Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-09 / 183. szám, csütörtök

www.ujszo.com UJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 9. Kultúra 9 Jubileumi, ötvenötödik évadjára készül a Komáromi Jókai Színház Stíluskavalkád a színpadon ÚJ SZÓ-ELŐZETES Komárom. Javában zajlanak a próbák a Komáromi Jókai Szín­házban. A társulat a jubileumi, 55. évad első bemutatójára ké­szül, szeptember végén Bezerédi Zoltán rendezésében Gárdonyi Géza A bor című falusi történetét viszik színre, sok-sok zenével. Ez azonban még csak a kezdet. Sütő András drámáját, az Egy lócsiszár virágvasárnapját szintén magyar- országi vendég, Lukáts Andor rendezi, Shakespeare Viharját pe­dig az a Victor loan Frunza jegyzi a komáromi színpadon, aki a nemzetközi színházi szakma egyik kimagasló egyénisége. A teljesség igénye nélkül említsünk meg legalább még egy előadást, a magyar operettirodalom alapmű­vének számító Csárdáskirálynőt. A nagyoperettet jövő nyáron lát­hatja a komáromi közönség. Valódi stíluskavalkádot tarto­gat tehát a jubileumi évad a szín­ház szerelmeseinek, hiszen a drá­mától a nagyoperetten át a vígjá­tékig szinte valamennyi népszerű színpadi műfajból válogattak. Gondoltak a legkisebbekre is, hi­szen a 2007/2008-as évadban két gyermekelőadás is színre kerül. A bérletek árusítását augusztus 15- én kezdik a színházban, (jéel) Pillanatkép A bor próbájáról (Dömötör Ede felvétele 70. születésnapját ünnepelte Dustin Hoffman, Hollywood egyik legnépszerűbb és legkiforrottabb színésze Egy jellegzetes orr és szimata Alacsony, vékony testalkat, rokonszenves, átlagos arc - nem szép, de nem is csúnya -, s hozzá egy jellegzetes, kampós orr. Ennek az orr­nak azonban kiváló szimata van: mindig megérzi, me­lyik az a szerep, amelyet gazdájának érdemes elvál­lalnia. MISLAY EDIT Talán ennek (is) köszönhető, hogy négy évtizedes színészi pálya­futásából kimaradtak a nagy buká­sok. A neve egyfajta garanciát je­lent. Nem véletlenül tartják Holly­wood egyik legnépszerűbb és legki­forrottabb színészének, akiről köz­tudott, hogy mindig rettentő ala­possággal készül fel a szerepeire. Külseje ugyan nem predesztinál­ta az ellenállhatadan szívtipró vagy a szuperhős megformálására (ám­bár ki tudja... ha lett volna rá alkal­ma, bizonyára ilyen szerepkörök­ben is képes lett volna emlékezetes „dobásra”), de a hús-vér, hétközna­pi figurákat, a maguk esendőségé- vel, erényeivel és hibáival mindig lehengerlőén meggyőzően hozza. A balekok, lúzerek, eseüen, csetlő- bodó kisemberek verheteden „spe­cialistája”. S nem csupán komédi- ázni tud fergetegesen - drámai szí­nésznek is kiváló. Dustin Hoffman, a „kis nagy em­ber” hetvenedik születésnapját ün­nepelte. Akinek nincs vele kapcsolatban legalább egy maradandó filmél­ménye, az nem is szered igazán a mozit. Itt van példának okáért a Kramer kontra Kramer. Nem csupán azért említem elsőnek, mert ez hozta meg számára az első díjra váltott Oscar-jelölést, hanem azért is, mert itt, Közép-Európában sokan ennek a Robert Benton rendezte drámá­nak köszönhetően tanultuk meg Dustin Hoffman nevét. (Akkoriban nem túl gyakran szerepeltek ameri­kai filmek errefelé a mozik műso­rán. Ezt, úgy tűnik, nem találták károsnak a cenzorok.) A fiatal apa szerepében, aki egyedül neveli kis­fiát, miután felesége elhagyja őket, Hoffman remekelt, s a mozikban szem nem maradt szárazon. De tegyük gyorsan hozzá, hogy már első mozija, a ma már kulti­kusnak számító, 1967-es Diploma előtt című filmben nyújtott alakítá­sa, a visszahúzódó, olykor szinte az idiótaságig suta Benjamin Brad- dock figurája BAFTA- és Arany Gló­busz-díjat, valamint Oscar-jelölést hozott számára. (Szegény Mrs. Ro­binsonnak volt vele elég dolga...) Két évvel később John Schlesinger Éjféli cowboyában csillogtatta meg kvalitásait a New York utcáin ten­gődő Ratso Rizzo szerepében. (Mr. Hoffman a kis noteszában egy újabb vonalat húzhatott az Oscar- jelöléseket jegyző oldalon. Azok­ban az években ez valószínűleg amolyan tengerentúli filmes rituá­lé volt: Dustin Hoffman játszott - a kritikusok jelöltek.) Vagy nem nevetünk jóízűen, amikor eszünkbe jutnak a Kis nagy ember felejthetetíen képkoc­kái, amely a 121 évet megélt Jack Crabb kalandokban bővelkedő életét tátja elénk? Jack Crabb nem hős, csak a történelem viha­raiban talpon akar maradni, és fő­ként túl akarja élni őket - még ha kisebb „botlások” árán is. Az el­nök embereiben Robert Red- forddal személyesítették meg a Washington Post újságíróit, akik lerántották a leplet a Richard Nixon elnöki karrieijét „befelle- geztető” Watergate-botrány rész­leteiről. És ha azt a filmcímet hallják, hogy Esőember? Nem ugrik be azonnal a mesteri pontossággal, árnyaltan megformált autista, Raymond alakja? Dustin Hoffman nem csupán második Oscar-díját vívta ki ezzel az alakítással, ha­nem nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy az ádagember képet kap­jon a maguk különös, zárt világá­ban élő autistákról. Az Aranyoskámban Jessica Lange oldalán láthattuk: állásta­lan színészként szoknyába bújik, és színésznőként fut be karriert, miközben epedezik gyönyörű kol­léganőjéért, aki csak a legjobb ba­rátnőjét látja benne. Hoffman bril- lírozik Michael és Dorothy kettős szerepében. (Újabb strigula a kis noteszben az Oscar-jelölésekhez.) Ugyancsak a komédiázó véná­ját jutatta szóhoz a Vejedre ütök című vígjátékban, amelyben Barbra Streisanddal a főhős Ben Stiller szüleit keltették életre. A hazai mozikban a Patrick Süskind bestsellere nyomán forga­tott Parfüm: Egy gyilkos története című filmben láthattuk legutóbb, amelyben Giuseppe Baldinit, az öreg, sikereinek csúcsán túljutott parfümkészítőt alakítja. Baldi- ninak már nem volt túl jó orra a parfümkészítéshez - Jean-Baptiste Grenouille lepipálta mesterét. Dustin Hoffman művészi szi­mata a régi. Ha minden igaz, év végén a Felforgatókönyv című vígjátékban láthatjuk, amelyet nagyon dicsér a kritika. (AP-felvétel) Nagy sikert aratott az LGT a Sziget nulladik napjan Harminc év dalai MTl-JELENTES Budapest. Három óránál to­vább tartott, és az előre ígért har­minc számnál többet játszott ked­den este az LGT a 15. fesztivál nulladik napján. Az együttest méltán ünnepelte a mintegy 40- 50 ezer fős közönség. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical ala­pozta meg a hangulatot: Lovasi András, Novák Péter, Pál Tamás, Fekete Linda, Bíró Eszter, a többi szólista és a kitűnő zenekar hatal­mas tapsot kapott a darab egyórás koncertszerű előadásáért. A har­mincéves darab dalait még a jóval később születettek is együtt éne­keltek a művészekkel. Az LGT koncertje valamivel fél nyolc után kezdődött, a Presser Gá­bor által szólóban, illetve a közön­ség bevonásával énekelt Fiú című dallal. A következő számtól azután Somló Tamás, Karácsony János és Solti János, valamint a kísérő zené­szek is a színpadra léptek. Az együttes sorra vette a legna­gyobb sikereit és a korábban rit­kábban játszott dalait. A közönség szeretettel fogadta a Boogie a zon­gorán, az Embertelen dal, az En­gedj el, az Áldd meg a dalt (Kará­csony János lányaival), a Kék asz- szony, a Zenevonat és más dalokat. Az előadást kissé megzavarta, hogy egy helikopter feltűnően so­káig körözött a színpad fölött. A zenekar ezt a Ha a csend beszélni tudna és a Miénk itt a tér című da­lokkal „nyugtázta”. Természete­sen nem hiányozhatott az Álom­arcú lány, a Miénk ez a cirkusz, az Ő most még csak 14, a Ringasd el magad, a végén a közönség aktív közreműködésével a Neked írom a dalt és a Szól a rádió. Beállt ze­nélni a hangszerek sokaságát megszólaltató Somló Tamás két fia is. A kísérő zenekar tagjai is kitűnő produkciót nyújtottak köztük Papesch Péter basszusgitáros, Ko­vács Péter Kovax billentyűs-éne­kes, Födő Sándor ütőhangszeres, Elek István (baritonszaxofon, a fúvósok vezetője), Csizmadia Gá­bor és fia (trombita). Az LGT kitűnő minőségben és kitűnő hangulatban „teljesített", s szemmel láthatólag meg voltak hatva az ünnepléstől. Az LGT az egész koncertet kitű­nő minőségben és kitűnő hangu­latban „teljesítette”. A végén az együttes tagjai besétáltak a nézőte­ret elválasztó útra, s szemmel lát­hatólag meg voltak hatva az ün­nepléstől. A koncertet a Magyar Televízió rögzítette. (A 2002-es LGT-fesztiválról készült másfélórás produkciót az HBO mutatta be.) Megjelent az Irodalmi Szemle augusztusi száma 110 éve született Fábry LAPAJÁNLÓ Augusztusi számában Fábry Zol­tán 110. születésnapjára emlékezik az Irodalmi Szemle. Közli a folyó­irat a szellemi végrendeletének te­kinthető Nincs elveszett poszt című esszéjét, valamint Illyés Gyula Az oltárőrző című írását, melyben a századvég költőfejedelme a „szent- szagúan hű európait” tiszteli Fáb- ryban és munkásságában. Mindkét írás kimondatíanul is perlekedhet azokkal a „felkentekkel”, akik há­nyaveti módon legszívesebben leír­nák azt a Fábryt, aki úgy volt korá­nak gyermeke, hogy sohasem felej­tett el magyarnak maradni, s egy hihetedenül veszedelmes korban vállalta a szellemi antifasizmus el­kötelezett képviselőjének szerepét. A szépirodalmi rovatban olvas­hatjuk Csoóri Sándor Nemzedéki dünnyögés című, több mint két év­tizede írott versét, továbbá Gyüre Lajos, Kulcsár Ferenc és Gágyor Jó­zsef verseit. Közli a folyóirat Szalay Zoltán Kőarc című novelláját, vala­mint Gál Sándor esszéjét, aki Toka­ji aszú címmel a Tokaji írótábor év­tizedeiről elmélkedik. Néhány éves késéssel jelent meg Antonín Mesfan A magyar kérdés - cseh közegben című írása, melyben a szerző arról tájékoztat, hogy az el­múlt évtizedekben hogyan állt a magyar irodalom „szénája” Csehor­szágban, kit fordítottak s milyen si­kerrel - az olvasottság tekintetében. Érdekes a szlavista professzornak az a megállapítása, hogy míg a 19. században „a cseh országrészben jelentős magyarbarát hangulat volt”, „1918 és 1938 között a politi­kai feszültség Prága és Pozsony, il­letve Budapest között nem kedve­zett a csehek és magyarok szoro­sabb kulturális kapcsolatainak”. Aligha véletien, hogy a 60-as éveket követően jött a „nagy olvadás”, a 90-es évek után azonban csak „csordogál” a magyar irodalom a cseh kulturális közegben. Persze, ’90 után (sajnálatosan!) a nemzeti irodalmak helyzete is megváltozott, az országhatárokon belül is. Izgalmas az a téma is, melyet L.ÉVF. 3 S. SZÁM / 2007. AUGUSZTUS ~l ÁRA 20.- SK Csoóri Sándor: Nemzedéki dünnyögés Gyüre Lajos, Kulcsár Ferenc, Gágyor József versei .Antonin M est an: A magyar kérdés - a cseh közegben. a 20. században Tokaji aszú (l) ttókii rt s.'íKi.ta.á a fóliái iiútibor tviiwtfcáiUii) Saafcrlntel | Magyar lira és epika a 20. században NOVELLISTÁK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (16) 110 éve született FABRY ZOLTÁN Nincs elveszett poszt Utószó a hűségről (Fibr. Zote» Hlyés Gyula: Az oltárörzó IRODALMI SZEMLE 2007 8 IRODALOM 3 KRITIKA O TÁRSADALOMTUDOMÁNY Elek Tibor vetett fel a Tallózóban közölt Darabokra szaggattatott magy irodalom (?) című esszéjé­ben. A szerző megerősíti ugyan Pomogáts Béla szavait, miszerint „a magyar nemzeti irodalom - nem­csak nyelve, hanem nemzeti tuda­ta, vállalt hagyományai és közös er­kölcsi, illetve esztétikai értékrendje következtében is - egységes szelle­mi entitást jelent”, azonban a rend­szerváltást követő években, a ked­vező „előrelépések” ellenére is mindmáig elmaradt „a hazai és határont túli magyar irodalmak integrációja”. Ma esetenként - úja a szerző - „nehezebb hozzájutni más országokban megjelent ma­gyar nyelvű könyvekhez, folyóira­tokhoz, mint a hetvenes-nyőlcva- nas években”. A közös könyvkiadás intézménye annak idején - tesszük hozzá mi! - szélesre tárta a kapu­kat a kisebbségi magyar és az egye­temes magyar irodalom előtt. Való igaz, az egyéni ügyeskedések, „imidzsépítések” ellenére is azt mondhatjuk: a gubanc marad! A kritikai rovatban Szalay Zoltán Kozsár Zsuzsanna Harminchárom apokrif című könyvéről írt, Vincze Ferenc vendégkritikája pedig Lovas Ildikó Spanyol menyasszony című regényével foglalkozik. A lapot Lukács Zsolt digitális festményei il­lusztrálják. (zsolt)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents