Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)
2007-07-25 / 170. szám, szerda
28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 25. www.ujszo.com Elképesztő, hogy tizennyolc évvel a vasfüggöny eltűnése után tovább tart eljutni a szlovák fővárosból a császárvárosba, mint az Osztrák-Magyar Monarchia idején WI:BRA - Bécs és Pozsony „összeölelkezik” Mondják, hogy az építész élete nagy részét álmodozással tölti: leglátványosabb tervei számítógépes vizualizáció formájában maradnak az utókorra, a szűkmarkú megrendelő pedig legtöbbször nemcsak nyesegeti a művész szárnyait, hanem a tervekbe is van képe beleszólni. JUHÁSZ KATALIN Szigorúan funkcionalista világunkban csak az érvényesül, ami valami igazán eredetit tesz le a makett-asztalra. Néhány évvel ezelőtt egy huszonéves bécsi építész, bizonyos Lukas O.Goebl olyan projekttel állt e'ő, amelytől még Pozsony sokat tapasztalt főépítésze is elér- zékenyült. „Lukas szíwel-lélekkel csinálja, amit csinál, a nap huszonnégy órájában az építészetnek él. Örülök, hogy Szlovákia felé fordult, mert jó tudni, hogy a szomszédban ilyen tehetséges építész és üyen szimpatikus ember él. WLBRA projekt az általam látott eddigi legizgalmasabb analízis két főváros kapcsolatáról, közös és eltérő jellemzőikről, valamint jövőjükről” - nyilatkozta Stefan Slachta. A fiatal építész két társával Kassán, a Löffler Múzeumban állítja ki makettjeit és tervrajzait, valamint eme bizonyos, Bécset Pozsonyhoz .közelebb hozó” projektet. A megnyitón beszélgettünk vele. Nagy erőkkel vonultatok be Kassára: egy filmet is hoztatok, amelyen szinte videoklipes vágásokkal, technozenére követik egymást a snittek és a számítógépes vizualizációk. Ennyire fontos a prezentáció? Az építészetben a siker nagy mértékben a prezentáción múlik. Ma már nem elég, ha a terveid jók, el is kell adnod azokat, vagyis valamivel meg kell fognod a megrendelőt. Aki ugyebár nem sokat ért az építészethez, szinte kizárólag érzelmi alapon alkot véleményt, és persze a pénztárcáját nézi. A hipermarketek és a kockaházak világában az ember lassan kezdi elfelejteni, hogy ez is művészet, hogy egy jól megtervezett, merész és újszerű épület ugyanúgy hat a szemlélőre, mint egy kép, vagy egy zenemű. Ezért dolgozom együtt Boris Steiner látványtervezővel, aki egyébként még nálam is fiatalabb. Ő rendezte az Explicit Architecture című prezentációs filmet, és a kassai kiállítási teret is segített berendezni. Mindig csoportban dolgozol? Ez változó, sokmindentől függ. Csak akkor tudok másokkal együtt dolgozni egy terven, ha mindenben maximálisan egyetértünk. Ilyenkor viszont szárnyakat kapok. Sok ödetemet Ohver Ulrich barátomnak és kollégámnak köszönhetően tudtam megvalósítani, akinek jó érzéke van a részletekhez. Egy hamarosan átadásra kerülő művelődési központot pedig az édesapámmal együtt terveztünk, aki szintén építész. Ez is rendkívül érdekes és tanulságos munka volt, nagyon élveztem. Mesélj egy kicsit arról, milyen lenne, ha Bécs és Pozsony „összeölelkezne”. Nem csak a két város, hanem a köztük lévő terület jobb kihasználása is érdekelt. Ezek a kisvárosok, falvak és zöldövezetek jelenleg szinte egyáltalán nem tudnak hasznot húzni kedvező földrajzi helyzetükből. Sokmindent megváltoztatna egy gyorsvasút-hálózat, amely a régiót bekapcsolná a két város vérkeringésébe. Egy másik, elektromágneses villanyvasút segítségével húsz perc alatt el lehetne jutni az egyik város repülőteréről a másik város centrumába. Ehhez természetesen modernizálni kell a vasútállomásokat és a reptereket. Külön tervet készítettem az autós közlekedésre és a városi tömegközlekedésre is. Az embereknek mindkét helyen lelkesen fogadták a projektet, csak a politikusokkal van baj. Egy ilyen nagy szabású és költséges beruházáshoz ugyanis a két kormány és a két főváros'összefogására van szükség. Megvalósulhat valaha ez a terv? Nem adom fel, újra és újra lobbizni fogok, mert ha nem hinnék a projekt megvalósíthatóságában, bele se kezdtem volna. Európa egymáshoz legközelebb fekvő két fővárosáról beszélünk, amelyek ráadásul ezer szállal kötődnek egymáshoz a történelem által. Elképesztő, hogy tizennyolc évvel a vasfüggöny eltűnése után tovább tart eljutni Pozsonyból Bécsbe, mint az Osztrák-Magyar Monarchia idején. Ha megteremtenénk a szükséges infrastruktúrát, gazdaságüag, szociálisan és kulturálisan is élénkülne a térség, a két város pedig egymás felé kezdene el terjeszkedni, azaz ténylegesen egyre közelebb kerülnének egymáshoz. Lukas O. Goebi, Oliver Ulrich és Boris Steiner kiállítása augusztus 6-ig tekinthető meg kassai Löffler Múzeumban (A szerző felvételei) Az első skapulárés bárkái búcsú óta már kétszázötven esztendő telt el; évszázadok óta a felvidéki magyar római katolikusok egyik legfontosabb zarándokhelye Búcsújárás a Csermosnya-völgy felső részében LŐR1NCZ ADRIÁN Barka. A Rozsnyótól 23 kilométerre északkeletre fekvő község évszázadok óta a felvidéki magyarság egyik legfontosabb búcsújáróhelye. A Szepes-gömöri Érchegység és a Gömör-tornai Karszt bércei közé ékelődő kisközség a tizennyolcadik század derekán csodás események helyszíne volt - egy, római zarándokúiról hozott, majd a szomszéd község templomában elhelyezett Szűz Mária-kegykép többször is visszavándorolt a Barka központjában álló gesztenyefa ágára, megjelölve így a búcsús kultusz helyét. A Kármelhegyi Boldogasszonyt ábrázoló kép előbb egy kápolnába, majd a gesztenyefa helyén felépített római katolikus templomba került. 1758- tól folyamatosan zajlanak itt skapulárés búcsúk, mégpedig műiden év július 16-án, ha az éppen vasárnapra esik. Idén július 14-én és 15- én zajlott a bárkái búcsú. A búcsújárók zöme az egykori Hont, Nógrád, Gömör, Torna, Zemplén, Sáros, Szepes, Ung és Bereg megyékből érkezett, ám Debrecen és Magyarország más városai is képviseltették magukat a hívők által. Július 14-én, 17 órától folyamatosan zajlottak a szentmisék - mégpedig magyar, szlovák és német nyelven, hiszen Barka éppen a nyelvhatáron fekszik. Az éjjeli szentmisét Szalay László király- helmeci pélébános celebrálta. Ezt követően fáklyás körmenet indult a község fölött található Barlang-kápolnához. Július 15-én 3 órától zajlottak az istentiszteletek. A magyar nyelvűt Bize Norbert szádalmási plébános, a szlovák nyelvűt pedig Mons. Eduard Kojnok rozsnyói megyés püspök celebrálta. Az ünnepi befejező szentmise főcelebránsa Seregély István nyugalmazott egri érsek Pillanatkép az ünnepi befejező szentmiséről A fáklyás menet megérkezett a Barlang-kápolnához volt, koncelebránsai pedig Eduard Kojnok rozsnyói megyés püspök, Vladimír Füo rozsnyói segédpüspök, Bartal Károly Tamás pre- monstrei rendi jászói apát, Gábor Bertalan szepsi esperes, pápai káplán, valamint Rostás Sándor, a Pápai Missziós Művek igazgatója voltak. A szentmisét az új skapulárés tagok, illetve a skapulárék megál- dása követte. A bárkái Skapulárés Társulat 1758-ban alakult az akkortájt Barkán tevékenykedő Valassik János atya kezdeményezésére - feltételezhetően ez a legrégebbi civil társulás a térségben. Jövőre ünnepli fennállásának 250. évfordulóját, s a hívők is kétszázötvenedszer zarándokolnak majd el a Csermosnya-völgy felső részébe. A tervek szerint az egyházi rendezvény szerepel majd a határ mindkét oldalán zajló Gömör-Tornai Fesztivál programajánlatában is. (A fesztiválról lásd a 2. oldalt!) Több száz hívő érkezett a Csermosnya-völgybe (A szerző felvételei) A mellékletet szerkeszti: Korpás Árpád és J. Mészáros Károly (sport) Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 436, fax: 02/59 233 469, e-mafl: korpas.arpad@centrum.sk
