Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)
2007-09-19 / 215. szám, szerda
26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 19. www.ujszo.com Szolgálnak és védenek Szobránc. Szigorúbb ellenőrzésre számíthatnak Szlovákia schen- geni övezethez való csatlakozása után az ország keleti részének lakosai. Miroslav Uhnár, a szobránci határrendőrség igazgatója szerint a szigorított ellenőrzések a lakosok biztonságát szolgálják. A hatóságok erőteljesebb munkája nyomán várhatóan csökkenni fog határ mentén a bűnesetek száma” - tájékoztatott Uhnár. (tasr) Felújított épületben várják a gyerekeket Januártól várható létszámnövekedés ÚJ SZÓ-HÍR Nagyszarva. A községi tulajdonú ingatlanok közül nyáron az óvodát újították lel a dunaszerdahelyi járásbeli községben. Azt várják, hogy az intézményt látogatók létszáma hamarosan növekedni fog. A somoijai városi óvodák közelsége miatt szükség is van a nagyobb odafigyelésre. A modernizált épületben egyelőre 18 gyerek kezdte meg a tanévet, de Ambrus Anasztázia igazgatónő tapasztalatai alapján más falvakból is érdeklődnek, és januártól több helyi gyerek behatását is jelezték. Az óvoda szociális helyiségeit felújították, és leválasztották az iskoláról, mert ebédidőben és délután az iskolások ricsaja zavarta az óvodások nyugalmát. „Célunk az óvoda benépesítése, és úgy néz ki, a felújított épület máris vonzóbb a szülők és csemetéik számára” - utalt Horváth Jenő polgármester az óvoda igazgatónőjének tapasztalataira. Az önkormányzat bízik benne, hogy soijá- ban minden, a község tulajdonába tartozó ingatlan állagán javítani tudnak, és községük vonzóbbá és élhetőbbé válik, (jóm) A gyerekek oktatása egy szálloda medencéjében folyik (Képarchívum) Nincs megfelelő hely az úszásra Egyre népszerűbb az úszótanfolyam B. JÓZAN MÓNIKA Dunaszerdahety. Három generációt, több száz gyereket tanítottak már úszni a dunaszerdahelyi úszóiskolában. Babaúszásra is lenne igény, ám az ehhez szükséges speciális feltételek a város minden uszodájából hiányoznak. A gyerelgény lenne a városban a babaúszásra isr ahhoz azonban speciális körülményekre, ún. szűzvízre van szükség. kék oktatása is egy szálloda medencéjében folyik. A dunaszerdahelyi termálfürdőben sajnos nincs gyermekúszásra megfelelő fedett medence. A strandon a tanév alatt a most készülő élményfürdőn kívül egy úszó- és egy gyógymedence állna csak rendelkezésre. Sportúszásra a mezőgazdasági középiskola medencéje alkalmas, annak azonban évek óta bizonytalan a jövője. Hol kinyitják, hol bezárják, attól függően, hogy az igazgatóságnak mennyi pénzt sikerül kikönyörögnie a intézményt fenntartó Nagyszombat megyétől. Idén októberre tervezik a nyitást. Medencéjük inkább felnőttek számára, sportúszásra alkalmas. A gyerekeknek marad hát a Bon Bon szálló körmedencéje. Dunaszerdahelyen hetedik éve működik az úszóiskola, ahol négy éves kortól fogadják a gyerekeket. Idei újításuk, hogy az égjük óvodát délelőtti foglakozáson csoportosan fogadják majd hetente egyszer. Az úszásoktatás tehát a szálloda medencéjében folyik. „A gyerekek számára megfelelő hőmérsékletű és biztonságos mélységű a víz - mondja Szúnyog Péter oktató, az úszóiskola vezetője - Ráadásul a foglalkozások olyan időben kezdődnek, mikor a nyilvánosságnak és a vendégeknek még nem áll rendelkezésére a medence.” Az iskola vezetői elengedhetetlennek tartják az úszás elsajátítását minden szempontból. „Az úszás a legmegfelelőbb módszer a hátgerincproblémák és az abból adódó betegségek kezelésére. A vízibalesetek is megelőzhetők, ha a gyerekek tisztában vannak saját képességeikkel és képesek kezelni a vízben előforduló helyzeteke” - vallja Szúnyog Péter. Megtudtuk még, hogy a városban igény lenne a babaúszásra is, ahhoz azonban speciális körülményekre, ún. szűzvízre van szükség, melyet napi rendszerességgel cserélnek. Ilyen egyelőre csak Győrben van, és a közeljövőben nem is várható a dunaszerdahelyi járásban. Ablakaink alá egy-egy kedves szomszéd sertéshizlaldát, bikatelepet vagy akár kutyatenyészetet is építhet Egy kutya, és egyéb állatságok Az állattartást rendelet szabályozza, de senki sem ellenőrzi (TASR-felvétel) Nagymegyer. A közelmúltban egy nagymegyeri olvasónk, Holényi István fordult hozzánk, hogy elmesélje kutyája történetét, pontosabban szomorú végét. Kóbor, a jól kiképzett, okos magyar vizsla vadászkutya augusztus elején elkószált otthonról. A gazdája kereste, és a vasútállomás közelében meg is találta - agyonlőve. LAKATOS KRISZTINA „Pénteken szökött el, szombaton a déli órákban megkérdeztem az állomáson játszó gyerektől, nem láttak-e egy vizslát. Meglepetésemre igen, de rögtön rossz hírrel is szolgáltak. Azt mondták, a síneken van a kutya, agyonlőve. A helyszínen valóban beigazolódott, hogy az én kutyám fekszik ott, 2 lyukkal a fejében - mesélte el Holényi István. - Tudom, majdnem mindennapos dolog, hogy agyonlőnek egy kutyát, de az megdöbbentő, hogy a tettes lakott területen belül lőtt, ráadásul vadászpuskával. Az információ a gyerekektől származik, akik a kutyám eltűnésének napján, pénteken estefelé szemtanúi voltak az esetnek - egyébként úgy megijedtek, hogy elbújtak. Sajnos, pontos személyleírást nem tudtak adni, de azt gondolták, vadász lehetett az illető. A terület vadgazdájával azonnal felvettem a kapcsolatot, de a területre senki sem volt beírva. Ebből csak azt a következtetest tudom levonni, hogy orvvadász lehetett. És ahogy hallom, ez nem az első ilyen eset volt. Azért is fordultam önökhöz, hátha tudna valaki segítem a tettes kézre kerítésében. Nem csak a kutyámról van szó — lakott területen, a családi házaktól alig 100 méterre nem lehet esztelenül lövöldözni. Egy eltévedt golyó megsebesíthette volna a gyerekeket vagy akár a közeli kertekben dolgozó lakosokat is.” Kóbor gazdája egyébként vette a fáradságot, és bejelentést tett a rendőrségen; fejleményekről azóta nem értesült. Kutyás története valószínűleg mindenkinek van Nagyme- gyeren, az alábbiakban egy ellenkező előjelű esetet teszünk közkinccsé. Elbeszélőnk egy szép nyári reggel megérkezett munkahelyére, a helyi alapiskolába, és éppen a kerékpárját lakatolta le, amikor észrevette, hogy néhány lépésnyi távolságból egy méretes rotweiler és egy jól megtermett farkaskutya figyeli érdeklődve a tevékenykedését. Tény és való, a szemmel láthatóan jól tartott, nem elvadult ebek közvetlen támadó szándékot nem mutattak, de érthető módon mesélünk már a jelenlétüket is fenyegetésnek vette. Amennyire lehetett, nyugodt léptekkel elsétált a bejárati ajtóig, majd bemenekült az épületbe. Ahol már ott gyülekezett, óvatosan kifelé tekintgetve, a nyári karbantartást és takarítást végzők népes kis csapata. Némi tanakodás után a „telefonos segítség” mellett döntöttek. Szépen sorban felhívták a rendőrséget, a városi rendőrséget, a városházát és a helyi vadgazdát, hogyan lehetne „ebmentesí- teni“ a területet. Nos, a válaszokból a következők derültek ki: a rendőrségnek nem feladata, hogy kóbor kutyákkal szórakozzon, a városi rendőröknek nincs erre megfelelő jogosítványuk (tudomásuk szerint a szomszédos Ekecsen a községi rendőröknek jogosítványuk van, A rendőrségnek nem feladata, hogy kóbor kutyákkal szórakozzon, a városi rendőröknek nincs erre megfelelő jogosítványuk. csak eszközeik nincsenek), a vadászok pedig lakott területen nem lövöldözhetnek kutyákra, maximum a határban iktathatják ki az elvadult példányokat. A' patthelyzetet végül maguk a „problémák” oldották meg: néhány óra megszállás után elhagyták az iskola területét, tovább sétáltak a város főutcáján, ahol riadt helybeliek és turisták isz- koltak az útjukból. Talán még ma is ott sétálnak valahol... Feltételezhetően többségünk egyetért abban, hogy nem helyes, ha azonosíthatatlan személyek kósza ebekre lövöldöznek egy településen - ahogy azt sem tekintjük normálisnak, ha a gazdák alkalmi vagy tartós gondatlansága miatt kiszá- míthatadan viselkedésű kutyák grasszálnak fel s alá az utcákon. Dobis László polgármesteri jogköröket gyakorló képviselő elmondja, Nagymegyeren van ugyan három ketrec, ahol elhelyezhetnék a kóborló és befogott ebeket, ezeket azonban jó ideje nem használják, ugyanis sem szakmailag, sem anyagilag nem tudják megoldani, hogy a kutyákat 30 napig állatorvosi felügyelet alatt tartsák. Pillanatnyilag egyébként már a befogás is fogas kérdés, hiszen a városi rendőrségnek erre valóban nincs engedélye, és hiányzik a megfelelő altatófegyver is. Ha ez adott lenne, a kutyákat megpróbálhatnák valamelyik közeli menhelyen elhelyezni. Más kérdés, ha konkrét, azonosítható kutyatartó követ el kihágást - első esetben figyelmeztetik, másodjára pedig 1000 koronás pénzbírsággal sújtják. Az „állati problémák” kapcsán Dobis László is megemlékezik arról a „galambos ügyről”, amely néhány hónapja a Markíza televízió egyik riportműsorában aratott nagy sikert, elsősorban az egyik megszólaló expresszív kifejezés- módja miatt - a hölgy hozzászólását gyakorlatilag végigsípolták. (Dióhéjban arról volt szó, hogy a helyi magyar alapiskola tetőszerkezetének helyreállítása után az ott élő galambok - állítólag több száz példány - az egyik közeli négylakásos társasház melléképületébe költöztek, ahol az egyik lakó, egy jólelkű galambász etetni kezdte őket, a szomszédok tiltakozása ellenére.) A galambtartóként azonosított személyre szintén 1000 koronás bírságot rótt ki a város, majd figyelmeztette a további három lakót, hogy akadályozzák meg a galambok betelepedését a melléképületbe - lévén hogy az valamennyiük közös tulajdona... Nagymegyernek egyébként van érvényes általános érvényű rendeleté az állattartás szabályozására, ez - túl az általános megfogalmazáson, miszerint háztájiban az állatok csak olyan mértékben tarthatók, hogy az ne zavarja a környezet nyugalmát - speciális korlátozásokat is tartalmaz, részben mennyiségi kvóták, részben helyszínek szerint. Hogy mást ne mondjunk, rögzíti, hogy a város főterének körzetében disznók nem tarthatók - tudjuk meg Dobis Lászlótól. Az viszont, hogy ki ellenőrzi vagy akadályozza meg, hogy az ablakaink alá egy-egy kedves szomszéd közepes méretű sertéshizlaldát, bikatelepet vagy akár kutyatenyészetet építsen, nem egészen világos. hazalátogattak a Magyarországra kitelepített andódiak, nyolcvan család megpróbáltatásaira emlékeztek Harmadszor is hazahívta őket a harangszó ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Andód. Nyolcvan andódi család keserű megpróbáltatásaira, a magyarországi kitelepítések máig fájó történéseire emlékeztek szeptember második szombatján az Érsekújvárhoz közeli településen. A rendezvényt a falu önkormányzata a Csemadok helyi szervezetével, és a Felvidék 1947 Egyesület képviselőivel közösen szervezte meg, harmadik alkalommal. Czuczor Gergely papköltő szülőfaluját 1947-ben, május végén érte el a kitelepítési hullám, bár előtte már két alkalommal riasztották a lakosokat, hogy itt az idő elindulni az anyaországba. Kiss Vendel, a hagyományos andódi találkozók egyik lelkes szervezője írásában így emlékezik vissza a történtekre. „Mindannyiunkat Nyíregyházára irányítottak, a 80 családból időközben többen közelebb költöztek a szülőföldhöz, hátha egyszer még hazamehetünk. Ez a nap azonban már soha nem jött el, s mi itt élünk Nyíregyházán és környékén, négyszáz kilométerre a szülőfalunktól. Szétszóródtunk, hiszen andódiak élnek Tatabánya, Kecskéd, Budapest, Vecsés, Zamárdi vagy Győr környékén is. Bácsalmáson, Tatán, Oroszlányban, Gödöllőn, Zsámbé- kon, Sopronban és Jászberényben is akadnak andódiak, de jutott belőlük Kanadába, Svájcba és Angliába is”. A Rozália-napi búcsúra érkezőket az ünnepi szentmisét követően Czuczor Mária a falu önkormányzata, Puss Péter képviselő a Csemadok helyi szervezete nevében köszöntötte a templom előtt, ahol a vendégekkel közösen megkoszorúzták a deportáltak és kitelepítettek tiszteletére állított kopjafát. A koszorúzók között volt Juhász György parlamenti képviselő, Tar- doskedd polgármestere, Száraz Dénes, Érsekújvár polgármesterhelyettese és Szímő község önkormányzatát Ország Ildikó képviselte. Megható volt, amikor a kopjafához járultak az emlékezés koszorúival és virágaival a Magyarországra telepített családok hozzátartozói a gyermekeikkel és unokáikkal együtt, mint a Juhász család Tatáról vagy Karácsony Ferenc és családja. Pájer Árpád Nagykovácsiból érkezett, ahová 1947 tavaszán Érsekújvártól, Andódról, Bajtárói, Tardoskeddről és Szímőről is telepítettek magyarokat, mintegy 20- 25 családot. A helyi kultúrházban megrendezett ünnepségen Popély Gyula történész mondott ünnepi beszédet, amelyben részletesen tótért a magyarországi kitelepítések történelmi hátterére. A jelenlévők azt is megtudhatták, tó mindenki számított abban az időben „bűnös“ magyarnak - elég volt például, ha az illetőt valaki hallotta magyarul beszélni, máris elbocsáthatták a munkahelyéről. „Ne fáradjunk bele a szeretetbe! Inkább a fejünket, mint az öklünket emeljük fel” - hangsúlyozta Popély Gyula az andódiak harmadik találkozóján. A rendezvényen fellépett a Csemadok érsekújvári szervezetének Verszuhatag Irodalmi Köre, Peka- rik Katica dalénekes és az andódi asszonykórus, végül pedig Puss Péter és Túrna a nagycsaládosok nevében köszöntötte az ünneplőket, a hatgyermekes házaspár igazi családi koncerttel kedveskedett a jelenlévőknek. Czuczor Mária, Andód polgármestere köszöntötte a templom előtt egybegyűlt emlékezőket, köztük a faluból kitelepített helyi lakosokat és azok hozzátartozóit (Csuport István felvétele)
