Kérdés, hogy Nicolas Sarkozy USA-hoz való közeledése nem érkezett-e túl későn Új francia külpolitika? A Nicholas Sarkozy elnök- kéválasztása óta eltelt idő­szak szinte mindenkit meggyőzött arról, hogy a francia külpolitika válto­zóban van. Kérdés, vajon igazi paradigmaváltásnak vagyunk a tanúi, vagy csu­pán a módszerek változ­nak, azonos célok mellett. S nem utolsósorban, hogy mit jelent mindez a világ- politika, ezen belül Európa és Közép-Európa számára. ONDREJCSÁK RÓBERT Franciaország kül- és bizton­ságpolitikája az egyik legstabi­labb Európában, legalábbis olyan értelemben, hogy nem igazán függ az aktuálpolitikai fejlemé­nyektől. Bárki is került az elnöki székbe - és ne feledjük, Francia- ország elnöki köztársaság, ahol az elnök dönt, a miniszterelnök végrehajt - a de Gaulle által le­fektetett alapokra épített. Ezen nem változtatott a hidegháború vége sem, annak ellenére, hogy a globális környezet és benne Pá­rizs helyzete radikálisan megvál­tozott. A francia külpolitika a követ­kező pilléreken nyugszik: Fran­ciaország globális felelősséggel rendelkező hatalom, és érdekeit leginkább egy többpólusú világ­rendben képes érvényesíteni. Ami az első tételt illeti, Párizs politiká­ja és öndefiniciója - a globális francia érdek és befolyás - sem­mit nem változott. Nicholas Sar­kozy éppen olyan globális hata­lomnak láttatja országát, mint elődei, függetlenül attól, hogy a globális francia befolyás reális tény-e, vagy csak maguk a franci­ák szeretnék, ha az lenne. A má­sik tétel, a multipoláris világrend elősegítése, már kicsit összetet­tebb. Bár a francia elit döntő többsége még mindig többpólusú világban gondolkodik, abban már vannak eltérések, hogyan is kép­zelik el annak struktúráját és mű­ködését, valamint Franciaország benne elfoglalt helyét. Sarkozy nyilatkozatai, melyek szerint a G8-at G20-á kellene bővíteni, szintén a multipolaritást erősitik. Chirac és Mitterand azonban nagyjából egyforma távolságra képzelték el egymástól a fő pólu­sokat - ezért építették többek kö­zött a „stratégiai partnerséget” Oroszországgal, amivel sokszor azt a benyomást keltették, hogy Párizs számára Moszkva közelebb van, mint Washington (lásd az iraki háborút). Nicholas Sarkozy egyértel­művé tette: a többpólusú vüág- rendet preferálja, s ezen belül Franciaországnak (és Európának) az Egyesült Államok a legfonto­sabb partnere. Márpedig ez döntö fontosságú nemcsak a transzat­lanti kapcsolatok jövője, hanem a globális hatalmi egyensúly és Eu­rópa számára is. Franciaoszág ugyanis, befolyásának fokozatos mérséklődése ellenére, még min­dig az a hatalom, amely döntő mértékben befolyásolhatja a transzatlanti kapcsolatok alaku­lását. Vizsgáljuk meg az elmúlt éve­ket. A három európai nagyhata­lom - Nagy-Britannia, Németor­szág és Franciaország - közül csupán a britek számítottak az USA egyértlemű szövetségesének globális politikai szinten is. A né­metek és a franciák sosem kérdő­jelezték meg ugyan a NATO és a transzatlanti kapcsolatok közpon­ti szerepét saját biztonságuk és Európa számára, mindez azonban nem tartotta vissza őket attól, Természetesen a francia közeledés sosem lesz a britekéhez hasonlítható, viszont az amerikaiak számára többet érhet. hogy globális stratégiai kérdések­ben Washingtonnal gyökeresen ellenkező álláspontot foglaljanak el. Különösen fontos volt Német­ország politikájának változása, amely Gerhard Schröder kancel­lár alatt az USA egyik legkemé­nyebb európai opponensévé nőtte ki magát, félredobva a több évti­zedes amerikai—német partner­séget. Párizs helyzete, mint az USA Európán és a Nyugaton belü­li alternatívája szintén adott volt. Csakhogy míg a schröderi váltás előtt Párizs sokszor magára ma­radt az európai nagyok között, ha az Egyesült Államokról volt szó, most ugyanez lett érvényes a bri­tekre. Ráadásul Párizs és Berlin sikeresek voltak a kommunikáci­ós stratégia szintjén is, és saját ál­láspontjukat sikerült eladni Eu­rópa és a világ közvéleményének, mint az „európai álláspontot” függetlenül attól, hogy a britek, a skandinávok, a közép-európaiak nem ezt gondolták. Ha azonban Franciaország Sarkozy alatt közeledni fog az USA-hoz, ez a helyzet gyökeresen változhat. Természetesen a fran­cia közeledés sosem lesz a brite­kéhez hasonlítható, viszont az amerikaiak számára esetenként többet érhet. Franciaország nél­kül ugyanis nem létezhet egy USA-ellenes európai politikai szövetség, míg Nagy-Britannia nélkül mindez megvalósulhat - lásd például az kaki válságot. Washington számára tehát nem is az a legfontosabb, hogy Párizs mindenben egyetértsen vele - ez úgysem reális -, hanem az, hogy a franciák ne álljanak az európai Amerika-ellenesség élére. Kérdés persze, hogy az USA számára mennyire fontos még ez a téma. Vajon mi a jelentősebb Washing­tonnak: Pakisztán, esetleg Jordá­nia vagy Franciaország? Nem jött túl későn Sarkozy fellépése? Egy­általán érdekli-e még Amerikát Európa? Mindezek komoly kér­dések, megválaszolásuk azonban már egy másik történet. A neonáci NPD betiltását követeli a Német Szociáldemokrata Párt, a kereszténydemokraták ellenzik ezt A szélsőjobb állami pénzen uszít a jogállam ellen PIETSCH LAJOS A neonáci Német Nemzeti De­mokrata Párt (NPD) betiltását kö­vetelte tegnap Kurt Beck, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) el­nöke. A párt lapjában, a Vorwártsben megjelent nyilatko­zatában Beck közölte, hogy kö­zelgő hamburgi kongresszusán az SPD határozatban fordul majd az alkotmánybírósághoz, kezdemé­nyezve a szélsőjobboldali párt be­tiltását. A nyíltan antiszemita, idegenel­lenes jelszavakat hangoztató és a fennálló rendszernek hadat üzenő Német Nemzeti-demokrata Párt betiltását az alkotmánybíróság 2003-ban egyszer már elutasítot­ta. A szélsőjobboldal erősödése és ezen belül az NPD térnyerése nyomán azonban az elmúlt idő­szakban ismét felerősödtek a párt betiltását követelő hangok. A követelések még erősebbé váltak annak kapcsán, hogy a gyanú szerint szélsőjobboldali fia­talok a kelet-németországi Mü- gelnben a múlt hónapban össze­vertek nyolc indiai származású német állampolgárt. Aggodalom­ra adott okot az a tény is, hogy el­sősorban demagóg, populista po­litikájának köszönhetően az el­múlt években a párt bekerült két, az egykori NDK-hoz tartozó kelet­német tartomány parlamentjébe is. „Egy demokráciát nem szabad az orránál fogva vezetni” - han­goztatta a szociáldemokrata párt­elnök, utalva arra, hogy a neonáci párt továbbra is állami támogatást élvez, s ily módon az adófizetők pénzét használja fel a jogállam el­leni támadásokra. Beck szerint ennek véget kell vetni, s az egyet­len út a párt betiltása. A koalíciós pártokat némileg megosztja az a kérdés, hogy milyen magatartást tanúsítsanak az NPD-vel szem­ben. Miközben a szociáldemokra­ták az elmúlt időszakban állhata­tosan követelték a szélsőjobbolda­li párt betiltásának kezdeménye­zését, a konzervatív uniópártok - élükön Angela Merkel kancellár­ral és Wolfgang Schäuble bel­ügyminiszterrel - egyértelműen elutasították ezt. A CDU/CSU vezető politikusai azon a véleményen vannak, hogy a betiltás ismételt kezdeményezé­se közvetve az NPD-t erősítheti. A CDU parlamenti frakciójának he­lyettes vezetője, Wolfgang Bos- bach szerint a kísérlet kudarca esetén a szélsőjobboldali párt va­lóságos diadalünnepet ülhetne, amit jobb lenne elkerülni. A kon­zervatívok nem becsülik le az NPD jelentette veszélyt, de azt vallják, hogy a párt betiltása nem a megfelelő eszköz. Nézetük sze­rint a szélsőjobboldal ellen érvek­kel és új programokkal kell fel­venni a harcot. A szerző az MTI munkatársa ■■■■i KOMMENTÁR JHBB-í.-- ü-- gg a Útikalauz szlovákoknak MOLNÁR IVÁN Szlovákiában hamarosan kötelező olvasmány lehet Douglas Adams kultikus sci-fi regénye, a Galaxis útikalauz stopposoknak. Adams sa­játos, fanyar angol humorával, történetének elképesztő csavarjaival rajongók hatalmas táborát tudhatja maga mögött. Szlovákiában azonban mégsem emiatt válhat kötelező olvasmánnyá. A könyv egyszerű és érthető útikalauza lehet mindazoknak, akik ép ésszel szeretnék átvészelni Robert Fico regnálását. Adams regénye Arthur Dent, egy átlagos angol férfi kalandjait követi nyomon, aki egy reg­gel arra ébred, hogy a házát a helyi építésügyi hivatal lebontásra ítélte, mivel útjában van egy gyorsforgalmi út építésének. Az erről szóló döntést korábban senki nem közölte vele, így csak akkor szem­besül a bontással, amikor a buldózer megjelenik a háza előtt. A fő­hős még aznap megtudja, hogy a Föld is útjában van egy intergalak- tikus sztrádának, ami miatt bolygónkat egyszerűen elpusztítják. Dent megússza a Föld elpusztítását egy idegen faj, a vogonok által, és megkezdődik a kalandok sorozata... Szórakoztató, tudományos-fantasztikus regény? Szlovákiában ko­rántsem. Legalábbis az első része, amikor az ingatlanunkon a sem­miből jelennek mega buldózerek egy hivatalos döntéssel, amely szerint a közérdek azt diktálja, hogy a telkünkön keresztül autópá­lya vezessen. A kormány e héten elfogadta a kisajátításokról szóló törvényjavaslatát, amely lehetővé tenné, hogy olyan telken is hoz­záfogjanak az építkezéshez, amely még nincs állami tulajdonban. Hogy mindez szöges ellentétben van az alkotmánnyal? Hogy a mó­dosításjelenlegi formája ellen nemcsak a jegybanki szakemberek, az ügyészség és a független szakértők tiltakoztak, hanem az uniós intézmények is? Aközlekedési tárcát mindez hidegen hagyja. Sze­rintük Robert Fico kiadta a parancsot, hogy a kormány hivatali ide­jének a végére a lehető legtöbb autópálya-szakaszt kell átadni, és ők ennek érdekébenmindentmegtesznek-LubomírVázny közlekedési miniszter szerint a fránya ingatlantulajdonosok ott tesznek kereszt­be az államnak, ahol tudnak, így az autópályákat csak úgy képesek felépíteni, ha figyelmen kívül hagyják a magántulajdon érinthetet- lenségét. Ha a módosítást a parlament is jóváhagyja, egy szép napon úgy éb­redhetünk, mint Arthur Dent. A borotválkozótükörben egy buldó­zer tűnik fel, és az ingatlanunk megsemmisítésétől már az sem menthet meg, ha a buldózer elé fekszünk. Ha megpróbálunk ellen­állni, nagyon gyorsan az állam, a nép ellenségeivé válhatunk. Piti kis szabotőrökké, akik mindent megtesznek az ellen, hogy a Fico- kormány a szebb jövőt építse. JEGYZET tűk. Olymértékben, hogy a gimnáziumban nekem már nem adatott meg a választás lehetősége. Híre-hamva sem volt a nagy becsben tartott s tisztelettel övezett, nemes lel­kiséggel felruházott humán ta­gozatnak, ahol színtiszta szépművészeti hatás érhette volna az embert, s elmélyülhe­tett volna barbár elődeink sok­szor múzsákat is elhallgattató csatáinak taktikáiban és straté­giáiban. Reál tagozat volt csu­pán, kőkeményen. Szerdán délutánonként a délelőtti ren­des matematikaórát megfejelve egy futballmeccsidőnyi mate­matikai gyakorlattal - egyhu­zamban, mérkőzésszünet nél­kül. Harmadik táblatörlés után is folytatódó, végtelennek lát­szó s logikájukkal számomra a semmibe tűnő példalevezeté­sekkel. Nagy Sándorral viszont csak felületes nagy ugrásokkal hódítottuk meg a fél világot, a sarkán sebezhető Akhilleusszal pedig hektikus gyorsasággal vettük be Tróját. Történelmi mélységekben nem igazán me­rültünk meg, annál többet ful­ladoztunk a formaldehidekben, savakban és lúgokban. De hát a hajnalcsillaggal együtt a humán (um) csillaga is leáldo­zott, a kőolajé pedig feljött, mi meg kényszerűen elhúzhattunk a Szojúzba. Amivel mi, háttérbe szorított humán beállítottságú­ak a szocialista ötéves tervezés identitászavartjai lettünk. Azt hittem akkor, ezzel vége szakadt a humán (um) üldözé­sének. De olvasom, a Komensky Egyetem rektorának manapság van oka attól tarta­nia, hogy a humán tárgyakat oktató egyetemek rovására kap esetleg többet a műszaki felső- oktatás. A humán(um) üldözése TALLÓSl BÉLA Semmi történelem. Szovjet­unió van. És kőolaj. A vegyiparé a jövő. A szovjetek nagy unió­jában a kőolaj szakon szerzett diploma a legígéretesebb passzus a nagy ívű karrierhez. Kőolaj mindig kell. Dízelmoz­donyok és autók mindig lesz­nek. Meg olajkályha is (ez 1978-ban fogalmazódott meg így). Kifogy a széntartalék, és nem lesz más, csak olaj... irány a szovjet egyetemek! Ilyen in­telmekkel irányítgatott ben­nünket - helyes irányt adva - gimnáziumi osztályfőnökünk, ahogy fenyegetően közeledett a zöld asztal melletti számon­kérés időpontja, s szorongatta lelkünket a pályaszakosodás, azaz a „mi leszel, ha nagy leszel?” tovább nem húzható meghatározásának ijesztő kö­zelsége. A számítástechnika akkor még sci-fi-cipőben járt, a lyukkártya vezérlésű szövő- és egyéb automata gépkompozí­ciók halovány előrejelzésként sejlettekfel a jövőből. De már mérföldes léptekkel hódított a reál. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy humán terüle­ten még mindig a latin dúlt közhasználati nyelvként. Nem, meghaladtuk már Pannoniust, Kazinczy már régen megújítot­ta nyelvünk avíttságát, sőt már Lőrincze professzor is helyre tett egyet-mást a török és ger­mán hatás után az angolszász szavak terjedésére újraglobali­zálódott magyar nyelvünkben. Annyira előhaladtunk már a humánban, hogy meg is halad-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents