Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)

2007-09-12 / 210. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 12. Szülőföldünk 29 Nagyszombat megye az utolsó négy-öt évben több mint húszmillió koronát fordított a nagymegyeri középiskola épületének felújítására Tíz új tanterem az uszoda helyén [ .. * .1J A Nagymegyeri Kereskedel­mi Akadémia és a Nagy­megyeri Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium idei tan­évnyitója egyben egy csak­nem két évtizede húzódó történet boldog befejezését jelentette - átadták a diá­koknak és tanároknak az is­kola új szárnyát, ahol egye­bek között 10 tanterem és 2 előadóterem kapott helyet. LAKATOS KRISZTINA „Nem kis büszkeséggel tölt el bennünket, hogy olyan időszak­ban tudunk átadni új épületet, amikor iskolákat zárnak be, isko­lák néptelenednek el, az intézmé­nyünk pedig biztosítani tudja az új termek maximális kihasználtsá­gát” - meséli Végh Zsuzsanna mér­nöktanár, az önálló jogi személy­ként, de közös irányítás alatt mű­ködő kereskedelmi akadémia és gimnázium igazgatója. (Az előbbi intézmény 17 osztályának jelenleg 486 diákja van, a négy gimnáziumi osztályt pedig 126-an látogatják.) Azt is hozzáteszi, az építkezésre Nagyszombat megye az utolsó négy-öt évben bő 20 millió koronát fordított, sőt, további 1,3 milliót biztosított a középiskola számára, hogy az új termeket új bútorokkal rendezhessék be. Az új szárny építése még 1989-ben kezdődött el, az akkori tervek egy iskolai tor­naterem és uszoda vízióját tartal­mazták. Az anyagi források aztán gyorsan elapadtak - a falak álltak, a medence helyén hatalmas lyuk tátongott, de nyüvánvalóvá vált, hogy az eredeti elképzelések meg­valósítására nem lesz pénz. 1997- re annyiban sikerült előre lépni, hogy legalább a szárny földszintjé­nek egyik felében tornatermet ala­kítottak ki. További tíz évbe tellett, amíg az eredeti terveket átdolgoz­tatták és elfogadtatták, majd ezek alapján elkészült, igaz, alaposan megváltozott elképzelések és igé­nyek mentén, az új épületszárny. A történethez hozzátartozik, hogy Nagymegyer legnagyobb, központi iskolaépületét pontosan ötven évvel ezelőtt, 1957-ben ad­ták át - a magyar alapiskolának és a középiskolának. A két intézmény évtizedeken át gyakorlatilag egyenrangú „tulajdonosként” hasz­nálta az ingatlant - egészen a fenn­tartó személyének szétválásáig. Az iskola épületét a hozzá tartozó te­rülettel együtt Nagymegyer városa, illetve az általa fenntartott alapis­kola kapta meg, a megyéhez tarto­zó középiskola pedig albérlői stá­tusba került. Korrekt viszony „Korrekt a viszony a két intéz­mény között, ez nem okoz problé­mát. Viszont az ingadan általunk használt része után négyzetméter alapon bérleti díjat fizetünk a vá­rosnak, ami eddig évi 615 ezer ko­rona volt. Emellett mi álljuk az energiaköltségek felét, és nem utol­sósorban karbantartjuk mindazt, amit használunk. A gond ott kez­dődik, hogy bérleti díjra egy plusz koronát sem kapunk a megyétől, ezt a fejkvótából kell kigazdálkod­nunk. Az adott összeg erejéig tehát tulajdonképpen hátrányba kerü­lünk azokkal az iskolákkal szem­ben, amelyek saját ingatlanban működnek - avat be a részletekbe Végh Zsuzsanna. Az igazgató asz- szony azt is elmondja, a közösen használt főépület mögött kialakí­tott, azzal összekötött új létesít­mény a kereskedelmi akadémia és a gimnázium tulajdona; az új osz­tályoknak köszönhetően a további­akban nem kell igénybe venniük azt a fabarakkot, amely egyébként semmilyen szempontból nem felelt meg az igényeknek - így a kezdődő tanévben a bérleti díj egy részét már sikerül megspórolniuk. Az igazgató asszony azt is fon­tosnak tartja elmondani, hogy az új helyiségek új lehetőségeket terem­tenek a tanárok számára is. Az is­kola az elmúlt tanévben egy újfajta rendszert kezdett bevezetni, amely szerint minden tanteremnek két funkciója van: egyrészt egy-egy osztály törzstermeként, másrészt pedig szaktanteremként szolgál­nak. Azaz: egy adott tantárgyat vagy tantárgycsoportot oktató pe­dagógusok egy-egy termet rendez­nek be mindazokkal a kellékekkel, segédanyagokkal, szemléltető esz­közökkel, amelyeket a tanítás haté­konysága szempontjából szüksé­gesnek tartanak, a diákok pedig órarendjük szerint „vándorolnak” a nap folyamán. Az új termek pilla­natnyilag még steril benyomást keltenek, csak a vadonatúj padok, székek, táblák találhatók bennük -a tanárok kreativitása azonban ha­marosan átrajzolhatja őket. Az érintett pedagógusok kis tervezete­ket készíthetnek, az iskola vezetése pedig ezek alapján igyekszik bizto­sítani mindazt, ami anyagüag elér­hető. Minőségbiztosítási tanúsítvánnyal Az impozáns új épületen kívül további újdonsággal is szolgált az iskola a tanévnyitó alkalmával: a nyár folyamán a kereskedelmi akadémia komoly - a pedagógiai és gazdasági dokumentációra, az irányítási és megvalósítási mód­szerekre egyaránt kiterjedő - nemzetközi vizsgálaton esett át, melynek köszönhetően megsze­rezte az ISO 9001:2000 minőség- biztosítási rendszernek megfelelő minősítést. Azaz nemcsak állíthat­ja magáról, hogy minden szem­pontból megfelelt a nemzetközi szabvány igényes kritériumainak, és ennek megfelelően az iskola minőségi képzést biztosít, hanem a tényt hiteles dokumentummal is képes alátámasztani. Végh Zsu­zsanna nem feledkezik meg a ta­nárok munkájáról sem, mint mondja, nekik köszönhető, hogy az iskola az elmúlt években szá­mos alkalommal szlovákiai szin­ten az abszolút elsők között kap­csolódott be a nemegyszer járat­lan útnak tűnő, de előremutató programokba, legyen szó az Info- vek programról, az ECDL-vizsga- központok létrehozásáról vagy ép­pen az ISO 9001:2000 minőség- biztosítási rendszer bevezetéséről. Nem kis teljesítmény egy olyan in­tézménytől, amely idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Az ünnepség résztvevői Harmadszor rendezett Templomkerti Napokat a somorjai református egyházközség, amely októberben emlékművet állít a kitelepítetteknek A közösség építéséről - nem csak elméletben LŐR1NCZ ADRIÁN .'9 A jó hangulatról az Ifjú Szivek táncosai és a RÉV zenekar tagjai gon­doskodtak Elszigetelődés, érdektelenség, népességcsökkenés - ezek a dél­szlovákiai magyarokkal kapcsola­tosan leggyakrabban hangozta­tott kifejezések. A jelenséget ki­váltó okokról tanulmányok soka­sága született, ám közülük kevés mutat rá a lényegre: a helyi kö­zösségek építésének, erősítésének szükségességére. Pedig a megol­dás adott: kopogtassatok, s meg- nyittatik néktek... Minél inkább ki van téve egy kö­zösség az asszimiláció hatásának, annál nagyobb hangsúllyal vetődik fel a közösség erősítésének, építé­sének szerepe. Ezt elsősorban a ci- .vil szférának és az egyházaknak kell felvállalniuk - s mint példák sokasága tanúsítja, a Dél-Szlováki- ában tevékenykedő civil szerveze­tek komoly munkát végeznek e té­ren. Az egyházak szerepe már nem ennyire egyértelmű, hiszen egy merőben más igényt hivatottak ki­elégíteni; a kulcsszó ez esetben a küldetéstudat, mely meghatároz­za, hogy az írásban foglaltak gya­korlása csak a templomok kapujá­ig, avagy azon is túl teijed-e? Kopogtatniuk sem kellett azok­nak, akik augusztus 29-e és szep­tember 2-a közt Somoiján a refor­mátus templom kertje felé vették az irányt. A kapu tárva-nyitva állt - s transzparens hirdette, hogy az egyszerűen csak Templomkerti Napoknak nevezett rendezvény idén harmadik évfolyamába lé­pett. Minthogy országos viszony­latban a somorjai a legtöbb szór- ványgyülekezetet tömörítő egy­házközség, a közösségépítés itt fokozott hangsúlyt kap; ugyanak­kor Dél-Szlovákiának ebben a tér­ségében éppen a főváros közelsé­ge miatt az asszimiláció fokozot­tan érezteti hatását. Ennek főképp gazdasági okai, ugyanak­kor az itt élő közösség életének egészére kiterjedő hatásai vannak - beleértve az életforma és a ha­gyományos értékek „devalválódá­sát” is. Amúgy meg - nincs más, mondják a rendezvény szervezői, bővebben is kifejtve ezt a nézetet. „Bár Somorja közösségi életét számos rendezvény fémjelzi - mondja Bucsuházy István presbi­ter -, hiányoznak a család vala­mennyi tagját egyszerre megszó­lító rendezvények. A templomker­ti napokkal ezt az űrt próbáljuk évről évre kitölteni, s az ér­deklődés bizonyítja, hogy siker­rel. Magunk is meglepődtünk, mennyi családos ember jött és jön el, így a kezdetben egynapos ren­dezvény ötnaposra bővült. Az idei rendezvénysorozatból kiemel­ném a RÉV együttes egész napos műsorát, mely táncházból, nyilvá­nos zeneórából és koncertből állt. Szeptember másodikán pedig ökumenikus tanévnyitó istentisz­teletre, valamint a keresztény ze­nekarok koncertjeire került sor.” Somogyi Alfréd lelkipásztor az említett, Sói Lego című koncert­délután küldetése kapcsán megje­gyezte: „A kárpát-medencei keresztyén zenekarok fesztiváljának alapötle­te onnan jött, hogy vegyük komo­lyan a reformáció alaptéziseit, s hogy a hitünk és meggyőződésünk megtalálja a mai világban a megél­hetési formáit, lehetőségeit. An­nak idején a református énekes­könyveink is úgy álltak össze, hogy az adott kor népszerű dallamaihoz illesztették a keresztyén szövege­ket. Ez a mai fiatalok számára már archaikusnak tűnhet; de van ke­resztyén pop, rock és jazz-zenénk, és ennek szerettünk volna itt, a Fel­vidéken, a református egyház tér­felén megjelenési lehetőséget biz­tosítani. Az »igény«, a »kereslet« bizonyítéka, hogy idén ez a harma­dik üyen találkozó.” A komáromi Kezek, a zsigárdi Golgota, az apácaszakállasi Húr­virág, valamint Kis Gergely Már­ton szólista, illetve Nagy János, többszörös Emerton-díjas, Európa szerte ismert jazz-zongorista és zenekara tette feledhetetlenné au­gusztus első vasárnapját a somor­jai református templom kertjében. „Mi, somorjai reformátusok, kisebbségként élünk a kisebbség­ben - mondja mintegy végszó gyanánt György András lelki- pásztor. - Ez a templom sokkal többre hivatott, mint amire most értékelik, hiszen amikor a tele­pülés városi rangot kapott, ez volt a szíve. Ezt a státuszát pró­báljuk visszaállítani azzal, hogy filmvetítéseket, előadásokat, ját­szóházakat szervezünk a temp­lomkert falain belül. A reformá­tus öntudat erősítésén túl a kul­turális és közösségi élet színeseb­bé tételén is munkálkodunk, hi­szen annyi itt a passzív közönsé­get igénylő rendezvény, ám talán ez az egyetlen, melynek a publi­kum is aktív részese...” A meg­újult templomkertben október folyamán kerül sor a kitelepítet­tek emlékművének felavatására, a közeljövőben pedig gyülekezeti házat szeretnének építeni. Bár a III. Templomkerti Napok mögött is álltak támogatók, az alapgondolat itt úgy hangzik, hogy „Mindenki hozza, amije van...!” A pedagógusok a szakmai tudásukat, a muzsikusok a hitü­ket, a szülők meg-a gyerekeiket; a többiről - az ég madaraihoz és a mező lüiomaihoz hasonlóan - gondoskodva lesz... Játék minden mennyiségben (Komzsík Zsolt felvételei) :vy.:-,-r'U WM M 11 I — ' ___________^ /l m egújult iskolaépület egyik tanterme (Kovács Zoltán felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents