Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)
2007-09-21 / 217. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 21. Vélemény és háttér 7 _ figyelő Vezetnek a megyei lapok Akad olyan magyarországi megye, ahol hétszer annyian olvasnak helyi újságot, mint ahányan országos bulvár napilapot, az országos politikai napilapok esetében tizenki- lencszeres a legnagyobb eltérés - derül ki a Szonda Ipsos nemrégiben készült kutatásából. A felmérés szerint Vasban 77, Győr-Moson- Sopronban 71, Zalában 70, Fejérben pedig 52 százalék azok aránya, akik „egy átlagos napon” olvassák a megyei napilapot, míg az országos bulvárlapokat 10-17, a közéleti lapokat pedig 4-6 százalék veszi kézbe vidéken. A bulvárlapok Jász-Nagy- kun-Szolnok és Komárom— Esztergom megyében érték el a legjobb eredményt, Veszprém, Hajdú-Bihar és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében a legrosszabbat. A politikai lapok Hevesben és Nóg- rádban rendelkeznek a legnagyobb (a 15 év felettiek 9-9 százalékát kitevő) olvasótáborral; a sereghajtó itt Vas és Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye, a maga 4-4 százalékával. (m) TALLÓZÓ ÚJ AAAGYAR SZÓ Eörsi Mátyás szabaddemokrata politikussal és Szüi Katalin házelnökkel készített in- teijüt a bukaresti lap a Kárpát-medencei Képviselők Fóruma (KMKF) által elfogadott nemzetpolitikai stratégiáról. Eörsi Mátyás kifejtette: nem tartja bajnak, hogy érdemi viták folynak a határon túli magyarok támogatásának kérdésében, de a jelenlegi megosztott belpolitikai helyzetben minden ilyen kezdeményezést álságosnak tekint. „Nem a saját politikai szerepvállalásukat kellene előtérbe tolniuk azoknak, akik ilyen javaslatokkal állnak elő, hanem elsősorban érdemi dolgokról kellene beszélni, csakhogy erre még nem vagyunk készen”. Az SZDSZ-es képviselő szerint a magyar belpolitika ma már annyira megosztott, hogy nincs olyan kérdés, beleértve a határon túli magyarok támogatását, amelyben konszenzus lenne. Hozzáteszi: megosztottak a határon túli magyar politikai közösségek is. Eörsi kijelentései azt követően hangzottak el, hogy a bukaresti magyar lapnak egy név nélkül nyilatkozó szabaddemokrata politikus korábban azt mondta: Szüi Katalin kezdeményezése tulajdonképpen a saját pártjának elnöke, Gyurcsány Ferenc ellen indított offenzíva része. Szili Katalin tagadja, hogy nemzetpolitikai kérdésben tett kezdeményezése megosztottságot eredményezne az MSZP-ben vagy más parlamenti pártokban. Szili szerint valakiknek érdekükben állhat, hogy ellentéteket szítsanak, ettől függetlenül a konszenzussal elfogadott nemzetstratégia létezik. A házelnök szerint örülni kellene annak, hogy Trianon óta végre egység van egy stratégiaikérdésben. A cégek úgy haltak ki, mint a dinoszauruszok, mikor megváltoztak a feltételeik A miniszterelnök téved A szlovák hadiipar leépüléséért nem Václav Havel, volt csehszlovák köztársasági elnök a felelős, hanem a csaknem húsz évvel ezelőtti világpolitikai változások. VLADIMÍR ONDRUS A szlovák hadiipar létrejöttének 70. évfordulóját ünnepelve Robert Fico kormányfő a múlt héten Máriatölgyesen (Dubnica nad Váhom) újra felelevenítette azt a szlovák politikai körökben közkedvelt mítoszt, amely szerint a szlovák hadiipar megsemmisítése nagyrészt Václav Havel műve volt. Az 1989-es rendszerváltást követően „leépítették a szlovák gazdaságot, különösen pedig legnagyobb büszkeségét, a gépipart, ami elsősorban a haveli kvázi humán politikai fordulat számlájára írható” - nyüatkozta Robert Fico miniszterelnök. „Ettől kezdve a szlovák hadiipar termékei anti- humánus és gyilkos fegyverek voltak, miközben a cseh, az amerikai és egyéb fegyvergyárak termékeivel a demokráciát védték” - hangoztatta Fico, a tömeg lelkes tapsának közepette. A hidegháború vége Miniszterelnökünk azonban téved. A szlovák hadiipar Csehszlovákia második világháború előtti veszélyeztetettsége idején formálódott, miközben a háború alatt jelentős növekedést ért el, valódi felvirágzása pedig a hidegháború idejére tehető. Ugyanakkor már a múlt század nyolcvanas éveiben súlyos válságba jutott a világpolitikai helyzet enyhülése, a leszerelési tárgyalások és a kétpólusú világ fokozatos felbomlása miatt. A Varsói Szerződés országaiban emiatt fokozatosan csökkent a fegyverek iránti kereslet, így nem csoda, hogy a hadiipari termékeink értékesítésével már a rendszerváltás előtt problémák akadtak. A csehszlovák hadiipar a csúcspontját 1987-ben érte el, miközben az ország fegyvergyártásának több, mint a 60 százalékát Szlovákia adta. Ugyanakkor már 1988-ban a harmadával esett vissza a termelés, miközben a visszaesés az azt követő években sem állt meg. 1989-ben az 1988-as gyártásnak már csak a 62 százalékát, 1990-ben pedig már csak az 51 százalékát sikerült elérni. Az ágazat nehézségeit az ország akkori vezetése is ismerte. A nyolcvanas évek második felében a CSKP KB elnöksége és a kormány több döntést is hozott a hadiipari cégek átszervezésének érdekében. Az egyre nagyobb visszaesés miatt a szövetségi kormány még 1989 szeptemberében, vagyis a rendszerváltás előtt úgy döntött, hogy 1990-ben leállítják a tankok gyártását. A rendszerváltást követő kormányok már ezzel a döntéssel vették át az ország irányítását. A tankok és a páncélozott harci járművek gyártása ugyanakkor kizárólag Szlovákiában folyt, miközben a gyártás elenyésző része jutott a csehszlovák hadseregnek. A csehszlovák harci járművek legnagyobb felvevője a szovjet hadsereg volt, a gyetvai gyárból kikerülő harci járművek 70 százalékát így a Szovjetunióba exportálták. A hadiipar termelésének egy része ugyanakkor a harmadik világ országaiba áramlott. Csak a tartozás maradt A nyolcvanas években az említett országok nem fizettek tovább a fegyverszáüítmányokért. A termelés fenntartásának (és az internacionalista segítségnyújtásnak) érdekében azonban Csehszlovákia nem állította le a szállításokat, és a termelést állami hitelekből finanszírozta. A volt baráti országok így hatalmas összegű tartozásokat halmoztak fel velünk szemben, amelyeket máig próbálunk behajtani, az esetek többségében azonban egyszerűen elengedjük őket. Ez a híres szlovák fegyvergyártás valódi arca, aminek az örökségét még a mai generációk is nyögik. Mindez persze nem változtat a tényen, hogy a fegyvergyártás válsága miatt ezrek kerültek utcára, ami egész családokat lökött szegénységbe. Mindezért azonban nem a rendszerváltást követő kormányok tehetők felelőssé, hanem épp a kommunista rendszer túl hosszúra sikeredett agóniája. Szlovákiában döntöttek A hatáskörök elosztását követően a szlovákiai gépipari cégek jövőjéről 1991. január elsejétől a szlovák kormány döntött. Ez utóbbi 1991. január elején „egyetértett a gyártók intézkedéseivel, amelyekkel a struktúraváltás okozta nehézségeket próbálták meg enyhíteni”, vagyis a gyártást a megrendelések nagyságától függően folytathatták. Mindez nem ment könnyen: a fegyvergyártók eredeti ügyfélköre ugyanis aVarsói Szerződés feloszlatását követően csökkentette a fegyver- készleteit. így nem csak, hogy nem vásároltak, hanem a már meglévő fegyvereiket is eladták vagy megsemmisítették. A szövetségi kormánnyal karöltve megpróbáltak segítséget nyújtani az ágazat struktúraváltására, dotációt adva az ágazat eladósodottságának felszámolására és a kivitel támogatására. 1991 és 1993 között például Szíriával kötöttek szerződést 252 darab T-72-es tank kivitelére, később pedig több száz harci járművet exportáltak Algériába és Indiába. A túlméretezett hazai fegyveripart azonban ez teljes egészében már nem tudta megmenteni. A cégek úgy haltak ki, mint a dinoszauruszok, amikor megváltoztak a létfeltételeik. A szlovák fegyvergyártás agóniája egybeesett Václav Havelnek a fegyverexport antihumánus voltáról szóló kijelentéseivel, ami Szlovákiában hozzájárult annak a mítosznak a kialakulásához, amely szerint Havel tehető felelőssé fegyvergyártásunk felszámolásáért. A fegyvergyártás alakulásáról szóló statisztikai adatok ugyanakkor manapság hozzáférhetőek, így csak csodálkozhatunk azon, hogy a kormányhivatalban ezeket nem veszik figyelembe. A rendszerváltást követően nem egy romantikus felhívás hangzott már el, a fegyverexport embertelenségétől kezdve az amerikai csapatok Európából történő kivonásáig bezárólag. Mindezek azonban nagyon hamar összeütközésbe kerültek a rideg valóssággal. Elég felidézni Havelnek a rendszerváltás napjaiból származó egyik híres mondatát: „Az igazság és a szeretet győz a hazugság és a gyűlölet felett!” És hová jutottunk mára? (A szerző publicista, 1989-1991 között szlovák környezetvédelmi miniszter, később gazdasági miniszterelnökhelyettes volt) KOMMENTÁR Hlinka, dementis, Fico MOLNÁR IVÁN A parlament e héten második olvasatba utalta a törvényt, amely Andrej Hlinkát a nemzet atyjává avatná. Robert Fico és Ján Kubis külügyminiszter ugyanekkor emléktáblát avatott a külügyminisztérium épületében Vladimír Clementisnek, a kormány pedig úgy döntött, hogy a bankokat és biztosítókat újabb milliárdokkal sar- colja meg. Három különböző hír, amelyeknek látszólag semmi köze egymáshoz. Andrej Hlinka szélsőségesen nacionalista, konzervatív politikus volt, aki csak azért nem vált háborús bűnössé, mert még a második világháború kitörése előtt meghalt. Vladimír dementis a második világháború után a kommunista diktatúra egyik megalapozója, a magyarok meghurcoltatásának az egyik kiötlője volt, aki végül az általa támogatott diktatúra áldozata lett. Egy klérofasiszta és egy kommuista, tűz és víz, valami mégis összeköti a két politikust. A szélsőséges nacionalizmus, a magyargyűlölet, a nemzeti, szocialista eszmék és persze az autoritativ politikai rendszerek imádata. Ez utóbbiak lényege, hogy a politikai elit úgy próbál meg hülyét csinálni a lakosságból, hogy közben a nemzet megmentőjének tetszetős szerepében pózolhasson. És ezzel eljutottunk annak a megértéséhez, hogyan függ össze a harmadik hír a két előzővel. Fico az elmúlt hónapokban mindent megtett azért, hogy a jövőben az említett nemzeti, szocialista politikusok panteonjába egyszer ő is bekerüljön. Kormánya a szlovákokban felkorbácsolja a nemzeti érzést, magyargyűlöletet szítva és elhitetve a lakossággal, hogy aki nem úgy gondolkodik, mint ők, az a nemzet ellensége. Mindeközben olyan szociális intézkedéseket hoznak, amelyek látszólag a lakosság érdekeit szolgálják, végül azonban mindig kiderül, hogy csak porhintésről van szó, amit az egyszerű állampolgárokkal fizettetnek meg. Ilyen, látszólag a lakosság érdekeit szolgáló intézkedésnek számított az elmúlt időszakban a nyugdíjbiztosítók, az energiaszolgáltatók, a bankok és biztosítók terrorizálása is. A soron lévő áldozatok ez alkalommal épp ez utóbbiak. A kormány 2,6 milliárd koronával sarcolná meg őket a tartalékalapjaik megadóztatásával. Végre jól beteszünk a piszkos kapitalistáknak - sóhajt fel elégedetten a nemzet nagy része. Hogy a kormány intézkedése épp a legszegényebb rétegeket sújtja majd, akiknek a bankok, a tartalékalapokból az állam által kiszippantott összeg miatt nem nyújtanak hitelt, a biztosítók pedig felemelik a díjaikat? Nagytőkés handabanda-vágja rá pénzügyminiszterünk. Hiszen az lehetetlen, hogy a Fico-kormány ne a Dzu- rinda-kormány által kisemmizett, szegény szlovák nemzet érdekében cselekedne. Aki mást állít, az hazug, zsugori kapitalista, idegen nemzetek kiszolgálója, vagy ami még ennél is rosszabb - újságíró. DOKUMENTUM Az SZK Nemzeti Tanácsának határozata A II. világháborús rendezést szolgáló dokumentumok érint- hetetlenségéről A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa elfogadja az alábbi kijelentést: „A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa,- nem feledve a II. vüághá- ború áldozatainak sérelmeit, és elítélve a kollektív bűnösség elvét,- elutasítva a szlovák és csehszlovák szervek törvényeinek, dekrétumainak, szerződéseinek és egyéb háború utáni döntéseinek megkérdőjelezésére és revíziójára irányuló kísérleteket, amelyek a háborút követő vagyoni és jogi rendezés módosítását jelentenék,- tiszteletben tartva a győztes és a vesztes államok közötti egyezményeket,- figyelembe véve az 1946. február 27-én kelt, a Csehszlovákia és Magyarország közti lakosságcseréről szóló egyezményt, az 1947. február 10-i, Magyarországgal kötött béke- szerződést és az 1949. július 25-i Csorba-tói Egyezményt,- a jó szomszédi kapcsolatok fejlődését kívánva a Magyar Köztársasággal,- az európai uniós integrációs folyamat folytatására törekedve, és a II. világháború befejezésével, valamint annak kimenetelével összefüggő kérdések felvetésének lezárására irányuló szüárd elhatározással kijelenti, hogy 1. a háborút követő rendezés keretébe tartozó alkotmányos, törvényi és politikai döntések elfogadása más európai államokhoz hasonlóan a II. világháború és a nácizmus veresége következményeként történt valamint a potsdami konferencia eredményeibe foglalt nemzetközijogi elvek alapján, 2. a Csehszlovák Köztársaság reprezentatív szervei és a Szlovák Nemzeti Tanács háború utáni döntései nem okoznak diszkriminációt, és jelenleg nem képezhetik új jogi viszonyok létrejöttének alapját, 3. az ezen döntések alapján létrejött jogi és vagyoni viszonyok megkérdőjelezhetetle- nek, érinthetetlenek és meg- változtathatatlanok.”- Ez a nemzetiségi problémák igen sajátos megoldása! (Peter Gossányi karikatúrája
