Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)
2007-09-13 / 211. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 13. Közélet 3 Popély Árpád történész szerint a magyar történésztársadalomban sokkal nagyobb szemléletváltás zajlott le, mint a szlovákban Tévedés, hogy valaha kárpótolták a kitelepítetteket Tegnap egy szlovák történész, Ivan Kamenec nyilatkozott lapunkban a Magyar Koalíció Pártjának megbékélési nyilatkozattervezetéről, ma a szlovák és a magyar népet ért történelmi sérelmekről Popély Árpád szlovákiai magyar történésszel készült beszélgetést olvashatják. LAJOS P. JÁNOS Hogyan értékeli az MKP nyilatkozatában megnevezett történelmi időszakokat, megfelelő a kiválasztás? Kétségtelen, hogy az MKP a leginkább sérelmezett eseményeket választotta ki a két nép történelméből. Azonban azt hiszem, nem lehet azonos fajsúlyúnak tartani ezeket. Természetesen rangsort készíteni sem lehet, és nem is szabad, mivel azt is orvosolni kellene, ha csak egyetlen embert ért sérelem. Helyénvalónak tartja a nyilatkozatot? Le lehet zárni a történelmet, orvosolni lehet ezeket a sérelmeket egy nyilatkozattal? Természetesen szükség van rá, de tudni kell azt is, hogy a nyilatkozat nem old meg mindent egy csapásra, ennek egy hosszú folyamat első lépésének kellene lennie. Gondolok arra, hogy például anyagi - akárcsak jelképes - kárpótlásnak is kellene követnie. Nem is az a gond, hogy a parlamentben van-e hajlandóság egy ilyen dokumentum elfogadására, sokkal súlyosabb problémának tartom a társadalom elutasító hozzáállását. Sajnos nem csak a politikusok részéről nem érzem a megfelelő hajlandóságot, véleményem szerint még a társadalom sem érett meg arra, hogy elfogadjon egy ilyen nyilatkozatot. Hogyan lehetne ezen változtatni? Ez nem megy egyik napról a másikra, hosszú folyamat. Több évtizeden keresztül a szlovák társadalomba a propaganda, az iskolai tananyag belenevelte azt, hogy a II. világháború utáni magyar- és németellenes intézkedések jogszerűek voltak, és megmagyarázta ezt a két kisebbség kollektív bűnösségével. A történelemkönyvek sem tartalmazzák a szükséges szemléletváltást, a politikai elit pedig foggal-körömmel ragaszkodik a korábbi évtizedekben képviselt állásponthoz, legyen szó akár kormánypárti, akár ellenzéki politikai pártokról. Ha lenne is olyan szlovák politikus, akiben megvan a hajlandóság egy ilyen nyilatkozat elfogadására, még ő sem merné megtenni ezt a lépést attól való félelmében, hogy választói elfordulnak tőle. A szlovák történész körökben már megtörtént a szemléletváltás az 1945-48-as időszakot illetően? Az utóbbi másfél évtizedben megindult a párbeszéd a szlovák és a magyar történészek között, születtek is olyan feldolgozások, melyek objektívan értékelik a II. világháború utáni csehszlovák nemzetiségi politikát, gondolok itt elsősorban a cseh Karel Kaplan, vagy a szlovák Stefan Sutaj munkásságára, akik megkérdőjelezik a magyar- és németellenes intézkedések jogosságát. Első lépéseknek ezek a munkák megfelelnek, de nem érzem, hogy hatással lennének az egész szlovák társadalom gondolkodására. Elsősorban a tankönyveket hiányolom, melyekben ütköztetni lehetne a két eltérő véleményt. Ezzel legalább a ma felnövekvő nemzedéknél érhetnénk el szemléletváltást. Létezik egy bizottság is közös történelemtankönyvek megírására. Hol tart ez? Ez több évtizedes projekt, és úgy tűnik, megfeneklett. A szlovákiai magyar történészek részéről Simon Attila az egyik szorgalmazója, résztvevője. Sajnos sok támogatást nem kaptak korábban sem, a mai kormánypártok pedig egyáltalán nem támogatják ezt az elképzelést. A szlovák politikusok leggyakrabban az 1938 utáni időszakot róják fel, sérelmezik leginkább, amikor a visszacsatolt területekről sok szlovák nemzetiségű lakosnak távoznia kellett. Összehasonlítható ez a magyarok 1945-48 közti kitelepítésével, deportálásával? Szlovák részről valóban előszeretettel hasonlítják össze ezt a két időszakot. Tagadhatatlan, hogy 1938-39 folyamán több ezer, vagy akár több tízezer szlovák hagyta el a visszacsatolt területeket, egy részük önkéntesen, mások nyomás hatására, de tudni kell azt is, hogy többségük az I. világháború utáni időszakban települt le ezen a területen. Elsősorban az úgynevezett kolonistákat említhetjük, akik a földreform során földet kaptak a felosztott nagybirtokokból. Az ő szerepük az volt, hogy telepes falvak létrehozásával megbontsák a terület magyar lakosságának egységét. Egy részük a határváltozás után önkéntesen, más részük kényszer alatt visszatelepült eredeti lakóhelyére. Többségük Közép- és Észak-Szlovákiából származott, illetve sok volt köztük a cseh és morva telepes is. Ők a Cseh-Morva Protektorátusba települtek vissza. A három ország, tehát Magyarország, Szlovákia és a protektorátust képviselő Német Birodalom kötött is szerződést a visszatelepülésükről, egy részük a vagyonát is magával vihette. Nagy részüket tehát nem fosztották meg vagyonától. A két időszakot azért sem lehet összevetni, mivel magyar részről sohasem volt kormányprogram része a szlovák lakosság kitelepítése, nem fosztották meg őket vagyonuktól, állam- polgárságuktól. Igaz, voltak sajnálatra méltó események és a helyi hatóságok túlkapásai is letagad- hatatlanok. A magyar történészek hogyan ítélik meg a szlovákok számára sérelmes időszakokat, eseményeket? Változott például az 1938 utáni időszak, vagy az asszimiláció idejének, a 19. század végének, a 20 század elejének megítélése? Úgy vélem, a magyar történésztársadalom sokkal jobban feldolgozta ezeket, mint szlovák kollégáik. Sokkal önkritikusabban értékeli. Elítélően nyilatkozik a dualizmus korának asszimüációs politikájáról és a kisebbségeket 1938 után ért sérelmekről. Gondolok itt Szarka László munkáira, vagy Til- kovszky Lóránt monográfiájára, melyben feldolgozta a dél-szlovákiai szlovákság helyzetét 1938 és 1945 között. El kell azonban ismerni, hogy a magyar történészeket és a magyar társadalmat is elsősorban a magyarokat ért sérelmek érdeklik. De a magyar történésztársadalom inkább készen áll az önkritikus szemléletmódra, és így a bocsánatkérésre is. Vladimír Meciar részéről elhangzott, hogy a kitelepített magyarokat 1955-ben és 1968-ban törvénnyel kárpótolták. Igaz ez? Semmilyen törvény nem született a kitelepítettek kárpótlásával kapcsolatban, nem tudom, hogy Meciar honnan vette ezt az információit. Azt sem lehet tudni, hogy a lakosságcsere keretében áttelepítettekre gondolt, vagy a Csehországba deportáltakra. A deportáltak túlnyomó többsége 1949-ben visszatért, de jelentős részük nem tudott visszaköltözni saját házába, mert abban már szlovák telepesek laktak. Aki nem kapta vissza saját vagyonát, azokat más vagyonnal kárpótoltak. Talán ezt tartja Meciar kárpótlásnak, de az elszenvedett sérelmekért, a lelki, az erkölcsi, a fizikai megaláztatásért nem kaptak semmilyen kárpótlást. Csak az elvett vagyonukat kapták vissza, vagy annak megfelelő más vagyont. A lakosságcsere keretében a Magyarországra kite- lepítettekről azt kell tudni, hogy a kitelepített magyarok a többszörösét hagyták hátra annak a vagyonnak, amit a Magyarországról Csehszlovákiába áttelepült szlovákok. Akülönbözetet a Csehszlovák államnak meg kellett volna térítenie a magyar államnak, azonban az 1949-es Csorba-tói Egyezményben Magyarország lemondott ezekről a követelésekről, igényekről. Azt lehet tehát mondani, hogy a lakosságcsere keretében áttelepítettek sem kaptak kárpótlást. Erről sajnos a magyar állam mondott le azzal, hogy majd ő kárpótolja az áttelepített magyarokat, de lényegében erre se került sor. Hogyan értékeli Vladimír Meciar és Ján Slota vádjait? Mindketten a szlovák áldozatokkal érveltek amellett, hogy a magyar félnek egyértelműen bocsánatot kellene kérnie, ellentétben a szlovákkal. Politikai okai vannak a kijelentéseknek, arról van szó, hogy nem akarnak szembenézni a II. világháború után a magyar kisebbséggel szemben elkövetett sérelmekkel. Nyüvánvaló, hogy mindkét félnek meglenne az oka arra, hogy bizonyos eseményekért bocsánatot, elnézést kérjen, anélkül, hogy ezeket mérlegelnénk, összehasonlítanánk egymással. Badarság kijelenteni, hogy bármelyik félnek kevesebb oka van a bocsánatkérésre, vagy egyáltalán nincs miért bocsánatot kérnie. A nyilatkozataikból azt látom, hogy nincs meg ehhez az akarat. Deportálások, lakosságcsere - 1946 (archív felvételek) Csütörtök Jobbára derült lesz az ég, a reggeli órákban helyenként ködfoltok. 15721° Péntek o CM o CD 200 7. szeptember 13., 12:00 Az orvosmeteorológia a Panoráma oldaloa olvasható A térképen a legmagasabb nappali hőmérsékleteket tüntettük fel. VÁROSOK Pozsony Nyílra Dunaszerdahely Komárom Ipolyság Rimaszombat Kassa Klrályhelmec Besztercebánya Poprád IDŐJÁRÁS A HEGYEKBEN 3° -i _________ MA HOLNAP HOLNAPUTÁN derült ég 10“ 20“ derült ég 8" 21“ kevés felhő 10" 23“ derült ég 8“ 20“ derült ég 9° 21“ kevés felhő 8" 24” jobbára derült ég 9“ 20“ derült ég 8" 21“ kevés felhő 9“ 24“ jobbára derült ég 9“ 21“ derült ég 8“ 21“ kevés felhő 9” 24“ derült ég 9“ 19“ derült ég 8° 22“ kevés felhő 8“ 23” derült ég 9“ 20“ derült ég 7" 21“ jobbára derült ág 8“ 23“ kevés felhő 10“ 20“ derült ég 8" 20“ kevéslelhö 8“ 23“ jobbára felhős ég 10“ 20“ derült ég 8" 19“ kevéslelhő 8“ 23” őerült ég 7" 18“ derült ég 7" 21“ kevés felhő 6“ 23“ derült ég 4“ 16“ derült ég 4“ 20” jobbára borult ég 4" 19’ A víz és a levegő hőmérséklete egyes üdülőhelyeken Almeria 23°/24° Kréta 25728' ssss Velence 24725“ Mallorca 24“/28' Hvar 23725° Nizza 22725' isztanbul 25725° Rimini 23°/24' ’«» Kanári-szigetek 23“/24” Szaloniki 25727' Jobbára derült égbolt, elvétve ködképződés Szel: D-DNY 5-20 km/h Szombat 19724 Jobbára dereit égbolt, elvétve záporok. Szél: DNY, 10-15 km/h 10716 Vasárnap Jobbára derült égbolt. Szél: ENY, 110-25 km/h ___________________ A h őmérsékletek Celsius-fokban vannak megadva Y szél a. melegfront N ciklon ^ hidegfront - - okklúziós front v anticiklon Készíti az SHMÚ A levegő hőmérséklete •s ....o • _ 9* ■1____ 10 * 15 * j 2 0 • 25 ‘ 30 • Pozsony 06.25 Pozsony 19.10 Pozsony 680 árad Besztercebánya 06.16 Besztercebánya 19.02 Komárom 630 árad Kassa 06.08 Kassa 18.54 Párkány 550 árad Popély Árpád: Mindkét félnek meglenne az oka arra, hogy bizonyos eseményekért bocsánatot, elnézést kérjen (Kiss Gábor felvétele)
