Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-24 / 196. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 24. Kertészkedő 15 A biotermesztésben engedélyezett szerek csak kis fertőzési nyomás mellett alkalmazhatók eredményesen, nagyobb fertőzés esetén nem feltétlenül hatásosak Hogyan álljunk át a bioszőlő termesztésére? Az átállás akkor kezdődik, amikor a termelő az ellenőrző szervezettel szerződést köt. Az átállási időszakban már az első naptól be kell tartani a biotermesztésre vonatkozó követelményeket (Fotó: Kelemen Attila) Rögös út vezet a hagyományos szőlőtermesztéstől az ökológiai szőlőgazdaságig. Az átállást úgy tehetjük nagyobb zökkenőktől mentessé, ha kellőképpen felkészülünk rá; menetét - a helyi adottságoknak megfelelően - lépésről lépésre megtervezzük. Minél több szempontot veszünk figyelembe a tervezés során, annál egyenesebb út visz a sikeres biotermesztés felé. DR. ZANATHY GÁBOR Sokan azt hiszik, hogy a biotermesztésre való áttérés fő indoka anyagi természetű. Szerintük a bioszőlészek azért hagynak fel a szintetikus szerek kipermetezésével, hogy ezzel is csökkentsék a növényvédelem költségeit. Ráadásul a biodiverzitásra való hivatkozással az ültetvényeket gázosán hagyják, így a talajmunkákon is spórolnak. Emellett a boraikat emelt áron mérik, arra hivatkozva, hogy bio! Rászánjuk-e magunkat? Mindjárt az elején érdemes leszögezni, hogy a biotermesztésre való áttérés fő motivációja egyáltalán nem a gyors haszonszerzés. A bioszőlészek is eredményes gazdálkodásra, jó minőségű szőlő előállítására törekednek. E mellett azonban hangsúlyt fektetnek az ökoszisztéma védelmére és termékeik szermaradványoktól való mentességére is. Az kétségtelen, hogy a biotermesztők nem használnak szintetikus úton előállított műtrágyákat, növényvédő- és gyomirtó szereket. A tápanyagutánpótlást szerves trágyákra, a talaj termékenységének fokozására alapozzák. Kemikáliák helyett a károsítok ellenségeit, valamint a természetes eredetű kondicionáló- és növényvédő szereket részesítik előnyben. Az ökoszőlészek munkájuk során a természetes szabályozó mechanizmusokra, az ültetvény változatos élő környezetére, fajokban gazdag növény- és állatvilágára támaszkodnak. Azt tűzik ki célul, hogy egyensúly jöjjön létre a szőlő, a kórokozók, kártevők, továbbá a károsítok és antagonis- táik között. Ennek létrehozásáért azonban sokat kell fáradozni. A biotermesztés nem folytatható sikeresen kellő elszántság, szakmai elhivatottság nélkül. Az átállás során az első, igen fontos lépés az, hogy leküzdjük a felmerülő aggályainkat. Tisztában kell lennünk többek közt azzal, hogy a biotermesztésben engedélyezett szerek csak kis fertőzési nyomás mellett alkalmazhatók eredményesen, a betegségek nagyobb mértékű fellépése esetén nem feltétlenül hatásosak. Számolnunk kell azzal is, hogy a kezelések - a közhiedelemtől eltérően - többletköltséggel járnak. A kisebb hatékonyságú szerek miatt több növényvédelmi beavatkozás válhat szükségessé. Nagyobb gondosságot igényelnek a zöldmunkák, de költségnövelő tényező a takaró- növényes technológia is. Minden fáradozásunk ellenére sem lehetetlen, hogy egyes évjáratokban a termés egy része teljesen tönkremegy. Mi sarkallhat az áttérésre? Az indokok közül a környezettudatos termesztést, természeti környezetünk iránti felelősségérzetet emelhetnénk ki. Rajtunk is áll, milyen állapotban adjuk át utódainknak a Földet. Ez azonban nem mindenki számára elég súlyos érv ahhoz, hogy ilyen jelentős kockázatvállalással és gazdasági nehézségekkel is járó terhet a nyakába vegyen. Említhetjük a fogyasztók egészségének a védelmét és a biobor magasabb marketingértékét is. Köztudomású azonban, hogy a borok javarészt csak szakszerűtlen kezelés esetén tartalmaznak szermaradványt. Az sem vitás, hogy a bioborokat nem feltétlen lehet az átlagot lényegesen meghaladó áron értékesíteni. Egy felmérés szerint az egyik legnyomósabb érv az, hogy a biotermesztés választásával mentesülünk a veszélyes, sok esetben allergiát okozó, mérgezéssel fenyegető vegyszerek használatától. Az átállás legfontosabb feladatai Az átállás az az időtartam, mely az ökológiai gazdálkodás kezdete és a képződött termék ökológiai jelölhetősége között eltelik. Az átállás hivatalosan azon a napon kezdődik el, amikor a termelő az ellenőrző szervezettel szerződést köt. JMe feledkezzünk meg arról, hogy már az átállási időszak első napjától be kell tartani a biotermesztésre vonatkozó követelményeket! Az áttérés egyik legfontosabb feladata az átállási terv elkészítése. Ez tartalmazza a szőlőgazdaság kiindulási helyzetének felmérését, az áttérés fontosabb lépéseit és az elérendő célokat. Ne hanyagoljuk el az ültetvények átállás előtti helyzetének aprólékos feltárását! Ez azért lényeges, mert csak ennek, illetve a helyi sajátosságok ismeretében tudjuk reálisan kidolgozni az áttérés ütemezését. A talajápolás átalakítása veszi igénybe a legtöbb időt, ezért célszerű ezzel kezdeni. Már az átállás hivatalos megkezdése előtt érdemes belevágni a talajápolás rendszerének átállításába. Elsőként a talaj állapotát vegyük górcső alá. A talaj termékenységét legkönnyebb közvetetten, a szőlő hajtásnövekedése, a beérett vesszők hossza, illetve a hiánytünetek megjelenése alapján megbecsülni. Nem kerülhető el azonban a talaj szerkezetének, jellemzőinek közvetlen vizsgálata sem. A talaj értékelésére az ökoszőlészek a vegyi elemzés alkalomszerű elvégzése mellett az ásópróba egyszerű módszerét is választhatják. Az ásópróba során mintegy 30 cm mély, 15-20 cm széles talajszelvényt célszerű kiemelni az e célra kifejlesztett mintavételi ásóval. A szelvény alapján megismerhetjük többek közt a talaj szerkezetét, a fennálló tömörö- döttség jellegét, a tömör réteg elhelyezkedését, a gyökerekkel való behálózottság mértékét, továbbá a humuszos réteg sajátosságait. Az ásópróba lehetőséget biztosít a makroszkopikus talajélet tanulmányozására is. A tápanyag-utánpótlás tervezése érdekében természetesen meg kell vizsgáltatnunk a talaj humusztartalmát és a felvehető tápanyagok mennyiségét is. A tervek elkészítése szempontjából nem közömbös az ültetvény szerkezeti kialakítása sem. Az átállás ott okoz a legkevesebb gondot, ahol jól szellőzőitek a sorok és viszonylag széles, 2 m körüli a sortávolság. Előnyt jelent a rezisztens, toleráns termőfajta, a legalább 70 cm-es törzsmagasság, illetve a nem túlságosan zsúfolt hajtásrendszert adó tőkeforma. Fontos, hogy körültekintően felmérjük az eddig alkalmazott termesztéstechnológia hatásait. A talajművelés rendszerének tervezése előtt értékelni kell a sorköz- és soralja-művelés, a herbi- cidhasználat korábbi gyakorlatát, vizsgálni kell az ültetvényben előforduló növényfajokat, jelzőnövényeket. Hasonlóan részletes elemzést igényel a korábbi növényvédelmi technológia. Célszerű áttekinteni a szerhasználatot, és arról is érdemes meggyőződni, hogy milyen arányban fordulnak elő a károsítok és a hasznos szervezetek. Talajápolás, tápanyagpótlás A célunk az, hogy jó talajszerkezetet, aktív talajéletet hozzunk létre. A biotermesztés elveinek betartásával a termékeny talaj idővel külső beavatkozás nélkül is képes biztosítani a szőlő tápanyagokkal való ellátását. A talajápolás műveleteit a kiindulás helyzete szerint tervezzük meg. Amennyiben a meglevő növénytakaró összetétele megfelelő, csak a talaj szerkezete tömörödött, akkor mindössze a növényállomány lazítása indokolt. Megfelelő talajszerkezet, de kedvezőtlen összetételű növénytakaró esetén kísérletezhetünk felülvetés- sel is. A szőlőtalajok többsége kisebb- nagyobb mértékű beavatkozást, javítást igényel. A talaj meliorációját célszerű minden második sorközben kezdeni. Ennek jól bevált módja az, hogy elsőként viszonylag sekély (kb.15 cm-es) lazítást végzünk, majd olyan egyéves fajokat vetünk, melyek intenzív gyökérnövekedésűek, s a kevésbé termékeny talajokon is jól tenyésznek. A következő évben - a tömörödött réteg elhelyezkedésétől függően - mintegy 20-25 cm mélyen lazítsuk a talajt. Ezt követően évelő növényekből álló magkeveréket ajánlott vetni. Használhatunk pillangós virágúa- kat, de más fajokat, akár fűféléket is. A minden második sorközben végrehajtott talajjavítást követően a munkát az eddig „közlekedő útként” használt sorközökben folytassuk. A talaj alacsony humusztartalma esetén feltétlen gondoskodnunk kell a szerves anyagok pótlásáról. Ennek elsősorban ott van jelentősége, ahol korábban egyoldalú mechanikai művelést folytattak. A szerves anyagot egyébként talajtakarás formájában is kijuttathatjuk; a takaróanyagot a meliorációra váró, takarónövény nélküli sorközökben helyezhetjük el. Az áttérés időszakában még nem bízhatjuk a növény ellátását a természetes folyamatok révén felvehetővé váló tápelemekre. Kedvezőtlen adottságú termőhelyeken a szőlő közvetlen tápanyagpótlása céljából a humusztartalmat növelő szerves trágyák mellett gyorsan feltáródó trágyaféleségeket (pl. baromfitrágyát) is juttassunk ki az ültetvénybe. Az átállási időszak növényvédelméről Az átállásra váró szőlőültetvények esetében többnyire nem beszélhetünk fajokban gazdag biocö- nózisról. Idő kell ahhoz, hogy a károsítok mellett más élőlények is betelepedjenek, s kiegyensúlyozott életközösség jöjjön létre. A növény- védelem sikere érdekében fokozott figyelemmel kell nyomon követnünk a növényvédelmi előrejelzéseket. E mellett rendszeres helyi megfigyelésekkel is ellenőrizzük a károsítok és a hasznos szervezetek populációjának az alakulását. Az áttérés időszakának elején célszerű megkezdem a hasznos szervezetek, elsősorban a ragadozó atkák telepítését. Szintén ekkor érdemes belefogni az ültetvények szomszédságában lévő cserje- és facsoportok állapotának a felmérésébe; a foghíjakat pótoljuk. E munkát egészítsük ki madárvédelemmel, a békák, sünök, gyíkok búvóhelyéül szolgáló építmények (pl. kőrakások) kialakításával. Ténykedésünk „gyümölcseként” arra is fel kell készülnünk, hogy a hasznos szervezetek mellett olyan károsítok is megjelenhetnek a szőlőben, melyeket eddig csak hírből ismertünk. Fontos, hogy az első évekre részletes növényvédelmi tervet készítsünk. A kapkodás elkerülése végett valamennyi károsító ellen dolgozzuk ki a védekezés engedélyezett szerekkel megvalósítható stratégiáját. Készüljünk fel az egyes kórokozók, kártevők által okozott károk felbecslésére, a gazdasági kárküszöb értékének a megállapítására. A kórokozók közül a legtöbb nehézséget általában a peronoszpóra és a lisztharmat jelenti. Ellenük elsősorban réz- és kéntartalmú szerekkel védekezhetünk. A szermennyiség tekintetében érdemes - az ültetvény sajátosságaihoz igazodva - a lehető legkisebb, de még hatékony dózist meghatározni. Ennek vizsgálatát azonban lehetőleg ne az átállás első időszakára ütemezzük. Felhasználhatunk különböző növényerősítő szereket is, de ne becsüljük túl várható hatékonyságukat. A fitofág atkák elleni védekezésben az átállás első éveiben még nem építhetünk a ragadozó atkákra; fel kell készülnünk az ellenük engedélyezett szerek (pl. paraffinolajok, káliszappan) használatára. Fordítsunk kellő figyelmet a szőlőmolyok megfigyelésére is. Ellenük szükség esetén a különböző Bacülus thuringiensis készítményeket vethetjük be. Az átállás időszakában - kellő tapasztalat hiányában - érdemes a kezelést megismételni. A későbbiekben már csak a legérzékenyebb területekre, fajtákra korlátozhatjuk a szerek alkalmazását. (Az Agro Napló nyomán) Az ökogazdálkodás nem csupán egy speciális termesztési technológia, hanem olyan művelési mód, amely a természet megóvását helyezi a középpontba Mit érthetünk a biogazdálkodás fogalom alatt? (lllusztrációs felvétel: Hocsi) PAPP EDINA A biotermesztést, szakszerűbb nevén ökológiai szemléletű gazdálkodást ma már szerencsére nem a férges almával azonosítják. Ma már a fogyasztók komolyan veszik, sőt egyre jobban igénylik az egészséges élelmiszereket, amelyeket termelőjük a környezet lehető legjobb védelme mellett termel meg. A biotermesztés a tömegtermelés ellenében a kertészet sikerágazata lehet. Ellenőrzött előállítási folyamat Öko- vagy bioterméknek az ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó növényi, vagy állati eredetű élelmiszert tekintjük. A megnevezésből is látszik, hogy a termelést ellenőrző szervezet (Szlovákiában az ÚKSUP) nem magát a terméket, hanem a termelés folyamatát figyeli. Az ökológiai szemléletű gazdálkodás nem csupán egy speciális termesztés-technológia, hanem - ahogyan azt a neve is kifejezi - szemlélet, amely művelőjétől átfogó, környezetorientált gondolkodást kíván. Olyan gazdálkodási mód, amely a természet megóvását helyezi a középpontba. Nem hasznáí olyan anyagokat, amelyek azt károsítják, rombolják. Tiltott és engedélyezett készítmények A biogazdálkodásban tehát talajjavításra szintetikus műtrágyát, szennyvíziszapot vagy feká- liát, valamint a növényvédelemben szintetikus növényvédő szert tilos használni. Az általános szabály értelmében felhasználható, sőt javasolt alkalmazni istállótrágyát, ásványi talajjavító anyagokat, a biogazdálkodás melléktermékeiből készült komposztot, más engedélyezett tápanyag- utánpótló anyagokat. A kártevők és kórokozók elleni küzdelemben elemi réz- és kéntartalmú szerek, valamint mikrobiológiai készítmények (amennyiben nem gén- manipulált szerveztek), hasznos szervezeteket (kártevők természetes ellenségeit) tartalmazó termékek, növényi kivonatokat, káliszappant, növényi olajokat, yalamint ásványi és paraffinolajok tartalmazó szereket lehet alkalmazni. Ökovédjegy a használható vegyszereken A vegyszerpiacon megjelenő termékek közül az ökológiai szemléletű gazdálkodásban felhasználható növényvédő szereket, tápanyag-kiegészítőket és talajjavító anyagokat a szakhatóság engedélyezi. A biotermesztésben használható készítmények többségén szerepel a „Biotermesztésben ajánlott” feliratú védjegy, amelyről első ránézésre tudjuk, hogy az adott termék az organikus gazdaságokban felhasználható. (Gazdabolt) A szerző kertészmérnök
