Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)
2007-09-12 / 210. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2007. szeptember 12., szerda 4. évfolyam, 33. szám Műkörömépítés és -díszítés világszínvonalon Bemutatjuk a kétszeres szlovákiai bajnokot, a komáromi Balogh Nikolettet 28. oldal Kacsapecsenyés faluturizmus Királyréven? Egy helyi cég és az önkormányzat európai uniós támogatásért folyamodik 28. oldal 30-31. oldal Tömegverekedés Oroszkán Összeállítás hét járás futballbajnokságáról A visszaemlékezéseknek, vallomásoknak köszönhetően egyre árnyaltabb és tisztább kép bontakozik ki a hatvan esztendővel ezelőtti szomorú történésekről A múltat le kell zárni! Angyal Béla Guta 1945-1949 című könyvét dedikálta Dél-Komárom. Hatodik alkalommal rendezte meg a múlt hétvégén Dél-Komá- romban a Felvidéki Kitelepítettek és Deportáltak Országos Találkozóját a Kecskés László Társaság (KLT). V. KRASZNICA MELITTA „Annak idején azzal a céllal indítottuk útjára ezt a rendezvénysorozatot, hogy - talán az utolsó pillanatban - összegyűjtsük az események átélőinek visszaemlékezéseit, valamint hogy közelebb hozzuk egymáshoz az erőszakkal szétszakított közösségeket - nyilatkozta lapunknak Nemes Andrásné, a KLT elnöke. - Az elmúlt években közel 100 önvallomást, visszaemlékezést sikerült lejegyeznünk és ennek is köszönhetően egyre árnyaltabb, tisztább képet kapunk a hatvan évvel ezelőtti történésekről.” A társaság már a kezdetekkor felvette a kapcsolatot a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetével, és Szarka László személyében azonnal segítőre, támogatóra találtak. A kiváló együttműködés eredménye az a kiadvány, amely a deportálások és kitelepítések 60. évfordulójára jelent meg, és amelyben a történészek tanulmányain kívül helyet kaptak az események át- élőinek megrendítő vallomásai is. Kérés Szili Katalinhoz A jövőről szólva Nemes Andrásné elárulta: levelet intéznek Szili Katalinhoz, a Magyar Országgyűlés elnökéhez, amelyben a Csehszlovákiából a II. világháború után elűzött, jogfosztott százezer magyar ügyéről rendezendő parlamenti konferencia kezdeményezésére kérik fel őt. „Reméljük, kérésünket nem utasítja vissza, hiszen éppen a házelnökasszony indítványára november 16-ára hívtak ösz- sze konferenciát a II. világháború után Magyarországról elűzött, illetve kitelepített németek ügyéről - mondta. - Meggyőződésünk, hogy le kell végre zárni a múltat, amely a mai napig terheli szomszédainkkal való viszonyunkat. Ahogyan azt Zétényi Zsolt, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány elnöke, az idei rendezvényünk egyik védnöke és szónoka is megfogalmazta: vissza kell végre térni az ezeréves Szent István-i hagyományokhoz. A magyar mindig is befogadó nemzet volt, térségünkben csupán a 20. században volt másként, e század bűne a nemzetek kiközösítése, népcsoportok elűzése szülőföldjükről.” Idén Guta volt a díszvendég A társaság természetesen tovább folytatja azt a kulturális missziót, amelyet a szétszakított közösségek egymáshoz közelítése érdekében kifejt. Éppen ezért a találkozóknak minden évben van felvidéki díszvendég települése, és meghívást kapnak, azon magyarországi falvak, városok képviselői is, ahová az adott felvidéki településről a lakosságcsere során áttelepítették a családokat. Az idei díszvendég Gúta volt. A gútaiak gazdag programmal készültek: volt könyvbemutató, kiállítás a helybéli képzőművészek, a nyugdíjasklub tagjainak, valamint a Schola Privata Gutaiensis diákjainak munkáiból és színes kultúrműsor is. A kitelepítések és deportálások 60. évfordulójára jelent meg Angyal Béla: Gúta 1945-1949 című munkájának második kiadása (az első az 50. évfordulóra jelent meg). A könyvet Gáspár Tibor tanár e szavakkal ajánlotta az olvasók figyelmébe:,Angyal Béla munkája a legjobb felvidéki helytörtéA 12 ezer lelkes Gútáról 1947 januárjában és februátjában 5 transzporttal összesen 1767 személyt deportáltak Csehországba. A lakosságcsere során kitelepítettek száma megközelítette a kétezret. A gútaiakat elsősorban Mezőberénybe, Medgyesegyházára és Pitvarosra vitték. Ez utóbbi korábban evangélikus sváb község volt, helyükre vitték a gútaiakat. Mivel katolikus templom nem volt a községben, maguknak kellett építeniük. A település jelenlegi lakosainak többsége a kitelepített gútaiak leszármazottja, (vkm) A gútaiak tetszetős kiállítással fogadták az érdeklődőket (Vas Gyula felvételei)-w »--«'■WS •r**“ A II. Rákóczi Ferenc Alapiskola diákjai palotást táncoltak neti kiadványok sorába tartozik. Hiteles forrásokra, megbízható visszaemlékezésekre támaszkodik, kerüli a túlzásokat, nem az érzelmek felkorbácsolására törekszik, Az ifjúságot is bevonják az emlékezésbe A szombati ünnepség során tartották annak az ifjúsági pályázatnak az eredményhirdetését, amelyet „A felvidéki kitelepítés és deportálás emlékezete családomban vagy lakóhelyemen” címmel hirdetett meg a KLT. A pályázatra közel 50 munka érkezett a Felvidékről és Magyarországról egyaránt. Amint Tóth Bertalanná fogalmazott, a KLT célja, hogy a fiatal generációk is megismeijék a hatvan évvel ezelőtti történéseket és személyes sorsokon keresztül értsék meg a politikai döntéseknek az egyének, közösségek életét befolyásoló hatását. Első díjat kapott a tardoskeddi Balogh Tamás, az udvardi Salgó Gabriella, a bodrogszerdahelyi Bodnár Eszter, a párkányi Csicsay Áron, az ekecsi Kéri Nikoletta, az ebedi Vatascsin Erika, a budapesti Zsuppán Klaudia, a mezőberényi Kiss Éva és a pápai Bors Dávid. Könyvet adott ki a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete és a Kecskés László Társaság a csehszlovák-magyar lakosságcsere 60. évfordulójára ISMERTETŐ A csehszlovák-magyar lakosságcsere 60. évfordulójára Otthontalan emlékezet címmel jelentetett meg könyvet a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete és a Kecskés László Társaság. Mint azt az ajánlásban olvashatjuk, „a könyv összeállítói a múlt feldolgozásával, a történeti tények feltárásával a politikai döntése nyomán egymással szembekerült három nemzet megbékélését szeretnék előmozdítani.” A szép kivitelezésű, értékes kiadvány előszavát Sólyom László magyar köztársasági elnök írta. Az ő gondolataiból idézünk. „Ennek a korszaknak az áldozatai és tanúi még élnek. Az ekkor történteket azonban nemzedékeken át mélységes hallgatás rejtette, sokszor még a családokon belül is. ... A görcsös hallgatásnak véget kell vetni. A halottakat el kell gyászolni, a tönkrement családokat, a történelmi veszteségeket számba kell venni és rendezni kell a kárvallottak igényeit. Mindannak a kimondása nélkül, ami történt, mindennek elhelyezése nélkül a nemzet egészének emlékezetében nem tudunk tovább lépni a nemzet egysége felé.” „A szlovákiai magyarság csak a rendszerváltás után érezte elérkezettnek az időt, hogy a nyilvánosság elé vigye jogfosztásának történetét, és bejelentse igényét az erkölcsi és anyagi kárpótlásra. Köszönettel és megrendüléssel kell megemlékeznünk azokról a kiadványokról - például Janics Kálmánnak Illyés Gyula előszavával 1979-ben Bernben megjelent munkájáról, Vadkerty Katalin meggyőző erejű könyveiről, a cseh és szlovák szerzők közül Karel Kaplan és Stefan Sutaj tárgyilagos monográfiáiról vagy a helytörténeti munkákról.... Különösen fontos állomás volt a 2005. évi Magyar Kálvária 1945-1948 című komáromi vándorkiállítás, mely többek között Brüsszelbe is eljutott. A politikában pedig a szlovákiai magyar szervezetek komáromi nyilatkozata volt az első lépés, amely a kassai kormány- program elfogadásának 60. évfordulóján, 2005-ben rámutatott a jogfosztásokra, és rehabilitációt, valamint kárpótlást követelt.” „Magyarországon az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította és hatályon kívül helyezte mindazokat a háború utáni törvényeket, amelyek a kollektív bűnösség elvét érvényesítették. Noha ezeknek a törvényeknek az alkalmazása ma már nyilvánvalóan nem merülhet fel, s nem is merült fel már az ötvenes évektől kezdve, az alkotmányellenesség kimondásának mindenekelőtt elvi jelentősége van. A gyakorlati következményei pedig: ez tette lehetővé, hogy a magyar törvényhozás az elűzött németséget is bevonja a kártalanítási törvény hatálya alá, és a Magyar Köztársaság elnöke 2006-ban bocsánatot kért a kitelepített németektől... Csehország a magyar kérdést a szlovákok ügyének tarja - ahogy már annak idején is a Szlovák Nemzeti Tanács hajtotta végre a dekrétumokat. Szlovákia azonban nem mutat készséget arra, hogy szembenézzen történelmével.” (vkm) hanem a valóságnak megfelelően számol be ártatlan, becsületes, szülőföldjüket és anyanyelvűket szerető magyar emberek üldözéséről, deportálásáról, kitelepítéséről.” A nemzetek megbékélését szeretnék előmozdítani
