Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-18 / 191. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 18. www.ujszo.com Egy szomorú évforduló kapcsán: a csehszlovákiai magyarság kitelepítésének hatvanadik esztendejére emlékezve Ne feledjük a meghurcolást, keressük a megbékélést! KRONOLÓGIA ^ 1943 eleje Benes és a londoni emigráns kormány a magyar nemzetiségű lakosság kitelepítésének konkrét követelésével egészíti ki programját. A vád és az indok: a magyar kisebbség, hasonlóan a szudétanémetek- hez, aktívan részt vett az első Csehszlovák Köztársaság fel- bomlasztásában. ^ 1944. május 11. Gottwald, a Cseh Kommunista Párt főtitkára Moszkvában tartott beszédében megemlíti, hogy az új Csehszlovákia területéről a magyar nemzetiségűeket el kell távolítani. % 1945. február 16. Benes elnök rádióbeszédében kijelenti, hogy „elő kell készíteni németjeink és magyaljaink ügyének végérvényes megoldását, mert az új köztársaság csehszlovák nemzeti állam lesz németek és magyarok nélkül...” ^ 1945. április 5. Kassán nyilvánosságra hozzák a koalíciós kormány programját, amely Kassai Kormány- program néven vált ismertté. Nemzetiségi szempontból elsősorban a csehszlovákiai magyarságot érintve figyelemre méltó ennek VIII. fejezete, melyben a következők olvashatók: ,,a.) A csehszlovák állampolgárságot csak azoknak a magyar nemzetiségű lakosoknak hagyják meg, akik antifasiszták voltak, részt vettek a Csehszlovákia felszabadításáért folytatott ellenállási mozgalomban, vagy pedig üldözték őket a köztársasághoz való hűségükért. b. ) Az összes többi magyar nemzetiségű lakos csehszlovák állampolgárságát törlik, és lehetővé teszik számukra az optálást (jog két állampolgárság között választani), amikor is minden kérvényt egyedileg vizsgálnak meg. c. ) Azokat a magyarokat és németeket, akiket majd elítélnek a köztársaság vagy más nemzetek ellen elkövetett bűncselekmények miatt, nemcsak hogy megfosztják állampolgárságuktól, hanem örök időkre ki is utasítják a köztársaságból, hacsak nem sújtják a legsúlyosabb büntetéssel.” 1945. május 25. A Kassai Kormányprogram célkitűzései megvalósítása jegyében a Szlovák Nemzeti Tanács kiadta 44/1945. számú rendeletét, amelynek értelmében azonnali hatállyal el kell bocsátani állásukból a magyar nemzetiségű közalkalmazottakat. Május 31-ével leállították a magyar nemzetiségű nyugalmazott közalkalmazottak nyugdíjának folyósítását. % 1945. június 21. A12/1945. számú elnöki dekrétum értelmében az elkobzott német és magyar földbirtokokat csakis cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségű igényelheti. ^ 1945. augusztus 2. Benes kiadta azt a hírhedt köz- társasági elnöki alkotmánydekrétumot, amelyet a törvénytárban 33-as sorszámmal hirdettek ki. Eszerint azok a német és magyar nemzetiségű állampolgárok, akik az idegen megszálló hatalom szerint német vagy magyar állampolgárHatvan év elteltével is megrázó és fájó szavakba foglalni a testvéreket, rokonokat, szomszédokat szinte örökre egymástól elszakító kitelepítés szörnyűségeit és borzalmait, három évvel a zsidóság deportálását követően. STRBA SÁNDOR Elmondani és leírni a dél-szlovákiai magyarsággal történtek keserveit, meghurcoltatásait szinte lehe- teden próbálkozás. Csak azok tudják ezt átérezni, akik részesei és elszenvedői voltak az 1947-es eseményeknek. A csehszlovákiai magyarság sorsát érintő 1945 utáni történéseket legtalálóbban a Talmudból vett gondolat jellemzi: „elmondani az elmondhatadant, pótolni a pó- tolhatatíant”. „...A csehszlovák vezetés új nemzetiségi politikájának alapját a hírhedtté vált Kassai Kormány- program képezte, mely jogfosztot- tá, bárminemű kényszer szenvedő alanyaivá süllyesztette a magyarság százezreit. Ez volt az alap, melyből a diszkriminációs intézkedések sora fakadt: kiutasítások, vagyonelkobzások és bebörtönzések, a reszlovakizáció, át- s kitelepítések, majd a lakosságcserére törekvés” - olvashatjuk Vadkerty Katalin jeles történész A reszlovakizáció című könyvében. Ha megérteni és átérezni nem tudjuk is az akkor történteket, de emlékezni és emlékeztetni kötelességünk, hogy az embertelen erőszakos kitelepítés - amely az állam cseh felében hárommillió szudéta- németet, Szlovákiában mintegy kilencvenezer magyar nemzetiségűt érintett - soha többé ne ismédőd- hessen meg sem a mi történelmünkben, sem más népekében, és ez az igazságtalanság ne merüljön a feledés homályába. Hogyan és mikor kezdődött, melyek voltak az előzmények és mik lettek a következmények - annyi évtized távlatából sokunk számára még ma is megválaszoladan kérdések halmaza csupán. Ezt próbálom feltárni az emlékezés hullámhoszszán lelki szemeink előtt lepergetve a szomorú időszak eseményeit a puszta tényekre és dokumentumokra hagyatkozva, követve a történelem kronológiáját, természetesen a teljesség igénye nélkül. Magyarországról 1945 és 1948 „Tizenkilenc éves voltam akkor, és hatvan év távlatából is mindenre úgy emlékszem, mintha ma történt volna velem az egész. Bennünket, magyarokat az akkori csehszbvák kormány kollektív bűnösnek, illetve háborús bűnösnek nyilvánított. Hontalanok lettünk. Nekem és a családunknak, édesanyámnak, édesapámnak, a tizenhét éves öcsémnek, a hetvennyolc éves nagyapámnak 1947. május 28-án kellett elhagynunk szülővárosunkat, házunkat, ismerőseinket A fehér cédulát 1946-ban kaptuk meg. Már hetekkel előtte értesítettek bennünket a kitelepítés tényéről. Mindenünket el lehetett vinnünk. Ládákat készítettünk a csomagoláshoz, az állatok számára báláztuk a takarmányt. Arról, hogy hová visznek, a rádió összevissza beszdt. Azt mondták, hogy az érsekújváriakat Nyíregyházára viszik, de oda az között 73 273 szlovák nemzetiségű szeméLy települt át Csehszlovákiába, akik földtulajdona 38 380 katasztrális hold volt. Csehszlovákiából az ún. lakosságcsereegyezmény alapján 89 660 magyar nemzetiségű személy volt kénytelen távozni, az ő földvagyo- nuk összesen 109 295 katasztrális hold volt. A Benes-dekrétumok hatályon kívül helyezését sem Csehszlovákia, sem az 1993 óta önálló cseh és szlovák állam máig nem tűzte napirendre. 2004. május l-jétől mi is az Európai Unió tagja lettünk. Fontos, hogy az egyes nemzetek minél teljesebben kiélhessék etnikai, vallási és egyéb önazonosságukat, egymás andódiakat szállították, és bennünket Tótkomlósra vittek. Szomorú volt. Négy-öt szerelvénnyel vittek bennünket. Menet közben találkoztunk az ellenvonattal amely a svábokat szállította ötven kilogrammos csomaggal A gazdasági felszerelést, bútorainkat külön vagonokban helyezték el a szerelvényvégén. Szobon meleg étellel vártak bennünket Egy listán fel volt tüntetve a kitelepítettek neve, hogy kiknek kell Tótkomlósra érkezniük Minél később érkezett meg valaki annál szegényebb házhoz jutott. Nekünk szerencsénk volt. A házban volt két hatalmas szoba, konyha, folyosó. A szoba padlás volt, de voltak helyek ahol földes volt csak. Kaptunk egy tanyát, mely körül legelő volt. Ebből, ha szegényen és szerényen is, de meg tudtunk élni. Az ötvenes években Magyarországon Rákosi uralkodott. Állandókölcsönös megbecsülése szintjén. A kitelepítés évfordulójára való emlékezés tanulsága: lehet a történelemben tévedni és lehet bűnt elkövetni, de itt az ideje, hogy az európai népek évszázadok alatt egymáson ejtett sebei begyógyuljanak. A sebet ejtőknek meg kell tanulniuk megkövetni az elszenvedőket és bocsánatot kérni tőlük, a sebesülteknek pedig meg kell tanulniuk megbocsátani. „Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék” - vallotta Vörösmarty Mihály. A második világháború utáni eseményeket szlovák és magyar történészek mindmáig eltérően magyarázzák, értelmezik és értékelik. Ennek a múltnak objektív an félelemben és stresszben éltünk. A fiatal fiúkat munkaszolgálatosnak vitték az öcsémet is. A helybeli lakosok rendesek és kedvesek voltak hozzánk. 1951-ben mentem el Bánkúira dolgozni. Ez József herceg birtoka volt, egy nagy kastély és kápolna. A jószágigazgatónk külön épületben volt. Engem adminisztratív erőnek vettek fel és 1958. szeptember 20- ig dolgoztam itt. 1957-ben mentem férjhez egy újvári fiúhoz. Tótkomlóson esküdtünk meg. A férjemmel gyerekkorunk óta ismertük egymást. Két évig jártunk együtt. 1958-ban jöttünk haza, de a szüleim ott maradtak bár édesanyám nagyon kötődött Érsekújvárhoz. Most így hirtelenjében még egy kedves momentumra emlékszem, amely segített a szülőföld iránti érzett honvágy leküzdésében. Mielőtt elvittek bennünket, május közepén és valós tisztázása a jövő történészeké vár. Remélhetőleg az európai demokratikus gondolkodásmód és értékrend keretein belül ez mihamarabb meg is valósul. Én személy szerint itt megpróbáltam a háború utáni évek eseményeit, emlékeit a magam szerény eszközeivel a háttér pontos tényszerű feltárásával és a történelemi események kronológiáját követve rögzíteni, összegezni, még ha ezek az emlékek egyesek számára kellemede- nek, mások számára fájóak. (Mellékelten csatolom egy érsekújvári kitelepített vallomását.) Azt vallom: sose feledjük a meghurcolást, de keressük a megbékélést! volt az ún. búcsúmise, amelyet az akkor fiatal káplán, Koller Gyula tartott. Prédikációban azt mondta: »Igaz, hogy elmentek de a fel szíveteket itt hagyjátok...« Még abban az évben Koller atya meglátogatott bennünket Tótkomlóson is, és azt mondta, hogy elhozta a másik fél szívünket, mert enélkül nem lehet élni. Szép és megható volt az egész. A régi házunk a Vágóhíd utcában volt, de számomra ma nem jelent semmit. Szüleim már nem élnek csak drága öcsém, akinek ezúton kívánok jó egészséget. Szoros kapcsolat fűzött egymáshoz. Gyerekeim gyakran nyaraltak ott, Tótkomlóson. Sokat gondolok rá. Nem haragszom senkire. Az embernek meg kell tudni bocsátani, bár még mindig fáj valami itt belül. Akik ott nyugszanak legyen áldott emlékük és nyugodjanak békében. ” (Az emlékező nem kívánta nevét feltüntetni.) KRONOLÓGIA ságot szereztek, a megszerzés napjával elvesztették csehszlovák állampolgárságukat. A kollektív felelősségre vonás elve alapján kiadott elnöki dekrétum 1945. augusztus 10-én lépett hatályba, s ettől a naptól kezdve a magyarság jogilag is hontalanná vált. 1945. december 3- 6. Gyöngyösi János magyar külügyminiszter tárgyalásokat folytat Vladimír Clementis külügyi államtitkárral, aki ragaszkodott a csehszlovákiai magyarok helyzetének végleges rendezéséhez. Gyöngyösi határozottan elutasítja az a tervet, amely az egyoldalú kiutasításokra vonatkozik, és a lakosságcserére is csak abban az esetben hajlandó, ha a csehszlovák kormány az ott élő magyar nemzetiség emberi, polgári és kisebbségi jogait biztosítja „a jelenre és jövőre” vonatkozólag is. ^ 1946. február 27. A két kormány képviselői Budapesten aláírták a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezményt. ^ 1946. június 17. A hírhedt reszlovakizációs rendelet kibocsátása. A Belügyi Megbízotti Hivatal 1946. június 17-i hirdetményében elrendelte a lakosság reszlo- vakizálását, amely szerint szlovák nemzetiségűnek jelenthetik magukat azok a személyek, akik az 1930-az nép- számlálás alkalmával szlovák nemzetiségűnek jelentkeztek, valamint azok, akik ilyen nemzetiségűnek érzik magukat és szlovák, cseh vagy más szláv származásúak. (Az 1946. július 25-i záró összegezés szerint Szlovákiában összesen 352 038 magyar kérte reszlovakizálását.) ^ 1946. november 19. Megkezdődik és 99 napig tart az ún. munkaerő-toborzás, melynek keretén belül az általános munkakötelezettségről szóló 88/1945. számú rendelet alapján a magyar lakosság egy részét Csehországba deportálták. Az áttelepítettekkel úgy bántak, mint a háborús bűnösökkel. (393 községéből 9610 magyar családot, 46 640 személyt telepítettek át a cseh országrészekbe.) ^ 1947. február 10. Párizsban aláírták a csehszlovák-magyar békeszerződést, melynek létrejöttével már semmi sem állt útjában a lakosságcserének, amely 1947. április 11-től 1948. december 22-ig tartott. A kijelölt magyarok száma 105 047 volt, a kitelepített szlovákiai magyarok száma 89 660 volt. Magyarországról 1948. december 22-ig 73 273 szlovák települt át önként. 1948. december 22. Befejeződik az ún. lakosság- csere. Csehszlovákiából fölsőként Krieck György családja távozott Léváról. % 1949. április 16. Ezen a napon írták alá a csehszlovák-magyar baráti, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. % 1949. július 27. A Csorba-tói egyezménnyel rendeződnek a két állam közti vitás vagyonjogi kérdések. 1954. április 8. Érvénytelenítették a reszlovakizációs nyilatkozatot. Egy érsekújvári kitelepített vallomása Kitelepítettek. „Lehet a történelemben tévedni..." (Kép: Zalabai Zsigmond [összeállította]: Magyar jeremiad)
