Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-08 / 182. szám, szerda

vww.ujszo.com UJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 8. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Sajtószabadság kínai módra Kína továbbra is megfélem­líti és őrizetbe veszi azokat a külföldi újságírókat, akik ké­nyes témákról írnak, és ezzel az ázsiai ország megszegi a sajtószabadságra vonatkozó ígéreteit - közölte a Human Rights Watch (HRW) nemzet­közi embetjogi szervezet. A hatóságok megszólaltatása, és néhány, korábban még tabu­nak számító kérdésben az új­ságírók dolga könnyebbé vált, de a Tibettel, az AIDS-szel és a különböző tüntetésekkel kap­csolatos témák gyakran vég­ződnek a riporterek őrizetbe vételével és a külügyminiszté- - Könyörüljön rajtam! Össze kell gyűjtenem kétszázezret, hogy bejussak a Privilégiumba! rium általi bírálattal, (m) (Peter Gossányi karikatúrája) ’énzelosztáson kapnak majd hajba Markóék és Tőkésék a ma kezdődő tárgyalásokon Autonómia: no problem! helyek a Markó és Tőkés Utal Kolozsváron kicserélt .kívánságlista” közös ele- nei? És mi az, ami valószí- tűleg patthelyzetet teremt najd? KISS BOTOND ISTVÁN Markó, Tőkéssel ellentétben lem „rendszerváltást” akar az er- lélyi magyar közéletben, hanem szemléletváltást” - ebből érdemes iindulni, ha össze akarjuk hasonlí- ani azt a két dokumentumot, me- »ret július 30-án a kolozsvári' tiakóniai Központban kicseréltek felek. Mindkét fél tárgyalópozíciójá- iak és a hazai politika színterén el- Dglalt helyzetének megfelelően ál­lott feltételeket a programterve- etekben. Az RMDSZ dokumentu­mában olyan célok szerepelnek, melyek az erdélyi magyar képvise­lten kialakult status quo-t igye- eznek fenntartani: bár kimondja, ogy a választók akaratának meg­lelő közös listát kell állítani - ez lsősorban Tőkés RMDSZ EP- álasztási listáján való szereplésére onatkozik. Az Erdélyi Magyar lemzeti Tanács (EMNT) elvárás- stáján megjelenő sarkalatos kér­ésekben, mint például a pluraliz­mus biztosítása a romániai magyar özéletben, a játékszabályok meg- áltoztatása és a közpénzek elosz- ísa, a célok nem egyeznek. Az MNT saját programjában az lyan, átideologizált célok mellett, mint a székelyföldi területi autonó­mia vagy csángóügy, ellenzéki sze­géhez híven, az erdélyi magyar olitikai erőviszonyok átrajzolását, atalommegosztást a képviselet­en és az RMDSZ által működtetett mrráselosztási rendszerben való észvételt követeli. A két dokumentumban közösek stratégiai célok. Ilyen például a kisebbségek jogállását szabályozó és parlamenti szakbizottságokban 2005 óta elakadt kisebbségi tör­vénytervezet elfogadtatása. Ez azért érdeke mindkét félnek, mert egyrészt az RMDSZ kezdeménye­zéseként született dokumentumról van szó, másrészt a törvényterve­zet korábbi változatai az EMNT cél­jai között szereplő kulturális auto­nómia paragrafust is tartalmazták. Az RMDSZ jelenlegi dokumentu­mában természetesnek nevezi a kulturális autonómiát szabályozó rész visszaiktatását a kisebbségi törvénytervezetbe. Annak ellenére, hogy a parlamenti tárgyalások so­rán a román pártok a kisebbségi törvénytervezet felhígítását követ­ték, és így „kikoptatták” a kulturális autonómia paragrafust. A székelyföldi területi autonó­mia ügye egy másik olyan átideolo­gizált cél, mely mindkét tárgyaló fél programjában szerepel, így vár­hatóan nem szül majd vitát. Az Nehezen elképzelhető, hogy az RMDSZ a kor- mányzszereplésével meg­szerzett állami pénzeket megossza ellenzékével. EMNT és a Székelyföldi Nemzeti Tanács (SZNT) egyedüli, konkré­tan vállalt célkitűzése az erdélyi magyar autonómia ügyének képvi­selete. Az RMDSZ, ha kormányzati szerepkörében Bukarestben nem is képviselte Székelyföld területi au­tonómiáját, kampányszlogenként következetesen használta. A tár­gyalásokon várhatóan arra fog hi­vatkozni az RMDSZ, hogy prog­ramjában eddig is szerepelt az er­délyi magyar önrendelkezés ügye. Az autonómia kérdésben a tárgya­lások során azért is lesz könnyű ki­egyeznie a két tábornak, mivel nem konkrét megvalósíthatósági, tech­nikai feltételekről, hanem elvi szin­ten, az autonómia képviseletéről tárgyalnak. Az anyanyelvű oktatás és nyilvá­nos nyelvhasználat tekintetében az RMDSZ és EMNT programja majdnem teljességgel egyezik. Az EMNT kérését, a Sapientia EMTE és Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) akkreditációját az RMDSZ eddig is támogatta, ezen belül né­zeteltérés a tárgyalópartnerek kö­zött nem valószínű. Emellett a Tő­késék által kért és RMDSZ doku­mentumban szereplő felekezeti oktatás sem vitás ügy. Az önálló magyar karok létrehozása a jelen­legi Babes-Bolyai Tudományegye­temen (BBTE) és az önálló magyar állami egyetem visszaállítása/lét- rehozása egy másik közös stratégi­ai cél. A restítuciós törvény alkal­mazása és az állami tulajdonban lévő, elkobzott ingatlanok vissza­szolgáltatásának felgyorsítása mindkét tábor dokumentumában is szerepel. „A köztisztviselők átvilágítása, és az átvüágítást tartalmazó jog­szabályok aktív támogatása a tör­vényalkotás rendjén”, vagyis más néven a lusztrádós törvény - az el­ső olyan programpont az EMNT és SZNT dokumentumában, mely rá- vüágít az RMDSZ és EMNT közjogi státusának különbségeire. Az EMNT és SZNT számára a köztiszt­viselők átvilágításának nincs sem­miféle télje, lévén parlamenten kí­vüli alakulatokról van szó, amelyek nem vállalnak funkciókat állami in­tézményekben. Ezzel szemben az RMDSZ 17 éve a román pártrend­szer részeként az államigazgatás egyik főszereplője, 1996-tól kor­mányzati szerepvállalása óta jelen­tős erőforrásokkal az állami bürok­ráciában. Ilyen körülmények kö­zött természetes, hogy az RMDSZ- nek nem kézenfekvő feltételek nél­kül elfogadni a köztisztviselők átvi­lágítását szabályozó törvényt. Erre egyébként precedens, hogy az RMDSZ korábban nem szavazta meg a Macovei-féle Országos Fedd- hetedenségi Ügynökség (ANI) lét­rehozásáról szóló törvényt, amely egyelőre csak a közjogi személyisé­gek vagyonvizsgálatával, tehát kor­rupciós ügyeivel, nem pedig múlt rendszerbeli múltjával foglalkozik. A legkényesebb kérdés a „köz­pénzek depolitizálása” címszó alatt futó forrásmegosztás. Ez egyrészt az eddig RMDSZ által működtetett közalapítványok civil kontroll alá való helyezését jelend. Ráadásul az EMNT az eddigi pénzek elosztásá­nak ellenőrzését is kéri. Ez utóbbi két pontról sejteni lehet, hogy az RMDSZ a tárgyalások során világo­san elutasítja majd azokat. Az RMDSZ, ha a jelenlegi helyzetben meg is osztja néhány, mindeddig birtokolt, szigorú értelemben vett politikai hatáskörét az EMNT-vel, a pénzelosztási rendszert várhatóan nem lesz hajlandó kiadni a kezé­ből. Az EMNT által a feltételek között igényelt, érdekképviseletből szár­mazó vagyon, ergo Communitas- pénzek megosztásának kérdése patthelyzetet teremthet Tőkés és Markó stábja között. Nehezen el­képzelhető ugyanis, hogy az RMDSZ közjogi státusával és kor­mányzati szereplésével megszer­zett állami pénzeket megossza el­lenzékével. Markó, illetvg Tőkés tárgyalócso­portja ma találkozik; az RMDSZ- csapat tárgyalópozícióját pénzbeli és politikai erőforrások fölötti el­lenőrző jogköre erősíti. Az EMNT és SZNT aduja Tőkés EP-választási esélye, ezt pedig a politika törvény- szerűségeihez és ellenzéki szere­pükhöz híven zsarolóeszközként használják majd az RMDSZ-el szemben, további politikai és gaz­dasági erőforrások elnyeréséért, (transindex) iddig nem látott felvételekből készült portré a volt csehszlovák elnök politikai pályafutásáról Havel nem kellett a köztévének KOKES JÁNOS Nem kell a közszolgálati Cseh elevíziónak a Václav Havelről szó- > dokumentumfilm, amely a volt sehszlovák, majd cseh államfő po- tikai tevékenységéről és magán­letérői számol be eddig nyilvános- ágot nem kapott felvételek alap­in. A Václav Havel, a polgár című okumentumfilm háttéranyagát avel Koutecky forgatta. Az egykori isszidens cseh elnökké választása­kor (1993) ugyanis megegyezett Kouteckyvel: bármikor és bárhol filmezheti, de a film csak a politi­kus nyugdíjba vonulása után válhat nyilvánossá. A Tyden című politikai-társadal­mi hetilap szerint a film készítői ta­valy januárban bemutattak mint­egy 40-45 perces részletet a felvett anyagból a közszolgálati televízió képviselőinek. A televízió akkor döntött úgy, hogy nem nyújt sem­miféle támogatást a filmeseknek. „A közszolgálati televízió viselke­dése botrányos. Nekik ugyanis kö­telességük lenne ezt a dokumentu­mot támogatni és levetíteni. Rá­adásul a televízió megbecsülésnek tekinthetné, hogy ezt az egyedi do­kumentumot ő vetítheti le” - bírája a köztelevízió viselkedését Jirí Penás, a Tyden kommentátora. A Cseh Televízió a fejére zúduló kritikákra reagálva most azt állítja: érdeklődött a dokumentum iránt, de a filmesekkel való tárgyalások nem vezettek eredményhez. A tele­vízió szóvivője szerint a CTV to­vábbra is érdeklődik a film iránt. A prágai lapok szerint azonban a köz­televízió már elkésett, mert időköz­ben jelentkezett a Nova, és a portréfilm producere már alá is írta az előzetes megállapodást a keres­kedelmi televízióval. A film a ter­vek szerint a jövő év februárjában jelenik meg a cseh mozikban. A te­levíziós változat hosszabb, leg­alább négy részes lenne. KOMMENTÁR Vizet prédikál, bort iszik GÁL ZSOLT Lehullott a lepel. Robert Fico kormányfő azzal védte Viera Tomanová miniszterasszony döntését (akinek minisztériuma 2 millió korona támogatást juttatott volt munkáltatójának, a Privi­légium nonprofit szervezetnek), hogy az a szegény beteg emberek javát szolgálja. Ki is vitathatná el egy idősek ellátásával foglalkozó szervezettől az állami támogatást, amelyből speciális ágyakat vá­sároltak? Csakhogy a Privilégium korántsem a szegényeket ápoló ispotály, intézményeiben 6-25 ezer korona a havi beugró az ott élő idősek számára, s az ott található pezsgőfürdőről, medencéről vagy teniszpályáról sem a nélkülözés jut az eszébe a legtöbb em­bernek. Azt, hogy az intézményekben élők többsége a jómódúak közül kerül ki, elismerte a szervezet alapítója, Stépánka Mádlová is. Ő egyébként - micsoda véletlen - Miroslav Mecír, a másik ala­pító társaságában a legnagyobb kormánypárt, a Smer színeiben indult a helyhatósági választásokon. Persze semmi különös sincs abban, hogy most ennek a pártnak az egyik minisztere, akivel ko­rábban véletlenül együtt dolgoztak a Privilégiumban, kinevezett egy bizottságot, amely kétmillió koronányi támogatást, messze a legmagasabb összeget ítélte oda nekik. Történt ez mindannak el­lenére, hogy több mint 17 millió koronás tartozást halmoztak fel a Szociális Biztosítóval szemben. Ez annak rendje és módja szerint rájuk is küldte a végrehajtókat, akiket - furcsa módon - később visszahívott. Véletlenül nem sokkal azután, hogy Tomanová mi­niszter lett. A Privilégium emellett tartozik az adóhivatalnak (csaknem három millióval) és az egészségbiztosítónak is. Mádlová asszony szerint azért, mert nem elégségesek a kerületek­től kapott pénzjuttatások. Hát igen, a pozsonyi kerületi önkor­mányzat szociális bizottsága is csekélyke 8,76 millió koronával szúrta ki a szemét a nonprofit szervezetnek. (Mondani sem kell, ez az összeg nagyságrendekkel több az összes többi szervezetnek juttatott támogatásnál. Ja, ne feledjük, a pozsonyi kerület vezető­jét, Vladimír Bajant - hangsúlyozzuk, ne keressünk összefüggést - a Smer támogatta a választási kampányban.) Az is része a szöve­vényes ügynek, hogy több önkormányzat is szerződést bontott a Privilégiummal. A szervezet szolgáltatásait 2004-től igénybe vevő pozsonyi Vereknye városrésznek a képviselőtestülete például azért, mert úgy vélték, a nonprofit társaság túlságosan is jól profi­tál a neki adott önkormányzati pénzekből. A döntést megelőző ülésen - müyen véletlen - ott volt, akkor már frissen megválasz­tott parlamenti képviselőként Viera Tomanová is, a Privilégium érdekeit védeni. Az aligha hihető, hogy az önkormányzati, kerületi és állami költ­ségvetésekből milliókat bezsebelő, az ott lakó idősektől ill. hoz­zátartozóiktól pedig további, általában tízezer korona feletti ös­szegeket beszedő, ennek ellenére 20 millió feletti köztartozást felhalmozó szervezet szegény lenne. Csak az a kérdés, hogy a be­vételeken kizárólag a Smerhez kötődő vezetők kaszálnak-e na­gyot, vagy a pártkasszába is csurgatnak valamit. A botrány egy­ben lerántja a leplet a kormány szociális köntösbe bújtatott klientelizmusáról, és nevetségessé teszi Fico demagóg kijelenté­seit. Elvégre eléggé hihetetlen, hogy egy milliókban dúskáló, Pri­vilégiumnak elkeresztelt, teniszpályás, úszómedencés szervezet, havi 15-25 ezer koronás térítési díjakkal a szegény nyugdíjasok­ról gondoskodna. Inkább a gazdag, privilegizált idős réteg ellátá­sára szakosodott, meg valószínűleg a vezetők meggazdagodásá­ra, többek között az adófizetők pénzén. Itt lenne hát az alkalom az ellenzék frontális támadására Fico és kabinetje ellen, rámutat­va a kormány hamisságára, arra, hogy vizet prédikálnak és bort isznak. Úgy kellene ízekre szedni a kormányt, ahogy az állami szervek szednének szét egy - nem privilegizált - 20 milliós köz­tartozást felhalmozó vállalatot. Az ellenzéki pártok berkeiből azonban - kivéve az MKP-t - síri csönd hallik, mintha a pártvezé­rek mind nyaralnának, s a kormány kritikáját pedig kizárólag az újságírókra hagyták volna. TALLÓZÓ SME A megállapítás, hogy a Benes- dekrétumok áldozatainak sze­rencséjük van, amiért az MKP már nem tagja a kormánykoalí­ciónak, tehát Csáky Pál nyugod­tan benyújthatja a kárpótlásuk­ra irányuló javaslatát, ugyan ta­láló lehetne, de egyben cinikus és félrevezető is. Ennél fontosab­bak némely tények és elvek. Pél­dául, hogy a Kassai Kormány- program az emberi jogokkal el­lentétes barbárság volt, hogy amit egyszer elloptak, azt vissza kell adni, hogy minden bűntett­ért büntetés jár és hasonlók. Po- litikaüag azonban tudjuk, hogy a jelenleginél normálisabb hazai politikai képviseletek is csak va­lamiféle kétoldalú múlttal való kiegyezés részeként tartották megengedhetőnek a hasonló gesztusokat. Ezért „Benes” Csá­ky szájából csupán játszadozás a magyar szeniorok érzelmeivel, akik még emlékeznek a kitelepí­tésekre, és a szlovák közvéle­ménnyel, amelynek szüksége van az MKP „radikalizálódásá- ra”. Komolyabb gond az, hogy a „diszkrimináló jogi aktusok megszüntetése” témájának élesztgetése, amely a megalapí­tásától fogva része az MKP párt­programjának, még csak fel sem róható nagyon Csákynak. Hiába kormánytényező Slota, Csáky a saját létjogosultságának kérdése előtt álló pártot vett át Bugártól. A Schengenbe való belépéssel, amely gyakorlatilag már vissza­fordíthatatlan, beteljesül Antall Józef (és Orbán) víziója a nem­zet határokon átívelő, politikai és kulturális egybeolvadásáról, amit a magyarok a poszt-triano- ni időszak befejezéseként értel­meznek. A program- és identi­táskeresés komplikált lesz az MKP számára, és mivel a hazai színtéren, a kisebbségi érdekvé­delemtől egészen eltérő okokból ugyan, szükségünk van a pártra, hagyjuk meg neki a „Benesét”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents