Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-28 / 199. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 28. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Netes náci propaganda Teljed a náci és neonáci propaganda a YouTube amerikai videomegosztó portálon. Teljes hosszában megtalálható rajta például a Jud Süß című film, mely Goebbels felügyelete alatt készült 1940-ben, ám a legfrissebb termésből is széles a kínálat. Olyan klip is akad, amelyben egy felégetett németországi menekültszállás látható, az alkotás végén pedig felirat: „Koncoljuk fel az összes bevándorlót!” A Németországi Zsidók Központi Tanácsa feljelentette a Google amerikai internetes óriáscég érdekeltségébe tartozó vállalatot. (m)- Én nem orvost hívtam a férjemhez, hanem a gárda katasztrófa-elhárító részlegét, hogy takarítsa el a lakásomból ezt a piszkot... (Peter Gossányi karikatúrája) Moszkva számára - minden retorika ellenére - a legnagyobb biztonsági kihívás dél felől ered... Oroszország nagyhatalmisága Moszkva több olyan lépést tett az elmúlt időszakban, amelyek méltán vívták ki a világ közvéleményének figyelmét. Az orosz lépések szinte mindegyike látszólag biztonságpolitikai jellegű, ám ha mélyebbre tekintünk, sokkal inkább politikai-stratégiai összefüggéseket fedezhetünk fel. ONDREJCSÁK RÓBERT A szóbeli nyilatkozatokat most hagyjuk, összpontosítsunk csak három tényezőre: az európai hagyományos fegyverek korlátozásáról szóló szerződés orosz részről történő felfüggesztése, az orosz hadászati bombázók rendszeres repüléseinek felújítása és az orosz-kínai kapcsolatok alakulása. Induljunk ki abból, hogy Oroszországnak rendelkezésére áll a nagyhatalmisághoz szükséges tényezők közül kettő: a pénz és az elhatározás, hogy nagyhatalom akar lenni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy megoldódott volna minden probléma, amely egy nagyhatalom státusához elengedhetetlen. Elég, ha csak az orosz gazdaság jelenlegi állapotára figyelünk (az erőteljes növekedés ellenére nagyjából azért a magas olajárakon alapul), és még inkább a katasztrofális demográfiai adatokra, amelyek alapján az ország lakossága évente több mint félmillió fővel csökken. Tény azonban, hogy a korábbi állapotokhoz képest viszonylag nagyobb források állnak rendelkezésre, amelyeket mozgósítani lehet a stratégiai célok érdekében. Figyelembe kell venni azt is, hogy a „nagyhatalmiság” objektív és szubjektív tényezők függvénye. Az előbbiek közé tartozik a gazdaság, a politikai befolyás, a hadsereg effektivitása, a globális akcióképesség és a humán erőforrások, amelyek mind viszonylag pontosan mérhetőek és összehasonlíthatóak. Léteznek viszont szubjektív tényezők is, például hogy a „többiek” mennyire tekintik nagyhatalomnak az adott országot, amely nem csupán az előbb felsorolt tényezők függvénye, hanem szubjektív megítélésé is. Fokozottan érvényes ez a közvéleményre, amely nem járatos a nemzetközi kapcsolatokban és a stratégiában, és a médiából leszűrt információkalapján alkotja meg világképét. Ebből a szempontból meglehetősen hatásos, ha a híradók szalagcímei az „orosz bombázók” csendes-óceáni berepüléseiről szólnak. Természetes, hogy mindenki arra gondol, hogy mekkora nagyhatalom is Oroszország... A következő fontos dolog a prezstízs. Jelenleg az összes nagyhatalom közül csupán az USA és Oroszország rendelkezik az ún. stratégiai hármassal, tehát a nukleáris csapásmérő képesség szárazföldi, tengeri és légi komponensével. Komoly tényező a „stratégiai hatalom” státusának demonstrálásában, hogy Moszkva képes mindhárom fegyvernemben stratégiai csapásmérésre. Vizsgáljuk azonban meg Oroszország valós biztonsági érdekeit. Moszkva számára - minden retorika ellenére - a legnagyobb biztonsági kihívás dél felől ered, nem pedig a NATO vagy az USA felől. Ezt az orosz stratégák is tudják, de azért jobban mutat, ha az USA-val szemben határozza meg magát valaki, mint ha a közép-ázsiai iszlám terrorista szervezetekkel szemben. Márpedig a fenyegetéseket nem kezeli sem az európai fegyverzetkorlátozásból való visszalépés, sem a hadászati bombázók. Jelenleg ugyanis az orosz hagyományos haderő inkább a Kaukázus térségére és Közép-Ázsiára koncentrál. A hadászati bombázók pedig egy globális méretű stratégiai konfliktusban játszhatnának komoly szerepet, amiről nyüvánvalóan nincs szó, hiszen üyen elméletben is csak a Nyugattal képzelhető el, ez pedig a jelenlegi helyzetben kizárt. Sőt, azért ne felejtsük Moszkva és Washington együttműködését Közép- Ázsiában, dacára annak, hogy az oroszok szívesen kacérkodnak Kínával, hogy Közép-Ázsiában csökkentsék az amerikai befolyást. Tulajdonképpen ez a sok ellentmondás Oroszország státusának kicsit komplikált meghatározásból is eredhet. A Szovjetuniótól örökölt és az amerikaiakkal máig fenntartott stratégiai paritás globális hatalommá tehetné Oroszországot, más reális erőforrásai viszont „csak” egy erős regionális hatalom szerepének betöltésére predesztinálják, elsősorban a Kaukázus térségében, Közép-Ázsiában és saját perifériáin. Márpedig a stratégiai és nukleáris fegyverek gyakorlatilag használhatatlanok azokkal a fenyegetésekkel szemben, amelyekkel Moszkvának szembe kell néznie déli határai mentén és az azokkal határos régiókban. Hiába képes a hadászati TU-160-as bombázó globális nukleáris csapásmérésre, az orosz érdekek már regionálisak. Az orosz hadászati bombázók képesek támadni a NATO számára létfontosságú északatlanti útvonalat a Grönland, Iz- land és Nagy-Britannia által határolt térségben, de a közép-ázsiai Fergana-völgy körüli feszültség jelenleg sokkal inkább veszélyezteti az orosz biztonságot. Hasonló a helyzet a hagyományos haderő tekintetében is: Európában - beleértve az itt állomásozó amerikai haderőt is - jelenleg már nincs meg az a stratégiai szintű potenciál, amely fenyegetné Oroszországot, ráadásul az európai haderők is átalakulnak a távolabbi régiókban való bevethetőség érdekében. Mindez természetesen eleve tárgytalan, hiszen legfőképp az akarat hiányzik az Oroszországgal való konffontálódáshoz, amely még elméleti szinten is értelmetlen. Összegezve elmondható, hogy az elmúlt időszakban bejelentett orosz lépések sokkal inkább az orosz nagyhatalmiság globális percepcióját kívánták megerősítem, mint reális fenyegetésekre válaszolni. Mi azonban egyelőre ne az orosz hadászati bombázók csendes-óceáni repülései vagy más demonstratív lépések miatt aggódjunk. Figyeljünk esetleg a gazdasági előrenyomulásra, főleg a „nagy orosz bevásárlásokra” például az energetika területén. Térségünk sajtója a nemzetiszocializmus felélesztésének tartja a Magyar Gárda hétvégi ceremóniáját Magyarország demokráciája veszélyben MTl-KÖRKÉP Több cseh lap foglalkozott hétfőn a Magyar Gárda megalakulásával. A Megmentünk titeket a szlovákoktól című írás szerzője a Mladá Fronta Dnes hasábjain így fogalmaz: „nem történelmi filmet forgattak szombaton Budapesten, hanem a fasizálódó Jobbik mozgalom mutatta be a közvéleménynek félkatonai alakulatát”. A legolvasottabb cseh újság szerint „a Jobbik párt Magyarországon az antiszemita, romaellenes és homofób hangulatokat testesíti meg.” Az osztrák média is elemzi a Magyar Gárda alapítási ünnepségét. A Die Presse megjegyzi, hogy a csoport fesztelenül használja a nemzetiszocialista időkbe visszanyúló jelképeket. A Fidesz ellenzéki párt elhatárolódása nem elég vüágos, s feltűnő az is, hogy a katolikus egyház képviselői megáldották az 56 Jobbik-tagot - úja a lap. A liberális Der Standard szerint éppenséggel lehet félni az ellentmondást nem tűrő Vonától, hiszen alig tudni, voltaképpen mit is csinál, amikor nem a gárdát vezényli. Orbánnal együtt a polgári körök társalapítója volt, és ennyiben a Fidesz nevelt gyermeke. Tőkéjét olyan szavak képezik, mint a Télelem” és a „fenyegetettség”, eszköze egy történelmi küldetésre való felesküdés. A gárda eskütételével kapcsolatban a Kommerszant című orosz lap hétfői számában megállapítja: hogy a Jobbik katonai szárnyának kitől kell megvédenie Magyarországot, azt világosan nem mondták meg, de „a Gyurcsány Ferenc lemondására vonatkozó felhívások, amelyek a szombati ceremónián a többinél gyakrabban hangzottak el, jelzik, hogy a gárdisták egyik fő ellenségének a külföldieken és a szexuális kisebbségeken kívül az aktuális hatalom számít”. A lap szerint „a hétvégén minden nagyobb párt és az államfő hivatala is élesen elítélte a neonácikat. A gárdisták nyűt elítélésétől kizárólag a jobboldali ellenzéki Fidesz zárkózott el, amely a legutóbbi választásokon többek között a Jobbik támogatásával került be a parlamentbe.” Magyarország demokráciája veszélyben címmel közölt hétfői számában vendégkommentárt a Die Welt című német konzervatív napilap. A szerző, Krisztina Koenen publicista szerint a Magyar Gárda megalapítása egy olyan társadalom riasztó betegségtünete, amelyben újabb és újabb, az erőszak, a rasszizmus és az intolerancia ma- gasztalásához vezető határokat törnek át. Ebben a társadalomban egyre erősebbek lesznek a demokrácia amúgy is gyenge intézményeinek kiiktatására irányuló kísérletek. A szerző úgy véli, Magyarországon a nemzetiszocialista múlttal kapcsolatos tabuk döntögetése zajlik „Ez az elgondolás nem egyik napról a másikra született meg. Csak idő kérdése volt, mikor találnak egymásra emberek, akik a Fidesz és a szélsőjobboldalon elhelyezkedő pártok retorikáját komolyan veszik” - úja a Die Welt. KOMMENTÁR Önműködő demokrácia? JARÁB1K BALÁZS Tele van Kijev az ukrán választók kegyeiért - és főleg az egymással - versengő politikai pártok és koalíciók óriásplakátjaival. Az ukránok azonban inkább érzik úgy, hogy tele a hócipőjük azokkal a pofákkal, melyek annyit hazudtak nekik, hogy az már Ukrajnában is arcátlanság. így kerül már nyárutón az ukrán hócipő a szeptember végén sorra kerülő parlamenti választások asztalára. A nagy kérdés, hogy a narancsos forradalom után két és fél évvel az ukránok ugyanazzal a cinizmussal fordulnak-e a választások felé, mint ahogy a választások kihirdetését megelőző több hónapos politikai cirkuszt fogadták. Ha ugyanis nem, és a választási kedv meghaladja a 65-70 százalékot, akkor a narancsos forradalom sem múlt el nyomtalanul: az ukrán társadalom érettebb, mint a saját politikai elitje. Mert a tét nem kicsi. Ha minden az előrejelzések szerint alakul, akkor az ukrán parlamentbe mindössze négy párt jut majd be: a Viktor Janukovics fémjelezte Régiók Pártja (a kékek, ugye) simán nyeri a választásokat a felmérések szerint. Következik a narancsos Julia Tyimosenko Blokkja és a Viktor Juscsenko elnök által támogatott Mi Ukrajnánk meg az Önvédelem alkotta választási koalíció; a sort a kommunista párt zárja. Ők persze vörösek és refor- málatlanok. De még így is nagy előrelépés lenne a sok apró párt választók általi kizárása, mert így a „nagyok” számára nem lenne nagyon más lehetőség, mint a minél gyorsabb megegyezés. Mert a politikai elit szinte hihetetlen önzése és a két Viktor szembenállása (ez a két dolog azért jelentősen összefügg...) miatt Ukrajnában a politika művelése ebben az évben szülte leállt, noha mind a két fél vigyázott, hogy bizonyos határvonalak megmaradjanak. Kijevben olyannyira tökélyre fejlesztették ezt a dolgot, hogy sem a Nyugaton, sem a Keleten élő szakértők nem értették, miért hagy mindenkit Kijevben hidegen a politikai krízis folytonossága. Á nemzetközi tőke folyamatosan özönlik az országba, és a gazdaság köszöni szépen, jól van: amíg a politikusok egymást ócsárolják, addig nincs aki „foglalkozzon” vele, így meg csak nő. Mivel minden félnek az áll érdekében, hogy kiegyezzen a saját szavazótábora elvesztése nélkül, Ukrajnában úgy alakulgat a két- pártrendszer, hogy se normális párt, se rendszer, csak az egymással is rendszeresen hadban álló narancsos tábor és az ukrán érdekeket is immáron védeni képes kék Régiók Pártja van. És marad is ez a helyzet a választások után. Az egyre agresszívebb, de elsősorban gazdasági expanziót végrehajtó Oroszország és a további bővítést elutasító, de az országot fontos keleti partnernek tekintő Európai Unió között Ukrajnának nincs kit választania. Amíg az ukrán média olyan szabad, mint most, a civil társadalom továbbra is aktív, és a választások ismét szabadnak bizonyulnak, talán nem is kell annyüa az ukrán demokráciáért aggódni. Fejlődik az szépen egymagában is. JEGYZET Albérleti zűrök JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Pár évvel ezelőtt egyik napról a másikra kerültem Pozsonyba, s a kollégámat kértem meg, hogy albérletet szerezzen számomra. Ő nem is maradt téden, s mire elkezdődött a munka, az albérlet is meglett egy rokonszenvesnek tűnő idősebb hölgynél, aki ráadásul még szakmabeli is volt. A szemmel láthatóan magányos hölgy számára megváltás lehettem panelházi magányában, sokszor hajnalig elemezgettük a sajtó állapotát. Persze a hölgy azért nem volt szívbajos, s az aktuális albérleti díjszabásról is jól volt tájékoztatva, havonta emelgette ugyanis a számlájára befizetendő összeget. De idővel nemcsak a munkahelyi ügyeim kezdték érdekelni, hanem szeretett volna belefolyni a magánéletembe is, s a cipőm színétől a vacsora mibenlétéig adott megszívlelendő tanácsokat. Tőle tudtam meg azt is, hogy büdös a lábam, két hónap múlva pedig a rendőrségtől, hogy állítólag a hölgy lakását módszeresen kifosztottam, az ott található értékeket pedig egy pályaudvari csomag- megőrzőben helyeztem el. Még szerencse, hogy a hölgyet kom- mendáló kolléganő labilis helyzetemben egy bizonyos ideig be tudott fogadni amúgy is túlzsúfolt lakásába. A kissé elborult elméjű néninél átélt sokkot egy munkásszállóban sikerült kihevernem, ahol ugyancsak megkérték a szoba árát, de legalább rendszeresen takarítottak, s még a szobatársammal is szerencsém volt. Három év boldog együttlét után mégis megszabadult tőlem a szálló, ugyanis fenntartója úgy döntött, hogy kihasználva az épület frekventált fekvését, irodaházzá alakítja át. Hiába volt a beadott közös kérvény (a szobatársamat a cég alkalmazottjaként nem fenyegette a kilakoltatás veszélye), egyik reggel felszólítottak, hogy déli tizenkét óráig hagyjam el a szobámat. Azóta hirdetések sorát böngésztem át, de még mindig nem akadtam olyan helyre, amelyet szerény jövedelmemből biztosan ki tudnék fizetni. Egyik falusi ismerősöm frappáns ötlettel állt elő: adjam el a házam, s abból vegyek magamnak lakást Pozsonyban. A négyszobás lakásomat a minap értékeltettem fel, s a becsüs szőröstül-bőröstül, értsd) telkestül, fürdőszobástul, központi fűtésestül együtt ötszázezer koronára taksálta. De hogy reálisan kezeljem a helyzetet, baráti alapon megjegyezte, hogy örüljek, ha a felét megkapom érte. Nem véletlenül tette ezt a megjegyzést, egyik falumbeli ugyanis hasonló értékű ingatlanát tíz év óta próbálja a becsült áron eladni, sikertelenül. Nos, ha valaki az említett összegért tud legalább egy Trabantra szabott garázst Pozsonyban, azonnal szóljon.
