Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)
2007-09-26 / 221. szám, szerda
fj DIGITALIA 2007. szeptember 26., szerda 10. évfolyam 38. szám Észrevétlenül képes átállni a mobilhálózatra Wifin hív az új Nokia FELDOLGOZÁS A finn mobilgyártó legújabb készüléke nem csak a mobilhálózaton, hanem vezeték nélküli neten keresztül is bonyolíthat hívásokat. A Nokia új modellje a 6301-es nevet kapta, és az UMA-szabvány szerint működik. Az újítás azt jelenti, hogy az ingyenes hotspotok közelében wifi-telefonként használható, ha viszont a felhasználó eltávolodik onnan, akkor akár beszélgetés közben, észrevétlenül képes átállni a mobilhálózatra. Az újításnak elsősorban a nagyvárosokban élő mobilosok vehetik hasznát, ahol sűrűn találhatók wi- fi-hálózatok, de a telefon akár otthon is használható VOIP-hívások- ra. Az UMA-szabványt tavaly júliusban jegyeztette be a Nokia, és azóta még csak egy ilyen modellt hozott ki, a 6086-ost. A gyártó 2007 végén dobja piacra a modellt Európában a Reuters beszámolója szerint, a nettó ára pedig körülbelül 11 ezér korona lesz. (1) A Goldvish készüléke 1 millió dollárba kerül A legdrágább mobil FELDOLGOZÁS Sokaknak talán nem számít újdonságnak, azonban mindenképp említésre méltók az alábbi méregdrága telefonok. A „Világ legdrágább mobilja” címet megkaphatja a gyártó két telefonja. A svájci Goldvish drágább készüléke ugyanis 1 millió dollárba kerül! Gyémánt díszítés a telefon szinte egész felületén, 2 megapixeles kamera, microSD bővíthetőség és Bluetooth jellemzik. Akinek véletlen nem lenne fél milliója a komolyabb változatra, adott a lehetőség az olcsóbbat venni, Illusion néven fut a kisebb testvér. 15 féle eredeti krokodilbőr berakással, EDGE képességgel, FM rádióval és 2 gigabájtnyi belső memóriával áll a vásárlók rendelkezésére a 198 grammos drágaság, (m) Végy két, hasonló készüléket, vedd ki belőlük a jó dolgokat, gyúrd össze, dobj rá egy új ruhát és kész is Sony Ericsson Pli: kettős játszma Két készüléknek közös utódot készíteni nem feltétlen könnyű feladat. A Sony Ericsson mégis belevágott, a Pli pedig azt hozza, amit nagyjából el is várunk tőle. TESZT Az M600-at sokan kedvelték a kompakt méretei miatt, ugyanakkor a P990-ben megvoltak azok az extra funkciók, amelyeket az M600 tulajok is szívesen láttak volna (elsősorban a WiFi-re gondolok) . Úgyhogy a gyártó kiadta a parancsot: gyűljünk össze a kettőből egyet! Az már a képekről is lejött, hogy a formát az M600 adta, csak lekerekítették a szögletes széleket. Ugyanakkor igyekeztek komolyabb külsőt kölcsönözni számára, ezért szinte az egész fekete. A kézbevételnél mindig van egy gyorsbenyomás a minőségről. Nos, a Pinái nekem pont ez tűnt fel elsőnek. Nem is véletlenül, mivel nagyon szép a kidolgozása. Jól választották meg az anyagokat, hiszen a hátlap puha, matt műanyag, az ezüst részek pedig szálcsiszolt fémből vannak. Mindehhez igen jó összeszerelés társul, nagyon masszív minden, nincs nyikorgás, lötyögés, a hátlap se ropog (van rajta szivacsbetét), ezt így kell. A gombok mérete sem változott (kivéve a legalsó sort), úgyhogy a vastagabb ujjal rendelkezőknek lehet, hogy érdemesebb a kézírást vagy a virtuális billentyűzetet használni. A világítás normál fehér színű, a számok a piros festés miatt pirosán fénylenek rajta. Kijelzőben is az elődre támaszkodtak, maradt a 2,6 coll képátlójú (39x52 mm) érintőpanel, QVGA felbontással és 262 ezer színnel. Egyetlen apró, de lényeges újítás, hogy a Pl-et már napfényben is lehet használni. Az előlapon már csak a felül lévő kamerát érdemes megemlíteni, amely jelzi előre: a Pl-gyel videohívásokat is bonyolíthatunk. Alul találjuk a szokásos Fast-port rendszercsatlakozót, amit egy kicsit feldobtak azzal, hogy fölé raktak egy LED fényt. A ceruza pontosan olyan maradt, mint volt, ugyanúgy a bal felső sarokban találjuk, csak most a felső része piros lett. Nem esett még szó a hátlapról, pedig épp ott van a lényeges újdonságok egyike. Mi más is lehetne ez, mint a kamera. Volt persze fényképező a P990-en is, de ide már egy 3,2 megapixeles változatot illesztettek, dupla LED-es vakuval, szép díszgyűrűvel. A felül lévő krómozott csík nem csak dísz, hanem alatta található a kihangosító hangszóró. A rendszer alapját a Symbian 9.1-es verziója adja, erre pedig az UIQ kezelőfelület került, ahogy azt a Sony Ericsson-tól megszokhattuk. Ennek köszönhetően a gyorsasága meg sem közelíti a most futó Symbianos Nokiákat, mondjuk úgy, hogy „megfontolt” az egész menü. Pozitívum viszont, hogy ha kissé lassan is, de megbízhatóan működött. A RAM mérete 80 megabájt, ami szép nagy, így akár 22 programmal is megbirkózik. Többet nem is lehet elindítani, úgyhogy tényleg ügyeltek a stabilitásra. Amúgy az előbb szidott lassúságnak annyi „előnye” van, hogy nem igazán változik akkor sem, ha tényleg 20- 22 programot futtatunk rajta. Tehát lassú, de legalább mindig egyformán. Bekapcsolás után gyorsan kiderült, hogy nem volt rajta magyar nyelv. Na de sebaj, gyors kattintás a gyártó honlapjára és máris leszedtem a nyelvi csomagot. A magyart felmásoltam és egy normál telepítés, majd újraindítás után meg is volt oldva a dolog. A főképernyő újítása, hogy az alsó öt gyorsindító ikon felett van egy szürke háromszög. Ezt megnyomva felnyílik a menü és további tíz helyet kapunk arra, hogy a sűrűn használt funkciókat, programokat innen indíthassuk el. A főmenüben még az ikonok sem változtak. A névjegyzék hozza az okostelefontól elvárható formáját. Egy névhez rengeteg adat tárolható, attól meg nem kell félnünk, hogy valaki nem férne el a memóriában. Az üzenet rész sem változott, van magyar T9 szótár, virtuális billentyűzet, kézírás felismerés. Én elsősorban a virtuális és a valódi gombok között válogattam, de a kézírásos rész fejlődhetett, mert egész jól kitalálta, mit akartam leírni. Az MMS szerkesztő még mindig az egyik legegyszerűbb, amit láttam. E-maü kliens kötelező egy üzleti mobilban, és mivel ezzel korábban se volt gond, nem is nyúltak hozzá. Ugyanez igaz a naptárra is, ahol havi, heti és napi nézetből választhatunk. Fontos és hasznos a QuickOffice programcsomag, ami Word, Excel és PowerPoint olvasót tartalmaz. Word és Excel esetén még szerkeszteni is tudunk vagy készíthetünk is ilyen fájlokat. A belső memória méretét 160 MB-ra növelték. Mivel az alapcsomagban kapunk egy 512 MB-os M2 kártyát, így helyszűkében biztosan nem leszünk. A böngésző Opera 8.65, teljes HTML kivitel, amit a 3G-vel vagy a WiFi-vel remekül kihasználhatunk. Furcsa, hogy a WiFi még most is csak 802.11b szabványon működik, mondjuk nekem sem otthon, sem a munkahelyen nem volt gond a csatlakozás. Multimédia oldalról sincs szégyenkeznivalója a Pl- nek. A zenelejátszó sima rutinfeladat a srácoknak, van benne Mega BasS (és TrackID is), és tényleg remekül is szól. Ami miatt mégis kötekednem kell, az a füles. Hangzásilag semmi gáz, viszont a hangszórók olyan buta formájúak, hogy alig maradnak meg a fülben. A telefon árához még igazán hozzácsaphatunk egy Walkman fülest, ráadásul azzal még tökéletesebb élményt kapunk. Apropó élmény, a rádió még mindig annyira tökéletes, hogy nincs is más, aki egyelőre utolérné. Kiválóan szól, full extrás RDS, egyszerű, gyors kezelés, ez így kiváló. Végy két, hasonló készüléket, vedd ki belőlük a jó dolgokat, gyúrd össze, dobj rá egy új ruhát és kész is. Ennyi volt a recept és nem több. A Pl igazán nem hoz újdonságot, hiszen a benne lévő funkciók megvoltak az elődökben is, csak éppen most minden együtt van. Tetszetős az egyveleg, (szí, mp) Az első digitális vigyort 1982 szeptemberében gépelte be Fahlman, amit az egyetem számítógépes elektronikus faliújságán publikált Huszonöt éves a szmájli - szomorúval és vidámmal kezdődött FELDOLGOZÁS Itthon legfeljebb egy évtizede találkozhatunk a leginkább elektronikus üzenetváltásban használt, írásjelekből álló mosolygó fejecskével, pedig az első smiley-t huszonöt éve pötyögték be egy amerikai számítógépbe. Saját bevallása szerint Scott E. Fahlman, a pittsburgh-i Carnegie Mellon Egyetem professzora használta először - vagy legalábbis a legelsők között - a kibertérbeli kommunikációban elteijedt, karakterekből álló, mosolygó fejecskét. Az egyetem honlapján külön oldalt szenteltek az évfordulónak, s az első szmájlit tartalmazó üzenetet is publikálták, melyet egy 1982 októberi biztonsági mentéseket tartalmazó szalagról bányásztak elő még 2002-ben. Az itt olvasható információkból kiderül, hogy az első digitális vigyort 1982 szeptember 11-én, 11 óra 44 perckor gépelte be Fahlman, amit az egyetem számítógépes hálózatáról elérhető elektronikus faliújságon publikált. Ezen egy olyan eszmecsere zajlott, melynek résztvevői azt vitatták meg, miként lehetne a legegyszerűbben jelezni a digitális párbeszédben a nem komolyan veendőnek szánt megjegyzéseket. Az öüetek között többek közt az alábbi jelzések szerepeltek: (*), (*%),{#}, \_/ Végül Scott E. Fahlman javaslata vált be, aki az azóta ismert karakterláncot ajánlotta a vicces megjegyzések jelölésére: :-). Ugyancsak ő javasolta, hogy a szomorú megjegyzéseket kövesse :-(jelölés. A karakterkombinációt hamarosan az egész egyetemen alkalmazták a számítógépes hálózaton való kommunikációban, és azóta is igen népszerű a kis ikon alkalmazása e-mailben, sms-ben egyaránt. Az elektronikus kommunikációt használók fantáziája azóta szmájlik ezreivel bővítette az érzelmek is minden más kifejezésére hasznos „karakterkészletet”. Télapótól kezdve *<|:-)> Bat- manen ]B-) és a szerelmesek által kedvelt csókjelen :-* át az ökörig 3:-o minden kifejezhető néhány egyébként ritkán használt írásjellel. A szmájlik népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint hogy az eredetileg karakteralapú jelzéseket elkezdték színes, izgő-mozgó ikonokká fejleszteni, amiből később biznisz lett: ma már pénzért árulják a grafikusok tervezte, szövegbe illeszthető fejformákat. Persze ez már sokaknak nem tetszik: míg némelyeket kifejezetten irritál a szöveg olvasása közben felbukkanó élénksárga- vagy narancs színekben pompázó fej, mások azt hangoztatják: elvesztettük azt a képességünket, hogy egy közönséges levélben a szöveggel érzékeltessük — ezt most viccből mondtuk, vagy komolyan? (O)
