Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-24 / 196. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 24. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ mMmmsmwmmámmmg&mMMiMimnuw Nem időszerű az autonómia Néhány évvel ezelőtt az autonómia lehetett a legfontosabb kérdés, Románia és Magyarország EU-tagsága után azonban ezek nem igazán időszerűek - jelentette ki Kóka János, a Szabad Demokrata Szövetség (SZDSZ) elnöke., „A kérdés ma az, hogyan tudjuk mindenki számára biztosítani az emberi szabadságjogok kiteljesedését, és hogyan tudjuk újrafogalmazni és őrizni a magyar nemzeti identitást az Európai Unión belül” - fogalmazott az SZDSZ elnöke a romániai magyar sajtónak, (mti)- Jól van, állapodjunk meg: nemcsak bocsánatot kérek, hanem kárpótollak is... (Peter Gossányi karikatúrája) A helyénvaló cselekvés a helyi értelem megtalálásában mutatkozik meg. És a párbeszédben... Két magyar értékrend ütközése Az individuális pszichoterápia lezáratlan ügyként jegyzi azt a mentális zavart, amely minden esetben valamilyen személyes ambíció beteljesületlenségéhez vezethető vissza. SZIGETI LÁSZLÓ Mivel az ambicionált vágykép a szubjektum számára évek vagy akár évtizedek óta elérhetetlen, és nem rendelkezik a feladásához szükséges kellő szerénységgel sem, lezáratlan ügye a bizonyítás folytonos kényszerében tartja őt. Számára az elérendő vágykép az élet értelme, ami még az ésszerűtlen, legabszurdabb eszközöket is szentesíti. A lezáratlan ügyek orvos szakértői tudják, hogy ilyen eseteknél a szubjektum a meg nem érettsége miatt keletkezett lelki konfliktusai elől nemegyszer önáltató hazugságba, intrikálásba, mártírkodó radikalizmusba zárkózik. E zárkózottság pedig nem a nyitottságot és önkritikusi szembenézést feltételező integráció, hanem a dezintegráció magatartásformáit mélyíti el benne. Duray Miklós lezáradan ügye maholnap két évtizede terheli Szlovákiát és Magyarországot. Annak ellenére, hogy egyoldalúan magyar látásmódja már a chartások körében is marginalizálta őt, szlovákiai magyar ellenzékiként talán még vezérként is érezhette magát. És az is volt, noha, ma már tudjuk, szűk látószöge és nemzeti radikalizmusa a szlovákiai magyarok számára még ellenzéki körökben is lehetetlenné tette a cseh és szlovák demokratákkal való kiegyezést. 1989 után sem válhatott a szlovákiai magyarok vezérévé, noha azt képzelte, célja eléréséhez olyan eszközzel manipulál - a magyar nemzeteszménnyel -, amely kellően spirituális ahhoz, hogy vezérré emelhesse. Emelte, de csak a határon túli magyarok szimbolikus vezérévé, s azt is csak a Fidesz kormányozta Magyarországon. Felmérni azt, hogy Duray Miklós lezáratlan ügye milyen mértékig felelős a mai Magyarország megosztottságáért, nem kis feladat, de elvégzendő. S illenék itthon kezdenünk. Annál is inkább, mert az MKP elnökváltó kongresszusa óta felszínre tört személyes civakodások mögött valójában két politikai koncepció ütközik. E két koncepció legfőbb jegyeinek ismertetése előtt hadd emlékeztessek arra, hogy Trianon óta az 1989-ben létrejött Független Magyar Kezdeményezés volt az egyetlen önálló szlovákiai magyar politikai párt, amely nem egységes magyarellenes tömbként kezelte a cseh és a szlovák politikai elitet. A másik a Bugár Béla vezette MKP volt, amely szintén megvált ettől az anakronisztikus politikai látásmódtól. Ennek a paradigmaváltásnak köszönhetően vált tisztán láthatóvá a Bugár- és a Duray-féle politikai koncepció közti radikális különbség. A Bugár-féle koncepció alapvetően azt sugallja, hogy itt kell élnünk, Szlovákiában. Hogy a magyarkérdéshez empatikusabban viszonyuló szlovák politikai elitekkel nehezen kivívott egyezségek sorát kell elérni, mert a helyénvaló cselekvés nem a szép szavakban, hanem mindig a helyi értelem megtalálásában mutatkozik meg. És a párbeszédben. Ez a koncepció a geopolitikai helyzetismeret mellett a komplex érdekérvényesítés elszántságával mond ellent annak a Trianon óta regnáló identitásszerkezetnek, amelyben a szlovákiai magyarok állampolgári tudata nem értelmi és érzelmi, csupáncsak kötelező, formális viszonyulást tükröz. A Bugár-féle koncepció a magyar nemzeti és a szlovák állampolgári identitás szimbiózisára törekszik. Nehéz út, de emberhez méltó, és az egyetlen járható. A Duray-féle politikai koncepció lebegteti az állampolgári tudat súlyát és szerepét. Nincs párbeszédben a szlovák politikai elittel. Beszédei, tanulmányai azt sugallják, mindenekfölött magyarok vagyunk, minden egyéb társadalmi identitásunk másodlagos. A végig nem beszélt magyarságpolitiks a legfőbb fegyvere, amellyel a szlovák parlamentben még soha, egyes magyarországi politikai pártok révén a magyar törvényhozáson keresztül viszont már nemegyszer tüzelt. Sérelmeinek konzerválásából farag erkölcsi tőkét. Bugárral ellentétben ott akar hazát teremteni a szlovákiai magyaroknak, ahol arra semmi esély. Áz egységes magyar politikai nemzet XIX. századi eszményét élesztette föl hamvaiból. Ez is egy út, de zsákutca, ahol az álmokból nincsen ébredés. A Bugár-féle politikai értékrend ott és akkor követett el öngyilkosságot, amikor a Duray-féle koncepciónak mandátumot biztosított a magyar kormányokkal való tárgyalásokhoz. A Csáky Pál vezette MKP pedig ott, hogy ezt a mandátumot megerősítette. A MÁÉRT létezése ugyanis szintén Duray lezáratlan ügyének tulajdonítható. Ráérzett arra, hogy ha már nem lehet vezére sem országnak, sem pártnak, latens vezére lehet a nemzet egységét garantálni hivatott intézménynek. Tegnapi nemzetmentő szavai, melyek szerint „semmilyen politikai párt sem mondhat le az egyének nevében az egyéneket ért (az őket illető? - Sz. L.) kárpótlásról”, ugyanazzal a módszerrel hazudtolják meg a történelmi realitásokat, amelyet nemzetmentő politikai kísérleteinél is alkalmaz. Az áltatás módszerével. Ennek illusztrálására hadd mondjam el, hogy közel egy évvel a Benes-dekrétumok hatályba lépése előtt, 1944 tavaszán több mint háromezer magyar zsidót hurcoltak el a magyarországi Du- naszerdahelyről. A magyar állampolgárságú lakosság zöme azonnal jogos prédaként kezelte az elhurcoltak ingóit s ingatlanjait. Mintegy félezren tértek csak vissza, de sem őket, sem a gázkamrában elpusztultak hozzátartozóit mind a mai napig nem részesítette egyéni kárpótlásban Magyarország. Állami bocsánatkérés elhangzott, szimbolikus összegű kárpótlásra is sor került. És nemcsak Magyarországon. Egyéni kárpótlásra, eltekintve egy-két szimbolikus esettől, nem. És néhány évnyi gyötrődő töprengés után a zsidóság politikai elitjei belátták az egyéni kárpótlás abszurditását. De ez mit sem számít. Sokkal fontosabb, hogy a Duray Miklós lezáratlan ügye okán keletkezett abszurditásokon még jó pár évig mulathatunk. Az indiaiak elleni támadás a (kelet-)németországi szélsőjobboldali atrocitások szellemét idézi Rettenetes emberhajsza Mügein utcáin DÉSl ANDRÁS Kulvir Szingh mügelni pizzériá- ja nemcsak olasz, hanem török, görög, indiai, mexikói, sőt, német ételeket is kínál. A 35 éves Singh és hét másik indiai honfitársa több tucatnyi helyi szemében „szemét, mocskos külföldi”, akiket „ki kell takarítani” az ötezer lelket számláló szászországi településről. Mügein a hétvégén rettenetes események helyszíne volt: a város szabadtéri ünnepén egy többségében - feltehetően ittas - fiatalokból álló csoport ismeretien okokból vitába keveredett az indiaiakkal. A szóváltást tettlegesség követte, a menekülőket a feldühödött és idegengyűlölő jelszavakat skandáló tömeg az utcákon hajszolta, majd amikor az ázsiaiak egy pizzériában kerestek menedéket, az ötvenfősre duzzadt horda megostromolta a helyiséget. A negyedórán belül a helyszínre érkező hetven rendőrnek csak nehezen sikerült visszaszorítania a dü- höngőket. A megvert-megfélemlí- tett indiaiak számára a tizenöt perc valóságos horror volt: többen úgy gondolták, hogy nem élik túl a lincselésre emlékeztető támadást. Mügein az olyan szélsőjobboldali-idegenellenes támadások szellemét idézi, mint a halálos áldozatokat követelő rostocki, ho- yerswerdai vagy solingeni incidensek. A keletnémet tartományokban tapasztalható szélsőjobboldali-neonáci erőszakról Mügein kapcsán pedig ugyanolyan erővel újult ki a vita, mint a 2006-os labdarúgó-világbaj- nokság előtt. Akkor sokan az egykori NDK területét a külföldi vendégek, különösen a színes bőrűek számára messze elkerülendő zónának minősítették. A rendőrség ugyan nem zárja ki az Angela Merkel kancellár által rendkívül felháborítónak és szégyenletesnek nevezett utcai hajtóvadászat szélsőjobboldali hátterét, ám a mügelni polgármester szerint a városában nincsenek szervezett szélsőjobboldali csoportok. E nézetéért élesen bírálják őt szociáldemokrata és más baloldali politikusok: szerintük a keleti tartományokban igenis nagyon komoly szélsőjobboldali-neonáci erőszak-potenciállal kell szembenézni. A szélsőjobboldali mozgalmak sokkal inkább táptalajra találnak a munkanélküliség és elvándorlás által sújtott, a kisebbségekkel, így a külföldiekkel, zsidókkal és homoszexuálisokkal szemben ellenségesebb keleti tartományokban, mint az egykori NSZK-ban. Kulvir Szingh összetört üzlete és kocsija romjait látva nem tudja, maradjon-e, vagy álljon-e odébb. A polgármester szerint nagy kár lenne, ha elmenne, mert szerinte egész Mügein odavan az indiai pizzájáért. A szerző a Népszabadság munkatársa KOMMENTÁR Füge vagy euró? S1DÓ H. ZOLTÁN Áldás vagy a korrupció, esetleg a dühödt lobbizás melegágyát jelentik az európai uniós pénzforrások? Brüsszel a napokban fogadta el a Szlovákia számára az elkövetkezendő hét évben folyósítandó, közel 400 milliárd korona értékű pénzügyi csomagot, ami több, mint az éves állami költségvetésünk kiadási oldala. Vagyis csillagászati összegről van szó, egyáltalán nem mindegy, milyen területekre mennyit szánunk, és az sem, milyen régiók részesülnek előnyben. Az Európai Unió korántsem önszántából, hanem a közelmúltban még elmaradott mediterrán tagállamok nyomására találta ki az átlagosnál fejletlenebb térségek felkarolását segítő pénzügyi programokat (eurobürokrata nyelven a strukturális és kohéziós alapokat). Vajon valóban elősegítik az uniós források a lemaradók felzárkóztatását, vagy minden attól függ, ki milyen kapcsolatokat ápol a döntéshozókkal, ki mennybe tud lobbizni, esetleg brüsszeli normáknak megfelelő projektumot írni? Az eltelt időszak tapasztalatait összegezve fájdalmasan lehangoló kép rajzolódik ki: az uniós forrásokból megvalósult idegenforgalmi beruházás, a vidékfejlesztés, a közlekedési infrastruktúra építése csupán rövid távon hatott serkentőleg az adott országrészre, voltaképpen klasszikus dotációs politikáról van szó hosszabb távú gazdaságélénkítő hatás nélkül. Ezért ne váljunk csodákat a kormányfő által olyannyira sürgetett, brüsszeli támogatásra épülő sztrádaépítéstől sem. Példa erre Spanyolország, ahol a Madridból kiindulva épülő autópályáktól hitték a peremvidékek felzárkóztatását, ehelyett a sztrádák révén a főváros virágzásnak indult, a leszakadó periféria válsága pedig még inkább elmélyült. Az unió leginkább elmaradott térségei - néhány ritka kivételtől eltekintve - minden brüsszeli dotáció és a különböző felzárkóztatási programok ellenére máig sereghajtók. Egyes-egyedül az oktatásra szánt pénzeszközök fordultak termőre, vagyis a nemzeti fejlesztési terv operatív programjai közül a felsőfokú oktatás és a szakirányú képzés támogatása bizonyulhat valóban sikeresnek. Ami pedig a korrupciót illeti, nem véletlen, hogy a régiófejlesztési minisztérium közelharcot vív a megyei önkormányzatok vezetésével, mivel nem mindegy, hogy az uniós húsosfazékból ki mennyit emel ki. És még nem beszéltünk az uniós projektumokat kidolgozók hozzáértéséről, ha ugyanis rossz koncepciókkal bombázzuk az unió fővárosát, akkor nekünk fügét mutatnak, nem pedig eurót utalnak. Márpedig a fügére minden esélyünk megvan, hiszen az SNS vezette régiófejlesztési tárca merő tréfából olyan társaságot bízott meg uniós ismeretekkel felvértezett hivatalnokok képzésére, amelyiknek e téren semmi tapasztalata sincs. Egy a fontos, a cég zsolnai. Brüsszel eurómilliárdokkal kitömött zsebében sokan és szívesen kotorásznak. Ha Szlovákia - a fentiek ismeretében - avatatlan kézzel nyúl oda, akkor uniós normáknak megfelelő kormost kapunk. Látva a mostani garnitúra színvonalát, kisszerűségét, akkor talán jobb most egy büntetés, mint holnap egy felelőtlenül eldorbézolt pénzeső. JEGYZET Nesze neked, fiatalság! PUHA JÓZSEF Rossz a közérzetem. Azt várom, mikor oszt ki és tesz helyre valaki. Évek óta hangoztatom, hogy a magyar kereskedelmi rádiózás és televíziózás zenei szempontból nem minden esetben az igénytelenségre épül, most azonban arra jöttem rá, hogy már nincs egyetlenegy adó, de még műsor sem odaát, amely az állításomat igazolná. A minap a nálunk nem fogható kereskedelmi rádióadók hallgatásának szenteltem időmet, s velük párhuzamosan a zenei tévécsatornát néztem. A rádiók egytől egyig ugyanazokat a dalokat sugározzák. Az igénytelenekre az összes ráharap, az igényesekre egyik sem. Még a legnagyobb jóindulattal sem állítható, hogy átfogó képet adnának napjaink zenei életéről. Sehol egy információval teli slágerlista-bemutatás, sőt, sehol egy információ. Egyetlen olyan műsorra sem bukkantam, amelyből megtudhattam volna valami okosat vagy legalább érdekeset. Ugyanúgy, mint a zenében, a műsorvezetők esetében is az „alja” viszi a prímet: a beszédhibás, hibát hibára halmozó szpíkerek. Ráadásul mindezt hülyeségekkel „színezik”. Egyikük vagy ötször elmondta, hogy este húsz órakor indul a nem tudom mi. Ha nem hangsúlyozza ki, hogy este, bizony a reggeli húsz órára gondolok. .. Én mostantól nem új Kom- játhykat várok, isten bizony, már örülnék az olyan műsorvezetőnek is, aki tisztában van a magyar nyelv szabályaival. Az októberig még egyetlen magyar zenetévé (akkor indul a másüt, a magyar Music Television) műsorvezetői szintén megérik a pénzüket. Én már Lüu és Balázs ottani ténykedésével sem voltam kibékülve, de a mostaniak őket is toronymagasan verik. Negatív értelemben persze. Aláírom, hogy a fiatalok jelentős csoportját a laza dumával lehet leültetni a képernyő elé. A lazaság azonban nem kell, hogy egyet jelentsen az igénytelenséggel és a rossz fogalmazással. Jóformán egyetlen helyesen megfogalmazott mondat sem hagyta el a műsorvezetők száját. S közben idétlenül röhögtek. Katasztrófa! Az egyik műsor bemutatta a „sztárműsorvezető” egy napját. Miután nyolckor kikecmergett az ágyából, azt ecsetelte, hogy inkább elviselné a földrengést (!), mint a reggeleket, és elküldte a francba „az ébredés feltalálóját”. Aztán az volt a problémája, milyen ruhát adjon a kutyájára. Kinyitotta a zsúfolásig teli kutyaszekrényt, s mivel nem talált egy jó göncöt sem, délután, „bokros teendői közepette” újakat vásárolt. így néz ki, kérem szépen egy átlagos magyar fiatal napja - a műsor ezt a látszatot sugallta. Nesze neked, fiatalság! Beleborzongok, ha arra gondolod hogy az üyen műsorokon, az igénytelen zenén és a magyar nyelv sárba tiprásán felnövő generációé a jövő.
