Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-10 / 184. szám, péntek
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 10. FIGYELŐ Mégis Iliescu adott parancsot A katonai ügyészség szerint az 1990-es romániai bányászjáráskor Ion Iliescu volt államfő parancsára lépett közbe a katonaság azzal a céllal, hogy feloszlassák a bukaresti Egyetem téren a politikai hatalom ellen tüntető tömeget - írta csütörtökön a román sajtó. Az eseményekben a rendőrség és a katonaság mellett a titkosszolgálat is részt vett. A karhatalmi erők kivonulása nyomán 262 személyt tartóztattak le. A történtekről értesült felháborodott tömeg körbevette a belügyminisztérium épületét, s a letartóztatottak szabadon bocsátását követelte. Ekkor Iliescu parancsára lövéseket adtak le, hatan életüket vesztették, (mti)- Ne fintorogj, fiam: Fico is többet ígért, nem pedig jobbat... (Peter Gossányi karikatúrája) A közel-keleti fegyvereladások kiválóan alkalmasak az Egyesült Államok saját pozícióinak erősítésére Öböl menti stabilizálási stratégia A legújabb amerikai fegyvereladások a Közel-Keletre azt jelzik, hogy az Egyesült Államok minden nehézség ellenére továbbra is erősen elkötelezett marad a térségben. ONDREJCSÁK RÓBERT Érdemes természetesen figyelembe venni azoknak a névsorát, akiket a térségben közvetlenül érint az ügy: Izrael, Egyiptom, Szaúd-Arábia és az Öböl menti kicsi, de gazdag és az USA-val szövetséges országok. A felsorolt országok egytől egyig Washington régi szövetségesei és a közel-keleti amerikai befolyás sarokkövei. De mi is az oka és a következménye a szövetségek megerősítésének? Először is le kell szögezni, hogy egy ilyen mértékű - több 10 milliárd dolláros volumenű - fegyvereladás nem csak, illetve nem elsősorban az üzletről szól. Legalább annyira fontosak a biztonsági és politikai tényezők is. Azzal, hogy az Egyesült Államok a legmodernebb fegyverrendszereket is szövetségesei rendelkezésére bocsátja, gyakorlatilag további évtizedekre is elkötelezi őket a kétoldalú szövetségek fenntartása mellett, és garantálja egy jelentős szintű amerikai befolyás fenntartását. Ezen túl keresve sem lehetne jobb bizonyítékot találni annak demonstrálására, hogy Washington az elkövetkező évtizedekben is rendkívüli mértékben el lesz kötelezve a Közel-Kelet biztonsága és stabilitása mellett. A következő fontos dolog, hogy a térségbeli szövetségeseinek megerősödése természetesen közvetett módon az amerikai pozíciók megerősödését is jelenti. Persze jogos a kérdés, hogy mi vagy ki fenyegeti leginkább az USA és szövetségeseinek biztonságát a Közel-Keleten. A válasz nem annyira egyszerű, mint első látásra tűnik. Legelőször ugyanis szinte mindenkinek Irán jut eszébe, ami az elmúlt évek fejleményeinek ismeretében természetes. Irán egyre inkább direkt fenyegetést jelent Izrael, de nem kisebb mértékben Szaúd-Arábia és a kisebb Perzsa-öböl menti országok számára is. Ha pedig Teherán nukleáris fegyverhez jut, de facto képes lesz Izrael létét fenyegetni, és a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben zsarolni akár Rijádot is. Izrael erre e fejleményre többfele lépés kombinációjával fog reagálni. Először is a technikailag lehető legmagasabb szintre fogja fejleszteni védekező-, konkrétan rakétaelhárító rendszereit - ne feledjük, jelenleg a világon egyedül Izraelnek van ballisztikus rakétákat elhárítani képes működő védekezőrendszere. A következő lépés, hogy erősíti elrettentőpotenciálját, amely lehet nukleáris (a források általában 200 robbanófejről szólnak) és hagyományos elrettentőképességét. Épp ez utóbbiban nyújt jelentős segítséget az USA a legmodernebb fegyverrendszerek eladásával. Szaúd-Arábia szintén komolyan veszélyeztetve érzi biztonságát, ráadásul Rijád - Izraellel ellentétben - nem rendelkezik nukleáris elrettentőerővel sem, tehát hagyományos rendszereire van utalva. Összegezve tehát kijelenthető: az USA hozzájárul legfontosabb térségbeli szövetségeseinek megerősítéséhez, hogy azok maguk is képesek legyenek válaszolni a növekvő iráni potenciálra és az esetleges várható és váratlan fejleményekre (kicsit cinikusan fel lehetne tenni a kérdést, hogy az iráni atomfegyver most melyik kategóriába is tartozik - a váratlan vagy a várható fejlemények közé). Ezek a belső tényezők, amelyek egyértelműek és viszonylag rövid távon is érvényesülnek. Figyelembe kell viszont venni a hosszabb távú globális szintű trendeket is, amelyek nem kerülhetik el a Közel-Keletet, és az ottani amerikai befolyást sem. Az egyik legfontosabb tényező a kíTovábbra is döntő mértékben szükség van a közel-keleti amerikai szövetségrendszer fenntartására és megerősítésére... nai befolyás regionális, majd globális erősödése. Peking először inkább saját geopolitikai térségére összpontosított, majd fokozatosan Délkelet-Ázsia, a csendesóceáni szigetek és újabban Kö- zép-Ázsia és Afrika felé tekintget. A kínai törekvésekben fontos szerepet játszik az energiahordozóellátás biztonsága, márpedig a Közel-Kelet térsége ebből a szempontból a Föld legfontosabb régiója. Ezek után mi sem valószínűbb, hogy Kína a jövőben egyre aktívabb lesz ebben a térségben is. Erre utaló jelek már most is vannak, vegyük például a viszonylag gyorsan fejlődő kínaiiráni kapcsolatokat. Sőt, Kína már Szaúd-Arábiát, Washington egyik legfontosabb szövetségesét is megkörnyékezte. Ennek függvényében nem meglepő, ha az Egyesült Államok igyekszik saját pozícióit erősíteni, márpedig az említett fegyvereladások erre kiválóan alkalmasak. Mindennek van még egy érdekes vetülete, mégpedig Irakkal összefüggésben. Az ottani amerikai katonai jelenlét csökkentése a következő évben minden bizonnyal megkezdődik. Minden leírt és elmondott kommentárral ellentétben azonban Washington még nagyon hosszú ideig fenn fogja tartani iraki katonai jelenlétét, még ha a jelenlegi szinttől jóval korlátozottabbat és más jellegűt is. Az USA tehát nem fog teljesen kivonulni Irakból, akármi történjék is. Mindamellett viszont az amerikaiak azt is tudatosítják, hogy a Közel-Kelet radikális és gyors demokratizálása - kezdve Irakkal - mint első számú stratégiai cél nem sétagalopp és semmiképp nem rövid vagy középtávú folyamat. Ma már sokkal inkább a stabilizálásról beszélünk. Ez viszont azt is jelenti, hogy továbbra is döntő mértékben szükség van a közel-keleti amerikai szövetségrendszer fenntartására és megerősítésére, mert azt belátható időn belül semmilyen más működőképes alternatíva nem válthatja fel. Erről is szól tehát a legutóbbi „biznisz”: nemcsak üzlet, hanem politika, biztonság és főleg egy hosszú távú és már bevált stratégia folytatása. Basescu szerint idegen nyelvként kellene tanítani a romániai magyar gyerekeknek az állam nyelvét Magyarul is beszélő románnyelv-tanárok... MTl-HÁTTÉR Sajátos rendszert kell bevezetni a romániai magyar gyerekek számára abban az értelemben, hogy a román nyelvet idegen nyelvként oktassák nekik - ezt Traian Basescu román államfő nyilatkozta szerdán a székelyföldi Kovászna városban. A román oktatási rendszer jelenleg nem tesz különbséget a román és a nem román anyanyelvűek között, ezért mindenki egységes tanrend szerint tanulja a román nyelvet és irodalmat. Basescu elmondta: a helyi lakosokkal folytatott beszélgetésből kiderült, hogy főként a román nyelv oktatásának a módszerével elégedetlenek. Egyrészt azt sérelmezték, hogy Székelyföldön a románnyelv-tanárok között túl sok a helyettesítő pedagógus, másrészt pedig azt, hogy gyerekeiket éppen úgy kezelik a románnyelv-órákon, mint a román anyanyelvűeket, ami miatt nehezen sajátítják el az állam nyelvét. Basescu szerint a sajátos rendszert legalább az elemi iskolában kellene alkalmazni, hogy a magyar családokból származó diákoknak könnyebb legyen a román megtanulása. „Világos, hogy nem lehet úgy tanítani egy romániai magyar gyereket, mint az olyan társát, aki otthon hét évig románul beszélt” - mondta Basescu, aki szerint a románnyelv-tanár- nak mind a román, mind a magyar nyelvet ismernie kell. Az RMDSZ már a rendszerváltás óta szorgalmazza a nyelvoktatás e sajátos formájának a meghonosítását, mindmáig sikertelenül. Nyelvészek szerint ez a különbségtétel elősegítené, hogy a Székelyföldön élő magyar gyerekek is jobban megtanulják a románt, ami esélyegyenlőséget biztosítana számukra a különböző vizsgákon. Basescu kifejtette véleményét a közvetlen beruházásokról is, amelyek Kovászna megyében rendkívül alacsonyak. Szerinte egyrészt a fejletlen infrastruktúra, másrészt pedig az távolítja el a befektetőket, hogy kialakult az a benyomás, mely szerint etnikai viták törhetnek ki a megyében. KOMMENTÁR Fico élvezi a hazudozást MOLNÁR IVÁN Robert Fico végre magához tért. Egyéves félrebeszélést, ködösítést, népámítást követően önmagát adja. Antikapitalizmus - ez az aktuális jelszó. Vesszenek a nyereséghajhász piszkos vállalkozók! És persze a „talpnyaló, elvtelen kiszolgálóik”, a szlovákiai média. A kormányfő megvilágosodásának egyik első áldozata a médiatanácsadója lett. Szerinte nincs szüksége olyan emberre, aki megmondja, hogyan viselkedjen az újságírókkal. Az újságírók senkik, a társadalom alja, csak azt tartják szem előtt, hogyan tudnának keresztbe tenni „mélyen emberbarát és szociális” intézkedéseinek. Fico az elmúlt egy évben már többször is tudtára adta választóinak, hogy a vállalkozókat és a cégeket tartja legnagyobb ellenségének. Az antikapitalista harc legnagyobb csatáját azonban e hónapra tartogatta. Ezúttal a magán-nyugdíjpénztárak és az egészségbiztosítók a legnagyobb ellenség. A kormányfő szerint a magán-nyugdíjpénztárak ügyfeleinek pénze veszélyben van, és előfordulhat, hogy majd nyugdíjat se kapnak. Ez utóbbi pénztárak ugyanis szerinte hatalmas veszteségeket könyvelnek el, miközben a vezetőiknek több milliós jutalmakat fizetnek ki az ügyfelek által fizetett összegekből. A fránya egészségbiztosítók ugyanekkor hatalmas nyereségekre tesznek szert a biztosítottak pénzéből. Aki kicsit is ért a témához, tudja, hogy a magán-nyugdíjpénztárak működését az állam felügyeli, és nemcsak hogy nincs veszélyben a pénzünk, a befizetett összeget még akkor is kifizetik a hozzátartozóinknak, ha korábban elhaláloznánk. Ugyanígy minden normális országban elfogadott tény, hogy a magán-egészségbiztosítók nyereséget termelnek, így érthetetlen, hogy a kormány ezt miért tiltotta meg számukra. Pontosabban nagyon is érthető, hiszen az esztelen szociális ígéreteikhez pénzre van szükségük, és ezt csak úgy tudják elérni, ha a lakossági befizetések minél nagyobb hányadát ők, nem pedig a magántársaságok ellenőrzik. A kormányfő elmúlt egy hétben tett nyilatkozatait figyelve csak két dologra következtethetünk. Szlovákiának vagy olyan kormányfője van, aki buta, mint a cipőtalp, vagy olyan, aki egyvégté- ben hazudik. Mivel Fico jogi végzettségű, így csak nehezen feltételezhetjük róla, hogy mielőtt bármiről szót ejtene, ne tanulmányozná át az idevágó törvényeket. A kormányfő nagyon jól ismeri a törvényeket, épp ezért csak egy magyarázat van arra, hogy miért próbálta meg félrevezetni az országot a magán-nyugdíjpénztárakkal kapcsolatban. Rájött, hogy hazudni jó dolog, hiszen a lakosság egy jelentős része bármit elhisz, amit ő állít, és eszükbe sem jut ellenőrizni szavai hitelességét. Fico kezd krónikus hazu- dozóvá válni, és ami a legrosszabb, mindezt még csak nem is szé- gyelli. Épp ezért azonban nem szabadna csodálkoznia, hogy a média nem tapsol minden lépésének. Ha a kormányfőnk a Kommunista kiáltványon és Goebbels médiapolitikáján kívül a kínai filozófus, Lao-ce 2500 éve megfogalmazott gondolatait is tanulmányozta volna, tudná: akik hírnévre vágynak úgy, hogy viselkedésük nem folttalan, azok mindenképpen sebeket szereznek. JEGYZET Iraki kiruccanás? PUHA JÓZSEF Kezdő riporter koromban történt. Az egyik magyarországi zenei kiadó székházában a nagynevű menedzser a jelenlétemben osztotta meg a „híres sztárral”, milyen történettel álljon elő, ha az újságírók rákérdeznek megjelenés előtt levő nagylemezének érdekfeszítő címére. Ha meg nem kérdeznek rá, mert bunkók - mondta, pontosan így -, akkor is avassa be őket, tanácsolta neki. Olyan érdekes sztorit kerített a cím köré, hogy hallatán laikusként bizonyára eszeveszetten rohantam volna a legközelebbi lemezboltba. Sejtettem, mitől döglik a légy, azt azonban nem feltételeztem, naiv fiatalként, hogy a sztárok átverik a rajongóikat, hogy hazudnak. Ott valami végérvényesen eltört bennem. Ezt követően egy ideig csak kételkedtem minden hírben, de amióta átlátom a zenei életet, már nem hiszek el szinte semmit. Alaposan megbotránkoztat az aktuális hisztéria is. Az újjáalakuló Spice Girls jelenleg tizennégy állomásos turnéja rövidesen kiegészül a tizenötödik helyszínnel - a csapat honlapján bárki szavazhat arról, melyik város legyen Spice City. Bagdad vezet. A lányok azt mondják, ha a háború sújtotta iraki főváros nyer, akkor ott lépnek majd fel. Tökös csajok lévén semmilyen öldöklés sem tudja őket meggátolni ebben, megijeszteni meg főleg nem. Az tényleg zenetörténeti esemény volna, ha turnéjuk Irakot is érintené. Csakhogy nem fogja! Nem Bagdad lesz a befutó! Icipicivel megelőzi majd valamelyik nyugodt nagyváros. Ez egy jól kitalált, undorító reklám- kampány része, a háttérből irányítják. Ezzel kavarják az állóvizet, az iraki fellépés ötletének ugyanis nagy a hírértéke. A csapat egyik tagja, Beckhamné a minap sajnálkozva beszélt Irakról, és kiforrott véleményt fogalmazott meg a háborúról. Először azt hittem, könyvből tanulta, aztán eszembe jutott korábbi nyilatkozata. Néhány éve azzal dicsekedett, hogy egyetlen könyvet sem olvasott el életében. Egyértelmű, neki is megmondták, mit mondjon. Szóval, borítékolhatjuk, hogy nem lesz Spice Girls-koncert Bagdadban. Féltik ők a bőrükét! Egyáltalán, hol lépnének fel? És kiknek? A terroristák biztos szívesen látnák őket, döglenének értük... Victoriát David is elkísérné? Belegondolva, ráférne a kiruccanás a mértéktelen házaspárra - a többiekre szintúgy-, legalább szembesülnének azzal, hol tartanának, ha Anglia helyett Irakba pottyantja le őket a gólya.
