Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-10 / 184. szám, péntek

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 10. FIGYELŐ Mégis Iliescu adott parancsot A katonai ügyészség szerint az 1990-es romániai bányász­járáskor Ion Iliescu volt ál­lamfő parancsára lépett köz­be a katonaság azzal a céllal, hogy feloszlassák a bukaresti Egyetem téren a politikai ha­talom ellen tüntető tömeget - írta csütörtökön a román saj­tó. Az eseményekben a rend­őrség és a katonaság mellett a titkosszolgálat is részt vett. A karhatalmi erők kivonulása nyomán 262 személyt tartóz­tattak le. A történtekről érte­sült felháborodott tömeg kör­bevette a belügyminisztérium épületét, s a letartóztatottak szabadon bocsátását követel­te. Ekkor Iliescu parancsára lövéseket adtak le, hatan éle­tüket vesztették, (mti)- Ne fintorogj, fiam: Fico is többet ígért, nem pedig jobbat... (Peter Gossányi karikatúrája) A közel-keleti fegyvereladások kiválóan alkalmasak az Egyesült Államok saját pozícióinak erősítésére Öböl menti stabilizálási stratégia A legújabb amerikai fegy­vereladások a Közel-Kelet­re azt jelzik, hogy az Egye­sült Államok minden ne­hézség ellenére továbbra is erősen elkötelezett ma­rad a térségben. ONDREJCSÁK RÓBERT Érdemes természetesen figye­lembe venni azoknak a névsorát, akiket a térségben közvetlenül érint az ügy: Izrael, Egyiptom, Szaúd-Arábia és az Öböl menti ki­csi, de gazdag és az USA-val szö­vetséges országok. A felsorolt or­szágok egytől egyig Washington régi szövetségesei és a közel-kele­ti amerikai befolyás sarokkövei. De mi is az oka és a következ­ménye a szövetségek megerősíté­sének? Először is le kell szögezni, hogy egy ilyen mértékű - több 10 milliárd dolláros volumenű - fegyvereladás nem csak, illetve nem elsősorban az üzletről szól. Legalább annyira fontosak a biz­tonsági és politikai tényezők is. Azzal, hogy az Egyesült Államok a legmodernebb fegyverrendsze­reket is szövetségesei rendelke­zésére bocsátja, gyakorlatilag to­vábbi évtizedekre is elkötelezi őket a kétoldalú szövetségek fenntartása mellett, és garantálja egy jelentős szintű amerikai be­folyás fenntartását. Ezen túl ke­resve sem lehetne jobb bizonyíté­kot találni annak demonstrálásá­ra, hogy Washington az elkövet­kező évtizedekben is rendkívüli mértékben el lesz kötelezve a Kö­zel-Kelet biztonsága és stabilitá­sa mellett. A következő fontos dolog, hogy a térségbeli szövet­ségeseinek megerősödése termé­szetesen közvetett módon az amerikai pozíciók megerősödé­sét is jelenti. Persze jogos a kér­dés, hogy mi vagy ki fenyegeti leginkább az USA és szövetsége­seinek biztonságát a Közel-Kele­ten. A válasz nem annyira egy­szerű, mint első látásra tűnik. Legelőször ugyanis szinte min­denkinek Irán jut eszébe, ami az elmúlt évek fejleményeinek is­meretében természetes. Irán egyre inkább direkt fenyegetést jelent Izrael, de nem kisebb mér­tékben Szaúd-Arábia és a kisebb Perzsa-öböl menti országok szá­mára is. Ha pedig Teherán nukle­áris fegyverhez jut, de facto ké­pes lesz Izrael létét fenyegetni, és a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben zsarolni akár Rijádot is. Izrael erre e fejleményre több­fele lépés kombinációjával fog reagálni. Először is a technikai­lag lehető legmagasabb szintre fogja fejleszteni védekező-, konk­rétan rakétaelhárító rendszereit - ne feledjük, jelenleg a világon egyedül Izraelnek van balliszti­kus rakétákat elhárítani képes működő védekezőrendszere. A következő lépés, hogy erősíti elrettentőpotenciálját, amely le­het nukleáris (a források általá­ban 200 robbanófejről szólnak) és hagyományos elrettentőké­pességét. Épp ez utóbbiban nyújt jelentős segítséget az USA a leg­modernebb fegyverrendszerek eladásával. Szaúd-Arábia szintén komolyan veszélyeztetve érzi biztonságát, ráadásul Rijád - Iz­raellel ellentétben - nem rendel­kezik nukleáris elrettentőerővel sem, tehát hagyományos rend­szereire van utalva. Összegezve tehát kijelenthető: az USA hozzá­járul legfontosabb térségbeli szö­vetségeseinek megerősítéséhez, hogy azok maguk is képesek le­gyenek válaszolni a növekvő irá­ni potenciálra és az esetleges vár­ható és váratlan fejleményekre (kicsit cinikusan fel lehetne tenni a kérdést, hogy az iráni atom­fegyver most melyik kategóriába is tartozik - a váratlan vagy a várható fejlemények közé). Ezek a belső tényezők, amelyek egyér­telműek és viszonylag rövid tá­von is érvényesülnek. Figyelembe kell viszont venni a hosszabb távú globális szintű trendeket is, amelyek nem kerül­hetik el a Közel-Keletet, és az ot­tani amerikai befolyást sem. Az egyik legfontosabb tényező a kí­Továbbra is döntő mér­tékben szükség van a kö­zel-keleti amerikai szö­vetségrendszer fenntartá­sára és megerősítésére... nai befolyás regionális, majd glo­bális erősödése. Peking először inkább saját geopolitikai térségé­re összpontosított, majd fokoza­tosan Délkelet-Ázsia, a csendes­óceáni szigetek és újabban Kö- zép-Ázsia és Afrika felé tekintget. A kínai törekvésekben fontos sze­repet játszik az energiahordozó­ellátás biztonsága, márpedig a Közel-Kelet térsége ebből a szempontból a Föld legfontosabb régiója. Ezek után mi sem való­színűbb, hogy Kína a jövőben egyre aktívabb lesz ebben a tér­ségben is. Erre utaló jelek már most is vannak, vegyük például a viszonylag gyorsan fejlődő kínai­iráni kapcsolatokat. Sőt, Kína már Szaúd-Arábiát, Washington egyik legfontosabb szövetségesét is megkörnyékezte. Ennek függ­vényében nem meglepő, ha az Egyesült Államok igyekszik saját pozícióit erősíteni, márpedig az említett fegyvereladások erre ki­válóan alkalmasak. Mindennek van még egy érde­kes vetülete, mégpedig Irakkal összefüggésben. Az ottani ameri­kai katonai jelenlét csökkentése a következő évben minden bi­zonnyal megkezdődik. Minden leírt és elmondott kommentárral ellentétben azonban Washington még nagyon hosszú ideig fenn fogja tartani iraki katonai jelen­létét, még ha a jelenlegi szinttől jóval korlátozottabbat és más jel­legűt is. Az USA tehát nem fog teljesen kivonulni Irakból, akár­mi történjék is. Mindamellett vi­szont az amerikaiak azt is tuda­tosítják, hogy a Közel-Kelet radi­kális és gyors demokratizálása - kezdve Irakkal - mint első számú stratégiai cél nem sétagalopp és semmiképp nem rövid vagy kö­zéptávú folyamat. Ma már sokkal inkább a stabilizálásról beszé­lünk. Ez viszont azt is jelenti, hogy továbbra is döntő mérték­ben szükség van a közel-keleti amerikai szövetségrendszer fenntartására és megerősítésére, mert azt belátható időn belül semmilyen más működőképes al­ternatíva nem válthatja fel. Erről is szól tehát a legutóbbi „biz­nisz”: nemcsak üzlet, hanem po­litika, biztonság és főleg egy hosszú távú és már bevált straté­gia folytatása. Basescu szerint idegen nyelvként kellene tanítani a romániai magyar gyerekeknek az állam nyelvét Magyarul is beszélő románnyelv-tanárok... MTl-HÁTTÉR Sajátos rendszert kell bevezetni a romániai magyar gyerekek szá­mára abban az értelemben, hogy a román nyelvet idegen nyelvként oktassák nekik - ezt Traian Bases­cu román államfő nyilatkozta szerdán a székelyföldi Kovászna városban. A román oktatási rend­szer jelenleg nem tesz különbsé­get a román és a nem román anya­nyelvűek között, ezért mindenki egységes tanrend szerint tanulja a román nyelvet és irodalmat. Basescu elmondta: a helyi lako­sokkal folytatott beszélgetésből kiderült, hogy főként a román nyelv oktatásának a módszerével elégedetlenek. Egyrészt azt sérel­mezték, hogy Székelyföldön a ro­mánnyelv-tanárok között túl sok a helyettesítő pedagógus, másrészt pedig azt, hogy gyerekeiket éppen úgy kezelik a románnyelv-órákon, mint a román anyanyelvűeket, ami miatt nehezen sajátítják el az állam nyelvét. Basescu szerint a sajátos rend­szert legalább az elemi iskolában kellene alkalmazni, hogy a ma­gyar családokból származó diá­koknak könnyebb legyen a román megtanulása. „Világos, hogy nem lehet úgy tanítani egy romániai magyar gyereket, mint az olyan társát, aki otthon hét évig romá­nul beszélt” - mondta Basescu, aki szerint a románnyelv-tanár- nak mind a román, mind a ma­gyar nyelvet ismernie kell. Az RMDSZ már a rendszervál­tás óta szorgalmazza a nyelvokta­tás e sajátos formájának a megho­nosítását, mindmáig sikertelenül. Nyelvészek szerint ez a különb­ségtétel elősegítené, hogy a Szé­kelyföldön élő magyar gyerekek is jobban megtanulják a románt, ami esélyegyenlőséget biztosítana számukra a különböző vizsgákon. Basescu kifejtette véleményét a közvetlen beruházásokról is, amelyek Kovászna megyében rendkívül alacsonyak. Szerinte egyrészt a fejletlen infrastruktúra, másrészt pedig az távolítja el a be­fektetőket, hogy kialakult az a be­nyomás, mely szerint etnikai viták törhetnek ki a megyében. KOMMENTÁR Fico élvezi a hazudozást MOLNÁR IVÁN Robert Fico végre magához tért. Egyéves félrebeszélést, ködösí­tést, népámítást követően önmagát adja. Antikapitalizmus - ez az aktuális jelszó. Vesszenek a nyereséghajhász piszkos vállalko­zók! És persze a „talpnyaló, elvtelen kiszolgálóik”, a szlovákiai média. A kormányfő megvilágosodásának egyik első áldozata a médiatanácsadója lett. Szerinte nincs szüksége olyan emberre, aki megmondja, hogyan viselkedjen az újságírókkal. Az újságírók senkik, a társadalom alja, csak azt tartják szem előtt, hogyan tudnának keresztbe tenni „mélyen emberbarát és szociális” intéz­kedéseinek. Fico az elmúlt egy évben már többször is tudtára adta választói­nak, hogy a vállalkozókat és a cégeket tartja legnagyobb ellensé­gének. Az antikapitalista harc legnagyobb csatáját azonban e hónapra tartogatta. Ezúttal a magán-nyugdíjpénztárak és az egészségbiztosítók a legnagyobb ellenség. A kormányfő szerint a magán-nyugdíjpénztárak ügyfeleinek pénze veszélyben van, és előfordulhat, hogy majd nyugdíjat se kapnak. Ez utóbbi pénztá­rak ugyanis szerinte hatalmas veszteségeket könyvelnek el, mi­közben a vezetőiknek több milliós jutalmakat fizetnek ki az ügy­felek által fizetett összegekből. A fránya egészségbiztosítók ugyanekkor hatalmas nyereségekre tesznek szert a biztosítottak pénzéből. Aki kicsit is ért a témához, tudja, hogy a magán-nyug­díjpénztárak működését az állam felügyeli, és nemcsak hogy nincs veszélyben a pénzünk, a befizetett összeget még akkor is kifizetik a hozzátartozóinknak, ha korábban elhaláloznánk. Ugyanígy minden normális országban elfogadott tény, hogy a magán-egészségbiztosítók nyereséget termelnek, így érthetet­len, hogy a kormány ezt miért tiltotta meg számukra. Pontosab­ban nagyon is érthető, hiszen az esztelen szociális ígéreteikhez pénzre van szükségük, és ezt csak úgy tudják elérni, ha a lakos­sági befizetések minél nagyobb hányadát ők, nem pedig a ma­gántársaságok ellenőrzik. A kormányfő elmúlt egy hétben tett nyilatkozatait figyelve csak két dologra következtethetünk. Szlovákiának vagy olyan kor­mányfője van, aki buta, mint a cipőtalp, vagy olyan, aki egyvégté- ben hazudik. Mivel Fico jogi végzettségű, így csak nehezen felté­telezhetjük róla, hogy mielőtt bármiről szót ejtene, ne tanulmá­nyozná át az idevágó törvényeket. A kormányfő nagyon jól ismeri a törvényeket, épp ezért csak egy magyarázat van arra, hogy mi­ért próbálta meg félrevezetni az országot a magán-nyugdíjpénztá­rakkal kapcsolatban. Rájött, hogy hazudni jó dolog, hiszen a la­kosság egy jelentős része bármit elhisz, amit ő állít, és eszükbe sem jut ellenőrizni szavai hitelességét. Fico kezd krónikus hazu- dozóvá válni, és ami a legrosszabb, mindezt még csak nem is szé- gyelli. Épp ezért azonban nem szabadna csodálkoznia, hogy a mé­dia nem tapsol minden lépésének. Ha a kormányfőnk a Kommu­nista kiáltványon és Goebbels médiapolitikáján kívül a kínai filo­zófus, Lao-ce 2500 éve megfogalmazott gondolatait is tanulmá­nyozta volna, tudná: akik hírnévre vágynak úgy, hogy viselkedé­sük nem folttalan, azok mindenképpen sebeket szereznek. JEGYZET Iraki kiruccanás? PUHA JÓZSEF Kezdő riporter koromban tör­tént. Az egyik magyarországi zenei kiadó székházában a nagynevű menedzser a jelenlé­temben osztotta meg a „híres sztárral”, milyen történettel áll­jon elő, ha az újságírók rákér­deznek megjelenés előtt levő nagylemezének érdekfeszítő cí­mére. Ha meg nem kérdeznek rá, mert bunkók - mondta, pon­tosan így -, akkor is avassa be őket, tanácsolta neki. Olyan ér­dekes sztorit kerített a cím köré, hogy hallatán laikusként bizo­nyára eszeveszetten rohantam volna a legközelebbi lemezbolt­ba. Sejtettem, mitől döglik a légy, azt azonban nem feltéte­leztem, naiv fiatalként, hogy a sztárok átverik a rajongóikat, hogy hazudnak. Ott valami vég­érvényesen eltört bennem. Ezt követően egy ideig csak kétel­kedtem minden hírben, de ami­óta átlátom a zenei életet, már nem hiszek el szinte semmit. Alaposan megbotránkoztat az aktuális hisztéria is. Az újjáala­kuló Spice Girls jelenleg tizen­négy állomásos turnéja rövide­sen kiegészül a tizenötödik helyszínnel - a csapat honlap­ján bárki szavazhat arról, me­lyik város legyen Spice City. Bagdad vezet. A lányok azt mondják, ha a háború sújtotta iraki főváros nyer, akkor ott lép­nek majd fel. Tökös csajok lé­vén semmilyen öldöklés sem tudja őket meggátolni ebben, megijeszteni meg főleg nem. Az tényleg zenetörténeti esemény volna, ha turnéjuk Irakot is érintené. Csakhogy nem fogja! Nem Bagdad lesz a befutó! Ici­picivel megelőzi majd valame­lyik nyugodt nagyváros. Ez egy jól kitalált, undorító reklám- kampány része, a háttérből irá­nyítják. Ezzel kavarják az álló­vizet, az iraki fellépés ötletének ugyanis nagy a hírértéke. A csa­pat egyik tagja, Beckhamné a minap sajnálkozva beszélt Irak­ról, és kiforrott véleményt fo­galmazott meg a háborúról. Először azt hittem, könyvből ta­nulta, aztán eszembe jutott ko­rábbi nyilatkozata. Néhány éve azzal dicsekedett, hogy egyet­len könyvet sem olvasott el éle­tében. Egyértelmű, neki is meg­mondták, mit mondjon. Szóval, borítékolhatjuk, hogy nem lesz Spice Girls-koncert Bagdadban. Féltik ők a bőrükét! Egyáltalán, hol lépnének fel? És kiknek? A terroristák biztos szívesen lát­nák őket, döglenének értük... Victoriát David is elkísérné? Be­legondolva, ráférne a kirucca­nás a mértéktelen házaspárra - a többiekre szintúgy-, legalább szembesülnének azzal, hol tar­tanának, ha Anglia helyett Irak­ba pottyantja le őket a gólya.

Next

/
Thumbnails
Contents