Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-22 / 194. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 22. Kultúra 9 Howard Lloyd angol díszlet- és jelmeztervezőnek tetszik a Komáromi Jókai Színház A Broadway után Hófehérke Howard Lloyd: „A magyar közönség nagyon tudja, mit akar látni" (Dömötör Ede felvétele) Az egész a Hunyadi László­nak köszönhető. Az opera jelmezeit és díszleteit ter­vezte a Magyar Magic ren­dezvénysorozat egyik előadásához Londonban, s a próbákon feltűnt neki a Hunyadi Mátyást éneklő énekesnő. Azután két-há- rom hetente Londonból Bu­dapestre röpítette a szere­lem. Cecíliához. Néhány éve úgy döntött, Magyarország­ra költözik. Howard Lloyd most már ott tervezi díszle­teit és jelmezeit. WINDMÜHL JÁNOS Más a magyar meg az angol szín­ház, mondta a minap a fiatal angol színházi alkotó a Komáromi Jókai Színházban, ahol hamarosan gyár­tani kezdik a Hófehérke meg a tör­pék című meseoperetthez tervezett kulisszáit. Ebben a várakozásban beszélgettünk a 34 éves tervezővel. Milyen különbség van az angol és a magyar színházi világ kö­zött? Magyarországon még élnek a hagyományok. Kicsik, nagyok, az egész család jár színházba. Angliá­ban ilyesmi nem létezik. Ott már minden a pénzről szól. A színház­ban leginkább a nagy musicalek a kelendőek, a nézők a színház he­lyett a számítógépes játékok felé fordultak. Nincsenek repertoár- színházak. Meglepődtem, hogy Magyarországon a színházaknak van állandó tervezőjük. Angliában minden színház egy adott darabra hirdet tervezőt és teljes szereposz­tást. Ezek az alapvető különbségek. Az infrastruktúra, a munkamorál, az emberek ugyanolyanok. Hol érzi jobban magát? Budapesten. Mindig zenés darabok díszle­teit tervezte? Annak idején ho­gyan került kapcsolatba a zenés színházzal? Cardiffban, ahol tanultam, ál­landóan a zenés műfaj felé irányí­tottak. Az első munkám egy BBC rádiós koncert volt. Bernstein misé­je. Angliában jellemző, hogy kon­certekhez is terveznek díszletet. A diploma megszerzése után nagy tervezők mellett dolgoztam Lon­donban. Ebben nagy szerencsém volt. John Napier asszisztense let­tem, aki a nagy musicalek, a Nyo­morultak, a Macskák, a Miss Sai­gon díszleteit tervezte. Úgy tudom, Broadway-pro- dukdóban is dolgozott. Tim Goodchild oldalán, a Taboo című musical díszletem. A darab Boy George életét mutatta be, ő maga volt a főszereplő. Tim Good­child arról híres, hogy Londonban a West Enden az elmúlt harmincöt évben minden évadban tervezett. A régi iskola nagy mestere. A Taboo előtt például a Queen együttesről szóló musical díszleteit álmodta színpadra. A Taboo először Kana­dában ment, utána vitték New Yorkba. Nem aratott nagyon nagy sikert. Az angol élet és mentalitás volt a darab alapja, túl angol volt az amerikaiaknak. Nagyon élveztem a munkát, Tim Goodchild egy élő le­genda. Van kedvence az önálló mun­kái közül? Nagy kedvencem volt a Woola- maloo című gyermekdarab, amit a skót tévének terveztem. Szinte ha­tártalan volt a költségvetés, ele­reszthettem a fantáziámat a bábos mese tervezésekor. A tévés díszle­tek persze drágábbak, mint a szín­házi kulisszák. Hogyan került a Komáromi Jó­kai Színházba? Pille Tamás, a rendező együtt lé­pett fel a feleségemmel egy műsor­ban, mint táncos-komikus. Akkor említette, hogy a Hófehérkén dol­gozik. Megnézte néhány munká­mat. Néhány nap múlva csörgött a telefon, és Tamás megkérdezte, volna-e kedvem megtervezni a me­seoperett jelmezeit és díszleteit. El­vállaltam. Később a bábok tervezé­sére is megkért. Ennyire szereti a Hófehérke- sztorit? Szeretem a meséket. Sokan könnyű feladatnak tartják, pedig sokkal nehezebb meséhez tervezni. A Hófehérke meg a törpék kulisszái az egyik legösszetettebb díszletter­vem. Ez egy nagy szerkezet, mely­be kisebb belső trükkök kellettek, hogy mindent tudjon, amit tudnia kell. Apró csodák váiják majd a nézőket. A gyermeket a színházban el kell varázsolni. Azt kell éreznie valamennyi pillanatban, hogy kü­lönleges dolog történik. Ez a mai világban, amikor a gyermekek már mindenhez hozzászoktak, még ne­hezebb. Mi a véleménye a Komáromi Jókai Színház épületéről? A retro a kedvencem. Még ma is élőnek, modemnek érzem ezt a stí­lust. Nagyon szeretem ezt a színhá­zat, jobban tetszik, mint egyik-má­sik, ahol már dolgoztam. Gyakran ül próbákon? Hogyne! Rajta tartom a kezem a produkción, ahogy az angolok mondják. Nemcsak megtervezem a díszletet, hanem törődök is vele. Amióta Magyarországon élek, ezt egyre inkább megtehetem. Buda­pesten, a Nemzeti Színházban pél­dául a Madhouse színházi társulat­tal dolgoztam. A rendezővel meg a színészekkel három hétre bezár­kóztunk egy szobába, és szüntele­nül dogoztunk, újabb és újabb vari­ációkat találtunk ki. Nem kellett volna ott lennem, de boldogan vet­tem részt az alkotó munkában. Sok tervező talán nem is ad az üyesmi- re, de én szeretem, ha a színészek­kel oldott a kapcsolatom a próbafo­lyamat során. Van valami eredeti, sajátos stí­lusa? És elfogadják-e azt a szín­házak, vagy kompromisszumok árán kerülnek a díszletei, jelme­zei a néző elé? A munkám fele arról szól, hogy kompromisszumokat kötök, anél­kül persze, hogy a művészi koncep­ciómat feladnám. Néhány színház­ban az első makettre azt mondják, hogy ez drága, egy másikban ka­pásból elfogadják. Komáromban azonnal bólin­tottak? Az igazgató úrnak tetszett a terv. Még nem tervezett angol ter­vező szlovákiai magyar színház­ban. Hogyan éli meg, hogy ön az első? A nyáron Egerben is az első an­gol tervező voltam, a West Side Story jelmezeinek tervezését bízta rám Harangi Mária rendező. A díszlet Romvári Gergő munkáját dicsérte. Nagyon jó érzés volt ott tervezni. Izgalmas feladat ez a Ko­máromi Jókai Színházban is, mert a magyar közönség nagyon tudja, mit akar látni. Bizakodom. Eddig még nem kaptam rossz kritikát.O RÖVIDEN Elhunyt Lakatos Menyhért író Életének 82. évében, elhunyt tegnap Budápesten Lakatos Menyhért író. A Magyar írószövetség tagja volt. Lakatos Meny­hért 1926-ban született Vésztőn. A nagykőrösi népi kollégiumban folytatott mérnöki tanulmányai után üzemmérnökként dolgo­zott, majd a cigány téglagyár igazgatója volt. 1969 és 1973 között az MTA szociológiai kutatócsoportjának ciganológiai munkatár­saként tevékenykedett. Lakatos Menyhért 1970-től publikált, főbb művei közé tartozik a Füstös képek (regény, 1975); Angárka és Busladarfi (mesék, 1978); A hét szakállas farkas (mese, 1979); A hosszú éjszakák meséi; A paramisák ivadékai (kisregény, 1979); Az öreg fazék titka (mesék, 1981); Akik élni akartak (re­gény, 1982); A titok (elbeszélések, mesék, 1998). Az írót munkás­ságáért 1976-ban és 1993-ban József Attila-díjjal tüntették ki. La­katos Menyhért 1976-ban Füst Milán-jutalomban részesült, 1995- ben megkapta az Év Könyve elismerést, 1999-ben Babérkoszorú­val, 2000-ben az Országos Cigány Önkormányzat életműdíjával tüntették ki. (MTI) Ligeti Györgyre emlékeznek ­Hamburg. Ligeti Györgyre (1923-2006), a XX. század egyik legjelentősebb magyar zeneszerzőjére emlékeznek Hamburgban holnap azzal a koncerttel, amelyet az UMZE Kamaraegyüttes és az Amadinda Ütőegyüttes ad Rácz Zoltán vezetésével a Schleswig- Holstein-i Zenei Fesztiválon. A zenei esemény vendége lesz Kocsis Zoltán karmester is. (MTI) Hamis lenne Napóleon maszkja? Párizs. Napóleon híres halotti maszkja, amely a párizsi Invalidu­sok terén lévő francia hadtörténeti múzeumban látható, hamisít­vány; az igazi egy londoni múzeumban volt, majd eltűnt és 2004- ben egy New York-i aukción elárverezték - állítja Bruno Roy-Henry francia történész. Igazát azzal vélte bizonyítani, hogy a brit múze­umban egykor őrzött példányon látszik egy heg a császár arcán, amely Charles Locke Eastlake brit festő 1815-ben Napóleonról fes­tett képén is azonosítható, viszont ez a heg hiányzik a párizsi „hiva­talos” halotti maszkról. Bruno Roy-Henry szerint a szóban forgó ha­lotti maszk „antropológiailag sem felel meg” a császárról meglévő ismereteknek, viszont lehetséges, hogy Napóleon ceremóniameste- réről, Cipriani Franceschiről mintázták. A francia hadtörténeti mú­zeumot felügyelő párizsi védelmi minisztérium egyelőre nem fűzött kommentárt a francia kutató állításához. (MTI) Robert Rodriguez rajongói már bizonyára várják kedvencük új opusát, mely a napokban kerül a hazai mozikba. A Orindhouse: Terrorbolygó című színes amerikai horrornak Rodriguez nemcsak a rendezője, ha­nem á forgatókönyvírója és operatőre is egyben. A főbb szerepek egyi­két Bruce Willis (képünkön) alakítja. (Fotó: Palace Pictures) A Fórum Társadalomtudományi Szemle idei második száma több tanulmányával is méltán tarthat igényt az olvasók érdeklődésére A folyóirat egyik írása a szlovák nyelv oktatásának helyzetéről ad képet LAPAJÁNLÓ A Fórum Társadalomtudomá­nyi Szemle idei második száma több tanulmányával is méltán tarthat igényt az olvasók ér­deklődésére. „Az 1999. június 19-én 29 európai ország oktatási minisztere által aláírt bolognai nyilatkozat indította el az euró­pai felsőoktatás harmonizálásá­nak, átalakulásának gyakorlati megvalósítását. Ettől kezdve beszélhetünk »bolognai folyamat«-ról, amely­nek elsődleges célja az európai felsőoktatási rendszerek össze­hangolása, harmonizálása” - ol­vasható László Béla részletes ta­nulmányában, amely azt vizsgál­ja, milyen hatással van a bolog­nai folyamat a szlovákiai és a szlovákiai magyar felsőoktatás­ra, s kitér egyebek mellett a bo­lognai folyamatban rejlő le­hetőségekre és a hazai magyar felsőoktatás problémáira is. Bukovszky László abba nyújt betekintést, milyen volt a mene­kültügy Komárom vármegyében a második világháború végén. „A menekültügy kérdése Komá­rom vármegye Somorja járására leszűkítve is megdöbbentő új­donságokkal szolgál” - állapítja meg a szerző, hozzátéve: „Ha az 1947-1948-ban lefolyt magyar­szlovák lakosságcsere eseménye­ivel és következményeivel pró­bálunk párhuzamot vonni, akkor érzékeljük csak a probléma sú­lyát, nagyságát és analógiáját.” Ugyancsak a múlt század de­rekának történéseit veszi górcső alá Michal Stefansky A szlováki­ai magyar kisebbség 1945-1949 közötti helyzetének külpolitikai összefüggései című tanulmánya, amely azért is rendkívül idő­szerű, mert a jogfosztottság éve­inek kérdése, a Benes-dekrétu- mok kapcsán ma is erőteljesen rezonál a nagypolitikában. Történelmi témát taglal Pomi- chal Richárd is, aki Csehszlová­kia és Magyarország 1920-as évekbeli viszonyát mutatja be. Veres Tímea a 20. század szlovák történelmének ellentmondásos figurájával, Vojtech Tukával fog­lalkozik Tuka politikai visszaté­rése címmel. Az irredentának, magyar érzelműnek, ugyanak­kor szlovák hazafinak és mártír­nak tartott politikus Tiso mellett az akkori Szlovákia második leg­fontosabb emberének számított. A Fórum Kisebbségkutató In­tézet Etnológiai Központja és a Selye János Egyetem szervezésé­ben zajlott 2006 őszén Komá­romban a Jelek a térben elneve­zésű konferencia - Klamár Zol­tán A Magyarkanizsán élő etni­kumok térkijelölő gyakorlata a 18-20. században címmel el­hangzott előadása most írott for­mában kapott helyet a folyóirat­ban! „A hazai magyar tannyelvű alap- és középiskolákban folyó szlováknyelv-oktatás színvonala körüli vita több évtizedre tekint vissza. Időnként - általában az éppen aktuális politikai-társa­dalmi helyzet függvényében - erőre kap, máskor elhalkul. Az viszont tény, hogy alap- és kö­zépfokú iskoláinkban a többségi nyelv oktatása többnyire nem fe­lel meg a kommunikatív kompe­tencia követelményeinek, ezért esetenként igen szerény eredmé­nyesség jellemzi” - olvashatjuk Misad Katalin nyelvész tanulmá­nyában, amely a szlovák nyelv oktatásának helyzetéről ad ké­pet. Az utcanevek, illetve az utca­név-változtatások jó néhány dol­got elárulnak egy-egy történelmi korszakról - Lovisek Júlia írása, amely Pozsony utcaneveinek az első Csehszlovák Köztársaság utáni, politikai indíttatású név- változtatásaival foglalkozik, bi­zonyára nem csupán a főváros lakói számára tartogat érdekes­ségeket. Kiss-Szemán Zsófia művészet­történész Pór Bertalan Kompozí­ció című képét elemzi mélyreha­tóan A szlovák Lohengrin című tanulmányában, (me) Fórum Társadalomtudományi Szemle A tartatomból:

Next

/
Thumbnails
Contents