Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)
2007-09-11 / 209. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 11. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ thorn S/WE Csáky Pál közös parlamenti nyilatkozattervezete, mely- lyel Szlovákia és Magyarország kölcsönösen megkövetné egymást a múltbeli sérelmek miatt, arra készteti mindazokat, akik önmagukat az ellenség képével definiálják, hogy újabb ürügyek után nézzenek a feszültség életben tartására. Érvényes ugyanis, hogy az egész párt hivatalos kezdeményezése százszor fontosabb, mint Duray kijelentései például a „perszonális autonómiáról”. Függetlenül a tartalomtól, amelyhez az MKP nem ragaszkodik és bölcsen a két parlament kreativitására bízza, ez a javaslat az első pozitív tett a szlovák-magyar fronton a híres, 2003. január 1-jei Hrusovsky- beszéd óta. Annak, hogy ma egyik oldalon sincs akarat a történelem szimbolikus lezárására, mély okai vannak. És bár Csáky tudja a legjobban, milyen kevés az esélye, mérföldkőről van szó az MKP megnyilvánulásában, mivel a párt egészen mostanáig - a magyar „nemzetpolitikával” összhangban - nem szorgalmazta a kétoldalú gesztus formájában történő rendezést. És mivel valamennyi budapesti párt elismeri az MKP-t, mint az itteni magyarság képviselőjét, érdekes lesz a kormánypárti MSZP vagy az ellenzéki Fidesz reakciója, hogy miért is nem megy a dolog ez alkalommal. FIGYELŐ Az első spanyol nyelvű tévévita Az amerikai elnökválasztási kampányok történetében vasárnap este megrendezték az első spanyol nyelvű tévévitát. Az egyik legnagyobb spanyol ajkú közösségnek otthont adó szövetségi államban, Floridában a műsorvezetők spanyolul kérdezték az elnökjelöltaspiránsokat, akik fülhallgatón keresztül hallgatták a szimultán angol tolmácsolást. A vitát Amerika legnagyobb spanyol nyelvű televíziósa hálózata, az Univision közvetítette. Az angol nyelvű nézők feliratozva követhették a műsort. A vitán az ellenzéki Demokrata Párt elnökségre pályázó politikusai vettek részt, (m)- Tátrai Tigris nem kérni elnézést Pannon Pumától, Pannon Puma kérni elnézést Tátrai Tigristől! (Peter Gossányi karikatúrája) Az Egyesült Államok nincs nagyobb biztonságban, mint hat éve Amerika vesztésre áll a terrorellenes háborúban Az Egyesült Államok ma nincs nagyobb biztonságban, mint hat éve volt - írta vasárnap a The Washington Post a 2001. szeptember 11 -i Amerika elleni terrormerényletek évfordulója alkalmából. Egyre nyugtalanítóbb a muszlint világ radikalizálódása is. HOFER LÁSZLÓ A liberális lap értékelése szerint Washington nem volt képes elfojtani a muzulmán világban egyre aggasztóbb méreteket öltő szélsőségességet. Az újság szerint az Egyesült Államok kevesebb terroristát öl meg, ejt foglyul vagy térít el céljaitól, mint amennyit a radikális vallási vezetők toboroznak, kiképeznek és bevetnek Amerika ellen. A Post úgy látja, hogy a terrorfenyegetettség kivédésére javaslatokat tevő úgynevezett 9/11-es bizottság 2004-es értékelése, miszerint az ország biztonsága nem kielégítő, ma változatlanul megállja a helyét. Bár az otthoni eredmények ténylegesek - a hírszerzés eredményesebben derít fel, előz meg merényletkísérleteket, és reagál azokra -, a reformok csak részlegesek, és lassan haladnak. Külföldön azonban egyértelmű kudarcról lehet beszámolni: a muszlim világ visszafordíthatatlanul radikalizálódik. Az igazi fenyegetést nem is Oszama bin Laden al-Kaida-vezető jelenti, hanem az állás és remény nélküli fanatizálható muszlim fiatalok, akik dühösek kormányukra és az Egyesült Államokat egyre inkább az iszlám ellenségének tekintik. Nem sikerült felszámolni a terroristák menedékhelyeit Pakisztánban, ahonnan a fiatal afganisztáni demokráciára is veszély leselkedik. A lap szerint Amerika elveszíteni látszik az ideológiai küzdelmet is: nem képes az 1,3 milliárd lelket számláló muszlim világ többségének rokonszenvét megnyerni a szélsőségesek elleni küzdelemben. Ezért nem Amerika a felelős - az arab országokban továbbra is tisztelik az amerikai értékeket, az emberi jogok védelmét, a szabadságot és egyenlőséget-, hanem a jelenlegi kormánypolitika, amely például Guantánamóval szennyezte be az Egyesült Államok hírnevét. A The Washington Post beszámolt arról, hogy az al-Kaida hálózata a hanyatlás helyett magára talált új arcokkal és élénk „médiarészleggel”. Az újság szerint az új bin Laden-video legfőbb üzenete az, hogy az al-Kaida életben maradt. A szervezet vezetése, amelynek az afganisztáni invázió után súlyos veszteségei voltak, megerősödött, ismét működnek a hálózat szervezeti keretei. Az al-Kaida a szülőhelye, Pesavár közelében, a pakisztáni határtérség törzsek uralta területen szerveződött újjá. Az utóbbi másfél évben ugyanakkor egyetlen jelentős al-Kaida vezetőt sem ejtettek foglyul Pakisztánban. Az al-Kaida a vezetőségét ért veszteségeket a bin Ladenhez hű harcosok előléptetésével pótolta. Újrakezdték a pénzgyűjtést, a toborzást és a terroristák kiképzését. Felállították új médiaszekciójukat is, a leghatékonyabb propagandagépezetet, amelyet terrorista vagy felkelő csoport valaha működtetett. A Washington Post szerint a katonai erő természetesen elengedhetetlen az Egyesült Államok biztonságához, de „ha az egyetlen eszköz a kalapács, akkor előbb-utóbb minden probléma szöggé válik”. A lap úgy látja, Amerikának a jelenleginél sokkal aktívabb nemzetközi diplomáciát kell folytatnia, továbbá külföldi segélyezési és oktatási csereprogramok révén kell egy vele szemben kevésbé ellenséges Közel-Keletet formálnia. A szerző az MTI tudósítója Az ENSZ hivatalos magyarázatot kért a szégyenletes kampányfogásra a svájci kormánytól Növekvő idegengyűlölet Svájcban MTl-TALLÓZÓ A békés és semleges Svájcban az utóbbi időben eluralkodott a szélsőséges idegenellenes hangulat, amelynek kézzelfogható jelei már a törvényhozásban, sőt a mindennapi életben, az utcákon is megjelentek - legutóbb éppen egy választási plakát formájában. A jelenséget Svájc: Európa sötét szíve? címmel elemezte a The Independent című brit napilap. A Svájci Néppárt (SVP) a közelgő választások előtti kampányban egy ártatlan gyermekrajznak tűnő képpel rukkolt elő, amelyen három fehér bárány mellett egy fekete bárány áll. Az állatkák mosolygósnak tűnnek, ám míg a fehérek a svájci zászlón ácsorog- nak, egyikük hátsó lábaival lepöccinti a feketét a nemzeti lobogóról. A nagyobb biztonságért - írja a rajz melletti szlogen. Az ENSZ megbízottja hivatalos magyarázatot kért a szégyenletes kampányfogásra a svájci kormánytól. A parlamenti többséggel bíró és a kormánykoalícióban is részt vevő Néppárt két kifejezetten rasszista törvényt is támogat: a büntető törvénykönyv módosítása lehetővé tenné, hogy a súlyos bűncselekmény miatt elítélt, és büntetésüket letöltött külföldieket kitoloncolhassák. Emellett egy olyan törvényt is a parlament elé akar terjeszteni, amely szerint a kiskorú elítélteket a börtönbüntetésük után családjukkal együtt lehessen kiutasítani az országból. Ehhez fogható törvényt Európában csak a nácik hoztak, akik annak idején a bűnelkövetők családját is felelőssé tették, és egyaránt megbüntették. Ez a törvényjavaslat precedenst jelenthet nemcsak Svájcban, de egész Európában is, ahol sok ország politikai életében jelenik meg a liberális multikultura- lizmus és a konzervatív izolacio- nalizmus közötti megosztottság - vélte a The Independent szerzője. Svájcban a munkavállalók negyede bevándorló. Európában itt a legszigorúbbak az állampolgárság megszerzésének feltételei. így fordulhat elő, hogy míg egy Kanadába emigrált svájci asszony gyermeke automatikusan megkapja az állampolgárságot, addig egy Svájcban felnőtt, emigráns szülőktől származó fiataltól megtagadhatják azt. A Svájci Néppárt idegenelle- nességének hátterében valójában az áll - világít rá a cikk -, hogy a bevándorlóknak, így a muzulmánoknak sokkal több gyermekük születik, s ezért hamarosan többségbe kerülhetnének, ha könnyí- tenének az állampolgárság megszerzésén. ____________ KOMMENTÁR Frá zisok igazsága MAL1NÁK ISTVÁN Minden elcsépeltnek tűnt újságírói frázis beigazolódott az eltelt hat évben, sőt a valóság még rá is tett egy lapáttal. A 2001. szeptember 11-e utáni hektikus napok kommentárjai szinte kötelességüknek tartották a vizionálást. Megjósoltuk: Amerika más lesz, mint addig volt, új fejezet kezdődött a nemzetközi politikában, átrendeződnek a nemzetközi kapcsolatok és még hosszan sorolhatnánk. Bátran le lehetett írni mindezt, hiszen az utókor a napi kommentárok szerzőin nem szokott számon kérni semmit. Amit senki sem láthatott előre, az a zűrzavar, a teljes kiszámíthatatlanság és bizonytalanság, amelybe akkor beleugrott a világ. A mai külpolitikát lényegében a második vüágháború után kialakult egyensúlyok felborulása teszi olyanná, amilyen. A kommunista rendszer bukása és a 9/11 közötti egy évtized valamiféle újabb aranykor eljövetelének ígérete volt. De 9/11 után pár év alatt bebizonyosodott, hogy a kommunizmus és a szabad világ közötti hidegháborús szembenállást, amelynél rosszabbat nem tudtunk elképzelni, felváltotta egy sokkal mélyebb, gyűlölködőbb, feloldha- tadanabbnak tűnő konfrontáció, amelyet nem öt-hat évtizedes fejlődésben különbségek hoztak életre, mint a hidegháborút, hanem ezeréves civilizációs eltérések löktek felszínre. A hidegháborús időszakban lehetett stratégiai külpolitikai terveket készíteni. Mert volt viszonylagos stabüitás, egyfajta feszült nyugalom, amelynek alapját a kölcsönös elpusztítási képesség egyensúlya teremtette meg. Most ilyen kiszámíthatóság nincs. Ami pl. a stratégiai tervezést illeti: a legzseniálisabb az volt, ahogyan Reaganék a fegyverkezési versennyel gazdaságilag térdre kényszerítették a szovjet birodalmat, az olyan agyament terveknek is tulajdoníthatóan, amilyen a csillágháborús program volt. Tiszteletben tartva és elismerve a széplelkek összes liberális érvét arról, hogy maga az iszlám alapjában véve békeszerető vallás, mint ahogyan több mint egymilliárd muzulmán is az, de valahonnan csak kinőtt az az iszlám terrorizmus, amely - mint az iraki vagy afgán példa is mutatja - hat év alatt önnön népét is kegyede- nül pusztító iszlám fasizmussá nőtte ki magát. Mert a politikai iszlámot nem az egymilliárd irányítja, hanem a bin Ladenek, az Omar mollák, az Ahmadinezsádok. Ä politikai iszlám az agresszív terjeszkedés ideológiája, eszköze a terrorizmus, amelynek az emberi utánpódása olyannyira kiapadhatadan, hogy az józan ésszel szinte fel sem fogható. Ezért amikor Bush meghirdette Amerika hosszú háborúját a terrorizmus ellen, nem is sejtette, milyen hosszadalmas lesz. A keresztény világban talán az inkvizíció sötét korszaka lehetett ehhez hasonló. Fel sem lehet sorolni, hogy a leggyakrabban emlegetett afgán és iraki háború mellett még mi minden változott 9/11 miatt, például mindennapi életünk is az uniós jogalkotási, bevándorlási, bővítéspolitikán stb. keresztül. A világ jobbrafordulását illetően fele- lődenség lenne a ma emberét megalapozatian optimizmussal etetni, de abban azért bízni lehet, ahogy az inkvizíciót Nyugaton felváltotta a felvüágosodás, úgy eljön az iszlám felvilágosodás korszaka is, persze, ez nem egy emberöltős távlat. Addig újra lehet olvasni Huntingtonnak a közel másfél évtizeddel ezelőtt megjelent, agyonbírált, A civüizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyvét. Mai szemmel, mai tapasztalatokkal. És talán egy-két ödetet ahhoz is kapunk, miért tűnik úgy, hogy az USA iraki háborúja eleve kudarcra ítéltetett. JEGYZET 7-' - i-'-w Tél a nyárban NÉMETH ZOLTÁN Nem, nem az elmúlt napokban beköszöntött szokatlanul hideg időjárásról lesz szó az alábbiakban, nem is a globális felmelegedés okozta hőmérsékletingadozásról. Gondolatban repüljünk majd ezer kilométerrel délebbre, és éljük bele magunkat a körülbelül három héttel ezelőtti idilli állapotokba egy horvátországi strandon. Valahol a Makarska riviéra déli szegmensébenjárunk, Gradac tájékán, ragyogó napsütésben. A gyönyörű, kilométereken át húzódó „plázs”-on a felnőttek napoznak, úsznak, a gyerekek várat építenek, a mólóról ugrálnak, búvárkodnak, olasz, cseh, horvát, szlovák, magyar, német szavak repkednek a levegőben. Az olasz, cseh, horvát, szlovák, magyar, német gyerekzsivaj rövid röpte után egymásba fonódik, vízitündérként bukdácsol kicsit a víz felszínén, majd felemelkedik a szemhatár fölé, és visszanéz a partra. Vajon mit néz annyira, ami érdekesebb lenne a játéknál, az önfeledt nevetésnél? Halk, melankolikus trombitaszó hallatszik, és ekkor már a nyaralók, a népes üdülőtábor, az üdülők népes serege is hátrafordul, és a strand mellett húzódó sétányra figyel. A fiirdőnadrágos, napbarnítottá strandolok között lassú menet közeledik, kerekes kocsin koporsó, mögötte irdatlan hosszú temetési menet, férfiak és nők, idősek és fiatalok, s mindegyik gyászoló kezében egy-egy virágcsokor. A megdöbbentő, szürreális kép, amely belehasít a délutáni idillbe, szinte azonnal az ajkakra fagyasztja a szót. Most a tenger olyan magányos, mint soha az elmúlt hetekben. Minden fej a part felé fordul, szinte érin- tésnyi távolságra a gyászolók ruhája. Döbbent csöndben halad el a fürdőzők mellett a temetési menet, majd tűnik el az öböl kiszögellésének sarkában. Még néhány perc, aztán a tél felkanyarodik a pálmák mellett a köves, olajfákkal és borókafenyőkkel keretezett temetőbe, s átadja helyét a nyárnak, ahol újra apró tündérek szántják a vakítókék tengert, hiszen felhangzik az önfeledt gyermekzsivaj.
