Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)

2007-09-22 / 218. szám, szombat

Presszó 27 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 22. A rajongók az előadások után vártak rájuk, elhalmozták őket a szeretetükkel Vámpírokkal feketén-fehéren Lezárult az első magántő­kéből finanszírozott Vámpí­rok Bálja 2007-es évadja. A produkciót június 30-tól ját­szották nagy sikerrel a Ma­gyar Színházban. A musical két táncos főszereplője, a Fekete és a Fehér Vámpír Ti­hanyi Ákos és Baranya Dá­vid volt. INTERJÚ Milyen érzés egy sikersorozat végére érni? Tihanyi Ákos: Fantasztikus do­log! Nagyon sok munkát és energi­át fektettünk a három hónapos fel­készülésbe, illetve minden előadás­ba. Magyarországon nem megszo­kott, hogy egy darabot ilyen sok­szor előadjon egy társulat, általá­ban ötször visznek színpadra egy- egy darabot. Ehhez képest mi negy- venkétszer álltunk a közönség elé. Hozzáfűzném, hogy számomra ez volt a negyedik Vámpírok Bálja elő­adássorozat, így sok újdonságot maga a darab nem tartogatott szá­momra, maximum annyit, hogy most magyarul adtuk elő. Baranya Dávid: Rendkívüli az érzés több okból is. Először talán azért, mert először játszottam mu­sicalben. Nagyon élveztem minden percét, jó volt üyen nagyszabású produkcióban szerepeim. Maga a műfaj is nagyon megtetszett. Ren­geteget tanultam, fejlődtem, és jó volt estéről estére átélni a nézők, rajongók szeretetét. Másrészt ma­Tihanyi Ákos A Pécsi Művészeti Szakkö­zépiskola táncművészeti ta­gozatának elvégzése után egy évet dolgozott a Madách Színház tánckarában, majd külföldre szerződött. Dolgo­zott Németországban, Ausztriában, Hollandiában, és olyan darabokban vehe­tett rész, mint például a Gaudi, Chicago, Elisabeth, Fosse, Vámpírok bálja, Foot- loos, Wild Party musicalek. 2006 óta újból dolgozik itt­hon, de elsősorban koreog­ráfusként. Eddigi munkái: Volt egyszer egy csapat, Pro­ducerek, Oltári srácok. ga a lehetőség volt különleges, hogy egy színpadon játszhattam Ti­hanyi Ákossal. Sokat köszönhetek neki, mindig támogatta, segítette munkámat. Öröm volt vele együtt dolgozni. Kaptatok-e személyes vissza­jelzést teljesítményetekkel, illet­ve munkátokkal kapcsolatban? Tihanyi Ákos: Abszolút! A kö­zönségtől feltétlenül! Elég ritka Magyarországon, hogy majd min­den este állva tapsoljon közel 1000 ember. Erre mondjuk azt, hogy ezért csináljuk! A néző kapja meg azt, amiért jött, szórakozzon! Ha úgy érzi, nevetnie kell, hát neves­sen, ha sírni szeretne, tegye azt! A lényeg az, legyen az estéje egy él­ménnyel gazdagabb. Én úgy ér­zem, hogy ennek eleget tettünk, máskülönben nem lehetett volna a darab ilyen sikeres. Tihanyi Ákos és Baranya Dávid Baranya Dávid: Annyit termék hozzá, hogy szerencsére a média is hasonlóképpen vélekedett, mint a nézők, hiszen írtak rólunk, cik­keztek a darabról. Hírül vitték az országban, milyen látványos, nagyszabású a produkció. Azon­ban nem szabad megfeledkezni a rajongókról sem, akik az előadá­sok után vártak ránk, elhalmoztak a szeretetükkel és vitték hírünket családjuknak, barátaiknak.... pél­dául tegnap beszéltem egy hölgy­gyei, aki huszadik alkalommal lát­ta a darabot... Mielőtt elkezdtetek volna együtt dolgozni, tudatok-e egy­más munkásságáról? Tihanyi Ákos: Persze! Én tud­tam, ki ő! Amikor a válogatásra jött - amelynek lebonyolításában én is szerepet kaptam -, pontosan tud­tam, ő Baranya Dávid a Mega­táncból, ami fantasztikus műsor volt. Nagyon sajnálom, hogy az én időmben - mert van közöttünk leg­alább tíz év - nem volt üyen lehető­ség. Nekem nem adatott meg, hogy hasonló tv-műsorban szerepeljek, és táncosként szert tegyek üyen' népszerűségre. Fantasztikus do­log... Baranya Dávid: Ákos nevét először egyik barátom, Barczi La­ci említette egy készülő koreográ­fia kapcsán. Legközelebb már csak a castingon hallottam róla, de akkor már személyesen is talál­kozhattunk. Neki köszönhetem, hogy egyáltalán részt vehettem a válogatáson, mivel másfél órát késtem. Tihanyi Ákos: Igen. Dennis Cal­lahan, a koreográfus vezette a próbatáncot. Mondtam neki, hogy Dávidot, muszáj beengednie. Igaz, késett egy turné miatt, de őt látnia keü, mert pontosan tudtam, hogy ez a szerep tökéletes neki. Tudtam, hiszen párszor már játszottam ezt a darabot, és a figura pont olyan volt, mint Dávid! Hogyan kezdtétek el a közös felkészülést ? Tihanyi Ákos: Sokat próbál­tunk! A munkát megkönnyítette, hogy profi partnert kaptam. Na­gyon szeretek profikkal dolgozni, és Dávid az! Ezt nem lehet megta­nulni, valaki vagy üyennek szüle­tik, vagy nem. Vele nagyon köny- nyen ment a munka, volt egy-két partnerem a külföldi előadásokon, de bátran kijelentem, mind közül magasan ő a legjobb! Hogyan kezdtétek el? Baranya Dávid: Nem éreztem semmi nehézséget, mert kezdettől jó kapcsolat, mondhatni baráti vi­szony alakult ki köztünk, és ez na­gyon megkönnyítette a közös mun­kát __ Tihanyi Ákos: Pontosan! Ha ez nincs, akkor hiányzik az alkotói légkör. Nem működik a közös mun­ka! Örülök, hogy Dávid így fogal­mazott. Maximálisan így érzem én is! Baranya Dávid: Hatalmas volt a felelősség, mert már tudtam, kivel dolgozom együtt. Tudtam, hogy nem az első Vámpírok Bálja az éle­tében, és azt is tudtam, hogy meg akarok felelni a feladatnak. Úgy gondolom, ez sikerült, de talán en­gem igazol a közönség is, mikor előadások végén áüva tapsoltak nekünk! A próbák és az előadások so­rán voltak-e nehézségek az együttes munkában? Baranya Dávid: Nehézség? Ta­lán annyi, hogy el ne nevessük ma­gunkat, ha becsúszik egy apró baki. Ezt nagyon nehéz volt megállni, mivel mindketten képesek va­gyunk bármin jót mulatni! Baranya Dávid Huszonegy éves táncmű­vész. Versenytánccal és kor­társ, modern tánccal egy­aránt magas szinten foglal­kozik. 2006-ban egy táncos- tehetségkutató versenyen (Megatánc) férfiak között a harmadik helyezést érte el. Dolgozott Svájcban, Néme­tországban, Franciaország­ban, Kanadában, és olyan darabokban vehetett részt, mint például a Vámpírok Bálja, Bolero/Tabula rasa, Peer Gynt, Stílusok, Vivaldi: Négy évszak, Bolero. Tihanyi Ákos: Többre magam sem emlékszem. Sajnos, én is olyan vagyok, hogy hamar elnevetem magam a próbákon. Na most ezt megállni .... Nagyon vigyázni kel­lett, mert ha mégis összejött, akkor a rendezőnek ebből mit sem volt szabad észrevennie. Baranya Dávid: Minden ment a maga útján. Nem voltak eget verő hibák. Mindig megvolt az a szint, amit elvártak tőlünk. Nem teljesít­hettünk 100% alatt, mert ha más nem is, de a rendező biztos észre­vette volna! Mit tiszteltek legjobban a má­sikban? Tihanyi Ákos: Én szeretem a profikat! Az, hogy valaki ilyen fia­talon kiérdemelje ezt a jelzőt, fi­gyelemre méltó. Azonban pár éves tapasztalattal a hátam mö­gött talán megtehetem, hogy ezt állítsam róla. De mondok példát, olyan nincs, hogy lazsálna, vagy ne teljesítsen 100%-on. Ő mindig ugyanúgy dolgozik, legyen bár­milyen fáradt. Egyébként ez a műfaj, de mindegyik, ezt követeli meg, felmegy a színpadra és ő a táncművész! Ettől több nem is kell, de sokan a pályájuk végén sem jelenthetik ki magukról ugyanezt. Személyében egy őszinte, véleményét nem vissza­fojtó embert ismertem meg. Nem fél elmondani, amit gondol. Ha úgy érzi, valami nem stimmel, vagy nem áll össze, szól. Én ezt tisztelem benne! Baranya Dávid: Nagyjából ha­sonló gondolatok jutnak eszembe Ákossal kapcsolatban, mint amit már elmondott. Amivel kiegészíte­ném, az a múltja. Tiszteletre méltó, honnan, hova jutott el, hogy fél Eu­rópa ismeri a nevét, tudják, ki Tiha­nyi Ákos, ki az a művész, koreográ­fus, aki mint ember is kivételes. Kö­szönök neki mindent! A közeljövőben láthat-e ben­neteket a közönség újra együtt színpadon? Tihanyi Ákos: Úgy hiszem, itt, a Magyar Színházban december 31- től január 13-ig, utána májusban. Az ősszel külföldre megyek pár hó­napra. De reméljük a legjobbakat, bízunk benne, hogy pár rendező is látta a darabot, és gondolkodóba ejtettük őket! Baranya Dávid: Én is remélem! KÖLTŐ - PÖRKÖLVE Reggel a Heiter Skelterben KARAFIÁTH ORSOLYA Megint Berlin. Most műsorra mentünk, Bárdos Deák Ági és én. Nemzetközi Slam Revue, Prenzlauerbergben, az irodalmi fesztivá­lon. Az első estét egy barátomnál töltöttem, az új stúdiólakásában, ami annyira friss volt, hogy voltaképp még nem is volt berendezve. Másnap őrület, feüépés, Ágival szuper produkciót hoztunk létre. Előre elmondtam, hogy az én akcentusom szörnyű, Ági pedig egyál­talán köszönő viszonyban sincs a német nyelvvel. S hogy miért ír­tunk mégis német slágert? Ennek megválaszolását a közönségre bíztuk. Adtunk egy botrányos interjút az Arte-nak (interjústratégi­ám idegen nyelven a következő: ha véletlenül nem érteném a kér­dést, mondok mindenféle baromságot, ami az eszembe jut. Itt sok mindent nem értettem. A vége az lett, hogy a híres rendező hajnalig nem mozdult mellőlem, mondván, hogy ő a vüágot körbebeszélget- te, de üyennel még nem találkozott...), aztán fel a színpadra. Haj­nalra nem voltam embernek nevezhető. Hívtam egy taxit, és a hostelbe hajtattam. (A hostel neve tényleg Heiter Skelter, be lehet lőni a tulaj zenei ízlését...) A szervezők - gondolom jófejségből, hi­szen a slammerek végül is laza csávók - egy egész apartmanházat kibéreltek nekünk. Én éppen csak bezuhanórepültem az első ágyba. Reggel viszont sokkszerű volt felfedeznem a szemközti szobában egy úszó tekintetű punkot, majd Selenát, a londoni szexistennőt (ezt ő mondta magáról, és egyébként egész este azon röhögött, hogy a magyarok a férfi nemi szervet minek nevezik) egy matracon a konyhában, később az olasz tangókirálynőt, aki tegnap este még egy fekete rappert bűvölt, a többiekről nem is beszélve. Ehhez én már öreg vagyok, gondoltam, pedig akkor még át sem mentem a fő­épületbe, ahol a reggelit szervírozták. Igazi nemzetközi őrület - hostelkövületek, a tegnapi idős DJ-nk a Heiter Skeltert vonyította (a személyzet meg sem rezdült, gondolom, megszokták már), és te­mérdek magas, csinos germán lover. Kávét - szólt a belső hangom. De sehol egy tiszta pohár - amikor rákérdeztem, szóltak, hogy majd ha visszaadom a kulcsot, amit eüoptam tegnap, és emiatt többen nem jutottak be a házba. Odaadtam. Ekkor mutattak rá egy lerob­bant termoszra. Atyaisten. Ezt keüett megérnem. Berlin, ráadásul vendég vagyok, és ülök lerobbant világutazókkal egy lerobbant szál­lóban, egészen rossz zene szól, és ráadásul én vagyok a legöregebb. De aztán leült mellém egy csodásán csinos fiú. Aki tegnap este a színpadon látott, és már altkor meg akart ismerkedni velem. És aki nem akarta elhinni, hogy a nagymamája lehetnék. Megédesült a ter­moszkávé, újra éreztem a reflektorfényt, és a Heiter Skelter dallama egy egész napon át nem ment ki a fülemből... (Thomas Keller felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents