Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)
2007-07-21 / 167. szám, szombat
1 J 1. évfolyam 28. szám 2007. július 21., szombat Napsütés, tenger, pálmafák... Összeállításunkból kiderül, hol töltik a hírességek a nyarat 23. oldal Wimbledonban fehér volt a médi A divat a teniszpályákra is becsempészte már magát 24-25. oldal Kinek pénze van, utazzon (2. rész) Alhambra minden pénzt, fáradságot megért 26. oldal A római nők ugyanúgy járhattak fürdőbe, mint a férfiak; a rabszolgák elkísérték uraikat-úrnőiket, és a medence mellett vártak rájuk Tabernák, fürdők, amfiteátrumok „Magával ragad minden, ami a tiéd; vászon khitónod nekem olyan, mint írisz köpenye; a kocsmád, mint Aphrodité temploma; a poharak, mint Héra szemei; a bor, mint a virág; a mozdulat pedig, ahogy három ujjad közé fogod a poharat, olyan, mint a rózsaszirmok kibomlása” - írja egy kocs- márosnéhoz címzett görög nyelvű római kori szerelmeslevél szerzője. POLGÁR ANIKÓ Már az ókori Rómában is a leglátogatottabb nyilvános helyek közé tartozott a kocsma, a taberna (a mai taverna őse), melynek (ahogy az idézet is sejteti) a szerelemhez, erotikához is volt némi köze. A poharat olyan elegánsan tartó hölgy ősi szokást követ, hiszen a perzsa pohárnokokról is azt írják, hogy először óvatosan kitöltötték a bort, majd három ujjúkkal tartva a kely- het, úgy nyújtották át, hogy minél jobban keze ügyébe essen annak, aki inni akar. Rómában eredetileg tabemának neveztek decensen fordítja. A tabernák tehát. a rómaiak sokféle igényét kielégítették. A házak utcákra vagy közterekre nyíló földszinti részeiben működő, vagy a házakhoz kívülről hozzáépített tabernákba akár „shoppingolni” is lehetett járni, s a római polgár a szokásos árucikkek mellett rabszolgát is vehetett magának a taberna servo- rumban. Maguk a bódék viszont nem nyújthattak túl esztétikus látványt, s nem nagyon szépíthették a városképet, különben Domitianus császár nem rendelte volna el a lebontásukat. Persze a rómaiaknak is volt elegáns bevásárlóközpontjuk, a városközpontban, Traianus fóruma mellett (romjai ma is megtekinthetők a Via dei Fori Imperia- lin): egy téglával burkolt betonból készült ötemeletes, a teret ívben körülvevő épületről van szó, az építész Apollodórosz egyik remekművéről, mely három üzletutcából állt, középen vásárcsarnokkal, mintegy 150 tabernával, a központi térre nyíló földszinti és a galériás folyosóról megközelíthető emeleti üzletekkel. A földszinti boltokban gyümölcsöt és bort, az emeletiekben olajat, keleti fűszereket, folyami és tengeri halakat lehetett venni, nyilván frissen, hiszen külön e célból épült vízvezetékekkel vezették fel az ötödik emeletre a folyó és a tenger vizét. A mai bárok őse azonban nem a taberna, hanem a főként üdülő- és gyógyhelyeken működő thermopolium, ahol a bor mellett fűszeres italokat, limonádékat, frissítőket és ha- rapnivalót is árultak. Az ételeket és italokat, valamint a bevételt nagy agyagedényekben (doha) tárolták, melyek Pompejiben, Herculaneum- ban és Ostiában ma is megtekinthetők. Az egyik pompeji thermopolium pultba beépített agyagedényében a büfé teljes bevételét is megtalálták, három kilogramm pénzérmét, mely a maga korában 683 sestertius értékű volt. A ther- mopoliumnak is több változata volt, némelyik a mai gyorsétteremhez hasonlított, némelyik igazi vendéglő volt, ahol késő éjjelig ülhettek a vendégek az asztaloknál, és több- fogásos ételeket fogyasztottak. Komplex szórakozási lehetőséget a római polgár számára (Képarchívum) a nyilvános fürdők nyújtottak, melyekben sportolási lehetőségek és kulturális programok biztosították a testi-lelki felüdülést. Közfürdőik ugyan a görögöknek is voltak, de korántsem volt olyan nagy jelentőségük, mint a római termáknak (thermae). A terma maga a rómaiaknál is későbbi, császárkori fejlemény, az első nyilvános fürdők, a balneumok még nem kínáltak annyi szórakozási lehetőséget, bár ezekben is külön helyiségek voltak a hideg, meleg és langyos fürdők számára. A termákhoz hasonló intézményt valószínűleg ma sem találnánk, hiszen a mai fürdőkben sajnos egyáltalán nem szokás kultúrműsorokat, irodalmi felolvasásokat szervezni. Az öltözők és medencék mellett minden fürdőben volt oszlopsoros udvar, ahol sétálni lehetett és testgyakorlatokat végezni, valamint egy társalgó (exedra). A fürdeni vágyó először természetesen az öltözőbe (apodyte- rium) ment, onnan a langyos levegőjű tepidariumba, ahol a test előkészült a forró vizű caldariumra. (Folytatás a következő oldalon) minden deszkabódét, vagyis a borkimérő helyek mellett a boltokat, a kereskedők műhelyeit, a pénzváltóhelyeket, a könyvesboltokat (taberna libraria), sőt még a bordélyházakat is, s a tabernaria egyaránt jelent bolti elárusítónőt, csaplárosnét vagy a csapszékben lézengő kéjleányt. Catullus is emleget egy parázna kocsmát (salax taberna), ahová a hispániai Egna- tius, Lesbia új szeretője járt kocsmacimboráival, mely a „sapkás fivérek”, vagyis Castor és Pollux templomától kilenc oszlopnyira állt (mivel Rómában nem voltak házszámok, az épületeket, köztük a kocsmákat is a közelükben álló nevezetes épület alapján lehetett betájolni). A nevezett kocsmába nemcsak a vetélytárs járt (aki a rossz nyelvek szerint vizelettel mosta a fogait), hanem maga Lesbia is ide szökött el Catullustól, s most kedvére ölelgetheti boldogboldogtalan, mindenféle „nyamvadt és mellékutcai nőcsábászok”, ahogy Adamik Tamás precízen és
