Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)
2007-07-04 / 153. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 4. Vélemény és háttér 7- Beugrottam, hogy körülnézzek, mire költőm a harmincezret, amit Ficótól kapok vissza a magánnyugdíjpénztárból! (Peter Gossányi karikatúrája) A Fico-kabinet támadása a második nyugdíjpillér ellen végzetesnek bizonyulhat Dől a pillér, fut a tőke? FIGYELŐ 20 millió a Csemadoknak A Kárpát-medencei magyar pályázók kulturális és egyházi célokra több mint 450 millió forintnyi támogatásban részesülnek a Szülőföld Alap forrásaiból. A pénzből romániai, szlovákiai, szerbiai, ukrajnai, horvátországi, szlovéniai, ausztriai és a szórványban élő magyar pályázók kaphatnak. Egymillió forintos támogatást kap többek között a Félsziget Fesztivál, amely Erdély legjelentősebb ifjúsági és zenei rendezvénye. Szintén egymillió forintot nyert a pályázaton a Csíki Székely Múzeum is. A múzeum szervezésében első ízben rendeztek Munkácsy Mihály képeiből nagyszabású kiállítást Erdélyben. A Csemadok pályázatát 20 millió forinttal támogatja az alap. „A szövetség évek óta ápolja és fejleszti a felvidéki magyarság anyanyelvi kultúráját, hozzájárul a kulturális, művészeti, valamint a tudományos élet kiteljesedéséhez, és a szervezet a szórványban élő magyarság felzárkóztatásában is jelentős szerepet vállal.” - áll a kormányszóvivői iroda közleményében. A szerbiai Fórum Könyvkiadó négymillió forintos támogatást kapott egy olyan mobil könyvesbolt üzemeltetéséhez, mely szerte a Vajdaságban szállítana könyveket. A Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete a nehéz helyzetben lévő kárpátaljai magyar közkönyvtárak segítését, működésük fenntartását vállalta. A könyvtári hálózat életben tartásához kapott az egyesület 19 millió forintot a Szülőföld Alapból. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség a szórványban működő művelődési házak javítására és felújítására nyert el 15 millió forintot, míg a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház - Püspöki Hivatal és a Téka Szórvány Művelődési Központ tevékenységét az alap egymillió forinttal támogatja - olvasható a kommünikéjében. (mti) A kormány hosszú ideig csak fontolgatta a második nyugdíjpillér megdöntésének lehetőségét, ám a mintegy 1,6 millió ügyfél esetleges ellenállása, felháborodása elriasztotta a fél szemmel folyamatosan a népszerűségi mutatókat figyelő Robert Ficót. S1DÓ H. ZOLTÁN Most viszont Viera Tomanová munkaügyi miniszter, mint a kormányfő hű fegyverhordozója végre megtalálta a módját a második pülér megroppantásának, miközben a tájékozatlanabb klienseket is kielégítheti ajánlatával. A boszorkánykonyhájáról kikerülő legfrissebb törvénytervezet lehetővé teszi a második nyugdíjpillér ügyfeleinek, hogy 2008 első felében jelezzék kilépési szándékukat. Ha így döntenek, akkor visszakapják a már befizetett megtakarításaikat, ennek nagysága a befizetés és az időtartam hosszától függően 30-50 ezer korona lehet. Számos, pillanatnyi vagy tartós pénzzavarral küszködő polgár számára ez csodálatos alkalom arra, hogy egyszeriben némi pénzmagra tegyen szert. Ja, hogy ezzel legalább 2 éves nyugdíjbefizetésétől esik el, s ennyivel kisebb lesz az öregségi nyugdíja? Ugyan már, egyszer élünk, különben is, az állam nem engedi, hogy a minimál- nyugdíj szintje alá essünk. Nehéz megbecsülni, hogy jövőre - ha a törvénytervezetet gyökeresen nem módosítják - hányán ugornak rá erre a ravasz mézesmadzagra. Ha tízezrekben mérik majd a kilépők számát, akkor a hólabda-effektus értelmében felgyorsulhat a folyamat, s végül menekülésbe torkolhat az egész. Minél többen lépnek ki és minél többen költik el a jövőjüket biztosító pénzmagot, annál jobban pereg fel a lakossági fogyasztás, ami az infláció növekedését vonhatja Robert Fico a mi befizetéseinkből akar gondoskodni rólunk. Akkor is, ha ebbe belerokkanunk. maga után. Ebben az esetben persze búcsút mondhatunk az euró 2009-es bevezetésének, amit a magántőkére allergiás Robert Fico úgy foghat fel: nem kell tovább fenntartani a takarékos államháztartást, jöhet végre a szavazatokat hozó költekezés. Apropó, tőke! A törvénytervezetjelenlegi formája elbizonytalanítja a Szlovákiában hosszabb távra tervező külföldi magánberuházókat, hiszen azt tapasztalják, amit az egyik kormány felépít, azt a másik egy mozdulattal lerombolja. A jelentős külföldi pénzintézetek által működtetett hazai magánnyugdíjpénztárak ellehetetlenítése a lehető legrosszabb jel a külvilág felé. Arról nem is szólva, milyen súlyos következményekkel járó nemzetközi beruházásvédelmi perek szakadhatnak a nyakunkba. A bankokról ugyanis sok mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy nem rendelkeznek ragyogó jogászok hadával. A rólunk bármi áron gondoskodni akaró kabinetnek persze semmi sem drága. Akár ilyen brutális módon is vissza akarja csalogatni az ügyfeleket az állami Szociális Biztosítóba. Olyan aljasságoktól sem riad vissza, hogy visszamenőleges hatállyal eldönti: nem 10 hanem 15 évet kell a magánnyugdíjpénztárban eltölteni, hogy az ügyfél a nyugdíjához jusson. Ez mélyütés az 50 év körüli klienseknek. A kormány azonban „igazságos”, hiszen a fiatalokat sem kíméli. A szülési szabadságon lévő kismamákat, vagy a fogyatékos gyermeküket otthon nevelőket egyszerűen kiebrudalják a második pillérből. Robert Fico tehát a mi befizetéseinkből akar gondoskodni rólunk. Akkor is, ha ebbe belerokkanunk. Újabb német közéleti személyiségekről derült ki: az NSDAP tagjai voltak, az érintettek cáfolnak Ki volt igazi náci? PIETSCH LAJOS Alig kevesebb, mint egy évvel a híres-hírhedt Grass-botrány kirobbanása után újabb hasonló ügy foglalkoztatja Németországot. Még tavaly augusztusban történt, hogy a világhírű, Nobel-díjas író, a 80 éves Günter Grass egy inteijúban elismerte, hogy tizenéves korában rövid ideig a Waffen-SS kötelékében szolgált. Ezúttal pedig a kortárs német irodalom további két rendkívül neves, Magyarországon ugyancsak jól ismert személyiségéről, Martin Walserről és Siegfried Lenzről, valamint a német politikai kabaré egyik kiemelkedő alakjáról, Dieter Hildebrandtról derítették ki, hogy ugyancsak hasonlóan fiatalon besorozták őket a német nemzetiszocialista párta, az NSDAP-be. A három érintett egyaránt határozottan cáfol. Cáfol a 82 éves Martin Walser, akit évekkel ezelőtt élesen támadták egy erősen antiszemitának minősített regénye miatt, s aki tavaly egyike volt azoknak, akik a legerőteljesebben védelmükbe vették Grasst, hangoztatva: az országban olyan légkör uralkodik, ami nem teszi lehetővé, hogy „magunkkal nyíltan elszámoljunk.” Cáfol a 81 éves Siegfried Lenz, aki műveiben mindig is az erkölcs mellett emelt szót, s cáfol a 80. életévét éppen betöltő Dieter Hüdebrandt is, aki önmagát nem megtagadva születésnapi meglepetésről beszélt, hozzátéve: idős korára még azt is megélhette, hogy az NSDAP tagjává vált. Az ügy persze ennél komolyabb. Olyan kérdések sorozata vetődik fel ugyanis, amelyekre a történészek sem tudják igazán megadni a választ. Egyebek között az; hogy regisztrálhattak-e annak idején valakit a náci pártba saját tudta, sőt mi több saját akarata ellenére. Élesen bírálta a három érintett állítólagos párttagságának nyilvánosságra hozatalát a neves drámaíró, Rolf Hochhuth. Nyilatkozatában azt állította, hogy a németek továbbra is besúgók maradtak, mint a náci időkben voltak. A 76 éves drámaíró hiányolta az akkori körülmények pontos feltárását, amelyek nélkül a múltról teljesen hamis kép alakul ki. Hochhuth szerint az akkori fiataloknak nem volt más választásuk, mint hogy eleget tegyenek a náci pártba történő be- sorozási parancsnak, ellenkező esetben halál várt rájuk. Norbert Frei neves történész a legmesszebbmenőkig hihetőnek tekinti Martin Walser, Siegfried Lenz és Dieter Hildebrandt azzal kapcsolatos állítását, hogy nem volt tudomásuk állítólagos nemzetiszocialista párttagságukról. A jénai Schiller egyetem professzora úgy emlékezett: annak idején jócskán akadtak olyan tömeges besoro- zások, amikor sokan nem is tudtak arról, hogy ők is a besorozottak között vannak. Frei szerint az NSDAP akkori vezetői ugyanis egymással is versenyeztek abban, hogy melyikük tud több tagot toborozni. A tekintélyes történész szerint különösen vonatkozott ez a korai negyvenes évek fiatal generációjára. Persze akadt olyan történész is, aki némileg más véleményen volt. így például a freiburgi Ulrich Herbert, aki valószínűtlennek tartotta, hogy a háború vége felé tudtuk nélkül sorozhattak be akkori fiatalokat a náci pártba. Walser, Lenz és Hüdebrandt esetében - rajtuk kívül - a jelek szerint igazán senki nem tudja, mi az igazság. Az egész ügy azonban általános vélekedés szerint rávüágít azokra a hiányosságokra, amelyek a német nemzetiszocialista párt tevékenységével kapcsolatos kutatásokra vonatkoznak, beleértve a pártba történt felvételeket is. S valahol a mélyén felveti azt a valójában minden másnál komolyabb kérdést is, hogy mit is jelentett igazán a náci párt tagjának lenni. Amit egyesek most ismét úgy tesznek fel: ki is volt valóban igazi náci? (m) KOMMENTÁR Hatszemközt JARÁB1K BALÁZS Főleg homárcsúcsként emlegették a helyiek a vasárnapi-hétfői Bush- Putin találkozót, amelynek a Maine állambeli Kennebunkport adott otthont. Itt van a homár amerikai igazi felségterülete, és nem utolsósorban idősebb Bush, volt amerikai elnök tanyája. És itt próbálta az amerikai diplomácia kimosni az utóbbi idők hidegháborús színezetű orosz-amerikai viszony szennyesét. Ami nem könnyű. Az amerikaiaknak ugyanis - látszólag - nincs elég hatékony mosóporuk ehhez a (n)agymosáshoz. A helyzetre mi sem jellemzőbb: az amerikai elnök az apjától várt segítséget, míg az orosz elnöknek még ez is segített. Putyin célja Oroszországot újra nagyhatalmi pozícióba vezetni, és az orosz nyüvánosság a két Bush- sal való találkozót ennek a további jeleként értékeli. Hasonlóan értékeli az átlagorosz a nyugati sajtó erőlködéseit, ahol Putyin az utóbbi időben rendszerint sötét napszemüvegben jelenik meg. A Putyin-áb- rázolás eddigi csúcsa kétségkívül az egyébként mértékadó brit Economist volt, ahol az orosz elnököt a múlt század húszas éveiből im-‘ portált chicagói maffiózóként ábrázolták - korabeli géppisztollyal a kezében. Oroszország ma azonban korántsem jelent hidegháborút. Az orosz gazdasági csoda túlnyomórészt nyugati készpénzfizetésektől függ, hiszen az oroszok által előszeretettel alternatívaként emlegetett kínaiak a felét sem fizetnék az orosz gázért annak, amit Európa fizet. A nyugati hisztéria kapórajön Moszkvának, hiszen ezzel egyenes arányban nő az európai energiapánik (és jön az orosz energiaáremelés), valamint Putyin otthoni népszerűsége. Vagyis a médiahadjárat helyett a higgadt, de kemény diplomáciának kell átvennie a szerepet. Washington már korábban elkezdte stratégiai diplomáciáját Moszkvával, elsősorban az iráni ENSZ-szankciók ügyében, de fokozatosan ráérez erre az EU is. Brüsszel például meglepve vette tudomásul Putyin elnök beismerését, hogy az orosz reakció túlzott volt az észtországi szoborügyben. A beismerést a szamarai EU-Oroszor- szág csúcstalálkozón azonban keüően kemény és főleg egyöntetű EU-fellépés előzte meg, tulajdonképpen ennek kellene jellemeznie a közös uniós politikát Moszkvával szemben. A kennebunkporti találkozó egyik nagy kérdése az volt, mennyire képes Putyin „elijesztem” az USA-t a volt Szovjetunió térségétől. A hidegháborút imitáló orosz retorika egyik félreérthetetlen célja ennek a területnek, mint orosz befolyási övezetnek a behatárolása. Mivel az orosz politika gyökeresen megváltozott és a direkt politikai befolyás szerepét a gazdaság ellenőrzése (az energiahordozókon és politikán keresztül) vette át, Moszkvának időre és nyugalomra van szüksége, hogy a - szerinte - átmeneti ellenállást a volt szovjet tag- köztársaságokban levezesse. Kapórajön neki, hogy az USA energiáit elsősorban Irak és a Közel-Kelet köti le. Az EU-ban lejátszódó politikusi generációváltás azonban - végre - fellendítheti a transzadanti együttműködést, amelynek egyik eredménye egy ütősebb nyugati politika lehet a keled végeken. JEGYZET Ifjú Szivekből élek... HOLOP ZSOLT A lányok válla kicsit rázkódott a sírástól, mosolyogtak, arcukon patakokban folytak a könnyek. A közönség ebből mit sem látott, tombolt, csak a színpadnál imént még táncoló-ugráló gyerekek néztek rájuk nagy, csodálkozó szemekkel. Miért sírnak a nénik? - kérdezte egy kislány, de nem hallotta senki. Á fiúk férfiasán nem sírtak. Miért sírtak a nénik? Valaki áttáncolt (átgázolt) az életükön, és az életük alatt most konkrétan az életüket értem. Ez volt az Ifjú Szivek táncosainak utolsó fellépése, bő két hete, vagy háromszáz gyereknek. Papp Sándor betöltötte küldetését - megszüntette az egyeden hivatásos magyar együttest. Mindenkinek felmondott, az Ifjú Szivekben nem maradt más, csak az igazgató. Minek egy olyan együttes, ahol csak igazgató van? És minek egy nem létező együttesnek pozsonyi székház? Mindez a vychodnái folklórfesz- tíyál VIP italkimérésében hangzott el a hétvégén, ahova felvo- / nult a kulturális minisztérium teljes vezérkara. Egyelőre csak ödet szintjén, de a legjobb minisztériumi őrietek piálás közben születnek. Igen, a legnagyobb szlovák folklórfesztiválon is téma volt az Ifjú Szivek, szerencsére nem csak az előbb említett vonatkozásban. A szlovák tánccsoportok között is aláírásgyűjtés indult az Ifjú Szivek megmentése érdekében. Papp Sándortól való megmentése érdekében. Papp Sándor az, aki lerombolt egy hivatásos együttest, az, aki egy szlovák hetilapnak nyüatkozva legyalázott mindenkit, akinek valaha köze volt az egész magyar néptáncmozgalomhoz. Az, aki megmutatta, hogy a széllel szemben is lehet. Csak közben csupa húgy lett a nadrágja (hogy orvosi kifejezéssel éljek). A minisztérium nagyra értékeli az Ifjú Szivek „tevékenységének újjáélesztése érdekében kifejtett erőfeszítéseit”. FIGYELŐ FRANCIA HÍRÜGYNÖKSÉG Iskolai drogteszt bevezetését javasolja Felipe Calderon mexikói elnök a fiatalok növekvő kábítószer-fogyasztása elleni harc részeként. Nem a diákok megbüntetése a cél, hanem hogy segítséget kapjanak. Az amerikai piacra dolgozó drogbandák egyre gyakrabban fizetik ki „természetben” mexikói közvetítőiket, így a fogyasztás Mexikóban nő és a drog egyre olcsóbb.
