Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)

2007-09-10 / 208. szám, hétfő

18 Nagyszünet - hirdetés ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 10. www.ujszo.com A serdülőknek meg kell tanulniuk kezelni érzelmeiket, így elkerülhetik a számukra túl korai és kockázatos tapasztalatokat A fiatalok szexuális fejlődésének kilenc szakasza A szexuális nevelés gyakran csakabiológiai vonatkozá­sokra, a reprodukcióra és a kockázatokra koncentrál. A serdülők életük egyik leg­izgalmasabb szakaszát élik meg, tele erős érzelmekkel, kíváncsisággal. ISMERTETÉS A szexualitás egyre inkább tuda­tosul, de még nem jött el a párkap­csolat ideje. A szerelem és más meg­hitt érzelmek ideje van itt, és a ko­moly csalódásoké. Csupán a szeret­kezéssel kapcsolatos tudnivalók át­adása talán káros is lehet. Aszexuali- tás pozitív élmény az emberi élet­ben. A serdülő fiataloknak meg kell tanulniuk kezelni érzelmeiket. Megértve és figyelembe véve a kü­lönböző szakaszokat, a fiatalok saját ritmusuknak megfelelően fejlőd­hetnek, és elkerülhetik a számukra túl korai és kockázatos tapasztala­tokat. A szexuális fejlődés kilenc szakaszahárom szinten közelíti meg a folyamatot: az értelem, az érzelem és abiológia vonatkozásában. 1. Anya és apa-nő és férfi Lehet szeretni az anyát és az apát, a fagylaltot, a görkorcsolyát, a háziállatot és minden ilyesmit. Sok gyerek szerelmes lesz az édesany- jába/édesapjába, és azt tervezi, hogy egyszer elveszi feleségül vagy férjhez megy hozzá. Ebben az ér­zésben nincsen semmi rossz. Egy gyermek testéről is lehet beszél­getni: mi miért jó és értékes, ho­gyan nevezzük a különböző részeit, és senki sem érintheti meg a testét a beleegyezése nélkül, még egy orvos vagyaszülőksem. 2. Bálványozott szerelem A szerelem következő célpontja valaki a családon kívül, általában egy távoli személy: egy bálvány, egy buszsofőr, egy tanár. Valaki, akivel valójában nem szeretne len­ni, de biztonságosnak érzi, hogy át­Először el kell fogadni azt a tényt, hogy a szerelem tárgya valóságos és elérhető közelségben van (Somogyi Tibor felvételei) élje - érzelmes zenével és ábrándo­zással - milyen szerelmesnek lenni. A fantáziálást is fontos megtanulni, ennek is megvan a maga ideje. A pubertáskori változások közeled­nek, talán már itt is varrnak, és a kamaszoknak szükségük van arra, hogy erről tudj anak. 3. Atitok A harmadik lépés azt jelenti, hogy egy vele egyidősbe lesz sze­relmes a kamasz. Félbárkinekis fel­fedni az érzelmeit, de szeret sze­relmesnek lenni. Nem mondja el érzéseit senkinek, még a legbizal­masabb barátjának sem, mert a benne kavargó érzelmek még túl zavarosak. Először el kell fogadnia azt a tényt, hogy a szerelem tárgya valóságos és elérhető közelségben van. Itt már megvan a bátorság ah­hoz, hogy érzelmeiket egy olyan személy felé irányítsák, aki valósá­gos, elérhető, akivel talán minden nap találkozik is. Bárki kritikájától mentesen felfedezhetik saját ér­zelmeiket a szerelemmel kapcso­latban. 4. Elmondani egy barátnak A negyedik lépésben egy jó barát­nak vagy a szülőknek már elárulják, hogy kibe szerelmesek. Sok gyerek ugyanabba az emberbe is szerelmes lehet, anélkül, hogy féltékeny lenne. Egymás szerelmét is együtt beszélik meg. Barátaiktól azt várják el, hogy megerősítsék és támogassák az ér­zéseiket. Ez a fajta nyilvánosság más megvilágításba helyezi a barátságot is, mélyebb értelmet nyer: a barát iránt mutatott bizalom és tisztelet elengedhetetlen részei a jó barát­ságnak. 5. Kedvellek Az ötödik lépés egy üzenet küldé­se a szeretett személy felé. „Szeret­lek.“ Ez történhet levélben, vagy egy barátot is meg lehet kérni, hogy mondja meg. A kamaszok általában el tudják fogadni, hogy a szeretett személy nem táplál kölcsönöz ér­zelmeket, és tovább szeretik az ille­tőt. Ennél a pontnál a serdülők önér­tékelése már van olyan erős, hogy nem keserednek el túlságosan, ha visszautasítják őket. A szexuális ön­kép elég erős ahhoz, hogy azt a kivá­lasztott személy szemszögéből vizs­gálják. Az érzések kimutatása csak akkor lehetséges, ha a szeretett sze­mélyt a társakis elfogadják. 6. Kéz a kézben Kéz a kézben: ez egy rendkívül fontos szakasz, az első fizikai érint­kezés. A kézfogás hatása akár olyan erős is lehet, hogy a serdülők képte­lenek bármi más csinálni, akár be­szélgetni is. A fiatalok moziba men­nek, vagy nagyobb társaságban ma­radnak, így a beszéd nem feltétlenül szükséges. Mindenki látja, hogy együtt vannak. Ebben a fázisban a csalódás komoly sérülést jelenthet. Jó előre tudni, hogy a kölcsönös vonzalom nem elegendő a valódi randevúhoz. Ebben a fázisban már előfordul az önkielégítés. 7. Acsók A kézfogástól a csókig megtett lé­pés hatalmas. A csók az a mozzanat, amikor a szexuális izgalom először jelentkezik együtt egymás társasá­gában. Úgytűnik, minden, amitmeg lehet érinteni, az a fej, a haj, a nyak. Nyaktól lefelé már minden egy kissé veszélyes és tiltott. Ez az első alka­lom, amikor - a csók által - ki merik mutatni a fizikai szexuális vonzal­mat a tiszta érzelmek mellett. Néhá- nyan meg is akarják mutatni min­denkinek, hogy őket már megcsó­kolták. 8. Mi az, ami jólesik? Ez az a fázis, amikor már valaki elég eltökélt és érett ahhoz, hogy szexuális játékok, petting résztvevő­je legyen, egyaránt adjon és kapjon. Semmiféle sietségre azonban nin­csen szükség: minél hosszabb a pet­ting időszaka, annál jobb szerető vá­lik valakiből. Ez az előjáték gyakor­lása. Ekkor a terhesség és a szexuális úton terjedő betegségek kockázata szinte kizárható .Ezenapontonakét fél fölfedezi és kialakítja a kapcsola- tukszámárabiztonságos légkört. Ha valami mégsem sikerülne a szexuá­lis kontaktus során, a kapcsolat foly­tatódhat, és a partnerek együtt megbeszélhetikproblémáikat. 9.Szeretkezés A szeretkezés, beleértve az első érintkezést, az utolsó szakasza ezeknek a lépcsőknek, még akkor is, ha a valóságban nincs is vége a fejlődésnek. A szexuális együttlét azt jelenteni, hogy tisztában kell lenni a veszélyekkel és a védekezés lehetőségeivel, valamint felelőssé­get kell tudni vállalni önmagunkért és a partnerért. Feldolgozzuk a teljes szexuális egyesülés jelentését, úgy, mint a kirobbanó biológiai ösztönt és a reprodukció lehetőségét, a lehet­séges fájdalmat és a teljes oda­adást, másrészt a teljesítmény­kényszert. A legjobb esetben a partnerek meg tudják vitatni együtt gondolataikat és félelmei­ket. Az embernek tudnia kell, hogy bármely szituációban - nem számít milyen messzire mentek már eddig - mindig joga van azt mondani: „Nem, nem akarom folytatni.“ És az értelem érettsége szükséges ahhoz, hogy felelősek legyünk a fogam­zásgátlásért és a kölcsönös tisztele­tért. (szexinfo.hu) A legjobb esetben a partnerek együtt meg tudják vitatni gondolataikat és félelmeiket A tudomány hősi halottja: puszta kézzel keverte kondérszámra az uránszurokércet Iréné Joliot-Curie születésének 110. évfordulójára OZOGÁNYERNŐ Már az ókorban kialakult a tudós­nak az a típusa, amely a legnagyobb dicsőségnek tartotta, ha életét az emberiség haladásáért áldozhatja. Legtöbb esetben csak sejtették a ve­szélyt, igazából nem tudatosították, hiszen esetleg csak utólag derült ki, hogy amit művelnek, az életükbe ke­rülhet. így volt ezzel Marie Sklo- dowska-Curie is, aki puszta kézzel keverte kondérszámra az uránszu­rokércet, majd az első világháború alatt mindenfajta védőfelszerelés nélkül több ezer röntgenfelvételt készített a sebesült frontkatonákról, aminek következtében vérrákban halt meg. Hogy mennyire nem törő­dött a rá leselkedő veszéllyel, a leg­jobb példa, hogy a jegyzetein és ma­gánlevelein hagyott ujjlenyomatai napjainkig radioaktív sugarakat bo­csátanak ki. Józanésszel azt gon­dolná az ember, hogy e hős asszony példáján okulnak tudóstársai és utódai. Hogy nem így történt, arra saját lánya, Iréné Curie élete, tevé­kenysége és tragikus halála a legjobb példa. Az ő esetében is a „hős szenvedély” erősebbnek bizonyult az életféltésnél. Marie Sklodowska 1903-ban ve­hette át a legmagasabb tudományos kitüntetést, a fizikai Nobel-díjat a radioaktivitás terén végzett kutatá­saiért. A tudományos légkört az anyatejjel szívta magába. Sajnos egyebet is - ebben az időben még nem sejtették, hogy gyilkos kórt okoz e hősi kor kutatásának tárgya -, amely a családtagok korai halálához vezetett. Kivételt Iréné édesapja ké­pezett, akit egy megvadult ló gázolt halálra. Még 47 éves sem volt. Fele­sége átveszi férje egyetemi katedrá­ját, a Rádium Intézet vezetését, egyedül neveli lányait, és még arra is marad ideje, hogy a tudománytör­ténetben páratlan módon, a fizikai Nobel-díj mellé kémiait is szerezzen a fémrádium előállításáért. Iréné 1912-ben a College Sevig- nében szerezte meg érettségijét, majd a világháborúban anyjával együtt tábori röntgenkészülékkel járta a frontot. Mondani sem kell, minden védőfelszerelés nélkül vé­gezték vizsgálataikat. E hadi tettü­ket épp, hogy csak nyilvántartja a közvélemény. Pedig ekkor szerezték a sugárdózis egy részét, amely korai halálukat okozta. Iréné 1918-ban lett az édesapja által alapított, édesanyja vezette Rádium Intézet munkatársa. A po­lonium alfa-részecske - hélium­atommagok - sugárzását kutatta, ebből szerezte meg 1925-ben dok­torátusát. Ugyanebben az évben ismerkedett meg a fiatal fizikai-ké­mikus Frédéric Joliot-val, aki Paul Langevin ajánlására került Marie Curie mellé asszisztensnek. A fiatal kutatónak közvetve már volt kap­csolata a családdal: amikor évfo­lyamelsőként elvégezte az École de Physique et de Chimie Industrielle főiskolát, a Pierre Curie-emlékér- met adományozták neki. Ebből az alkalomból a Curie család régi ba­rátja, Langevin kieszközli, hogy a Rádium Intézetben folytathassa ku­tatásait. Iréné mellé kerül, aki meg­tanítja őt a radioaktív laboratóriumi technikák alkalmazására. A fiatalok között szerelem szövődik, egy év múltán, 1926 októberében össze­házasodnak. Az ifjú férj, felesége családja iránti tiszteletből a sajátja mellé felveszi a Curie nevet, ezt követően közösen publikált mun­káik Joliot-Curie néven jelennek meg. Első komoly felfedezésük az alfa részecskékkel besugárzott berilli- umhoz kötődik. A Joliot-Curie há­zaspár is részesült a Nobel-díjban: 1935-ben a mesterséges radioak­tivitásért kémiai Nobel-díjat kap­tak. További rendkívül fontos felfe­dezésüket 1939-ben tették, ami­kor igazolták, hogy az uránhasa­dás alkalmas láncreakció keltésé­re. Iréné Curie egy nyúlfarknyi időre politikai szerepet is vállalt: az 1936-os Népfront kormányá­nak kutatási miniszterhelyettese­ként Jean Perrinnel együtt meg­alapította Franciaország egyik leg­fontosabb tudományos intézmé­nyét, a Nemzeti Kutatóközpontot, amelynek vezetője a háború után férje, Frédéric lett, miközben Iréné a Rádium Intézet igazgatói tiszt­ségét látta el. Sajnos a hideghábo­rú viszonyai között meggyűlt a ba­juk a hatalommal: de Gaulle tá­bornok tőlük várta a francia atom­bomba kifejlesztését. Annál is in­kább, mivel az első hazai atomre­aktort épp Frédéric Joliot-Curie tervezte és helyezte üzembe 1948-ban. A házaspár nemet mondott. Ekkor leváltották őket minden tisztségükből, ezt követő­en csak laboratóriumi munkával, oktatással és a békemozgalmakkal foglalkoztak. Majd hamarosan a sors is benyújtotta a számlát: az ötvenes évek elején bekövetke­zett, amit hosszú évek óta sejthet­tek: először Iréné, majd férje is megbetegedett. Tudták, hogy mi vár rájuk, hiszen Marie Sklodows- ka-Curie a sugár túladagolás kö­vetkeztében 1934-ben leukémiá­ban halt meg. Iréné Joliot-Curie a betegségtől csont soványra fo- gyottan vonult be a szüleiről elne­vezett Curie kórházba, ahol 1956. március 17-én elhunyt. Még öt­venkilenc éves sem volt. BP-7-13663

Next

/
Thumbnails
Contents