Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)
2007-09-26 / 221. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 26. FIGYELŐ Európától idegen lépés „A szlovák parlament múlt heti döntése a Benes-dekrétu- mok megerősítéséről nemcsak a szlovákiai magyarokat sérti és a magyar-szlovák kapcsolatokat mérgezi, hanem magának Szlovákiának is a legrosszabb. Történelmi bocsánatkérés és megbékélés helyett szentesít egy vállalhatat- lan eszmét” - mondta napirend előtti felszólalásában Ta- bajdi Csaba európai uniós szocialista parlamenti képviselő Strasbourgban. „Mi, magyarok nem fogunk erre az indo- koladan és az unió szellemiségétől idegen lépésre elhibázott, nacionalista választ adni: a magyar-szlovák történelmi megbékélésnek nincs alternatívája.” (mti)- Én ellene vagyok a gombák hátrányos megkülönböztetésének. Vagyis szerintem minden gomba ehető. Persze, van, amelyik egyszer, és van, amelyik többször... (Peter Gossányi karikatúrája) Az osztrák szélsőjobb igyekszik politikai tőkét kovácsolni a kétségtelenül fennálló iszlamista veszélyből Iszlamisták és haszonélvezők Ausztriában élő második generációs muzulmánok szeptemberi lefogása után reflektorfénybe került az alpesi köztársaság iszlámhívő kisebbsége, amelyen belül a jelek szerint ugyanúgy tapasztalható a gyilkos erőszakra hajlamos szélsőségesség, mint Nyu- gat-Európa más országainak muzulmánjai körében. DOROGMAN LÁSZLÓ Habár az Iszlám Hitközösség (IGG) szóvivője, Carla Amina Baghajati szerint az ausztriai muzulmánok nagy többsége elutasítja a szélsőséges eszméket, úgy tűnik, hogy a szélsőségesek már lekapcsolódtak a közösségről. Miután a mecsetekben, imaházakban elutasításba ütköznek az általuk képviselt nézetek, alig járnak e vallási közösségekbe. Ehelyett az interneten tartják egymással a kapcsolatot. Mivel Ausztriában született, osztrák állampolgárságú egyénekről van szó, a kommunikáció nyelve is német, amelyet - ellentétben török, bosnyák, albán, egyiptomi vagy pakisztáni szüleikkel - tökéletesen beszélnek. Nyelvtudásuk egyúttal képessé teszi őket arra, hogy német nyelvű üzeneteket, felhívásokat tegyenek közzé az interneten, mint tették azt márciusban. A bécsi és a berlini kormányt zsaroló, afganisztáni katonáik hazahívására felszólító videoklip a Kalifátus Hangja nevű iszlamista weboldalon jelent meg. Másik kedvelt fóruma az ausztriai szélsőségeseknek a Globális Iszlám Médiafront (Gimf). Ezen főleg az al-Kaida terrorszervezet szimpatizánsai üzennek egymásnak, s ezen jelennek meg túszejtő csoportok beismerő üzenetei, terrorakciókat megörökítő felvételek. A Gimf régóta létezik arab nyelven, 2005 óta németül is olvasható. A világhálón se szeri, se száma az olyan internetes oldalaknak, amelyek korlátlan lehetőséget nyújtanak a kiber-dzsihád híveinek nézeteik terjesztésére, uszításra, a „hitetlenek” elleni szent háborúba való toborzásra. Yassin Musharbash német szakértő kilencezerre becsüli a fundamentalista website-ok számát. „Ha valamely állam hatóságai bezáratnak egyet, helyében nyomban nyílik egy vagy két másik” - állítja tapasztalatai alapján Musharbash. A 29 éves német szakember (főállásban a Spiegel online szerkesztője) úgy véli, hogy az interneten zajló terrort nem lehet legyőzni. A német és osztrák földön az utóbbi hetekben heves vitákat kiváltó úgynevezett online-für- készés szerinte legföljebb arra alkalmas, hogy fölmerült gyanú esetén az elhárítás bizonyítékot szolgáltasson potenciális bajkeverők ellen az ügyészség számára. Ettől eltekintve „az állam részéről meddő vállalkozás azzal próbálkozni, hogy ellenőrzés alá vonható a világháló” - állítja Musharbash. Habár az ausztriai muzulmánok kétharmada úgy véli, hogy a demokrácia összeegyeztethető az iszlámmal, és 99 százalékuk elutasítja az erőszakot mint a politikai vita eszközét, mind a szabadságpárt (FPÖ), mind a belőle kiszakadt, Jörg Haider vezette Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) igyekszik tőkét kovácsolni a sajtót napokon át megtöltő letartóztatásokból és az őket kísérő információkból. Az FPÖ élén álló Heinz Christian Stra- che - akiről időközben bebizonyosodott, hogy a 80-as évek végén aktív kapcsolatban állt német neonácikkal - megtiltaná Ausztriában minaretek építését (Haider ugyanezt Karintia tartománybem akarja elérni). Ezenkívül megvonná az IGG-től a közhasznú társaság státusát. (A muzulmánok a harmadik legnépesebb felekezet Ausztriában, az IGG még 1912-ben, Ferenc József császár alatt nyert hivatalos állami elismerést.) A három gyanúsított szeptemberi őrizetbe vétele nyomán mindenesetre felbolydult Ausztria. Néhány órával a bűnügyi rendőrség akciója után több száz szélső- jobboldali személy gyűlt össze egy bécsi iszlám közösségi ház előtt, és a közelben lakókkal kórusban kiáltozták: „Felgyújtani, felgyújtani!” Az ország mérsékelt politikai rétegeit sokkolta ez a jelenet. Alfred Gusenbauer kancellár és Heinz Fischer államfő óva intette az osztrákokat a „túlzott, hisztérikus reagálásoktól”. Az eddigi fejleményekből nyilvánvaló, hogy a szélsőjobb igyekszik politikai tőkét kovácsolni a kétségtelenül fennálló iszlamista veszélyből. Az aggodalmakat a konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) is igyekszik meglovagolni - alkalmasint abból a célból, hogy növelje népszerűségét a választók körében. (Jövőre két, 2009-ben pedig négy tartományban lesznek választások.) Az ÖVP korifeusai máris megpendítették az „értékekről szóló vita” szükségességét az alpesi köztársaságban. A párt egy tartományi főnöke (azaz tartományi kormány vezetője) pedig egyenesen arról szónokolt, hogy a minaretek „fajtaidegenek” Ausztria területén. A politikai paletta másik térfelén elutasításra találnak az efféle hangok. A szociáldemokraták, a Zöldek és a liberálisok háza táján is elismerik ugyanakkor, hogy sokat kell még tenni a túlnyomó- részt katolikus Ausztriában élő más (főleg a nem keresztény) val- lásúak beilleszkedéséért. Egy nemrég közzétett felmérés tanúsága szerint csupán a megkérdezettek 10 százaléka vélekedik úgy, hogy a muzulmánok jól beilleszkedtek” az osztrák társadalomba. Negyvenhárom százalék szerint az iszlám vallásúaknak többet kellene tenniük az integrációért, míg 45 százalék úgy gondolja, hogy a beilleszkedés sikeréhez a többség és a kisebbség közös fellépésére van szükség. A szerző az MTI munkatársa „Háborúellenes tiltakozásként" az egykori prágai zsidó negyedben készülnek masírozni a cseh újnácik Csak az ideológia propagálása tilos... KOKES JÁNOS Az egykori prágai zsidó negyedben tartanak felvonulást november 10-én, a „kristályéjszaka” közelgő 70. évfordulója alkalmából, valójában a 69. évfordulón, a csehországi neonácik. A megmozdulást a város illetékes szervei már engedélyezték - közölte kedden a Hospodárské noviny című cseh politikai és gazdasági napilap. „Kristályéjszakának” nevezik a németországi zsidók ellen 1938. november 9-10-én lezajlott pogromot, nevét a kitört kirakatüvegek és ablakok csillogó üvegcserepeiről kapta. A tragikus éjszakán mintegy 30 ezer embert gyilkoltak le. A prágai menetet a Fiatal Nemzeti Demokraták nevű csoport szervezi, s az iraki háború elleni tiltakozásnak állítják be. Civil polgárjogi szervezetek szerint viszont az akció hátterében az újnáci Nemzeti Ellenállás mozgalom van. A szervezők mintegy 150- 200 személy részvételére számítanak. A neonácik tavalyi, a menet megrendezésére vonatkozó kérelmét a város esetleges közlekedési problémákra hivatkozva elutasította. A bíróság azonban jogtalannak minősítette a város döntését, így a hatóságok az idei menetet már engedélyezték. „Az, hogy a menet rendezőjét valamilyen ideológiával hozzák összefüggésbe, még nem elégséges az akció betiltására. Ez csak akkor lenne lehetséges, ha ez lenne az akció célja (az ideológia propagálása). A bejelentett cél azonban más” - indokolta a város döntését Pavel Stefa- nák jogász. Ugyanakkor leszögezte: a hatóságok figyelemmel fogják kísérni az akciót, a náci ideológia propagálása esetén azonnal közbelépnek, s a menetet feloszlatják. Hasonló esetre 2003-ban került sor, amikor Pavel Bém főpolgármester a helyszínen lépett közbe. A prágai zsidó hitközség súlyos hibának tartja, hogy a város engedélyezte az újnácik menetét. „Számunkra érthetetlen, hogy miért kell az iraki háború ellen éppen a történelmi zsidó negyedben tüntetni” - jelentette ki újságíróknak Tomás Jelinek, a hitközség egyik vezetője. A cseh civil titkosszolgálatok becslése szerint az országban mintegy 3-5 ezer ember rokonszenvez a náci ideológiával. Többségük különféle kisebb, többnyire regionális csoportokba tömörül. A Nemzeti Ellenállás idei május elsejei felvonulását, amelyre a dél- morvaországi Brünnben több mint 400 személy gyűlt össze, a hatóságok erőszakkal feloszlatták. Szuverén demoku JARÁB1K BALÁZS A már tradicionális, top újságírókkal tartott Putyin-eszm, csere a múlt héten sem maradt következmények nélkül. A BBC riporterének kérdésére Viktor Zubkov miniszterelnökké „avatása” alkalmából a következő rövid demokráciafilozófiát fejtette ki Putyin: „A kinevezésnek semmi köze a polgárok akaratához, ha a demokrácia ezt jelenti. A demokráciát nem lehet elvonatkoztatni a jog tiszteletben tartásától, és minden lépésem a kormány változásaival kapcsolatban betartotta a törvényeket.” Szép kis összefoglalója Oroszország szuverén demokráciájának, pontosabban Oroszország szuverén demokratájának. Zubkov kinevezése természetesen csak része annak a játéknak, amelynek a célja nemcsak Putyin utódának a megtalálása, hanem mindenki más - kivéve persze a szuverén demokratát - összezavarása. Mivel az új orosz nagyhatalmi koncepció annyira szervesen fonódott össze Vlagyimir Putyin személyével, ezennel ünnepélyesen visszavonom az összes korábbi elméleteimet, tippjeimet arra vonatkozóan, ki követi majd őt a trónon. Bizonyosan Putyin marad hatalmon, így, vagy úgy... Vagyis az utódlás kérdésében már nem a személy, hanem a módszer a legfontosabb. Ez a röpke szösszenet már messze nem elszólás: Putyin mester vállalni akarja az új krédót, amely teljesen szöges ellentétben áll azzal a demokráciaelmélettel és -gyakorlattal, amely Nyugaton mérvadó. A szuverén demokratát nem érdeklik a polgárok jogai, maximum gazdasági szükségleteik. Ráadásul Oroszország soha nem tekintett úgy Közép-Európa új demokráciáira, mint követendő példára, hiszen soha nem tekintette őket a nagyhatalmaktól eléggé szuverénnek. Ez az új orosz nyersanyagokra alapozott reálpolitika nem hogy nem új, hanem teljesen régiómódi, tulajdonképpen a 19. századi Európa nagyhatalmi koncepcióját követi, és filozófiailag az európai polgári nacionalizmusét. Csupán a polgár helyét az orosz koncepcióban a hazai és külföldi energiafogyasztó veszi át. Mindebből most már tényleg érdemes lenne levonni a konzekvenciát. Az európai álom, mely szerint Oroszország az EU „stratégiai partnere” lesz, nem halott, amióta Moszkva Wa shington hegemóniáját vizionálja megtörni. Mindez természetesen addig folytatódik majd, amíg a jelenlegi energiaforrások a mostani áron adhatók el, illetve amíg a világ hatalmi központja véglegesen át nem tevődik Nyugatról Keletre. Moszkvától sokkal keletebbre... Utána a szuverén demokrata futhat majd a rubelje után. Visszaút CZAJL1K KATALIN Úgy tűnik, a magyar-szlovák megbékélés helyett a magyarszlovák konfliktus kiéleződésének vagyunk éppen tanúi. A parlamentben a múlt héten a Benes-dekrétumok sérthetetlenségét megerősítő nyilatkozat elfogadásához összeállt össz- szlovák egység, az egyre durvább, olykor minősíthetetlen magyarellenes kirohanások, amelyek sajnos a szlovák politikai paletta egyre szélesebb skálájáról érkeznek, legalábbis mind erre utalnak. Mindez nyilvánvalóan nem következett volna be, ha az MKP az utóbbi hetekben nem nyúl hozzá meglehetősen otromba módon a magyar-szlovák viszony szempontjából rendkívül érzékeny témákhoz. Azt is hozzá kell tennünk azonban, hogy a magyar párt nem okozója, csupán előidézője a legújabb soviniszta hullámnak. Az, hogy a koalíciós és ellenzéki szlovák pártok egyként szavazták meg (kivéve Pavol Minárik KDH-s képviselőt, aki azonban azért nem volt hajlandó az Új Szónak nyilatkozni erről, mert magyar lap) az említett dokumentumot, arra enged következtetni, hogy az ország magyar nemzetiségű állampolgárai a legkevésbé sem érdeklik őket. A Benes-dekré- tumokat megerősítő nyilatkozattal ugyanis nem elsősorban az MKP-t ütötték arcon, hanem saját országuk magyar nemzetiségű állampolgárait, akik számára rendkívül fájdalmas a II. világháborút követő „rendezés” keretén belül elfogadott dekrétumok emléke. A legfontosabb kérdés most természetesen az, hogyan lehet kilábalni ebből a zsákutcából, és hogyan lehet előállni az itteni magyar közösség számára fontos és legitim követelésekkel anélkül, hogy szlovák részről ne azonnal trianoni revízióról és a délvidék elcsatolásáról kezdjenek el lármázni. Mert az sem megoldás, hogy a látszólagos magyar-szlovák béke jegyében egyszerűen elhallgatnak a bárminemű kisebbségi kívánalmak. Erre persze lehet azt mondani, hogy miért kellene nekünk a priori bizonygatnunk „ártatlanságunkat”, főleg ha olyasmit követelünk, amire az alkotmányból fakadóan jogunk van. Kelleni éppen nem kell, csupán az a helyzet, hogy számarányunkból kifolyólag csak úgy tudunk bármit is elérni, ha követeléseinkhez partnereket tudunk szerezni. Tehát csakis saját érdekünk, hogy megtörjük a szlovák közgondolkodásban irányunkban fennálló bizalmatlanságot. Az, ahogyan az MKP néhány héttel ezelőtt megnyitotta a Benes-dekrétumok témáját, sajnos nem ebbe az irányba mutat. Előbb-utóbb nyilván ők is rájönnek, hogy nem erre vezet az út, csak addigra lehet, hogy a szlovákiai magyar társadalom további pofonokon lesz túl, a szlovák politikai elit pedig olyan messzire hagyja magát elragadtatni magyarellenes felindultsá- gában, hogy szinte lehetetlenné válik a visszaút.
