Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-10 / 184. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 10. Kertészkedő 15 Időszerű tanácsok terkészkedőknek: A tojásgyümölcs meleg- és vízigényes növény, ezért magas hozamot csak rendszeres vízutánpótlás mellett érhetünk el A padlizsán vagy baklazsán nyári ápolási munkáiról Leggyakrabban azokból a virágokból kapunk szép és nagyméretű termést, amelyek az ízközökben keletkeznek (Fotó: Hocsi) A padlizsánt vagy tojásgyümölcsöt már nálunk is termesztik, ám lényegesen kisebb területen, mint Bulgáriában, Törökországban vagy Romániában stb. Fogyasztása közkedvelt, a gyümölcséből sokféle étel készíthető. A gyógyhatásai is figyelemre méltóak, cukorbetegségben, reumában, máj- és vesebetegségben szenvedőknek különösen ajánlott a fogyasztása. DR. GÉCZ1 LÁSZLÓ A padlizsán magas rost- és alacsony kalóriatartalma miatt a fogyni vágyók tökéletes zöldségféléje (laktat, de nem hizlal). Akadályozza a vér magas koleszterin- szintjének a kialakulását, növeli a védő (HDL) koleszterin-tartalmat. A benne lévő fenolsavak (antioxidánsok) megvédik a sejteket a szabad gyököktől, azaz rákellenes hatásúak. Vérképző, vizelethajtó, továbbá emésztést fokozó hatásuk is ismert. A padlizsán fogyasztható sütve, párolva, töltve, valamint levesek és mártások is készíthetők belőle. A gyümölcse káliumban, foszforban, kalciumban és vasban gazdag. Meleg- és vízkedvelő növény. Ápolás fólia alatt A fólia alatt hajtatott padlizsán a nyár derekán már termést hoz. Fóliában elterjedt a kétszálas termesztés, zsineg mellett nevelve a hajtásokat. A növényápolási munkák közül ebben az esetben az alábbiakat célszerű kiemelni. A 3^4 hajtás közül csak kettőt hagyunk meg, a kifeszített függőleges zsinegre tekerjük a hajtásokat, és ezen vezetjük akár 160- 170 cm magasságig. A két termőhajtás kialakítása előtt a talaj közelében lévő rügyekből előtörő hajtásokat kézzel vagy késsel el kell távolítani. A zsinegen lévő vezérhajtások hónaljából hajtások törnek elő. Kedvező lenne ezeket eltávolítani, de ezt nem minden esetben tesszük meg. Egyrészt, mert sok munkával jár, másrészt e rövid képlet virágban is végződhet, és termést hoz. Az is előfordul, hogy a hónaljhajtás kiindulópontjánál keletkezik virág, ekkor eltávolítandó a hónaljhajtás. Minden második hónaljhajtást távo- lítsunk el, ha „méretes“ terméseket akarunk kapni. Leggyakrabban azokból a virágokból kapunk szép és nagyméretű termést, amelyek az ízközökben keletkeznek. Gyakran 2-3 virág képződik egy helyen. Közülük az egyik a fővirág, amely mintegy kétszer akkora, mint a mellékvirágok. A mellékvirágokat célszerű eltávolítani, mert ezekből mindig kisebb gyümölcs fejlődik, mint a fővirágból. Az első termés alatt hagyjuk meg a levelet, ez elősegíti a termés kifejlődését. Hetenként legalább egy alkalommal igazítsuk rá a szárat a zsinegre. Ezt a munkát kapcsoljuk össze a sűrűsödést okozó hónaljhajtások, levelek és a virágok ritkításával. Ha a Madonna FI fajtát termesztjük, akkor indokolt a tám- rendszer kialakítása. A sorokban 3-4 méterenként verjünk le paradicsomkarót, és páros bálazsineg kifeszítésével már „egyenesben” tarthatjuk a növényeket. Ez azért is fontos, hogy a gyümölcsök ne érjenek földet, a végük ne szennyeződjék, ne rothadjon. Ikersoros termesztésnél hasonlóképpen járunk el, és a két oldalon elhelyezkedő zsineget 3^4 méterenkénti átkötéssel egymáshoz is erősíthetjük. Ápolás szabadföldön Szabadföldi termesztésnél legalább a tő közeléből előtörő hajtásokat távolítsuk el, és a bogokat is célszerű 2-3-ra csökkenteni. A növényápolás részeként mindenkor távolítsuk el az elszáradt, illetve a beteg leveleket. A padlizsán több fajtája közül a növekedési jellegzetességeik szerint vékony és magas szárúakat, illetve bokor, vagy determinált növekedésűeket különböztetünk meg. A Black Beauty 50-60 cm-nél alig nő magasabbra, és igen erős szárat képez. Ehhez hasonló a Romániában termesztett 30 Decemberié fajta, amely szabadföldön támrendszer nélkül is termeszthető. (A sorok feltöltéséről ebben az esetben is gondoskodni kell.) A fitotechnikai munkák mellett az öntözés, a fej- vagy oldattrágyázás a legfontosabb, és természetesen a növényvédelem. A padlizsán vízigényes növény, magas hozamot (hektáronként 50- 60 tonnát) csak rendszeres vízutánpótlás mellett érhetünk el. Ez a termőidőszakban hetenkénti, de legalább 10-12 naponkénti öntözést jelent. A hazai termelők a csepegtető ötözést részesítik előnyben, összekapcsolva a táp- oldatozással, amire általában a Ferticare komplex trágyákat használják. Kezdetben a foszfordús (Ferticare S), érésben pedig általában a káliumtúlsúlyos Ferticare III. jelzésű komplex műtrágyát juttatják ki, de nem marad el a kálium-nitrát és a kalcium-nitrát sem. A gyakrabban végzett csepegtető öntözésnél 15-20 mm, amíg az esőszerűnél 30-40 mm öntözővizet adnak alkalmanként. Utóbbi esetben az ammónium-nitrát helyett célszerűbb KN03-at adni. A lila gyümölcsű fajták fényesen csillogó színét kálium kijuttatásával érhetjük el leginkább. Ä talajművelést az óvatosság jellemezze. A tő körüli részen soha ne végezzünk mélyművelést sem kézi-, sem rotációs kapával. A gyökérzet ugyan lehatol 30-40 cm mélységbe is, de a felső 10-15 cm-es réteget átszövő jelentős mennyiségű gyökér felszaggatása, elvágása nagy mértékben káros a növény fejlődésére, növekedésére. A tövek közeléből sarabo- ló kapával távolítsuk el a gyomokat. (Ha a padlizsánpalántát félmagas bakhátra terített fekete vagy lila fóliába ültetjük, akkor a jelzett gond nem jelentkezik.) Ha történetesen 80 cm-es sortávolsággal ültetjük a padlizsánt, akkor a sorok között 40-50 centiméteres nyomtáv akár rotációs kapával is művelhető. Növényvédelem A padlizsánnak számos károsí- tója ismert, de közülük csak néhány ellen szükséges feltétlenül védekezni. A Fusarium oxyspo- rum f. sp. Melangenae és a Veerti- cillium dahliae elsősorban a talajban élő és onnan támadó kórokozók. Vetésváltással és vetőmag- csávázással védekezhetünk ellenük, de a fusariozissal szemben tápkockára, vagy talajra permetezve is lehet védekezni, pl. baktériumból gyártott készítménnyel. A növény föld feletti részein az alternáriás (Alternaria porri) foltosság szinte a leggyakrabban előforduló betegség. Polyram DF és Dithane M-45 szrekkel is leküzdhető. A botritiszes szürkerothadás (Botrytis cinerea) a virágok elpusztulásával okoz kárt, főleg magas páratartalom mellett. Védekezésre többek között a Sumilex 50 WP alkalmas. Több állati kártevője van, hajtatásban még a gubacs fonálféreg is gondot okozhat. Ellene a paradicsomnál, paprikánál szokásos fertőtlenítési eljárásokat alkalmazhatjuk. A föld feletti részeket károsító állati kártevők közül feltétlenül védekezni kell a burgonyabogár (Leptinotarsa decem- lineata) és a takácsatkák ellen. Az utóbbi fajok közül leggyakrabban a Tetranychus urticae fordul elő. A padlizsán levele a burgonyabogár legkedveltebb eledele. Amíg a kártevő padlizsánlevelet talál, addig úgymond „békén hagyja” a burgonyát és a paradicsomot. Hobbikertekben csalogató növényként is alkalmazhatjuk: egy-egy padlizsántövön akár száz vagy több lárva és imágó is egybegyűl, és minimális mennyiségű permedével elpusztíthatjuk e kártevősereget, mentve a burgonyát és a paradicsomot a permetezőszerektől. Védekezésre a De- cis 2,5 EC, a Bancol 500 SC, vagy a Mospilan 3 EC szereket alkalmazhatjuk, biotermesztésben a Novodort. Nehezebb a védekezés a takácsatkák ellen, ezzel már a palántanevelés előtt és alatt is van munka. Jó módszer, ha a palántanevelés előtt lezárjuk a létesítményt és kénport égetünk el például a fűtőcsöveken. A termesztőház zugait permetezzük atkaölő szerekkel. Ismeretes, hogy az atkák elsősorban száraz körülmények között fertőznek erőteljesen. Fóliás és üvegházi termesztés esetén, ha a késő esti órákban a leveleket is „megcsapatjuk” vízzel, vagy párásító öntözést használunk, csökkenthetjük az atkafertőzést. A szerző főiskolai tanár A fahordós érlelés hatását sokan úgy próbálják utánozni, hogy zsákba tölgyfaforgácsot raknak, amelyet a kádban érlelődő borba tesznek, áztatnak A bor stabilizálásáról és tárolásáról Borbírák munka közben. A lapunk által tavaly meghirdetett borversenyen még meglehetősen sokszor hangzott el, hogy a beküldött minta borhiba miatt értékelhetetlen. (Somogyi Tibor felvétele) KELEMEN ATTILA A borstabilizáció elsődleges célja, hogy a borban a fogyasztásig ne menjen végbe semmilyen káros fizikai, kémiai vagy biológiai elváltozás az esetleges környezeti hatások miatt. Ezt a bor egyes alkotórészeinek védelmével lehet kiküszöbölni, illetve olyan borkezelési eljárással, mely során mesterségesen idézik elő a zavaroso- dás körülményeit, hogy később hasonló behatásra a bor már stabil maradjon. A leggyakrabban alkalmazott borstabilizációs módszer a hidegkezelés és a vegyi anyagok használata. Milyen hordóban tároljuk a bort? Az idők során a borászok sok fafajtát kipróbáltak, de mára már jóformán csak a tölgyfából készítet hordókat használják. A fahordós érlelés hatását sokan úgy próbálják utánozni, hogy zsákba tölgyfaforgácsot raknak, amelyet a kádban érlelődő borba tesznek, abban áztatnak. Ezzel a módszerrel azonban csak rövidtávra lehet „tölgyesíteni” a bort, és természetesen a hatásfok sem olyan, mint a valódi tölgyfahordóé. Illatok és aromák Az egyes íz- és illatjegyek kifejezetten a kóstoláskor, fogyasztáskor érdekesek, az ismert tölgyíz mellett azonban számos más aromára is ráismerhetünk. Az illatok általában három forrásból erednek. Az első csoportot, az úgynevezett primer vagy elsődleges aromát, maga a szőlő adja. Ez legtöbbször gyümölcs-, virág- vagy más növényi illatjegy lehet. A másodlagos aromák a borászati folyamatokból származnak: a vaj vagy tejszín például leginkább olyan fehérborokban bukkan fel, ahol almasavbontás zajlott le, míg vanília, faforgács és pirítós illata azt jelenti, hogy a bort új tölgyfahordóban érlelték. A kenyéríz viszont a túlzottan sok acetaldehid- re utal. A harmadlagos, vagy terciern aromák az összetett, komoly minőségű borokban alakulnak ki, a hosszabb palackos érlelés során. A kezdetben kicsattanó gyümölcsaromákat fokozatosan mélyebb illatok egymásba fonódó rétegei váltják fel. Fehérborok esetében a palackérettséget leginkább a mézesség jelzi, illetve a pi- rítóshoz, pörkölt olajos magvakhoz, valamint a benzinhez hasonló illat. Vörösboroknál a gyümölcsösség kisimulása után édeskésebb, aszalt gyümölcsökre emlékeztető jegy, ritkább esetekben a vadhúsos aroma tapasztalható. A jó minőségű fehérboroknál különféle gyümölcsaromákat fedezhetünk fel. A gyümölcsös borok az orrban is gyümölcsös érzetet keltenek, málnára, szederre, ribizli- re, egresre, őszibarackra, szilvára, birsalmára, mangóra emlékeztetnek. A legtöbb fehérbornak enyhe citromos illata is van, a sauvignon blanc pedig híres sajátos egresaromájáról. A sárga és őszibarack, a birsalma, a mandula és a szárított gyümölcsök illatát sok érett fehérborból kiérezhetjük. A chardonnnayból készült nagy borok illata a mogyorót és a vajat is eszünkbe juttatja. Jellegzetes borhibák Jellegzetes borhiba a túlzottan intenzív fűillat. Ez arra utal, hogy a szőlő nem érett be teljesen. Az erős káposzta-, retek-, hagyma- vagy fokhagymaillatnak is inkább a konyhából kell áradnia, semmint a borospohárból. A spárga- vagy feferónia- roma némelyik sauvignon blanc- ra jellemző lehet. Főként az érett chardonnay és más édes borokban néha hihetetlenül összetett módon vannak jelen a különféle fűszeraromák. A fiatal borok kellemes er- jesztési aromái: ♦ élesztőgomba vagy savanyú cukorka - ez egy-két hónap alatt eltűnik; ♦ a fa- és vaníliaaromák azon borokra jellemzőek, amelyeket tölgyfa hordóban (barrique) érlelnek; ♦ a toast-kenyérre vagy pirított mandulára emlékeztetnek a chardonnay szőlőből készült, hordóban érlelt borok. A tölgyfahordóban érlelt borok sajátossága a balzsamos aroma. Sok édes bornak van mézzamata és illata. Ha a bor aszúszőlőből készült, akkor illatában néha olajosság (petróleum) finom nyomait is felfedezhetjük. Állati aromák: A vörösborokra jellemző hús-, vad- és bőraromákkal a fehérboroknál csak elvétve találkozhatunk. Ugyanakkor egy nem egészen kiérlelt savignon blanc felidézheti a macskavizelet kellemetlen szagát. Kémiai aromák: Alapszabály, hogy egy bor ne rendelkezzen efféle mesterséges aromákkal.
