Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-24 / 196. szám, péntek
18 Sport ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 24. www.ujszo.com A magyar válogatott kezdőcsapata a világbajnoki címvédő olaszok ellen. Balról: Cera, Fülöp, Vaskó, Vanczák, Vass, Szélesi, Priskin, Hajnal, Dzsudzsák, Juhász, Tőzsér. (ifj. Thaly Zoltán felvétele) A két irányító, Pirlo és Gera párharca (Reuters-felvétel) Magyarország-Olaszország 3:1 (0:0) Puskás Ferenc Stadion, 37 000 néző Vezette: Mejuto González Gól: Juhász (61.), Gera (65., büntetőből), Feczesin (75.), illetve Di Natale (49.) HUN: Fülöp-Szélesi, Vaskó, Juhász, Vanczák (74. Csizma- dia)-Vass, Hajnal (59. Fiikor), Tőzsér (59. Leandro)-Gera (92. Bu- zsáky), Priskin (74. Feczesin), Dzsudzsák (82. Halmosi). ITA: Buffon-Oddo (Grosso, a szünetben), Cannavaro, Materazzi (Barzagli, a szünetben), Zambrotta-Ambrosini, Pirlo-Quagliarella, Aquilani (67. Palombo), Del Piero (Di Natale, a szünetben)-Toni (F. Inzaghi, a szünetben) Magyarország-Olaszország 3:1 - ismét jó volt magyarnak lenni a Puskás Ferenc Stadionban! Ünnep volt ez a meccs! Nem szégyelljük leírni: Juhász góljánál úgy üvöltöttünk, ahogy a torkunkon kifért. Gera tizenegyesénél ugráltunk örömünkben, és úgy éreztük, miénk a világ. Feczesin góljánál, a harmadik magyar gólnál pedig csak álltunk, félájultan a boldogságtól, és hálát adtunk a sorsnak, hogy megéltük ezt: Magyarország legyőzte Olaszországot, a világbajnoki címvédőt. GAZDAG JÓZSEF Sütött a nap, edzettek az olaszok, bámultak a magyarok (mintegy háromezren) - ez volt a keddi helyzetkép a Puskás Stadionban, a Squadra Azzura nyilvános edzésén. Mosolygott a hold, bámultak az olaszok, tomboltak a magyarok (mintegy harmincötezren) - ez volt a szerda esti helyzetkép a Puskás Stadionban, miután a magyar válogatott negyvenkét év után legyőzte Olaszország csapatát. Materazzi elájult Ami azonnal feltűnt: hiányzott a lelátóról az MLSZ-szel hadban álló B-közép, bár az így is lúdbőröztető volt, amikor a „civil szektorok” is rázendítettek a „ria-ria-Hungáriá- ra”. Aztán amikor az 5. percben Priskin keményen odalépett Mate- razzinak, nem sokkal később pedig a debreceni Dzsudzsák gyors egymásutánban befűzte Oddót, majd kötényt adott Aquilaninak, már sejteni lehetett, hogy a magyar válogatott nem ájul el a világsztárok láttán. Végül csak Materazzi ájult el, ő azonban a szó szoros értelmében: a vébédöntő hősét combizom- szakadás miatt le kellett cserélni a szünetben, s a hírek szerint később a csapat szállásán elájult a fájdalomtól (az orvosi jelentések alapján négy hónapos kihagyás vár rá). Kulcsmomentum De addigra már lezajlott egy mérkőzés, amit soha nem felejtenek el azok, akik látták. Magyarország legyőzte Olaszországot - és nem szerencsével, nem egy talált góllal, hanem bátor és taktikaüag érett játékkal. Az egyik kulcsmomentum az volt, hogy Várhidi Péter szövetségi kapitány Hajnal Tamást ráállította az olaszok karmesterére, Andrea Pirlóra (akinek futballpiaci árát 30 millió euróra taksálják a szakemberek). Ezzel mintha kihúzták volna az ellenfél méregfogát, Pirlo nem tudott szabadon alkotni a középpálya mélyén (bár így is volt néhány művészi indítása), a magyarok pedig,haraptak”, és félóra alatt elérték azt, ami a világbajnokságon senkinek sem sikerült: felbosszantották Cannavarót. Az aranylabdás hátvéd előbb arrogáns gesztussal hárította el Dzsudzsák bocsánatkérését egy belépő után, majd Hajnallal „ugrott össze”. Pippo kipipálva Roberto Donadoni négy poszton frissítette fel csapatát a második félidőre, a Dzsudzsák által megforgatott Oddo helyére a balbekk Grosso állt be (Zambrotta oldalt cserélt, és jobbhátvédként folytatta), s bejött az athéni BL-döntő hőse, Pippo Inzaghi is, aki 7 másodperc elteltével kis híján összeverekedett Vaskóval... Az olaszok csak gesztusaikban voltak impulzívak, a harcosabb csapat ezen az estén a magyar válogatott volt, amelyet nem roppantott össze Di Natale potyagólja sem. Sőt: Fiikor és Leandro beállása után a magyarok - írd és mondd - kapujukhoz szegezték a vüágbajnok olaszokat! Cannavarónak vége Leandro kihagyott ziccere után gyilkos magyar negyedóra következett: egy felpörgő labdát Vaskó fejelt az üresen álló Juhász elé, aki kapásból, bal lábbal hatalmas gólt lőtt: 1:1. Aztán Priskin bolondította meg Cannavarót az alapvonalnál, buktatás, Gera tizenegyese (Buffon balra, a labda jobbra): 2:1. S jött az olaszok szempontjából legmegalázóbb jelenet: a jókora hátrányból induló Gera becsúszva szerelte Cannavarót, majd önzetlenül Feczesin elé passzolt, aki az üres kapuba pofozta a labdát: 3:1. Az eufóriában játszó magyarok ráadásul Feczesin és Juhász lévén újabb gólokat szerezhettek volna a hajrában... Tétmeccs Tudjuk: nem tétmeccs volt. Tudjuk: barátságos mérkőzésen megvertük már a spanyolokat, az íreket, a németeket, aztán a tétmeccseken rendre kiégtünk. Ettől függetlenül jó volt magyarnak lenni szerdán este a Puskás Stadionban. S amikor azt írtuk előzetesünkben, hogy szakmai szempontból nincs tétje a mérkőzésnek - nos, tévedtünk. Igenis volt tétje, nem is kicsi, s ez most látszik igazán: visszaadta a magyar futballisták és a magyar szurkolók hitét. Azért ez nem kevés. Az lnternazionale magyar középpályása három gólt készített elő, amivel „magára haragította" egykori milánói csapattársát, Fabio Grossót Fiikor robbantott a pályán, majd mezt cserélt Materazzival ÚJ SZÓ-INTERJÚ Tizenkilenc évesen tagja a milánói lnternazionale első keretének. Sokan a magyar futball legnagyobb tehetségének tartják. Fiikor Attilával a magyar-olasz mérkőzés után beszélgettünk. Milyen érzés megverni a világbajnokot? Fantasztikus érzés. Pláne ennyi ember előtt. A második félidőben csodálatos volt a hangulat, s az ilyen buzdítás hihetetlen erőt ad. Számítottál arra, hogy játszani fogsz? Kedd este mondta a kapitány, hogy nem leszek kezdő, de biztosan játéklehetőséget kapok majd. Aztán már csak azzal küldött pályára, hogy bátran focizzak. Csereként álltái be 0:l-nél, aztán mindhárom magyar gólban benne voltál. Ez azért nem rossz mérleg, főleg a világbajnok ellen. Egyelőre még számomra is alig hihető, ami történt. Arra emlékszem, hogy az első gólnál Inzaghi mellett megtoltam a labdát, beadtam, majd egy kis kavarodás után Juhász Roland berúgta. Aztán egy visszaesel után indítottam Priskint, aki bevitte a labdát a tizenhatosba, fölrúgták tizenegyes. A harmadik előtt pedig én passzoltam fel a labdát Gerzsonnak (Gera Zoltán - a szerk. megj). Beszéltél az olaszokkal a meccs után? Bementem hozzájuk az öltözőbe, mert Materazzival már a meccs előtt megbeszéltem, hogy mezt cserélünk. Nem volt túl vidám, szörnyen fájt a lába, úgyhogy vele aztán nem is beszélgettem, csakGrossóval. És ő mit mondott? Hogy máskor azért ne csináljak ilyen dolgokat. Olaszországban az ilyesmire azt mondják: Non fai fe- nomeno! („Ne bízd el magad!” - a szerk. megj.) Grosso is ezzel hűtött le. Mi várható az olasz közvélemény részéről egy ilyen vereség után? Hatalmas visszhangja lesz ennek a meccsnek, az nem vitás. Elvégre a vüágbajnokot vertük meg, ami óriási dolog. Sőt: hármat rúgtunk nekik, s mindezt úgy, hogy hátrányból fordítottunk. Ennek ellenére az olaszokat nem törte le a vereség, az öltözőből már kedélyesen jöttek ki, aláírásokat osztogatva... Á, ez csak a látszat. Azt ők is tudják, hogy ezért a vereségért megkapják a magukét a sajtótól meg a szurkolóktól is. Ráadásul Olaszországban nagyon kemény a sajtó. Ott a kritika brutális. Amikor győz a válogatott, akkor mellette vannak, ha viszont nem nyer, akkor nincs pardon, nagyon keményen bírálják őket. Barátságos meccsen a magyar válogatott legyőzte már Németországot is korábban, most a világbajnok olaszokat... Mikor lesz már hasonló siker tétmeccsen is? Nagyon remélem, hogy ezzel a győzelemmel elindult egy pozitív folyamat, s hogy hamarosan eljön az az idő, amikor ez a rengeteg néző azért jön majd ki a stadionba, hogy a magyar válogatottat lássa, s nem az olaszok miatt vesznek jegyet. S hogy majd a mi edzésünkre jönnek ki tömegek, és nem az ellenfél edzésére. A meccs után azonnal visszautazol Milánóba? Igen, ugyanazzal a repülőgéppel megyek majd, mint az olasz válogatott. Az olasz bajnokság a hétvégén kezdődik, az lnternazionale vasárnap az Udinesét fogadja a Giuseppe Meazza stadionban. Az előkészületi meccseken többször is lehetőséget kaptál Roberto Mancini edzőtől - szerinted mennyi az esélye annak, hogy bekerülj az Inter kezdőcsapatába? A kezdőbe? Húha. Az nagyon nehéz lesz. Azt remélem, hogy játéklehetőséget kapok majd. A nyáron rendszeresen játszottam a csapatban, úgyhogy egyelőre egy szavam nem lehet, mert még az Arsenal ellen is szinte végig a pályán voltam. De hogy idén mi lesz, azt nem tudom. Annyi bizonyos, hogy az A-csapattal készültem, s ha most visszamegyek, akkor is velük fogok edzeni, a többit meg majd meglátjuk. Ki a példaképed az Interben? A szerb középpályás, Dejan Sztan- kovics. De nagyon szeretem Mate- razzit is, rendes velem, a pályán kívül mindig nagyon segítőkész. Az már más kérdés, hogy az edzéseken kapom a rúgásokat, de ez is azt jelzi, hogy számítanak rám. Tavaly egyértelmű volt az olasz bajnokság kimenetele, az Inter rajt-cél győzelmet aratott. Mi várható idén? Azt nem tudom, hogy olyan sima szezon lesz-e, mint a tavalyi, de az biztos, hogy ismét az Inter a legesélyesebb a bajnoki címre. Ki lesz a legnagyobb rivális? A Roma, a Juventus és a Müan is erős csapat, de szerintem az AC Milan lesz a legnehezebb ellenfél. Mit adott neked eddig az olaszországi légióskodás? Tizenhét évesen kerültem ki Olaszországba, ez a második évem. Mindenben rengeteget fejlődtem, fizikálisán is, cselezőkészségben is, összjátékban is, de legfőképpen taktikailag. Minden fiatal, tehetséges játékosnak azt üzenem: ha lehetőségük adódik, akkor ne habozzanak, menjenek ki külföldre, (gj) Fiikor Attila (Fotó: inter.it)
