Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)
2007-07-23 / 168. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 23. Sportvilág 19 A somorjai birkózók a kánikulában sokat futottak, vendégeikkel elsősorban a szabadfogást gyakorolták Bajnoknevelő nyári edzőtábor A hagyományt teremtő somorjai edzőtáborozás résztvevői (Képarchívum) Két évvel idősebb ellenfeleket is leckéztetett Simonnal erősödtek Július 7-17. között a somorjai Gladiátor birkózóklub szervezésében nemzetközi edzőtábor zajlott, melyen szlovén, horvát és szlovákiai klubok képviseletében negyven szárnyait bontogató tehetség csiszolta tudását a hazai Horváth István és a sninai Erik Cap edzők felügyeletével. ÁGH ISTVÁN Két szőnyegen „Külföldön szerzett tapasztalatok birtokában első ízben rendeztük meg a kezdők, fiatalabb és idősebb diákok számára e progresszív felkészülést. Méghozzá a városi önkormányzat, adakozó szponzorok és segítőkész szülők támogatásával - adta közre a legfontosabb tudnivalókat Szeiler Zoltán, a vendéglátó csallóköziek klubelnöke. - A városi sport- csarnokban két szőnyegen gyakoroltak a gyerekek. A fogások elsajátítása, csiszolása mellett természetesen erőnléti edzések, taktikai és technikai elemek bemutatása, élménybeszámolók alkották a Szponzoraink Somorjai városi önkormányzat K.P. Slovakia, Soós Tamás Czucz pékség Peter Molnár, Hamuliakovo Dukacso trade s.r.o. VIMI máso-údeniny Köszönet a támogatásért napi foglalkozások műsorát. Menet közben vendégeink ismerkedtek városunkkal, megtekintették a bősi vízierőművet, ellátogattak Dunaszerdahelyre, valamint a szlovák fővárosba is.” A másik fogásnemben is Érdekesnek találtuk, hogy a honi klubok közül miért éppen a sninaiak és a bánovceiek fiatal versenyzőit invitálták a rendezők az edzőtáborozásra. „Vendégeink a szabadfogásra szakosodtak, ezért esett rájuk a választásunk. A mieink ugyanis a következő versenyidényben nemcsak a kötött-, hanem a szabadfogású országos bajnokságokon is rajthoz állnak, méghozzá dobogós helyezés reményében. A két szlovákiai klub nálunk tartózkodó sportolói, köztük országos bajnokok is, edzőpartnerként nagy segítségünkre voltak a kánikulai birok- leckék elsajátításánál“ - értesültünk a meghívás filozófiájáról Szeiler Zoltántól. Sokat akarnak fejlődni Horváth István, a somorjai szakmai stáb képviselője rendkívül elégedett volt a gyerekek hozzáállásával. „A gyakorlások szakmai részét sninai kollégám, Erik Cap felügyelte, hiszen mi éppen az általuk preferált fogásnemben szeretnénk sokat fejlődni. Én elsősorban az erőnléti edzésekre összpontosítottam. Gútor és So- morja között futva a felvízcsatornával ismerkedtek a gyerekek mondta a csallóközi szakember. - Annak nem tulajdonítok különösebb jelentőséget, hogy néhá- nyan közülük most egymást testközelből figyelhetik, miközben az országos bajnokságokon egymással rivalizálnak. A szőnyegcsatákon mindig a pillanatnyi forma, a szerencse, a lélektan dönti el, ki nyeri a párharcot. Csupán azt sajnálom, hogy két sérültünk is volt. A horvát Mihaela Csirics és pozsonyi edzőpartnere, Lenka Matej óvá két egymást követő napon dőlt ki a sorból. Balszerencséjükre ezzel alighanem a közelgő világversenyeken való szereplésük is veszélybe került” - vonta meg az edzőtáborozás szakmai mérlegét, elevenítette fel annak kellemetlen epizódját a házigazdák trénere. ÚJ SZÓ-PORTRÉ A somoijai edzéslesen kiderült, a hazaiak a nyári szünidő kezdetén egy újabb fiatal tehetséggel erősödtek. Ä klubvezetőktől megtudtuk, a háromszoros korosztályos országos bajnok, Simon Krisztián a minap a rivális hősiektől igazolt a gladiátorokhoz. A tizenhárom esztendős tehetség négy éve birkózik. Az eltelt időszakban a fiatalabb diákok korosztályában három országos bajnoki címet, kettőt szabad-, egyet pedig kötöttfogásban gyűjtött be. Közülük a legértékesebb a sninai diadal. A kérdésre, miért éppen a kelet-szlovákiai birkózóvárosban szerzett elsőségre a legbüszkébb, a szőke dercsikai srác pragmatikus választ adott: „Mert két évvel idősebb ellenfeleket legyőzve lettem az első.” Bősről történt távozását a következő szavakkal indokolta: „Az utóbbi időben már nem a bősi edzőteremben gyakoroltunk, hanem autókkal Nagymegyerre utaztunk az edzésekre. Ezek nem voltak ínyemre valóan kemények. Attól tartottam, hogy megállók a fejlődésben. Versenyekre sem' jártunk már annyit, mint régen. Édesapámmal, aki egykor Bakán birkózott, úgy döntöttünk, hogy előrehaladásom, javulásom érdekében a somoijaiakhoz igazolok. Méghozzá Soós Tomiék példájára.” A dercsikaiak napjainkig egyetlen országos bajnokával új állomáshelyén felváltva Horváth István, Méry István, Oláh Olivér és Fodor László foglalkozik. A gladiátorok mezében már egy elsőséget is produkált, méghozzá Dunaszerdahe- lyen, a Hodossy Zoltán-emlékver- senyen. „Edzőim mondják, sportágunkban még sokra vihetem. Példaképem is van, méghozzá Jozef Lohyna. A neves sportoló a privi- gyei országos bajnokságon aranyérmet akasztott a nyakamba” - elevenítette fel az örökké emlékezetes élményét a tehetség, aki szorgalmának, kitartásának köszönhetően minden bizonnyal további érmekkel igazolja a szülői, edzői és klubvezetői elvárásokat, (ái) Simon Krisztián (jobbra) somorjai színekben újabb elsőségekre pályázik (Fogas Ferenc felvétele) Kis Péter bátorkeszi olvasónk, tippversenyünk győztese a tenger mellé utazna a jutalomutalványon, s a következő idényben is töltögeti majd a szelvényeket Riadalom a postán, későn érkezett füles - avagy egy fődíjas viszontagságai BŐD T1TAN1LLA Kiséknél a kutya már ismerősként fogadja a fotós kollégát - nem először érkezik tippver- senyes ajándék Bátorkeszire. Kis Péter az őszi második hely után tavasszal megnyerte a fődíjat. Bátorkeszi olvasónk nem csupán tapasztalt versenyző, tapasztalt nyertes is. A tapasztalatból azonban hátránya is származott - egy átizgult nap formájában. Tudva, hogy szerkesztőségünk mindig telefonon értesíti a díjazottakat, az utolsó forduló után kora reggeltől izgatottan várta hívásunkat. „Vártam azt a telefont, már az őrületbe kergettek - hányja a szemünkre nevetve. - Tudta az egyik kollégám is, hogy ősszel felhívtak, mikor nyertem, ő is egész nap kérdezgetett: hívtak már, hívtak már? A lányom is izgatottan firtatta: nem hívtak? Aztán hat óra felé, amikorra már úgy hittem, elúszott a dolog, végre megcsörrent a telefon...” , A sikeres tippeléshez jó stratégia, megérzés és szerencse is kell, s nem árt a játékosmúlt és a helyismeret sem. „Figyeltem a táblázatokat is, de nyolcvan százalék szerencse volt. Az alacsonyabb osztályú bajnokságokban sok meglepetés születik, főleg az idény vége felé. És általában a keleti csapatok meccsei még jobban bejöttek, mint a környékbeliek” - meséli tippelési tapasztalatait Kis Péter, aki egyébként fogadóirodákban nem, csakis az Új Szóval tippel. S a szezon során néha kapóra jött az is, hogy belülről is jól ismeri a fut- ballöltözők világát. „Az utolsó előtti fordulóban Hetény Madáron játszott, s ha nyer, bebiztosíthatta volna bajnoki címét. Úgy gondolkoztam, visszaemlékezve saját futballistaéveimre, hogy mégiscsak más hazai közönség előtt kiharcolni a bajnoki címet, vagyis sejtettem, hogy ezt az utolsó fordulóra tartogatják... Megtettem egyesbe, be is jött. Mondta is egy ismerősöm: maga tudott valamit!” A tippelésnek Kiséknél megvan a maga jól bejáratott rendje, hetente ismétlődő rutinja. „Szombaton megjön az Új Szó az új szelvénnyel, átnézem a meccseket, megnézem a csapatokat a táblázaton. Megvárom még a hétvégi fordulót, s azután tippelek” - magyarázza olvasónk. Ez már szinte automatikus folyamat, mint az is, hogy szerda reggelenként felesége, Erika postázza a kitöltött szelvényt. S mint ahogy arra sem emlékszik mindig az ember, hogy bezárta-e a lakásajtót, annyira megszokott mozdulat, egyszer a szelvény is nagy riadalmat okozott. „Hív a feleségem, hogy nem tudja, hol a szelvény. Feladta vagy nem adta fel?! Mondom, ez még viccnek is rossz... Végül visszament a postára, és megkérdezte. Szerencsére a postásnő emlékezett, hogy a szelvény volt az első, amit a feleségem elintézett, mikor bement a postára.” Minden tippelőnek van mumusa, olyan csapata, amelynek általában nem várt eredményei születnek. Faggatózunk, Kis Péternek melyik volt. „Keszi!”- vágja rá a nagyobbik lány, s édesapja helyesel: „Igaz is, ki állítja össze ezeket a szelvényeket?! Annyi csapat van, és pont a keszi- eket kell belerakni! Mérges voltam rájuk, amikor Szentpéterrel játszottak. A mieink az előző két fordulóban nyertek, otthon és idegenben is. Szentpéter kikapott 6:0-ra Marcelházán. Ez nem lehet más, csak egyes. Feladom a szelvényt, amikor jön a füles, hogy a keszi focistáknak buli lesz szombat este, vasárnap biztosan nem nyernek. Hát nem tudták ezt mondani hamarább? Kaptak is egy hatost...” Kis Péter már ősszel megmondta, hogy a fődíjért száll harcba, bár akkor még csak második volt. A díjak viszont jó sorrendben jöttek, hisz az akkor nyert videokamerával megörökítheti a most nyert utazását. „Az utolsó fordulók kikészítettek, hiába volt a záróforduló előtt öt pont előnyöm, nem mehettem biztosra, mert volt már négy pont hátrányom is, s azt is le lehetett dolgozni.” Ráadásul utolsó szelvényével csak négy pontot fogott. „Mikor láttam, hogy csak négy meccset találtam el, meghűlt bennem a vér... - ismeri el, és még utólag is cseng némi rémület a hangjában. - Már csak a góltotó tartotta bennem a lelket. Ott 5:1- es eredmény született, bíztam, hogy ezt nem sokan találták el.” Igaza lett. Az izgalmak után kellemes gond következik, kiválasztani a nyaralás helyszínét. Konkrét úticélt még nem választott a Kis család, de egyöntetűen állítják, a tenger mellett szeretnének nyaralni a 40 000 koronás utalványból. „A hegyek olyan közeliek... Szeretünk túrázni, de azt későbbre halászijuk, most a tengerhez utazunk!” - jelenti ki felesége és lánya bólogatá- saitól kísérve a családfő. Igaz, az még megoldásra vár, hogyan fogja versenyzőnk nyaralása alatt kitölteni a tippszelvényeket, mert természetesen a fődíjas a tippverseny következő idényét sem hagyja ki... Kis Péter tippelőként az első megérzésre hagyatkozik (Somogyi Tibor felvétele)
