Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-08 / 182. szám, szerda
KARRIER 2007. augusztus 8., szerda__________________________________________________________________________________________________3. évfolyam, 32. szám Mit tegyen, ha rossz indulatú pletykák terjednek? Ne legyen pletyka tárgya! Nem árt, ha alaposan megfontolja, mit ír le, és mit mond, ha komolyan pályázik egy állásra TANACS Egy két évvel ezelőtt készült amerikai felmérés szerint a dolgozók 75 százaléka pletykálkodik, 21 százalék pedig ezt bevallottan gyakran teszi. Ugyan ilyen kutatás hazánkban nem született, gyaníthatóan a helyzet nálunk sem jobb. Mit tehet a dolgozó ez ellen? A munkahelyi pletyka kezelésére adunk tippeket. A pletykálkodás sok munkahelyen a mindennapok része. Suttognak a vezető ügyes-bajos dolgairól, és sok esetben a munkatársakról is. Különösen igaz ez azokra a vállalatokra, ahol nem túl feszített a munkatempó és a főnök is beszáll a „versenybe”. Egy 2005-ös amerikai felmérés szerint, amelyet a világ egyik legnagyobb tréningcége, az American Society for Training & Development készített el, a dolgozók 75 százaléka pletykálkodik, 21 százalékuk pedig rendszeresen teszi ezt. Nem minden pletyka káros. A probléma akkor áll fenn, ha a magánéletben turkálnak, például a szexuális életre vonatkozóan tesznek valótlan megjegyzéseket, „összehozzák” a dolgozót a főnökkel. Az ilyen rosszindulatú feltételezések pokollá tehetik a munka- vállaló életét, akár felmondáshoz is vezethetnek. Bár sok esetben épp ez is a cél... Mit tud tenni abban az esetben, ha mindezek ellenére különböző rossz indulatú pletykák kezdenek el teijedni? Elengedheti az egészet a füle mellett, ha nem akar sok energiát az ügyre pazarolni. Ha azonban abszurd sztorikat hall önmagáról, akkor jobb, ha elkezd foglalkozni az üggyel. Először is derítse ki, hogy ki kezdte el terjeszteni a pletykát. Bizonyosan nem lesz túl nehéz, erről ugyanis szívesen nyüatkoznák a kollégák, ha másért nem, akkor azért, hogy saját felelősségüket eltusolják az ügyben. Miután megtalálta az ü- letőt, tanácsos egy négyszemközti beszélgetés során rákérdezni tőle a szóbeszéd terjesztésének okaira. Vélhetően a kolléga zavarba jön, és sűrű bocsánatkérések közepette megmagyarázza a dolgot és befejezi a pletykálkodást. Ha mégsem így történik, sőt, egyre komolyabbá válik a helyzet, akkor érdemes ismét megkeresni az illetőt, végső esetben pedig tanácsos leülnie a vezetővel és megbeszélni vele a problémát. Ha ez sem segít, akkor viszont ajánlott megfontolni a munkahelyváltást. A szóbeszédek elterjedése ellen sok mindent nem lehet tenni. A harsány viselkedés semmiképp nem ajánlott, de nem jó taktika a túlzott visszahúzódás sem. Az állandóan a középpontban lévő munkatársról rengeteget beszélnek, az örökké csendben gubbasztó kolléga viselkedése pedig találgatásokra adhat okot, amiből igen extrém szóbeszédek kerekedhetnek. A magánélet túlzott kiteregetése szintén nem tanácsos. Az információk könnyen elferdítve, nem az eredeti állapotukban juthatnak tovább, és már kész is a baj. Azoknak a fiatal munkatársaknak különösen ügyelni kell önmagukra, akik konzervatívabb, idősebb dolgozók között végzik feladataikat. Lehet, hogy a barátaik egy vállrántással reagálnak történeteikre, a korosodó kollégák azonban megbotránkozhat- nak rajta, és egy-két nap múlva már egészen másként adhatják elő a hallottakat, (jp) Mi az, amivel kihúzhatja a gyufát egy áílásinterjú során? Mint bikának a vörös posztó, olyan az irritáló, provokatív vagy éppen tudatlan jelentkező az interjúztató- nak. Önnek áll feljebb, vagy csak így jelzi a felvételi beszélgetést vezető kekec- kedő munkatársnak: amilyen az adjisten, olyan a fo- gadjisten? íme néhány idegesítő körülmény, amelytől az inteijúztatókat kirázza a hideg. TANÁCS Telefonos állásinteijú? Személyes beszélgetés? Villámgyorsan összedobott önéletrajz? Nem árt, ha alaposan megfontolja, mit ír le, és mit mond, ha komolyan pályázik egy állásra. Nem csak megjelenésével, viselkedésével; mondandójával és beszédstílusával is hathat leendő főnőkre. A legelemibb hiba - mégis sokan elkövetik -, hogy önéletrajzukban nem tüntetik föl elérhetőségeiket: telefonszámukat, amelyen állandóan elérhetők, vagy e- mail címüket. Hiába a tökéletes referencia, a megfelelő végzettség, ha a cég nem tud kapcsolatba lépni a pályázóval, ugrott a munkalehetőség is. A telefonos áílásinterjú lehetőségét hallva sokan megkönnyebbülten felsóhajtanak: nem kell fürkész tekintetekkel szembesülniük az állásinteijún, ahogy azon sem kell órákig töprengeniük, hogy mit vegyenek föl, vagy hogyan viselkedjenek az interjúzta- tóval: mikor nézzenek a szemébe, mit mondjanak, hogy megtörjék a kínos hallgatást, stb. A telefonos inteijú azonban számos buktatót rejt: villámgyorsan kell válaszolni a kérdésekre, és nincs lehetőség arra, hogy hezitáljon - az interjúztatóra nézzen, arckifejezéséből álláspontjára, elvárásaira következtessen, esetleg valamilyen visszacsatolást kapjon arról, hogyan vélekedik az elhangzottakról. Vagyis sötétben tapogatózik. A kérdezőt csakis válaszai győzhetik meg rátermettségéről, megjelenése, testbeszéde ezúttal nem segít abban, hogy leendő főnöke pozitív képet alakítson ki önről. Véleményére csak hangjából - hangszínéből, hangerejéből, beszédmódjából, beszédstílusából, stb. - következtethet. Éppen ezért ügyeljen arra, mit, és hogyan mond. Legyen határozott, magabiztos, precíz és összeszedett. Csak arra válaszoljon, amit kérdeznek. Az interjúztatok nem lelkesednek azért, ha a jelentkező hebeg-ha- bog, könnyen zavarba jön, eltér a tárgytól, vagy összevissza beszél. Emellett azzal is maga alatt vágja a fát, ha arrogáns vagy, egy-egy keresztkérdésre ingerülten válaszol, esetleg kioktatja vagy provokálja a kérdezőt. Ne hagyja, hogy az állásinterjú alatt bármi kihozza a sodrából! Gondoljon arra, hogy csak rövid ideig tart a kényszerű kérdezz-felelek. (Ez a személyes felvételi beszélgetésekre is érvényes.) Az önéletrajzát mindenki igyekszik felturbózni, hogy elnyerje a hőn áhított állást. Ezzel nincs is gond. A rutinos fejvadászok, HR- esek egyből kiszúrják, ha valaki nyüvánvaló hazugságokkal rukkol elő: ilyen a poszt betöltéséhez szükséges képzettség, végzettség hiánya, a sok „kamutanfolyam” (pár hónapos szakmai gyorstalpalók), a gyakorlat hiánya, vagy a nagyvonalúan felsorolt munkahelyek listája. Ezek mellett nem nézik jó szemmel, ha az álláskereső igyekszik eltitkolni, hogy előző munkahelyét már hónapokkal, esetleg évekkel korábban otthagyta, és azóta nem dolgozott a szakmában, esetleg kiesett a gyakorlatból. Kellemetlen perceket szerezhet, ha tudatosan eltitkolja, miért jött el előző munkahelyéről, vagy letagadja a valós okot: kirúgták, felmondott. Az állásinterjún úgyis kiderül az igazság, ezért jobb, ha rögtön az elején tiszta vizet önt a pohárba, nem ködösít. Távozása okáról tárgyilagosan, tömören számoljon be, ne ócsárolja volt főnökét, sem a céget, ahonnan eljött. Maradjon diszkrét, és tartsa magában sérelmeit! Az interjúztatóknak olykor bizony leesik az álluk, amikor a kérdésre, hogy milyen céges juttatásokra számít a jelentkező, megdöbbentő - az állásra pályázók számára magától értetődő - választ kapnak. A céges autót, telefont, taxicsekket, étkezési utalványt, fittneszbérletet néhány jelentkező még akkor is elvárja, ha munkaköre és a meghirdetett poszt ezeket a plusz juttatásokat nem teszi indokolttá. Az sem hajtja a jelentkező malmára a vizet, ha a felvételi beszélgetésen gátlástülanul alkudozni kezd leendő főnökével a magasabb fizetésről, anélkül, hogy végzettsége, képzettsége ezt lehetővé tenné. Amint egy aprócska jel utal arra, hogy a pályázó nincs tisztában a cég profiljával, tevékenységi körével, az interjúztatok máris fölénybe kerülnek. Megfelelő ismeretek, háttértudás nélkül - felkészületlenül - ne menjen állásin- terjúra, mert nem tud majd hiteles és meggyőző választ adni a keresztkérdésekre: miért az adott cégnél akar elhelyezkedni, mit tud nyújtani a vállalatnak, hogyan képzeli el a jövőját két év múlva, (h) Az első munkanapok döntőek a dolgozó későbbi megítélésében, a nagyobb cégeknél beilleszkedési programok vagy az integrálódást segítő mentor várja az új dolgozókat Tanácsos kérdezni és hallgatni az első munkanapokon TANÁCS Az első munkanapok döntőek a dolgozó későbbi megítélésében, a csapatban betöltött szerepében. A nagyobb cégeknél beilleszkedési programok vagy az integrálódást segítő mentor várja az új dolgozókat. Ahol nincs kidolgozott rendszer, ott a jövevényeknek maguknak kell kitaposniuk az utat. A jobpilot nyári karriertippjeinek hatodik részében a munkahelyi beilleszkedéshez adunk tippeket. A kezdetekkor fontos, hogy az új munkatárs a középpontba kerülés helyett inkább a háttérbe vonulva térképezze fel a munka- folyamatokat, a cégen belüli írott és íratlan szabályokat. Érdemes először figyelni, hallgatni és kérdéseket feltenni. Nézze meg, hogyan dolgoznak a kollégák, miként kommunikálnak egymással, milyen a munkamorál, mennyire drákói a szigor. A későbbiekben pedig alkalmazkodjon mindehhez, ne akarja megváltoztatni az íratlan szabályokat, azzal ugyanis több ellenséget szerezhet magának, mint támogatót. Már az első munkanap előtt érdemes rákérdezni a cégre jellemző öltözködési szokásokra. Ha nincs szabály, akkor az első munkanapon tanácsos megnézni a kollégák öltözékét és ehhez idomulni. Nemcsak a ruházatról, hanem a munkakezdésről is érdemes tájékozódni. Ha úgy látja, hogy a kollégák rugalmasan kezelik a munkaidőt, mindenki akkor érkezik, amikor épp kedve tartja, ajánlott egy illetékestől megkérdeznie, hogy neki mikortól kezdődik a munkaidő és meddig tart. Szigorúan tartsa magát a vezetője által meghatározott reggeli kezdéshez. A késés csak problémákat szülhet. A beilleszkedéshez a csapat tagjait, a kollégák csapatban betöltött szerepét is fel kell térképeznie. Figyelje meg, ki a hangadó a csapatban, ki az, akit kevésbé kedvelnek a kollégák, ki az, aki a folyosói pletykákért felelős, ki ápol jó viszonyt a főnökkel. Ajánlott megnézni azt is, hogy ki lehet leginkább segítségére a beilleszkedésben. Fontos, hogy bármilyen következtetést is vont le megfigyeléseiből, mindentől függetlenül próbáljon meg mindenkivel jó viszonyt kialakítani, vagy legalábbis ne zárkózzon el senkitől. Ugyanakkor a kezdetekben érdemes óvatosnak is lenni: csak any- nyit áruljon el magáról, amennyi feltétlenül szükséges. Fecsegés helyett inkább kérdezzen, mutatkozzon érdeklődőnek és tanulásra fogékonynak. Az újonnan érkezettek, különösen a pályakezdők sokszor esnek abba a hibába, hogy a folyosói beszélgetések folyamán már az első napokban elkezdik feszegetni a fizetés-témát. Jobb azonban, ha a dolgozó nem kérdezősködik a keresetekről, hiszen arról köztudottan senki sem beszél szívesen. Emellett jobban jár, ha ő sem válaszol az ilyen jellegű kérdésekre. Ha ugyanis az derül ki, hogy túl keveset keres, akkor a kollégák azt gondolják majd, hogy le fogja nyomni a béreket. Ha pedig az, hogy túl sokat, akkor pedig irigykedve tekintenek majd rá. Nemcsak a bérekről tilos beszélni, ugyanígy kerülni kell a negatív véleménynyilvánítást is. Bármennyire is ellenszenves egy kolléga, ezt különösen a kezdetekben nem szabad hangoztatni. Otthon, családi körben megbeszélhetik a számukra nem tetsző dolgokat, de a munkatársak felé inkább ne kommunikálják. A legfontosabb azonban, hogy bármennyire is stresszesnek érzi magát a dolgozó, próbáljon lazának mutatkozni, (o)
