Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-11 / 185. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 11. Presszó 27 Melanie Griffith 50 éves, és ma már nem kap munkát az álomgyárban, a filmszakma elfelejtette őt Soha többé ivás, új ember lettem Csütörtökön ünnepelte ötvenedik születésnapját Melanie Griffith amerikai színésznő, a Dolgozó lány, a Valami vadság, és a Cecile B. Demented című filmek főszereplője, aki az utóbbi időben főleg plasztikai műtétjei és férje, Antonio Banderas révén került reflektorfénybe. Sajnos, egyre kevesebbet foglalkoztatják. ÖSSZEÁLLÍTÁS New Yorkban született, de szülei 1961-es válása után Los Angelesben nőtt fel. Anyja, Tippi Hedren egyik kedvenc szülésznője volt a világhírű horrorfilm rendezőnek, Alfred Hitchcocknak. Melanie így „beleszületett” a filmbe. Alig 14 é- vesen megismerkedett Don John- sonnal, aki miatt otthagyta a szülői házat, pontosabban farmot, ahol anyja és új férje a filmekben szerepeltetett, már „nyugdíjas” állatokat nevelték. Tippi egyáltalán nem lelkesedett lánya és a 22 éves Johnson románcáért. A fiatal szőkeség előbb a modell- vüágban próbálta ki magát, majd barátja javaslatára filmszerepeket is vállalt. 1975-ben Arthur Penn adott neki szerepet az Éjszakai lépések című filmjében - alakítása Hollywood figyelmét is felkeltette. Csak 19 éves volt, amikor férjhez ment Don Johnsonhoz, de a viharos házasság csak egy évig tartott. | Ahogy ívelt karrierje, úgy vált a drog és az alkohol rabjává. A 80-as évek elején a televízióban próbálkozott, itt ismerkedett meg 2. férjével, Steven Bauerrel, aki segített neki leküzdeni függőségeit. Bauer beszélte rá, vegyen órákat Stella Adlertől; a képzés sikeresnek bizonyult, mert 1984-ben Brian De Palma kínált neki szerepet az Alibi test című thrillerben. Ezt a Jonathan Demme által rendezett Valami vadság követte. 1985-ben megszületett a színésznő első gyermeke, de ez sem tudta megmenteni házasságát. Második válását követően újból Don Johnsonnal kezdett kapcsolatot (egy rész erejéig a Miami Vice-ban is feltűnt). 1988-ban Melanie Hamson Ford és Sigourney Weaver oldalán hatalmas sikert aratott a Dolgozó lány című filmben, Tess McGill szerepéért Golden Globe- díjat kapott, s az amerikai filmakadémia Oscar-díjra is jelölte. Ennek ellenére újból rákapott a drogokra és az alkoholra, de még időben elvonókúrára ment. A klinikára meDakota, Stella del Carmen és Melanie net felhívta Don Johnsont, akitől segítséget kért. A pár újra összeházasodott, 1989-ben megszületett lányuk, Dakota. Házasságuk azonban kész rémálom volt, és szülte végig alkohol- függőségben telt. A kábítószerek és a különböző botrányok megtették a hatásukat: volt idő, amikor a lesoványodott, megöregedett Melanie idősebbnek nézett ki, mint anyja, Tippi. Egyszer még az élete is kockán forgott, amikor kábult állapotban átment a Sunset Boulevard 23 előtt, és elütötte egy autó. Az orvosok szerint csak azért maradt életben, mert teljesen részeg volt, így nem halt szörnyen a sokkhatástól. Ő maga így vall erről az időszakról: „Soha többé ivás, soha többé alkohol. Új ember lettem, aki optimistán tekint a jövőbe. Megértettem, hogy felelős vagyok azért, ami velem történik.” Volt férjéről azonban nem szívesen nyilatkozik: „Nincs semmi, amit róla mondhatnék, ha csak az nem, hogy közös gyermekünk, Dakota gyönyörű lány.” A káros szenvedélyekből mára csak a dohányzás maradt meg: rengeteget cigarettázik, ha repülőn utazik, bemegy a mosdóba, és ott gyújt rá. Karrierjében egymást váltották a jobb és a kevésbé jó filmek. 1994- ben a Hárman párban című vígjáték forgatása során ismerkedett meg 3. férjével, Antonio Bande- rasszal, akitől 1997-ben megszületett harmadik gyereke, Stella del Carmen.’Melanie és Antonio azóta is a legnagyobb boldogságban élnek Los Angeles-i házukban a szülésznő korábbi házasságaiból származó két gyermekével és Stella del Carmennel. „Azok a férfiak, akikkel eddig együtt éltem, nem vol- I tak megértők a karrieremet il- letően: mindegyik féltékeny volt. Antonióra egyébként nem illik a latin macsó kliséje: kedves, nagyiéi kű és igazi támaszt nyújt. Teljesen normális életet élünk, otthon vagyunk, játszunk a gyerekekkel, minden este együtt vacsorázunk, és csak ritkán megyünk el szórakozni, mert nagyon jól érezzük magunkat kettesben.” Antonio Banderas őszintén csodálja feleségét. Szerinte elismerésBanderas: „Sosem hagyom el a feleségem" (SITA/AP-, CTK/AP- és Reutersfelvételek) re méltó, hogy Melanie megőrizte jókedvét, bár a filmszakma elfelejtette őt a fiatalabb sztárocskák felbukkanása miatt. Egy 50 éves színésznő ma már nem kap munkát az álomgyárban, de Melanie állítólag jól viseli mindezt, ráadásul Banderasnak új ötlete támadt a probléma megoldására. „A feleségem csodálatos nő, és nagyon jó színész. A digitális technikának köszönhetően remekül eltüntethetők a ráncok, ha ezt a filmgyár főnökei belátják, Melanie újra nagy sztár lehet” - nyilatkozta Antonio. A latin szívtipró egyébként sajnálja a színésznőket, akik ráncosán már nem kellenek senkinek, és javaslata szerint ezen csak az egyre fejlődő technika segíthet. Az utóbbi tíz évben Melanie Griffith együtt dolgozott Jeremy Ironsszal (Lolita), Woody Alléiméi (Sztárral szemben), kiemelkedő sikert azonban csak az 1998-as Még egy nap a Paradicsomban című filmben James Woods oldalán, és a 2000-ben készült Cecile B. Demented Honey Whitlockjaként ért el. 1999-ben az RKO 281 című tévéfilmben nyújtott alakításáért Emmy-jelölést kapott. Hollywood egyik legtehetségesebb, ámde szerencsétlen szerepvá- lasztásaüól is híres színésznője 2001-ben életműdíjat vehetett át a cannes-i filmfesztiválon. Az utóbbi években a színésznő leginkább plasztikai műtétjei és állítólagos fél- tékenységi jelenetei révén került reflektorfénybe. Banderas csak nevet a szóbeszéden. „Sosem hagyom el a feleségem - jelentette ki. Amikor először találkoztunk, első látásra egymásba szerettünk, s ez a lobogás a mai napig is tart. Tüdőm, hogy egy fillért sem adtak a kapcsolatunk jövőjéért, s több bulvárlapban is fogadásokat kötöttek ránk, hogy három hónap után szakítunk. Sajnálom, hogy akkor nem fogadtam magunkra. Jól érzem magam a kapcsolatunkban, sokat tanultunk egymástól, s abszolút elégedett vagyok az életemmel. Jól érzem magam az otthonunkban, szeretjük egymást. Ettől nem kívánhatunk többet” - mondta boldogan Banderas, (mti, unó, ma.hu) K0LT0 - PÖRKÖLVE Fesztivál-kávé KARAF1ÁTH ORSOLYA Talán már kiderült: az a fajta ember vagyok, aki az első feketéje nélkül ki sem tudja nyitni a szemét. Ez nagy problémákat tud okozni olyan helyzetekben, mikor szinte képtelenség, hogy valaki is az ágyába hozza az ébresztő italt. Gondolok itt a fesztiválokra. A nyaraim - az utazásokon kívül - a fesztiválok jegyében telnek, hívnak ide-oda, én pedig megyek. Természetesen már kissé arisztokratiku- sabban, mint fiatal éveimben, mikor képes voltam a többiekkel együtt sátorozni, és az ilyen-olyan vizesblokkokban frissíteni az aznapi outfitet - ma már kell egy kényelmes ágy, minimum panzióban, hogy ne készítsen ki teljesen a túlzásba vitt tobzódás. Ma már nem bírnám elviselni, hogy hajnalban valaki részegen a sátramra essen, vagy éppen bemásszon mellém a félszemű kutyájával együtt. Az utóbbi másfél hetet Kapolcson töltöttem, mint már évek óta mindig, most is újságíróként. így természetesen járt a kényelmes szállás, fürdőszobával, bár a hely közösségi mivoltát figyelembe véve itt is volt, hogy reggel arra riadtam: a tulaj harsányan a Tizenhat tonnát üvölti első, korai Unicuma mellett. Tavaly még bölcs voltam, vittem merülő- forralót, hogy legalább egy sovány neszkávé vigaszom legyen, de ez idén elmaradt. (Első este felhívtam a barátomat, hogy nagy a baj, hoztam mindent ember nagyságú csomagomban, hajcsavarótói a masszázsolajig, csak éppen a meleg cucc, esőkabát maradt otthon. A barátom megvigasztalt: ezeket bárki kölcsönadja nekem, de én kitől kérnék kézi- masszírozót, halcsontos fűzőt egy fesztivál kellős közepén?!) Szóval szenvedtem reggelente, mint kutya a kútban. Sminkemet remegő kézzel rajzoltam a fejemre, úgy kúsztam le a kerti büfébe. Ám (Nagy Gergő és Merényi Dávid felvétele) ott megtapasztaltam, mi a csoda. A kávé persze lötty, és műanyag pohárban (Brrr...), de ha mellé Szaki márkájú házi sört iszom, garantáltan felébredek. Eztán már csak egy energiaital kell, majd még egy a remek házi sörből, és el van intézve a délelőtt. Sajnos egyik alkalommal az egész napomat elintézte ez a radikális kezdés, ugyanezzel a lendülettel hajtottam magam kora délutánig, mikor cikkek ide vagy oda, az alkony már kábán talált az ágyamban. Reggel pedig elkezdődött a fesztivá- lozók örök köre megint. Már itthon vagyok, de nagyon nehéz leparkolnom a normális hétköznapokban. Pedig itthon senki nem ébreszt gitárszóval, és ágyba kapom a kávémat is. (A szerző felvétele)
