Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-04 / 179. szám, szombat

26 Presszó ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 4. www.ujszo.com Az egyik legszebb államokbeli város, ahol a villamos valóban fapados, a hamburgerkészítők a kirakatban táncolnak, az óceán partján pedig fókák vitatkoznak San Francisco utcáin Hogyan juthatunk el San Franciscóba? Rá a dobogóra, kötélcsere, emberi erő és indulhat a fordítás - a helyszín San Francisco, melynek egyik jelképe, a cable car (kábel­vagy kötélvasút) megérke­zett a végállomásra. A kis faszerkezetet ugyanis egy dobogóra tolják, majd né- hányan megfordítják a sze­relvényt, hogy ismét harcba szálljon San Francisco lép­csős, meredek utcáival. SZABÓ LÁSZLÓ Az első harc a landolás után nem az utcákkal, a finomabbnál fino­mabb ételekkel volt, hanem az idő- eltolódással, hiszen a délután két órai landoláskor otthoni idő szerint már éjszaka 11 óra volt. Hogy ne le­gyen probléma az időeltolódás, be­tartva a szabályokat, és elfogyaszt­va néhány energiaitalt, megvártam az este 10 órát, hogy elkerüljem az éjszakai ébrenléteket, a nappali al­vásokat. Mintha hatalmas lépcsőkön jár­na az ember, úgy néz ki a kaliforni­ai nagyváros. Az autók sem párhu­zamosan, hanem merőlegesen par­kolnak az utcák szélén, hogy le ne guruljanak. E „lépcsők” közepén pedig a cable car közlekedik, mely nemcsak környezetbarát, de sze­met gyönyörködtető is. Nagy nép­szerűségnek örvend a közlekedő nyilvánosság körében; a felszállók sok esetben csak a cable car lépcső­in kapaszkodva fémek el a szerke­zeten. Egy-egy ilyen út öt dollárba kerül; semmiképpen sem érdemes kihagyni. A partra érve az egyik kikötőben egy vásárban találom magamat, melynek egyik sarkából furcsa han­gokat hallani. A halászkikötőben, azaz a Fisherman’s Wharfon le-ga- lább két-három száz fóka zaja szin­te mágnesként vonzza az embere­ket, a gyerekeket. A fókák egy része fa raklapon pihen, némelyikük már órák óta ott lehet, hiszen testük tel­jesen száraz, míg a többiek a víz­ben úszkálnak. Ha elfáradnak, megpóbálnak felmászni valame­lyik raklapra, de számolniuk kell azzal, hogy nem járnak sikerrel, a raklapra kapaszkodó fókákat bi­zony sokszor a már napozó állatok visszalökik a vízbe, így szórakoztat­va a parton álldogállókat, A sok fó­ka az 1989-es földrengéskor mene­kült a part közelébe, és azóta ott is maradtak a turisták örömére. A partról nagyszerűen látható a szö­késbiztos Alcatraz börtön, igaz, így néhány száz méterről nem tűnik olyan félelmetesnek, mint ahogy azt a legenda sejteti. A fókák látványa után egy part menti étterembe tartok; a pincér az asztalhoz jön, felveszi a rende­lést, majd a személyzetre mutat, nézzem, hogyan Részül életem leg­finomabb hamburgere. És való­ban, ekkora, és ilyen finom ham­burgert életemben nem ettem, nem is bírtam vele. A kóla itt kor­látlanul fogyasztható, azaz fél liter áráért addig hozza a pincér a kó­lákkal teli poharakat, amíg el nem hagyja a vendég az éttermet. Ép­pen a fogásokat kerestem a ham­burgeren, hogyan is lehet megenni úgy, hogy a lehető legkevesebb zöldség essen a tányérra, amikor egyre erősödő zenére, és furcsa mozgásra lettem figyelmes. A nyolctagú személyzetből öten a ki­rakat felé vették az irányt, majd egy - láthatóan előre betanult - kore­ográfiát mutattak be az arra sétáló turistáknak és helyieknek. (A mo­solygós személyzet és a kellemes élmény után a hamburger szó hal­latán már nem a hazai berkekben ismert gyorsétterem jut eszembe, hanem ez a kis üdítő jelenet.) San Francisco szintén híres a kí­nai negyedéről, itt él a világon az egyik legnagyobb kínai közösség. Mintha egy másik országba sétál­nánk, itt minden kínai. Az utcák vé­gén olasz zászlók, és egy sor pizzé- ria jelzi, az olasz közösség is meg­vetette itt a lábát. Ki hitte volna, hogy komoly erőnlétet kíván, amíg a turista fel­teker a világ egyik legszebb hídjá­ra, a csaknem három kilométer hosszú Golden Gate-re. A parton található kerékpárkölcsönzőből - hét dollár fejében - bérelt kétkere­kűvel megközelítőleg két óra alatt lehet megtenni az utat, mely során a part, az öböl, a Ghirardelli Squa­re csokigyár is megtekinthető. Ide érdemes betérni, és megkóstolni a nagyszerű forró csokit vagy a fagy­laltot. Összeszedve minden energi­ámat feltekertem a hídra, melyről csodálatos látvány nyflt az öbölre, valamint a városra. Szerencsém volt, visszatérve a városba ugyanis eleredt az eső, és ezt követően megjelent a köd. E város híres ar­ról, hogy sokszor akár egy hóna­pon át is ködfüggönyben úszik. De ilyenkor is csodás a látványt nyújt az egyik legszebb észak-amerikai város. A nagy nemzeti társaságok gépein juthatunk el az amerikai városba: Budapestről és Bécsből a British Airways, az Air France, a KLM, a Lufthansa, az Iberia, az Austrian és a Malév járataival. Közvetlen járat nincs, így a csaknem 13 órás repülőút során legalább egyszer át kell szállni. Egy retúrjegy ára meg- j közelítőleg 26-32 ezer korona. € « « I 4 i í í i Í 4 HETI ÉVFORDULÓK Július 30. hétfő 60 éves Arnold Schwarzenegger amerikai színész. Szívós munkával és némi vegyipari segédlettel a testépítők királya lett, el­nyerve a Mr. Univerzum büszke címet. A dagagó muszklik mutogatása azonban nem nyugdíjas elfoglaltság, így az izom- pacsirta kitalálta, szí­nésznek áll, néhány éve pedig a politika mezejére lépett, sőt, Kalifornia kormányzójává is meg­választották. Július 31. kedd 70 éve hunyt el Zala György szobrász. A századforduló hivatalos művészetének jelentős képviselője. Nevéhez fűződik a budapesti Hősök te­rén álló Millenniumi emlékmű több szob­rának elkészítése, az ő alkotása például Árpád fejedelem szobra és a Hét ve­zér emlékműve. Za­la eredetileg gyalo­gos Árpád-szobrot akart mintázni, s az, hogy a fejedelem mégis lovon ül, Tha- ly Kálmánnak kö­szönhető. ■ Augusztus 1. szerda 20 éve hunyt el Pola Negri amerikai színésznő. Az amerikai film egyik első csillagának ereiben magyar vér csörgedezett, apja ugyanis egy ma­gyarországi cigány bádo­gos volt, bár Pola - azaz eredeti nevén Barbara Apolónia - lengyelnek vallotta magát. Képessé­gei lenyűgöztek minden­kit, Chaplin egyenesen rajongott érte. Egyike volt a kevés igazán mű­velt filmcsillagnak. Augusztus 2. csütörtök 75 éves Peter O’Toole ír színész. Már hétszer jelölték Os- car-díjra, de még egyszer sem sikerült megkapnia. Nem is érti az ember, hogy miért nem nyert so­ha, hiszen nagyszerű ala­kítások egész sora fű­ződik a nevéhez olyan népszerű, de művészileg is értékes filmekben, mint a La Mancha lovagja, az Arábiái Lawrence, Az oroszlán télen, a Murphy háborúja és Az utolsó kí­nai császár. ( I < (ŐTK/AP­SITA/AP- felvételek, képarchívum]

Next

/
Thumbnails
Contents