Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)
2007-07-28 / 173. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 28. Szalon 13 A népzenei adattár digitalizációs, kottaíró része és a gyűjtések törzsanyaga jön a népdalénekesekhez, népdalkörökhöz, citerazenekarokhoz és parasztzenekarokhoz, hogy azok az adattár népzenei gyűjteményéből is merítve állítsák össze népdalcsokraikat. Az ilyen jellegű szolgáltatás lehetővé teszi számukra, hogy helyben tanulmányozzák a szak- irodalmat, és válogassanak a gyűjtések anyagából. A felvételek kiválasztása szakmai szűréssel történik, ép népdalváltozatokat másolunk át számukra, melyek alapanyagként szolgálhatnak népdalcsokrok készítéséhez, és ha szükséA cél, hogy a népzenei hagyomány visszakerüljön a népdalénekesekhez, népdalkörökhöz, citerazenekarokhoz... gük van rá, a népdalcsokor összeállításához tanácsokat is adunk. A hazai amatőr népzenei mozgalom egyik országos méretű megnyilvánulása a Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedő, melynek szervezésében, a szereplő népdalkörök és énekesek értékelésében részt vállalnak az adattár munkatársai is. A Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedő országos döntője egyben elődöntője a magyarországi Vass Lajos Népzenei Szövetség Kárpátmedencei népzenei vetélkedőjének. E népzenei vetélkedőhöz kapcsolódóan 2004 őszén szakmai találkozót (népiének-képzést, citera- képzést) és 2006 nyarán népzenei tábort rendeztünk a népdalkörök, népdalénekesek és citerazeneka- rok részére. A Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya a Gyurcsó István Alapítvány Könyvek sorozatában vállalta a szlovákiai magyar tájegységek népzenei anyagának kiadását is. Az elmúlt évtizedben 16 népdalkiadványt és 5 lemeznyi hangzóanyagot adtunk ki. Földrajzilag felöleltük a Csallóközt (Ba- lony, Nagymegyer), a Vág és Ga- ram közét (Martos), a Bodrogközt, az Ung-vidéket, a Nyitra-vidéket, Medvesalját, a Mátyusföldet (Jóka) ; szerzőink: Ág Tibor, Tari Lujza, Barsi Ernő, Nagy Iván, Móser Zoltán, Borsi Ferenc, Harmatit Lajosné Vöröss Kornélia, Fügedi János, Takács András, Pelle Andrea. A 1990-es évektől a népzenei gyűjtések anyaga is az adattár gyűjteményét bővíti. Ezek: az Ág Tibor és gyűjtőkollektíva peredi gyűjtése (1994); a Zobor-vidéki gyűjtés, közösen a budapesti MTA ZTI munkatársaival (2002); Pelle Andrea és Huszár Ágnes Zobor-vidéki gyűjtése (2004); a gömöri gyűjtés, közösen a budapesti MTA ZTI munkatársaival és zenetudomány szakos egyetemistákkal (2004); a medvesalji gyűjtés (2005); az Ipoly- menti gyűjtés, közösen a budapesti MTA ZTI munkatársaival (2006). A népzenei adattár gyűjteménye és szakkönyvtára A népzenei adattár gyűjteménye a gyűjtés tartalmát, helyét, időpontját és a gyűjtők személyét illetően nagyon sokrétű. A digitális és hagyományos hanghordozókon több mint 15 000 gyűjtési egység található. Nagy részét vokális, kisebb részét hangszeres népzenei és szöveges gyűjtések alkotják. A gyűjteményben a szlovákiai magyar tájegységek minden részéről találhatunk gyűjtéseket (Csallóköz, Mátyusföld, Vág és Garam köze, Ipoly-mente, Nyitra-vidék, Gömör, Abaúj-Torna, Kassa-vidék, Bodrogköz, Ung-vidék), melyek az 1950-es évektől napjainkig történtek. A gyűjtemény meghatározó részét Ág Tibor és a Csemadok más munkatársainak gyűjtései (Takács András, Quittner János, Bodonyi András, Méryné Tóth Margit), valamint a magyarországi kutatókkal (Olsvai Imre, Vargyas Lajos, Sárosi Bálint, Martin György) közösen szervezett gyűjtések anyaga teszi ki. A gyűjtemény részét képezi a Csemadok által több éven keresztül szervezett nyári néprajzi szemináriumok hallgatóinak gyűjtései, önkéntes néprajzi gyűjtők gyűjtései és a Csemadok által kürt pályázatokra beküldött gyűjtések anyaga. A népzenei adattár gyűjteményébe másolatban bekerültek a hazai és magyarországi gyűjtők gyűjA kezdeti „hőskori" népzenei munkaközösség a Csemadok Művelődési Intézetének szakosztályává nőtte ki magát... tései. így Bodonyi András, Csáky Károly, Géczi Lajos, Jókai Mária, Lanstyák István és Szvorák Katalin, Nagy Iván, Pelle Andrea, Ürge Mária és Weiszer Eszter gyűjtéseinek hangzóanyaga, Szíjjjártó Jenő, Olsvai Imre, Sárosi Bálint és Vargyas Lajos gyűjtéseinek lejegyzései. Ugyanitt található egy kottás tám- lapokat tartalmazó gyűjtemény is, mely különböző népzenei kiadványokban megjelent felvidéki dalok másolatait tartalmazza. A szöveges néprajzi adatok ösz- szegyűjtését és feldolgozását is fontosnak tartjuk. Az adattárba került egy gyermekjátékokat, mondóká- kat, kiolvasókat, lakodalmi verseket és vőfélyverseket tartalmazó gyűjtemény, mely pályázati felhívás eredményeként az 1960-70-es években gyűlt össze a Csemadokban. Ide került a 70-es években különböző felvidéki adatközlők által kitöltött néprajzi kérdőívek gyűjteménye, mely a Csemadok néprajzi, népzenei és néptáncos szakdolgozóinak egy tapogatózó adatgyűjtése volt. A népzenei gyűjteményen kívül a felvidéki néptáncgyűjtésekről készült filmeket tartalmazó filmtárat is kialakítottunk. Az MTA ZTI filmarchívumából az adattárba kerültek a felvidéki falvakban gyűjtött néptáncok filmfelvételeinek jegyzőkönyvei. Az adattárba fokozatosan bekerülnek a filmek másolatai is. Jelenleg itt a csallóközi és gömöri falvakban gyűjtött néptáncok filmfelvételeinek másolatai, ezek jegyzőkönyvei, valamint a filmek hangzóanyaga található meg. Az adattár kézikönyvtárában mintegy 900 könyv, 21 szalag, 94 magnókazetta, 19 LP, 9 CD-ROM, 150 CD, 4 VCD és 12 videokazetta található, melyek magukba foglalják a hazai és magyarországi, valamint más kisebbségi magyar népzenei, néptáncos és néprajzi kiadványokat. A könyvtárban magyar és szlovák nyelvű könyveken kívül tanulmányok, diplomamunkák és szakfolyóiratok is találhatók. A hanghordozók eredeti népzenei felvételeket és népzenei feldolgozásokat tartalmaznak. Zárszóként Tizenkét évvel ezelőtt 7800 gyűjtési egység alkotta az adattár törzsanyagát, mára a törzsanyag megduplázódott, szakmai könyvtárunkban közel 1000 kiadvány található, tizenhat népzenei publikációnk jelent meg. A kezdeti „hőskori” népzenei munkaközösség a Csemadok Művelődési Intézetének szakosztályává nőtte ki magát, két félállásban dolgozó, egyetemi végzettséggel rendelkező, az MTA Zenetudományi Intézetének „iskoláját” megjárt szakember látja el a feladatokat. A Tavaszi szél... népzenei vetélkedő 1994-es kollapszusa után Bíborpiros szép rózsa néven a népzenei örökségünket óvó mozgalmat indítottunk, amelynek idei, hatodik évfolyamában 240 produkció (ebben 120 népdalkor) jelent meg, lassan megközelítve az 1970-es évek hőskorának számát. Közel tíz éve évente találkoznak a citeracso- portjaink. Folyamatossá váltak a képzéseink is. Évente rendszeres népzenei gyűjtések zajlanak, gyűjtjük a korábbi évtizedek gyűjtőinek népzenei anyagát, ezek zenei feldolgozása is rendszeres. Adatbázisaink egy része a szövetség honlapján is megtalálható. Nyugodtan jelenthetjük: nem váltunk meg az 1993-ban kitűzött céljainktól, folyamatos munkát végzünk. FITNESZ Vadászat ARDAM1CA ZORÁN E lap hasábjain többször téma volt már az újságírókat ért támadások jelensége. Anno magam is rámutattam a fizikai erőszakra és hazai csíráira. Szomorú, hogy kormányunk és parancsolónk újra okot szolgáltat a témával való foglalkozásra. A kormánytagok s legújabban a házelnök és az államelnök verbális kirohanásai, valamint az aktuális uralkodó politikusok köz- szolgálati tévére nehezedő nyomása a szólásszabadság és a független sajtó ellen irányuló közvetlen támadások. De nézzük csak, hogyan is kezdte a kormányfő a kormányzást. A választások éjszakáján megalázó módon hajnalig váratta kampánystábja előtt étien-szomjan az újságírókat. Nem mintha kötelező volna ilyenkor lakomával fogadni a médiát, csak hát tradíció, és illendő, hogy a köz érdeklődését megtestesítő sajtó még a vesztes pártok előszobájában is kap egy pohár akármit, legalább ásványvizet és egy falat akármit. Kulturáltabb pártok esetében az egész napos, nem ritkán 24-30 órás szolgálatot teljesítő, ismétlem: a köz, a választók (csúnyán mondva: az adófizetők) érdeklődését kielégítő sajtó emberei vendégként használhatják a toalettet, az elektromos hálózatot, s nem utolsósorban zavartalanul végezhetik a munkájukat, ami ugye azzal jár, hogy jelen vannak, mikrofonom kát és diktafonokat tartanak valakik - sokszor akárkik - szája elé, kellemetlenebbnél kellemetlenebb kérdésekkel bombázzák a konkrétumokban nyilatkozni képtelen politikusokat, a kampánystábot stb., mindenféle kábeleket húznak a szőnyegen, reflektorokkal vakítanak, vakukkal villognak, szóval, melóznak lelkesen. (Olyan ez nekik, akár egy fölöttébb szükséges végbéltükrözés, amit aztán még meg is illik köszönni a doktor bácsinak...) Okos politikus megtanulta, hogy egy újságírót, főleg a véleményformáló média képviselőit úgy kell kezelni, mint a hímes tojást. Nem azért, mert bosszúálló volna, hanem azért, mert a médiával fenntartott viszony kirakati viszony, s azonnal megmutatja, hogyan kommunikál és viselkedik (bárkivel) az adott politikus, menynyire kulturáltan képes kezelni kapcsolatait. Fico akkor még meg sem alakult kormányának választásokkor! viselkedése tehát hadüzenetnek minősült mindenféle sajtó felé, következésképpen a választók információhoz való jogát vonta kétségbe. Márpedig ez kultú- rállamban politikai öngól. Másrészt azért is veszélyes a mostani garnitúra offenzív kommunikációja, mert azt sugallja, az újságíró parazita, akit mihamarabb el kell taposni, s ők ebben élenjárnak. Az újságíró biztonsága a társadalom szabadságának fokmérője - hangsúlyozzuk többen újra és újra -, ezért aztán aggályos, hogy az ilyen viselkedés következményei fizikai atrocitások lehetnek, vagyis a demokrácia mint olyan sérülhet. Kormányunk hajtóvadászatot indít, de igencsak meg fog lepődni, hogyha a gyáva nyúlnak látszó „fir- kászok” helyett egyszer csak medvék és farkasok bújnak majd ki a bokorból, s esetleg visszaköpik a sörétet, visszalőnek, vagy pedig még a vadászatra szólító kürtszó előtt - amolyan amerikai módra - megelőző csapást mérnek a díszes vadászokra... Mert hogy „munkájukkal” (sic!) és viselkedésükkel egészségtelenül sok alkalmat szolgáltatnak ezen hölgyek és urak a jól irányzott újságírói kérdéseknek, az biztos. Szóval, mindkét oldal tölt, cél, tűz! Szomorú... KÖNYVAJÁNLÓ Abigail Thomas élettörténetei MOLNÁR MIRIAM Vannak könyvek, amelyek megtalálják az embert. Abigail Thomas A Three Dog Life CHáromkutya- élet’) csak úgy, véletlenül került a kezem közé egy könyvesbolti böngészés alkalmával, és annak ellenére, hogy sosem hallottam az írónőről vagy a könyvről, és hogy kemény kötésű első kiadás volt viszonylag magas áron, mégis hazavittem. Nem bántam meg. Később hiába kerestem Thomas hasonlóan önéletrajzi ihletésű könyvét, a Safekeeping címűt a könyvesboltokban. Á hét évvel ezelőtt kiadott könyvecskét már csak az Interneten tudtam megrendelni, és ez is jelezte számomra, hogy Thomas remek író, de nem futott be igazán az amerikai piacon - neve nem cseng ismerősen az áltagolvasó számára, bár valószínűnek tartom, hogy sok egyetemi angolórán elemzik munkáját. Á Safekeeping borítóján egy be- főttesüveget látunk, amelyben összegyűrt papír van. Ez a kép remekül jellemzi a könyv tartalmát, hiszen az írónő fragmentáltan, Three Dog Life Abigail Thov kondenzált módon tesz elénk néhány mozzanatot életéből, mintha egy üveg befőttet bontottunk volna ki és az ízek alapján pontosan visz- sza tudunk emlékezni arra az időszakra, amikor a gyümölcs még friss volt. Thomas életének fontos pillanatait „tette el”, „főzte be” számunkra oly varázslatos módon, hogy amikor kinyitjuk a könyvet és beleolvasunk, mi, idegenek is úgy érezzük, ismerősek az ízek, érzések, a színek és a mondatok. A tények lassan derülnek ki, az apró, érdekes és egyszerűen leírt történetekből: Thomas fiatalon ment féijhez, első házasságából három gyermeke született. Amikor elvált, visszaköltözött a szüleihez. Nem volt félje, se állása, se pénze, se háza. Volt viszont sok kalandja - egyikükből lett a második félj, aki addig nem volt házas. A félj házat vett, Thomas és gyerekei beköltöztek, és hamarosan útban volt a negyedik gyerek is. Az új félj viszont nem tudott meglenni egyetlen nővel. Azt mondta, felesége nem tud háztartást vezetni, és visszaköltözött Manhattanbe, ahol már várta az éppen aktuális kalandja. Thomas ismét egyedül volt, állás, pénz, félj és ház nélkül; most már négy gyerekkel, bár időközben néhány önállósult. A depresszió láthatatlan ködként szállt rá. Végül összeszedte magát. Man- hattanben, a Columbia Egyetem környékén lakott, és harmadik férjét egy nívós irodalmi magazinban feladott hirdetésen keresztül ismerte meg. Negyvenhat évesen, három hét ismeretség után hozzáment. Minek várni, gondolta. Egy ideális féijjel az oldalán, második férjével ismét barátok lettek - hárman utaztak Thomas felnőtt gyerekeit látogatni, nagyon jól megvoltak, amíg a második félj rákos nem lett. A halála által megjelent ürességet még Thomasnak is nehéz volt leírnia. A Three Dog Life ott kezdődik, ahol a Safekeeping abbamaradt. Thomas harmadik férjével boldog életet él, mindketten dolgoznak még, szeretnek együtt lenni, Thomas úgy érzi, végre igazi társra talált, akire támaszkodhat, aki partnere mindenben, és aki megérti és nem akarja megváltoztatni. Az idill addig tart, amíg egy nap a harmadik férj kifut az útra, hogy megmentse kutyájukat. Az autó őt üti el, megsérül az agya, és egy szanatóriumban végzi. Thomas most gyerekek nélkül marad egyedül egy házban, amelyet egyedül és magának vásárolt a külvárosban, és ahonnan hetente látogatja férjét, aki már nem hasonlít arra az emberre, aki valaha több mint tíz évig társa volt. A próza ebben a könyvecskében sem tradicionális. Nélkülözi az időrendiséget, a történet egyes darabkáit úgy kell az olvasónak ösz- szeraknia. Mégis kerek egésszé válik a végére, mert Thomas őszinte és tiszta írói hangja könnyedén eljut minden figyelmes olvasóhoz, aki viszonzásul hálás lesz az autentikus érzelmi és intellektuális vallomásokért. Egy idő után az élet történeteméi nincsenek érdekesebbek. A Three Dog Life borítóján a hatvanas éveiben járó Thomas látható, egy heverőn, három kutyájával. De a fénykép úgy van elhelyezve, hogy az írónőt csak akkor látjuk, ha megfordítjuk a könyvet, és a hátsó borítóra pillantunk. Abigail Thomas láthatóan nem szeret a történtek középpontja lenni, még akkor sem, ha saját életéről van szó. (Fénykép: Brian Sartor)
