Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-18 / 191. szám, szombat
26 Presszó ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 18. www.ujszo.com Brueghel Gyermekjátékok (1560) című festményén felnőtt arcú, majomszerű gyermekek játszanak gatták, ott voltak a temetéseken, sőt, a nyilvános kivégzéseken is. Mivel szinte kivétel nélkül egy szobában aludtak a szüleikkel, igen hamar tudomást szereztek a szexuális élet rejtelmeiről is. Hétéves korukban általában elküldték őket otthonról: a szegények gyermekei szolgálni mentek, a gazdagoké iskolába, csak az úri lányok maradhattak otthon, de anyjuk helyett velük is inkább nevelőnők foglalkoztak. Az apa a középkorban korlátlan hatalommal rendelkezett ivadékai felett, nem csak megfenyíthette vagy bezárhatta, de adósságai fejében akár el is adhatta őket. Játszani is engedd... Mindennek ellenére a gyermeki igény a játékra már akkor is létezett és a gyermeki fantázia is találékony volt. Ha más nem adódott, az utcán talált kövekkel, csontokkal, szeméttel játszottak naphosz- szat. Az első babák, falovak és búgócsigák csak 16. században jelentek meg a tehetős családokban. A királyi és nemesi udvarokban már négy-öt éves koruktól írni, olvasni és zenélni is tanították a gyerekeket, de az alacsonyabb társadalmi rétegekben a nevelés és oktatás helyett csak a fenyítés jutott nekik. Idegeiket rémtörténetekkel, szellemekről, boszorkányokról, halottakról szóló történetekkel borzolták, álarcokkal is ijesztgették őket. Az első valódi gyermekversek, azaz rímes altatók, találós kérdések, játékokat kísérő mondókák csak a 18. század végén születtek, javarészt Angliában. Az első gyerekeknek írott verseskönyv a Hüvelyk Matyi daloskönyve 1744-ből. Európa csak a 18. századi gazdaVelázquez kis öregjei sági fellendülés után kezdte kiheverni a járványokat, éhínségeket, és ekkor kezdett az érdeklődés az orvostudomány, a születés felé fordulni. Tökéletlenek, de szeretetre méltóak Azt, hogy már önálló, szeretetreméltó kis lényt láttak benne, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 16. századtól fokozatosan eltűnt az a távolságtartó nyugalom, amely addig a gyermekek halálakor uralkodott. Az elhunyt kisgyermeket már külön sírba temették, halálát fájdalom és gyász kísérte. Korabeli naplókban és levelekben már olvashatók szeretetteljes sorok a gyermekekről, nemesi udvarokban valósághű portrék készülnek róluk, és elteijedt szokássá válik, hogy a rokonok levélben küldik el egymásnak gyermekeik festett arcmását. A gondolkodók lassan eljutnak a felVelázquez Las Meninas című festményén egy koravén leánygyermek díszeleg ismerésig, hogy a gyermekeket szeretni kell és nevelésük a legfontosabb dolog a világon. 1687-ben Coustel leírta a gyermeknevelés szabályait, amelyek szerint „szeretni kell a gyermekeket, legyőzve azt az ellenszenvet, amelyet a gondolkodó főkben ébresztenek. Tekintetbe véve a gyermek külsejét, amely gyengeségről és tökéledenségről tanúskodik mind testben, mind szellemben, bizonyos, hogy sokra nem becsülhetjük őt. Megváltoznak azonban érzéseink, ha a jövőre nézünk, s ha egy kicsit a hit jegyében cselekszünk.“ A nőknek írott ismeretterjesztő művek számos, a kisgyermekek ápolására vonatkozó útmutatást, tartalmaznak, egyre hangsúlyosabbá válik, hogy a terhes nők gondozása mennyire fontos a születendő gyermek egészsége szempontjából. A19. század elején már általánosan elfogadott nézet, hogy a várandós anyák és a kisgyermekek számára is alapvető követelmény a tisztaság, a jóltáp- láltság, valamint a testi-lelki egyensúly, de a szerzők gyakorlati tanácsokkal is ellátják az anyákat. Az angol, francia és német munkákat szinte azonnal lefordították magyar nyelvre is, a 18. század végén jelent meg például magyarul Braidwood Murray P. könyve, amelyben a bőrről, a testtartásról, a fogzásról, a szoptatásról és az etetésről értekezik, és leírja azt is, hogy minden anyának magának kell gyermekéről gondoskodnia, köteles őt tejjel és meleggel ellátni és gyermeke, valamint a saját egészségére is vigyázni. „Az újszülött csecsemőt olybá kell tekinteni, mint egy tömb élő földanyagot, mely különféle alkatrészekből áll, s melyet helyes gondozással egészséges lénnyé lehet fejleszteni, de igen egyszerű eszközökkel fokozatosan vagy hirtelen meg is lehet semmisíteni“ - foglalta össze mondandója ma is megszívlelendő lényegét az angol orvos. A francia Ernest Legouvé még tovább ment, amikor a gyermek korának állapotait bemutató művében leszögezte: „a gyermek nem csupán tagja a családnak..., hanem valaki, önálló egész.” Nem könnyű és nem rövid út vezetett a gyermek efféle értékeléséhez, a társadalom teljes átalakulására volt szükség ahhoz, hogy ez a nézet váljon uralkodóvá. A középkor anyái ugyanis nem genetikailag voltak rosszak, kegyetlenek, hanyagok, inkább csak a saját szüleiknél látott példát követték. Az anyai viselkedést már akkor is és most is legalább annyira meghatározta a tapasztalat, a tudás és a társadalmi konvenciók, mint a személyes genetikai, lelki vagy jellembeli adottságok. Mindent összevetve: a középkorban az akkori szociális körülményeknek megfelelően bántak a gyermekekkel, és a mostoha világban sokszor mostoha sors jutott nekik. A világról, a földi létről, az emberi természetről alkotott képnek kellett teljesen megváltoznia ahhoz, hogy a szülők úgy tekintsenek a gyermekre, mint értékre, és az egykor elhanyagolt, lenézett, szutykos teremtmények a családok legnagyobb szeretetnek és megbecsülésnek örvendő tagjaivá váljanak. HETI ÉVFORDULÓK Augusztus 16. csütörtök 70 éve született Madaras József színész. Igazi népszerűségét a filmnek köszönhette. Az ötvenes évek végén tűnt fel, a következő évtizedben pedig alig készült ún. mű- vészfüm nélküle. Jan- csó Miklós egyik kedvenc színésze volt, egyebek mellett játszott a Csillagosok, katonák, a Szegénylegények, a Csend és kiáltás című filmjében, de Kovács András is sokszor foglalkoztatta. Súlyos betegségéből sosem épült fel teljesen; idén áprilisban hunyt el. Augusztus 18. szombat 30 éve hunyt el Déry Tibor író. Nyomatékosan kommunistának vallotta magát, szenvedélyes kártyás volt, sokszor eljátszotta utolsó filléijeit is. Egy valamiben azonban nem ismert lazaságot: a magyar nyelv tiszteletében. Erről tanúskodnak regényei és novellái, a Felelet, a Befejezetlen mondat, a Kedves bópeer és a Szerelem is, az utóbbiból nagysikerű film is készült. Augusztus 18. szombat 70 éves Robert Redford amerikai színész. Fiatal korában a párizsi Montmartre-on festett portréiból tartotta el magát. Első jelentős filmje A Mezídáb a parkban, amelyben kirobbanó sikert aratott, így sorra kapta a jobbnál jobb szerepajánlatokat, s olyan nagyszerű filmekben játszott, mint A nagy balhé, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök, A keselyű három napja és Az elnök emberei. Augusztus 19. vasárnap 50 éves Sebestyén Márta népdalénekesnő. Hosszú évek óta népszerűsíti zenei anyanyelvűnket, s mára már az egész világon elismert művész. Az anyatejjel szívta magába a népzenét, anyja is zenetudó ember, majd felnövekedvén Erdélyben és a csángók között, az eredeti előadóktól tanulta az éneklést. Pár éve a Deep Forest együttes lemezén bukkant fel a neve.
