Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-16 / 189. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 16. Vélemény és háttér 7------------------------------------------------------------------------------------------5-------------------------------------------------------------------- En vagyok a vezéretek, ezért hinnetek kell nekem. Minden további kérdéssel a bulvár szintjére süllyedtek. (fubomír Kotrha karikatúrája) Sarkozy és Bush közeledése az egész kontinens számára fontos lehet Sorsdöntő grillparti FIGYELŐ .. "n| * Legyőzhető a materializmus A materializmus „sárkánya” legyőzhető minden látszat ellenére, mert Isten erősebb - jelentette ki tegnap XVI. Benedek pápa Castel Gandolfó-i rezidenciáján Szűz Mária mennybevitele (Nagyboldogasszony) ünnepén bemutatott miséjén. A katolikus egyházfő a zsúfolásig megtelt Villanovai Szent Tamás-templomban szentbeszédét az Apokalipszisből (Jelenések könyve) vett szövegrészlet köré építette fel, amelyben a Gonosz „vörös sárkányáról” van szó. „A vörös sárkányt a múlt század nagy diktatúrái, a nácizmus és a sztálinizmus testesítették meg, és lehetetlennek tűnt a hit túlélése. De ezúttal is erősebb volt a szeretet a gyűlöletnél. Ma a sárkány különböző formákban létezik a materialista ideológiákban, amelyek azt mondják: abszurd dolog Istenre gondolni, vagy tiszteletben tartani az idejétmúlt parancsolatokat. Úgy tűnik, lehetetlen szembeszállni ezzel az uralkodó gondolkodásmóddal, mindazzal a médiaerővel, amellyel rendelkezik, de Isten erősebb a sárkánynál, a szeretet diadalmaskodik és nem az önzés” - szögezte le a pápa. (m) Isten helyett Allah? A keresztények Allah néven is tisztelhetnék Istent Tiny Muskens holland püspök felfogása szerint. „Miért ne mondhatnák valamennyien együtt, hogy a jövőben Allahnak nevezzük Istent?” - tette fel a kérdést egy televíziós műsorban. Beismerte azonban, hogy elgondolásának alig van esélye elfogadásra. „Az Allah egészen egyszerűen Isten arab elnevezése. És Istennek mindegy, hogyan nevezzük, ennek Ő fölötte áll. Mi azért találtuk ki, hogy civakodást szítsunk”. A 71 éves püspök, aki 13 éve áll a bredai egyházmegye élén, hosszú ideig szolgált Indonéziában és elmondta, hogy ott vacsoránál maguk a keresztények is Allahnak nevezték Istent. Muskens, aki jól ismert csípős megjegyzéseiről, híve az iszlámmal folytatott dialógusnak. Szerinte annak során újból és újból határokba ütköznek, mindenekelőtt azért, mert az iszlám államokban nincs vallásszabadság. (MTI/dpa) Az amerikai és a francia elnök találkozója sokkal több volt annál, mint ami a kiadott nyilatkozatokból és kommentárokból kitűnik. A transzatlanti kapcsolatok mindig is meghatározó jelentőségűek voltak globális szempontból is, de Amerika és Európa számára egyenesen életbevágóan fontosak. ONDREJCSÁK RÓBERT Márpedig az Egyesült Államok az adanti pillér domináns hatalma, Franciaország pedig az az európai ország, amelyik talán a legvüágo- sabb koncepcióval rendelkezik az öreg kontinens stratégiai jövőjéről, és még ma is az egyik legbefolyásosabb európai hatalom. Az USÄ és Franciaország kapcsolatának alakulását a közelmúltban olyan tényezők befolyásolták negatívan, mint Irak, a fejlődő világ támogatása, az arab-izraeli viszony; s amelyek közül mindegyikben stratégiai szinten is eltért a két ország véleménye. Ráadásul a két vezető - George Bush és Jacques Chirac - sem igazán szívlelte egymást, ami csak tovább rontott a helyzeten. Mindezen sokat változtathat Nicholas Sarkozy elnökké választása. Természetesen Sarkozy sem fogja gyökerestül felforgatni a francia külpolitikát, amely nagyhatalomhoz illően meglehetős állandóságot mutat legalapvetőbb tényezőiben, attól függetlenül ki az Elysée-palota lakója (egyébként ugyanígy van ez az USA-ban is). Fontos azonban, hogy az új francia elnök az Egyesült Államokat nem Európa - és ezen belül Franciaország - stratégiai konkurensének tekinti, hanem annak, ami valójában: Európa legfontosabb szövetségesének. Az amerikai-francia közeledés tehát mindenkinek a javára válhat. A transzatíanti viszonyon belül ugyanis eleve adott két viszonylag stabil kapcsolatrendszer: a britamerikai és a francia-német. Mindegyik fél számára az említett másik partner fontosabb, mint bármely más országgal fenntartott kapcsolat a transzatíanti térségen belül. A jól működő transzatíanti kapcsolatokhoz viszont az kell, hogy az amerikai-brit és a francia-német páros között legyen egy kapocs, amely áthidalja a közöttük meglévő - néhány esetben stratégiai mélységű - véleménykülönbséget. Bár Blair idejében - főleg az első időszakban - London megkísérelte ezt a szerepet betölteni, de az iraki konfliktus körül kialakult viszonyok lehetetlenné tették ennek folytatását. Kicsit hasonló a helyzet Németországgal is, amely nagyon sokáig betöltötte a „hídország” szerepét. Schröder kancellár azonban, mint tudjuk, gyakorlatilag feladta ezt a hagyományos német szerepet és vele együtt a német-amerikai kapcsolatokat is. Angela Merkel kancellársága alatt ugyan valamit javult a német-amerikai viszony, de nem volt olyan lendület, amely transzatalanti szinten is áttörést eredményezett volna. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy egy csapásra minden megoldódik Európa és Amerika kapcsolatában. Olyan még sohasem volt, és szinte biztos hogy sohasem lesz. Egyszerűen azért, mert partnerek és szövetségesek vagyunk, de nem mindenben egyezik meg véleményünk, sőt, érdekeink sem. Viszont a transzatíanti kapcsolatok mindkét fél számára nagyon fontosak, ezért döntő fontosságú az Egyesült Államok és Franciaország kapcsolatainak konszolidálása. George Bush és Nicholas Sarkozy találkozója ennek a folyamatnak egy fontos állomása lehet. Ezért az esemény sokkal jelentősebb annál, minthogy higgyünk a kommentároknak és megelégedjünk azzal, hogy két vezető kötetlen eszmecseréjéről volt szó csupán néhány grillezett marhaszelet elfogyasztása közben. Ha nem jön közbe valami kedvezőtlen és váratlan fordulat, az utóbbi évek egyik legfontosabb grillpartijának voltunk tanúi. És hogy miért is fontos ez nekünk? Először is, néhány vezető politikusunk furcsa megnyilatkozásai ellenére Szlovákia számára meghatározó a transzatíanti kapcsolatrendszer. Ez az a tényező, amely keretbe foglalja külpolitikánkat - ismét csak hozzá kell tenni, hogy ideális esetben - és amelynek determinálnia kellene lépéseinket. Némi iróniával hozzá lehetne tenni, hogy ha ez esetleg néha nem így van, akkor az nem a transzatíanti viszony hibája... A transzatlanti kapcsolatok leképezése intézményi szinten az Észak- atlanti Szövetség, hiszen a NATO Európa és a környező térség biztonságának és stabilitásának legfőbb garantálója. Ha visszatekintünk az elmúlt másfél évtizedre, látjuk, hogy nem puszta szlogenről van szó. Szovákia számára a NATO-n és az EU-n belüli országok a legfontosabb szövetségesek (még ha a látszat néha csal). Mindebből tehát az következik, hogy egy jól mőködő transzatlanti kapcsolat- rendszer létfontosságú számunkra. Mivel pedig a már említett francia-amerikai viszony javulása vagy épp romlása döntő mértékben befolyásolja ennek alakulását, mindez óriási hatással van ránk is, akár akatjuk, akár nem. A reménytelenség és a lehetőségek hiánya szerepel a leggyakrabban az indítékok közt Sok az öngyilkos a Vajdaságban FAZEKAS LÁSZLÓ Egy friss felmérés szerint riasztóan sok az öngyilkosság a Vajdaságban - 100 000 lakos közül 30 vet véget saját kezével az életének, ami a nemzetközi mutatókat nézve igen magas átlag. A vizsgálatot egy újvidéki öngyilkosság-megelőző központ végezte, egyebek mellett a vajdasági székváros nemzetközi hírű hagyományos könnyűzenei fesztiválján, a múlt hónapban megtartott Exiten. Mint Tanja Bokun, a központ igazgatónője elmondta, az Exiten megkérdezettek 34 százalékánál az év nagy részében az olyan negatív érzések dominálnak, mint a félelem, a zavarodottság, a szomorúság és a reménytelenség. A 18 és 25 év közöttiek 31 százaléka azt mondta, hogy már gondolt öngyilkosságra. Ebből a 31 százalékból 12 százaléknak terve is van arra, hogyan ölje meg magát, míg 7 százalék csak az ötletet fontolgatja, konkrét elképzelés nélkül, ami ijesztően magas arány. Az összes megkérdezett 8 százaléka már megkísérelte az öngyilkosságot. A fiatalok általában egzisztenciális okok miatt gondolnak arra, hogy véget vessenek életüknek. A reménytelenség, a lehetőségek hiánya, a munkakereséssel, és az ország elhagyásával kapcsolatos tanácstalanság hangzott el leggyakrabban indítóokként. A megkérdezettek elmondták, hogy októberben, januárban és februárban van legnagyobb szükségük lelki támaszra, s azt is, hogy a tél a legdep- resszívebb időszakuk. Leginkább délután és este kedvetlenek. A felmérés megmutatta, hogy a fiatalok bizonytalanságtól, öngyilkossági gondolatoktól terhelt helyzetükben leginkább az érzelmi támogatást hiányolják. Tanja Bokun szerint 21 százalékuk képtelen nyíltan beszélni az öngyilkosságról, ami számukra tabutéma. „Aki már megkísérelte az öngyilkosságot, az nem hajlandó róla beszélni, mert nálunk ezt szégyenként, vereségként és gyávaságként élik meg az emberek” - mondta a Szív központ igazgatónője, (m) KOMMENTÁR Invázió KISS TIBOR NOÉ Nehéz az élet Magyarországon. A gazdasági növekedés üteme lassul, az egészségügyi miniszter és a belváros polgármestere egy parkolón veszekszik, és még a Sziget fesztivál nézőszáma is csökkent a tavalyi évhez képest. Csupa gond és baj. Ráadásul az anyaországot fegyveres támadás veszélye is fenyegeti, például Szlovákia felől. Nem, ez nem vicc. Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke szerint reális az esélye annak, hogy valamely környező országból támadás éri hazánkat. Az elnöknek például tudomása van arról, hogy a román hadsereg a Tiszántúl megszállását szimuláló hadgyakorlatokat végez. Erdélyben egyelőre béke van, de Piatra Neamton már fasiszták masíroznak (láttuk!). Sőt, már a Szászföld is mozgolódik (ezt is láttuk)! Szlovákiában pedig még rosszabb a helyzet, de ezt is mindenki látja, aki nyitott szemmel jár a vüágban, és nem téveszti meg a média-agymosás. Pedig inkább az agymosott médiáról kellene beszélnünk. Az még érthető, hogy a Magyar Nemzet interjút közöl a Jobbik elnökével a Magyar Gárda alapítása kapcsán, amelyben Vona Gábor a szlovák támadás rémképét is felfesti. Az viszont szomorúvá teszi az egyszerű újságolvasó állampolgárt, hogy azóta még a csapból is ez az „ügy” folyik Magyarországon. Á szlovák/román/szerb hadüzenet körül zajló diskurzus mélypontját kétségkívül a Bánó (András)-Vona (Gábor) kettős produkálta a Napkeltében. Gábor mondta a magáét, András állandó közbeszólásai ellenére is ügyesen megismételve Magyarországot féltő érveit, melyek lényege a következő volt: jobb félni, mint megijedni. Szerencsére azonban András is adta önmagát: már az inteijú második percében sikerült Gábornak szegeznie a kérdést: „Ön megölné Gyur- csány Ferencet?” Szlovák invázió Magyarország ellen vs. Gyurcsány meggyilkolása, mindez a magyar köztévében, reggel nyolckor. Öt perc múlva aztán már a Magyar Gárda fekete egyenruhája kapcsán a kéményseprőkről zajlott a beszélgetés - a médialejátszó ekkor kapta meg a bezár parancsot. Pedig talán még arról is szó esett a későbbiekben, hogy román importszoftverekkel felvértezett ufonauták a Hortobágy megszállására készülnek. Konklúziónk egy kérdés: Ön szerint a magyar gazdasági növekedés lassulásának üteme egyenes összefüggésben áll-e azzal, hogy Magyarországon túl sok embert fizetnek azért, hogy egész nap baromságokkal foglalkozzon a munka címszava alatt? TÁRCA mrnmmmmmimmamíamm&WmM&mmmMmmmmmmmsm Kacafichaizmus MALINÁK ISTVÁN Eme értelmetlennek tűnő kifejezés - egyébként a szerző által kopirájtolva - hamarosan bevonul a köztudatba, hiszen épp oly izmusról van szó, mint a kapitalizmus, szocializmus, marxizmus-leni- nizmus stb. Ez utóbbinál álljunk meg: a kacafichaizmus is ebből eredeztethető, annak legújabb, neoortodox formája. Semmiképp nem értelmetlen: az újortodox társadalomtudományi áramlat négy legjelesebb képviselője nevének kezdőbetűiből állítottam össze: Kadhafi, Castro, Fico, Chavez. Vagyis: kacafichaizmus. Comprende? És sajnálatos, hogy Fico is csak kormányfő lehet saját hazájában, próféta nem, de hát ez a nagy elmék sorsa - a Galüei vagy a Kepler is mit összeszenvedett a maga korában! Pedig nincs még egy szlovák személyiség, akiről izmust neveztek volna el. Hogyan terelődtek egy akolba látszólag távoli országok és vezéreik? Logikusan. Nézzük a kacafichaizmus jeles szlovák képviselője által óvatos duhaj módjára kifejtett téziseket. Mi ellen harcolnak? A fasizmusnál is rosszabb globalizáció ellen. Ezek zászlóshajói a profitéhes nagy nemzetközi korporációk, a legnagyobbak pedig Amerikában vannak vagy onnan erednek. Akkor ki ellen kell harcolni? Fico nem mondta ki, de Castro vagy Chavez számtalanszor megtette, korábban Kadhafi is, ő most már csak gondolja. Ebben kettejük találkozóján Fico is megtámogatta, nemcsak a bolgár ápolónők ügyében. Az ápolónők esete bizonyítja: a líbiai vezérnek ellensége az egész Nyugat, csak azért változtatott retorikát, mert haszna van belőle, egyébként ugyanolyan terrorista gazember, mint volt. Ráadásul, sajnálatos módon, az EU is tercelt neki a szólójához. Ha már szóba hoztuk: nemcsak az amerikai, az uniós monopóliumok ellen is harcolni kell e logika szerint. És mivel Szlovákia EU-tag, Fico részéről ez a harc csak partizánháború lehet önmagunk ellen. Nos, ebben rejlik az ő zseniális furfangja! A partizánháború módszerét pedig példaképétől, Che Guevarától leshette el, aki Castrónak volt a barátja. A négyek liberalizmus elleni küzdelme olyan természetes, mint az, hogy eső után brekegnek a békák. Ma a neoliberalizmus a módi az USA-ban is, s a liberális gondolkodás következményei az olyan agyi torzszülöttek, mint az emberi jogok, a szabadságjogok tisztelete, a törvény előtti egyenlőség elve. És harcolnak a privatizáció ellen is. A legkézenfekvőbb ellenszer az államosítás. Castrónál és Kadhafinál ez megkérdőjelezhetetlen, országaikban mindent ellenőriznek, Fico és Chavez pedig mindent visszaállamosítana. Chavez olajipart, Fico biztosítót, nyugdíjpénztárat. Máig nem lehet megbocsátani a szlovák médiának, hogy lemondatta a kormányfővel venezuelai látogatását. Egyrészt azért, mert az agg Castro kezéből Chavez teljesen magához ragadja az amerikai imperializmus elleni harc zászlaját, másrészt azért, mert egy ajándékba kapott Chavez-portré is felkerülhetett volna a Smer-vezér dolgozószobájának falára. És ami nem mindegy: találkozójukon a kacafichaizmus elmélete is kiteljesedet- hetett volna. A csúcsok csúcsán Fico és Chavez mennyi fichaságot összehordott volna! Sajna, erről lemaradtunk. De mitől van olyan érzésem, hogy egyszer azért megvalósul a nagy szellemek találkozása?
