Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-25 / 197. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 25. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ Jobboldali veszély Ismét veszély fenyeget Magyarországon a jobboldalról, ezúttal a Jobbik párt alapította félkatonai csoport formájában - írta tegnap a Der Standard című osztrák lap. A liberális újság budapesti tudósításában utalt arra, hogy a tavaly őszi helyhatósági választások óta a szélsőjobboldali Jobbik több településen a jobboldali-nemzeti Fidesszel együtt irányítja a helyi önkormányzatot. Részletesen ismertetve a Magyar Gárda megalakulásának körülményeit és a csoport célkitűzéseit, a cikk szerzője megemlítette, hogy a Fidesz - a többi párttól eltérően - nem helytelenítette a gárda létrehozását. A szerző Demszky Gábor budapesti főpolgármester kijelentését idézi, amely szerint téved az, aki azt hiszi, hogy „ha kicsit engedünk a mi- litáns jobboldalnak, azzal csökkentjük annak harciasságát”. Az írás egyebek között rámutatott, hogy Magyarországon nagyvonalúan szabályozzák a véleményszabadságot. Noha a diktatórikus rendszerek jelképeinek használatát betiltották, a szélsőjobboldaliak kijátsszák ezt: a náci emblémákat olyan megváltoztatott formákban használják, hogy az általuk közvetített üzenet felismerhető legyen, ugyanakkor viselésük ne sértse meg a tilalmat. Kormányhoz közelálló politológusok azt mondják, hogy a magyarországi jobboldal hangos ugyan, de számszerűen jelentéktelen - úja a lap, hozzáfűzve: a gárda azt állítja, hogy jelenleg 200 tagja van, de az év végére ezerre emelkedik majd a számuk. Ez reálisan hangzik, tekintettel a kormánnyal szembeni nagyfokú elégedetlenségre. A „hazugságbeszéd” és a nyilvánosságra kerülése után kirobbant zavargások ma is teherként nehezednek a kormányfőre. A szocialisták csak fele annyira népszerűek, mint a Fidesz. Ráadásul az állami pénzügyek rendbetételét célzó reformintézkedéseit Gyurcsány olyan lassan valósítja meg, hogy azok lehetséges kedvező következményeire valószínűleg még sokáig várni kell - véli az osztrák liberális napilap. FIGYELŐ Mélyponton a kongresszus Történelmi mélypontra zuhant az amerikai kongresszus megítélése - közölte kedden a Gallup közvélemény-kutató intézet. Az amerikaiaknak csak 18 százaléka helyesli a szövetségi törvényhozás tevékenységét, 76 százalék elégedetlen. Ennél alacsonyabb szintű helyeslési arányt a közvélemény-kutató cég az első ilyen jellegű adatrögzítés ideje, 1974 óta nem tapasztalt. Hasonlóan gyér, 19 százalékos támogatottsága volt a kongresszusnak 1979 nyarán, az energiaválság idején. A legmagasabb támogatottsági arányt a 2001. szeptember 11-i, Amerika elleni terrortámadást követően egy hónappal rögzítették: akkor a lakosság 84 százaléka sorakozott fel a kongresszus mögött. (m)- És mi lenne, ha mi Meciarról készítenénk elő egy törvényt? (Lubomír Kotrha karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Király, knédli és pofonok Évfordulók, jeles ünnepek jegyében teltek az elmúlt napok, kezdve Elvis Pres- ley-vel, folytatva augusztus 20-ával, és hogy a jövő héten is legyen miért elmerengenünk a rohanó idő tényén, Diana hercegné halálának 10. évfordulóját ajánljuk figyelmükbe. S1DÓ H. ZOLTÁN lüdjuk, Elvis Presley király volt a maga műfajában, ám nálunk is királyi dolgok történnek. Például jövőre megnyitják a második nyugdíjpillér kapuját (csak bújjatok rajta), s aki nem bízik az ordas és pénzéhes kapitalizmus pénzfialó képességében, az június végéig kiléphet a magánnyugdíjpénztárból. Ez nagylelkű ajánlat a Fico-Tomano- vá tandem részéről, csupán egy a baj: a pillérek megroppantásának kései következményeként nem az ő nyakukba omlik a nyugdíjellátás építménye. Sebaj, Szlovákia így is érdekes hely, hiszen nem lehet igazán gond ott, ahol az igazságügyminiszter, hetyke sportfelszerelésben biciklivel érkezik a kormányülésre. Mögötte persze kihasználatlanul ment a szolgálati autója, még szerencse, hogy nem Portugáliáig. Ha ez nem meggyőző érv a kárpáti tigris vonzereje mellett, akkor egy újabb adut varázsolunk elő. Musztafa Labsi, az Al-Kaidával kapcsolatba hozott algériai bűnöző a napokban Pozsonytól kért menedékjogot. Pompás ötlet, a sok kisstílű széffeszegető, piti narkófutár mellett végre egy nagypályás terrorhálózat tagját is felmutathatjuk. Legfeljebb majd rajta lesz a rendőrség szeme Labsin. A rend éber honi őrei úgysem rettennek meg semmitől, feltéve, ha knédliá- gyúval lövik a belügy rideg tömbházát. Ez nem tréfa, egy, a hatóságoktól jogkövető magatartást elváró nyugdíjas, autólopással kapcsolatos ügyének elhúzódása láttán, knédlivel kezdte bombázni a belügyminisztériumot, míg végül a félelmet nem ismerő Robert Kalinák főbelügyér fel nem karolta esetét. Nem véletlenül hagytuk a végére Maiina Hedvig megtámadásának első évfordulóját. Az ügyet el- maszatoló rendőrök, kormány- párti politikusok ostorozásával csínján kell ugyanis bánni, ugyanis ahogy Robert Fico kormányfő bölcsen jelezte: aki Maiina esetét előrántja, az a kormány megdöntésére készül. Ilyen marhaságot persze csak egy banánköztársaság puccsal hatalomra jutott politikusa mondhat. Ha emlékezetünk nem csal, a mindenkinek mindent megígérő szlovák kormányfő viszont demokratikus választáson nyerte el posztját, ami máris jelzi, a demokratikus játékszabályok nem alkalmasak az alkalmatlanok kiszűrésére. Az akaratán kívül „kabinetborító” diáklány kapcsán egy történet ugrik be, még az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből. Egy, a székesfővárostól távol eső vármegyében élő idősebb urat megszólítanak a helyi politikusok, mondván, Pesten élő újságíró fia cikkeiben túlságosan ostorozza Bécs politikáját, ami nem bölcs dolog. A bácsi csak hümmö- gött a közlés hallatán, majd fejébe húzta pörge kalapját, bekocsizott a megyeszékhelyre, és belépett a megtakarított pénzét kezelő állami bankba. „Ki akarom venni az összes pénzem” - mondta határozottan, mire a bankhivatalnok könyökvédőjét idegesen igazgatva megkérdezte: „Talán elégedetlen a szolgáltatásunkkal, a kamattal?” Mire az önérzetes apa: „Nem, dehogy. Csak nem bízom a pénzem egy olyan államra, amelyik még a fiamtól is megijed.” Vajon bízhatunk egy európai uniós tagállamot olyanok irányítására, akik rettegnek egy bűncselekményjogszerű kivizsgálásától? Az eredeti felállás az eltelt egy év alatt jócskán megváltozott Egy év Hedviggel VRABEC MÁRIA Ma van egy éve, hogy a nyitrai nyírfaligetben megtámadták Maiina Hedviget. A felsővámosi diáklány azóta megtanulta, hogyan működik a világ, és azt is meg kellett tapasztalnia, mennyit bír elviselni. A lapunknak adott interjúban azt mondta, el tudja képzelni, hogy megtámadásával és szavainak kétségbevonásával a szlovákiai magyarok lejáratását akarták elérni, de biztos benne, hogy ez nem sikerült és nem is sikerülhet, mert sem neki, sem nekünk, nincs miért szégyenkeznünk az ügy kapcsán. Maiina Hedvig ma már, köszöni szépen, jól van, nem gondol állandóan arra, ami az utóbbi hónapokban történt vele, és nem fél semmitől, de mindenre számít. Azt, hogy mi minden történhet és mi minden soha nem fog megtörténni ebben a szövevényes történetben, ma senki sem merné megjósolni. Egy biztos: az eredeti felállás az eltelt egy év alatt jócskán megváltozott, és az ügynek ma már szinte csak vádlottjai és gyanúsítottjai vannak. Hedviget hamis tanúzással vádolják, az őt vádló politikusokat hivatali jogköreik túllépésével, az ügyét vizsgáló rendőröket és ügyészeket elfogultsággal, a fejleményekről tudósító újságírókat szervilitással - csupán a tettesek járnak-kelnek szabadon, anélkül, hogy a gyanú árnyéka vetülne rájuk. Hedvig azt mondja, nem adja fel és minden törvényes eszközzel élni fog, hogy igazát kiharcolja. Vagyis panaszokat, tiltakozásokat, kérvényeket nyújt be, amelyeket az illetékesek indoklás nélkül vagy azzal az indoklással, hogy megalapozatlanok, rendre visszautasítanak. így aztán a legvalószínűbb forgatókönyvnek az tűnik, hogy az ügyben lesz még egy-két média- csörte és szenzációértékű fordulat, de végeredményben nem történik semmi. Maiina Hedvig lélekben erre az eshetőségre is készül, mert jelenleg nagyon kevés az esélye, hogy nyilvánosságra hozzák a kihallgatáson készült videofelvételt, új szakértőket kérnek fel, kihallgatják a lány verzióját igazoló tanút, és kezdetét veszi egy új, elfogulatlan vizsgálat. A szlovákiai bűnüldöző és igazságügyi szervek, valamint az ország politikusai az elmúlt egy év alatt nem voltak képesek úgy kezelni és rendezni ezt az ügyet, hogy mindenki számára megnyugtató és senki által meg nem kérdőjelezhető véget éljen. Ennek ellenére az igazság egyszer úgyis kiderül. Bízzunk benne, hogy nem olyan későn, amikor már senkinek nem jelenthet valódi elégtételt. KOMMENTÁR Őszi kérdések LAKNER ZOLTÁN Lesz-e ősszel hatékony kormányzati reformkommunikáció Magyar- országon? Számítana-e, ha lenne? Főként szocialista körökben rendületlenül tartja magát a vélekedés, hogy végre már ügyesen el kellene magyarázni mindazt a jót, amit a Gyurcsány-kormány cselekszik. S ha ez bekövetkezne, akkor az MSZP népszerűségi mutatói elmozdulnának a mélypontról, így többek között a Fidesz népszavazási kezdeményezése miatt sem kellene aggódnia. Tegyük hozzá: nem is a mélypont az igazán érdekes, hanem hogy hónapok óta e mélyponton állomásozik a két legutóbbi választás győztese. A szocialisták helyzetét alapvetően meghatározza, hogy 2006 nyarán költségvetési megszorításokat vezettek be, annak ellenére, hogy a választási kampányban tagadták ezek szükségességét. A megszorítások folytatódtak 2007-ben is. A konvergenciaprogram szerint 2008-ban is radikális deficitcsökkentésre lesz szükség, sőt, ez kisebb mértékben 2009-2010-ben is folytatódik, hogy az államháztartás hiánya az euróbevezetésre alkalmas szintre jusson. Az MSZP-SZDSZ kormány kevés köszönetre számíthat majd a választóktól azért, hogy a GDP arányában 3%-ra csökkenti azt a deficitet, amelyet saját maga hagyott 10%-ig szaladni. A megszorítás szükségességének letagadá- sa, majd bevezetése okozta a koalíció hitelvesztését. Ezen nem sokat segíthet bármiféle ravasz kommunikáció. A kérdés ma már inkább az a magyar kormány számára, hogy képes lesz-e bizonyítani a fordulat hasznosságát. Erre szolgálnának többek között a reformok. Amelyek a politikai vitákban meglehetősen leegyszerűsítve jelennek meg. Merthogy a felsőoktatási reform nem csak a tandíjról, az egészségügy átalakítása nem csupán a vizitdíjról szól. Ezen a ponton volna szükség a kormány támogatói szerint a, jól elmagyarázás” képességére, s ebben van is némi igazság. A probléma „mindössze” annyi, hogy egyfelől a reformok aligha képesek rögvest és teljes mértékben ellensúlyozni a hitelvesztés és megszorítás hatásait. Nem szólva arról, hogy a struktúraváltás és a megszorítás együtt jár. A deficitcsökkentő intézkedések negatív hatása, meg a reform következtében elvesztett előnyök között sokak szemében nincs minőségi különbség. Másfelől, nem kevesen kételkednek abban, még a kormány- oldalon is, hogy a Gyurcsány-kormány reformjai olyan állapotokat hoznak létre, amelyekre az MSZP büszkén hivatkozhat a későbbiekben. Mindebből adódóan aligha számíthatunk gyökeres változásra akár a,.reformkommunikációt”, akár a Gyurcsány-kormány megítélését tekintve az ősz folyamán. Mégis fontos lesz ez az időszak az MSZP és elnöke számára. A szocialisták nem várják a kormányfőtől, hogy 2008-ra tegye ismét a legerősebb párttá az MSZP-t. Ám a pozíciók javítása, az elmozdulás a mélypontról reális elvárás lehet. Az MSZP számára a 2010-es választás megnyerésének a reménye a tét a következő hónapokban, egy esztendőben. Amennyiben a remény életben tartása nem sikerül, akkor megkérdőjeleződhet a miniszterelnök-pártelnök támogatottsága az MSZP-n belül - amiből az is következik, hogy ez a támogatás most még létezik. JEGYZET Kislányok és békák dögivei TALLÓSl BÉLA Azon az éven túlságosan elszaporodtak. Zavartak a pecázás- ban. Vagy legalábbis azt hittük. Napnyugta felé, amikor már nem égetett az ég süvege, tömegesen vonultunk ki a tó köré felszerelkezve frissen ásott földigilisztával és parafadugó-kijelzős, pecabottal. Szinte be se lehetett dobni a horgot, úgy kijöttek partközeibe a békák. Jó húsban levő zöld hátú, nyálkás fehér hasúk, csak úgy csikorogták a bre- keke-indulót. Kié volt az ötlet, kié nem, valaki pestisként terjesztette a gyakorlatot, hogy ha a horogtűre hajtogatott szederfalevelet tűzünk, s azt a víz felszínére lógatva megtáncoltatjuk, ráharapnak a brekik. Kapdostuk is ki őket ezzel a praktikával az utca porába. Olyanok lettek a puha agyagos porban, mint élve pamrozott húscafatok. Visong- tunk, ahogy vergődtek. Hosszú botokkal igyekeztünk megakadályozni, hogy visszaugráljanak a vízbe. Hogy mi lett a sorsuk? - ezt hagyjuk a titkok homályába merülni. Azután jutottak eszembe sokat próbált gyerekkori brekekéim, hogy a minap egy leánykával hadakoztam. Felfuvalkodott puffancs gyerek volt, maga is béka. Apja bent a kocsmában a söröspoharat ölelte, ő az ajtóban, a lépcsőfokra lekuporodva, frissen tört faággal ütögetett valami szél sodorta porcelánjáték-ma- radványt. Kissé távolabb, a kocsmaablak zöld fémpárkányán szöcske pihengetett. Szépen megtermett, kihízott példány. Eltévedhetett - gondoltam. Kísérletet tettem rá, hogy valahogy megfogom, és áthelyezem a zöldbe. A kislánynak se kellett több. Felugrott azzal, hogy ,jé, szöcske”, és megindult felé. „Szép, ugye?”-kérdeztem, ahogy egy szeretni való állatkára rácsodálkozó kisgyereket szokott faggatni az ember. „Undorító!” - fröcskölte. .Agyoncsapom!” - és lesújtott a kezében lévő bottal, hogy eltiporja. Szerencsére a szöcske hűlt helyét érte a csapás. Az ugyanis elugrott. A lány üldözőbe vette. Én is mentem utána. Városi, lusta szöcske lehetett szegény pára, mert sikerült két tenyerem öblébe kapnom. Messzebbre vittem, s elbújtattam a fűben. A lány felvillanyozva szökkent utánam és a szöcske után. „Ne bántsd!” - kértem őt. De mintha csak azért is, két lábbal tapicskolva és a bottal csapkodva üldözte a riadt teremtményt. „Agyoncsapom, akkor is agyoncsapom” - süvöl- tötte mámorosán. „De miért bántanád, hiszen tejó kislány vagy?” - próbáltam enyhíteni őt. „Csak” - jött a válasz, és ütötte- vágta a füvet a bottal. Otthagytam. Bíztam a szöcske ügyességében, gyorsaságában. S csak reménykedtem, egyszer majd előjön a lányka tudatából a szöcskeüldözés, és egész életén át bántam fogja a lelkiismerete.
