Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)

2007-09-12 / 210. szám, szerda

4 Régió ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 12. www.ujszo.con Kon e-mail: regio@ujszo.com , fax: 02/59 233 469 AJÁNLÓ Zsidó Kultúra Napjai Vágsellyén Szeptember 12. (szerda) Vágsellye - 15.30 és 18.30 óra között megnyitják a vág- vecsei városrészben lévő zsidó temetőt a látogatók előtt. Szeptember 14. (péntek) Vágsellye - 10.00: előadá­sok a kultúrházban - A zsidó közösség etnológiai szemszög­ből, Rövid találkozás a zsidó történelemmel, A zsidóság sor­sa az 1. Bécsi döntés után, A zsi­dók és a Szlovák Köztársaság 1938-1945, zsidóellenes törvé­nyek. 17.00: Rubin Rostov Auschwitz - Birkenau című fo­tókiállításának megnyitója a Vecsei Közösségi Házban, 19.00: a Pressburger Klezmer Band koncertje a Szenthárom­ság téren, (gl) Szeptember 13. (csütörtök) Érsekújvár - 17.00: a regio­nális művelődési központ SZNF 32. utcai kiállítótermé­ben megnyitják a Dana Marci- nová és Viera Marcinová alko­tásait bemutató tárlatot, ame­lyet október 2-ig tekinthet meg a közönség, (száz) Rozsnyó egy hétre a nyelvek Bábelévé változik Elkezdődött a Tempus Art ÚJ SZÓ-HÍR Rozsnyó. Háromévi szünet után, átvészelve a pénzhiány miatt előállt nem könnyű helyzetet, vég­re ismét megrendezik Rozsnyón a Tempus Artot, az alternatív színhá­zak nemzetközi fesztiválját. „2002-ben mintegy kísérletkép­pen rendezték meg, a következőt színvonalasabban, ez a harmadik, a 2007-es pedig már igazolni lát­szik, hogy szükség és igény van rá” - nyilatkozta Milos Mistrík, a fesz­tivál igazgatója. A világ minden ré­széből érkeztek színházi társulatok Rozsnyóra. A szomszédos Magyar- ország, Csehország, Lengyelország mellett képviseltetik magukat a nagy kulturális hagyományokkal rendelkező távolabbi országok, például Venezuela, Franciaország, Fehér-Oroszország, Belgium, Lett­ország, Hollandia, Horvátország, de szerepelnek macedón, szlovén és német színházi társulatok is. Ezek az alternatív színházak egy héten keresztül három helyszínen népesítik be a színpadot, s erre a rövid időre Rozsnyó szinte a szín­házak fővárosává változik. A már szokványos színházi előadások mellett különféle kísérő progra­mok is lesznek, például worksho- pok, kiállítások, beszélgetések, koncertek, és éjszakai találkozók. Idén újdonságnak számítanak az utcai színházi előadások és a gye­rekeknek szólók is. A fesztivál el­nökségi tisztségét harmadízben is Milos Mistrík tölti be, aki a Pozso­nyi Szlovák Tudományos Akadé­mia Színház és Filmművészeti Mű­helyének igazgatója. A progra­mokról a www.tempusart.sk hon­lapon lehet naprakészen tájéko­zódni. Hétfőn a két magyarországi színház közül a Stúdió K szerepelt Slawomir Mrozek darabjával, ma lép színpadra a Budakesziből érke­zett Kompánia Stúdió, akik a Ró­meó és Júliát adják elő. A zsűrit két szlovák, két francia és egy lengyel színházi szakember alkotja. A fesz­tivál főrendezője a rozsnyói Acto- res Városi Színház, és az azonos nevű polgári társulás, valamint Rozsnyó város, (kov) Kézműves portékákat árultak Rozsnyón Érték is volt a vásárban, nem csak bóvli ÚJ SZÓ-ELŐZETES Rozsnyó. Éveken át kritizálták a város vezetését amiatt, hogy a két­napos rozsnyói vásár nem volt más, mint olcsó bóvlik kiállítása. Azt is rebesgették, hogy nem is rendez többet vásárt a város. Idén viszont végre változott a helyzet. Akik az igazi értéket keresték, rá is találhat­tak. A város ugyanis a főtér északi oldalát a népi iparművészek ren­delkezésére bocsátotta a hétvégén. Korábban csak elvétve lehetett egy- egy kézművest találni, az idei vá­sárban egy helyen telepedtek le. „A város és a környék iparosai képviseltették magukat, de voltak ott mesterek Bácskatopolyáról, a város vajdasági testvérvárosából is. A Mesterségek Háza a hosszúré­ti Gömöri Kézművesek Társulása társszervezésével jött létre, akik­nek többéves tapasztalataik van­nak már az ilyen rendezvények szervezésének téren” - mondta Zuzana Mazanová, a Rozsnyói Vá­rosi Hivatal munkatársa. Ezen kí­vül a társulás a Történelmi Város­háza udvarán a Mesterségek Udva­rát is megnyitotta. A szövést példá­ul a helyi szociális otthon lakói mu­tatták be, akik saját készítésű pok­rócokat, kosarakat és hímzéseket árusítottak. Főleg a rozsnyói isko­lások örültek ennek a vásárnak, ki­próbálhatták a kosárfonást, agyag- művességet, batikolást, üvegfes­tést és más mesterségeket. A városi hivatalnál 132 árus jelezte szándé­kát, 243 sátorhelyet kaptak. A vá­sár mellett kísérő programok is várták a látogatókat. Ilyen volt a turizmusról szóló nemzetközi kon­ferencia, egy fotókiállítás, a civil szervezetek számára tanácsadás működött a Gömöri Ifjúsági Klub­ban, és mint azt már megszokhat­ták, a fő téren kultúrműsor szóra­koztatta a vásárlókat. Természetesen az ízléses, fából készült standok mellől nem hiá­nyozhattak az olcsó portékát kíná­ló kereskedők sátrai sem, árujuk iránt még mindig nagy volt a ke­reslet. (kov) Fél éve a „dzsungelben" laktunk, embertelen körülmények között - állítják a romák Mindegy, kitől, de lakást akarnak Komárom. Tegnap a reggeli órákban mintegy 50 roma személy gyerekestül búto­rostul visszatelepedett egy­kori lakásuk helyére, a Nagysor út 467/2-es szám alá. Korábban itt állt az a nyoldakásos társasház, amelynek 2006januárjában falai megrepedeztek, a sta­tikus életveszélyesnek mi­nősített, lakóit pedig kiköl­töztették. V. KRASZNICA MELITTA A szóban forgó lakóház egyike volt azoknak az ingatlanoknak, amelyet Vojtech Mészáros 2005- I ben azzal a feltétellel vásárolt 1 meg a várostól jutányos áron, hogy onnan a lakókat folyamato­san a város kataszterén kívülre költözteti. Az ingatlan váratlanul I jött kényszerű lebontása miatt 1 azonban akkor gyors megoldásra volt szükség, ezért a lakókat elő- r szőr ideiglenesen az őrsújfalusi is- f kólába, majd Kavára, onnan pe- e dig ismét Komáromba költöztette j Mészáros. Az érintettek elmondá- 1 sa szerint az utóbbi fél évben a s Körúton található péróban, az ő r megfogalmazásuk szerint s „dzsungelben” laktak, azoknak a r romáknak a helyén, akiket idő- P közben már Mészáros költöztetett ( ki a városból. Kérésünkre, hogy t onnan miért jöttek most el, egy- 1 behangzóan válaszolták: nem bír- v ják már az embertelen körűimé- z nyékét. „Se víz, se villany, semmi- b lyen higiénia nincs ott, a patká- r nyok szaladgálnak a lábunk alatt, fejünkre folyik a víz - harsogták egymást túlkiabálva. - Úgy tud­juk, már minden roma kapott la­kást, csak mi nem. A város és Mé­száros úr egymásra mutogat, mindegyik azt állítja, hogy a má­sikhoz forduljunk. Mi nem aka­runk mást, csak rendes lakásokat. Akár a várostól, akár Mészárostól. Olyat, ahonnan a gyerekek iskolá­ba járhatnak, mi meg munkába. Többen közhasznú munkások, van, aki Magyarországon dolgo­zik. De azt mondják ránk, hogy büdösek vagyunk. De ha egyszer nincs hol megmosakodni...” Hortai Éva alpolgármester el­mondta: annak idején Vojtech Mészáros kereste fel a várost vá­sárlási szándékával, és a konkrét ingaüanokat is megjelölte. Köz­tük volt a tavaly januárban életve­szélyessé nyilvánított, majd le­bontott épület is. „Amikor a sze- rencsédenség megtörtént, már Mészáros úr volt az ingatlan tulaj­donosa, a szerződés alapján tehát az ő kötelessége pótiakásokat biz­tosítani a lakóknak” - mondta Hortai Éva. Arra is emlékezteiét, hogy tavaly, amikor télvíz idején fedél nélkül maradtak a lakók, a város kisegítette Mészárost: ideig­lenesen rendelkezésére bocsátót ták az őrsújfalusi iskolát, hog) oda költöztesse a lakókat. „Azóté viszont már eltelt másfél év, Mé­száros úrnak már rég meg kelleti volna oldania végleges elhelye­zésüket” - tette hozzá. Vojtech Mészárost tegnap több­ször megpróbáltuk elérni, de nem vette fel a telefonját. Meg nem erősített információnk szerint a Körút utcai lakóházak felújításál jövőre tervezik, addig tehát még maradhattak volna a lakók. Nem tudni, miért döntöttek a tiltako­zás e formája mellett, hiszen mái fél éve a Körúton laktak. Volt, aki többszöri felszólításra sem volt hajlandó kiköltözni a szanálásra ítélt ingatlanból Bontják a hírhedt Posta utcai bérházat SZÁSZl ZOLTÁN Tornaija. A tegnapi bontási munkálatok megkezdésekor még mindig három család lakott a tornaijai Posta utca ötös számú házban. Bár nem voltak jogosultak pódakásra, a város vezetése az utolsó pillanatban mégis megpró­bált fedelet biztosítani számukra. Egy család azonban szinte bizto­san az utcára kerüli. A családfő, La- dislav F. a többszöri kilakoltatási végzés ellenére újra és újra vissza­költözött, s míg a többieknek van esélyük pódakásra, vele és család­jával, mint alkalmazkodni és együttműködni képtelen szemé­lyekkel, a városvezetés a további­akban nem foglalkozik. Tornaija önkormányzata idén júniusban meghozott, nagy több­séggel elfogadott döntése alapján a városközpontban lévő, körülbe­lül hetven-nyolcvan éves lakóház lebontását tervezi. Az ott lakó mintegy negyven család, körülbe­lül száznegyven-százötven lakos­sal még az év elején felbontották a bérleti szerződést. Közülük - a je­lenlegi törvények értelmében - csak azoknak lett volna joga pótia- kásra, akiknek nincs semmilyen tartozásuk a várossal szemben. Ennek ellenére szinte mindegyik roma család számára megpróbál­tak valamilyen lakhatási lehetősé­get biztosítani, bár a Posta utca ötös számú házat leírhatatían álla­potban hagyták hátra. A városban felkínált lakások iránt nem érdek­lődtek az érintettek, ők maguk ja­vasolták, hogy valahová a kör­nyékbeli falvakba lakoltassák ki őket. A kormány romaügyi megbí­zottja azt ígérte, másfél millió ko­ronával támogatja a várost, hogy megfelelő pódakásokat vásárol­hassanak a kilakoltatott családok­nak. Az igénylést még július utolsó hetében elküldték, azzal, hogy au­gusztusban már bontani szeretnék a Posta utcai épületet. Mivel au­gusztus utolsó harmadáig - és az­óta sem - érkezett semmilyen tá­mogatás, a városvezetés a költség- vetés terhére próbált meg ingatia- nokat vásárolni. Mészáros Gyula, Tornaija alpol­gármestere elmondta, a kisebb tornaijai családi házakba nem kí­vántak beköltözni az érintettek, így Baracán és Sajókesziben vásároltak ingadanokat. Az oda kiköltözött családok, információink szerint, elégedettek a helyzetükkel és az új lakóhelyükkel. Baracán azonban aláírásgyűjtést szerveztek a betele­pítés ellen, Sajókesziből ilyen tilta­kozásról nincs információ. Anina Botosová romaügyi megbízott szeptember ötödikén levélben for­dult az önkormányzathoz, amely­ben arra figyelmeztette a város pol­gármesterét, Dubovsky Lászlót, hogy csak akkor lesznek hajlandók folyósítani az ígért támogatást, ha a város területén belül vásárolnak ingadanokat a kilakoltatottaknak, és lehetőség nyílik az érintett csalá­dok gyermekeinek iskoláztatására. Dubovsky nem kommentálta a ro­maügyi megbízott felszólítását. Mészáros Gyula alpolgármester vi­szont hozzátette, a kommunikáció a város részéről rendben volt. Az űrlapon azt is feltüntették, hogy a város olyan családi házakat kíván vásárolni, amelyek tehermentesek, viszont a kérvényben már nem sze­repel az a romaügyi biztos részéré­ről szóban elhangzott kitétel, hogy az ingadanok csak a város belterü­letén belül lehetnek. „Mivel az idő sürgetett, az ígért pénz pedig még sehol sem volt, kénytelenek vol­tunk más megoldást találni. Bara­cán és Sajókesziben sikerült megfe­lelő ingatlanokat találni. Iskolázta­tásra van lehetőség, a családok együtt maradtak, méltányossági szempontokat figyelembe véve a tartozásukat rendezni kívánók is kaptak pótiakást. A bontást az ösz­tönző programban résztvevő roma munkások részvételével megkezd­tük, nehézgépeket is rendeltünk a romok eltakarítására. A telek to­vábbi sorsáról az önkormányzat dönt majd” - mondta Mészáros Gyula alpolgármester. Még a munkálatok megkezdésekor sem hitték el, hogy tényleg ki kell költözniük (Szekeres Éva felvétele) Tegnap mintegy 50 roma visszatért egykori lakhelyére (Vas Gyula felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents